Esti Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1980-12-01 / 282. szám
EGY EMBER ÉLETE Valóságelemek új valóság nélkül Kassák-bemutató a Thália Színházban „A valóság elemeiből új valóságot alkotok’’ — írta Kassák Lajos. A Thália Színház színpada, amelyen eljátsszák a monumentális Kassák-mű, az Egy ember élete drámai változatát, tele van a valóság elemeivel. Valóságosak a személyek, akiket a színészek megelevenítenek: maga a költő, családtagjai, továbbá Simon Jolán, Uitz Béla, Barta Sándor, Csizmadia Sándor, Osvát Ernő — hogy csak a legismertebb neveket soroljam. Valóságosak az események, amelyekre a cselekmény épül: Kassák életének tényei, a Ferenc József-i boldog békeidők utolsó, keserves évei, a háború, a forradalom, az ellenforradalom első napjai... Valóságosak a helyszínek, amelyeket ifj. Rajkai György díszletei felidéznek: Érsekújvár, Budapest, Bécs, Párizs ... Az új valóságot, az igaz, a megtiszító erejű, önálló művé átlényegülő drámát azonban nem sikerült megalkotni. Pedig a rendező Kazimir Károlyon kívül többen is bábáskodtak születésénél, köztük Elbert János, akinek sem hozzáértéséhez, sem ügyszeretetéhez nem férhet kétség. Miért mégis, hogy nem jött létre a kassáki ars poeticához méltó darab? Bizonyára ezúttal is óriási nehézséget jelentett, hogy egy méreteiben is hatalmas, epikus hömpölygésű írást kellett két és fél órás színdarabbá változtatni-tömöríteni, de Józef Szajna Cervantesétől a Thália néhány korábbi produkciójáig lehetne példákat idézni rá, hogy ez a lehetetlennek tűnő feladat néha megoldható. Másutt tehát a hiba: a szemléletben. Az alkotók — primus inter pares nyilvánvalóan a rendező — félve (s korántsem jogtalanul!) attól, hogy a színpadon emlékműtalapzattá gigantikusodott koturnusokon fognak magasodni irodalom- vagy művészettörténeti nagyságok, történelmi személyiségek; megpróbálták fölmutatni hőseikben az „egyszerű” embert. Ebbéli — kétségkívül helyeselhető — szándékuknak azonban az lett az eredménye, hogy a színpadról egyáltalán nem sugárzik Kassák emberi nagyszerűsége, költői-írói tehetsége, meghatározó egyénisége. Aki nem olvasta a könyvet, és általában kevéssé ismerője a huszadik század egyik korszakos hatású alkotója oeuvre-jének, annak a darab láttán semmi fogalma sincs Kassák zsenijéről, jól elméjébe vésheti viszont, hogy nem valami tisztességesen viselkedett első szeretőjével, gyermekének anyjával. És e szomorú eredményen az sem változtat, hogy a Kassákot játszó Kozák András olykor-olykor versre fakad. Lett légyenek bármely csodálatosak — például — A ló meghal, a madarak kirepülnek sorai, ebben a közegben és tálalásban teljességgel hatástalanok maradnak. S ahogy ez már lenni szokott, az alapvető tévedés hozza magával a továbbiakat. íme: A könyvből megjelenített részletekből nem áll össze jellemet ábrázoló drámai akció, a kiragadások teljességgel esetlegesnek tűnnek. Az időrend megbontása fölösleges, nemegyszer kifejezetten zavaró. A több mint kéttucatnyi hős bemutatása következetlen, s ennek eredményeképpen a színészi játék öszszevissza. Osvát Ernőt például „komolyra veszi” és szépen alakítja Ruttkai Ottó. Csizmadia Sándort viszont legmodorosabb eszközeit használva kabaréfigurának fogja föl Inke László. Az ilyesmi nem indokolt. Lehet egy műben „torzító optikát” használni, de akkor minden szereplőt azon keresztül kell láttatni. Maradva irodalomtörténetünk két oly különböző értékű alakjánál, mint az említettek: Osvát emberi, szerkesztői nagysága csak akkor tűnik ki, ha a másikból nem a színész csinál bohócot, hanem a híven bemutatott emberi kisszerűség, ostobaság mutatja törpeségét. ■ Az előadás kevés örömét néhány színész szerezte. Elsősorban a vendégként föllépő Pásztor Erzsi, aki az édesanya, a Mutterka szintén csak vázlatosan ábrázolt alakját a tehetség megfejthetetlen titka révén át tudta melegíteni emberséggel, asszonyisággal. Rajta kívül Kánya Kata és Benkő Péter tudott életet lehelni szerepébe. Szomorú szívvel és töprengő elmével írom mindezt. Szomorúan, mert tudom, milyen nagy szándék, mennyi igyekezet fulladt kudarcba. Töprengve azon, hogy vajon nincsenek-e ennek a tévedésnek magán az előadáson túl mutató okai? Mire gondolok? Arra, hogy a november 26. és december 3. közötti héten a kabarét leszámítva öt produkció szerepel a Thália műsorán, valamennyi adaptáció. Tiszteletre méltó az a kitartás, amellyel Kazimir a magyar és a világirodalom nem színpadra szánt értékeit a színházi művészet eszközeivel igyekszik eljuttatni a közönséghez. De vajon az elmúlt évek során nem vált-e görcsössé ez az igyekezet? Nem merevedett-e sablonná a megközelítés módja? Nincs-e itt az ideje a megújhodásnak Kazimir rendezői működésében és a Thália Színház műsorpolitikájában? Morvay István Az ön keddje a Skálánál A Skála Budapest Nagyáruház kedvezményes ajánlata december 2-től 9-ig, amíg a készlet tart. Egyes fotócikkek, 40%-os árengedménnyel Minden ágynemű-garnitúra 30 %-os árengedménnyel összecsukható női esernyő, 255 Ft helyett 179 Ft Hosszú nyelű női esernyő, 175 Ft helyett 90 Ft Női bőrkesztyűk, 30 %-os árengedménnyel. Keddtől keddig mindig más, kedvezményes árú cikkekkel várjuk kedves vásárlóinkat! Új Kossuthkötetek A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent az új, 570 oldalas Politikai gazdaságtan tankönyv. Újdonság több szerző munkája: Az 1970-es évtized a magyar történelemben. A Gazdasági partnerünk sorozat kötete Czibula János ismertetése: Csehszlovákia. Izgalmas olvasmány Stanislav Riman—Roman Cilek írása: Barna gyalogok játszmája. MINI A harmadik nagylemez A boltokba került a Mini harmadik nagylemeze, amelynek felvételét még június 8-án a lőrinci ifjúsági parkban készítették. Főleg koncertsikerek számait rögzítette az együttes, de három új kompozíció is helyet kapott a lemezen. A Mini egyébként többször is fellép a lengyel Exodus progresszív rockcsoporttal, így december 8-án este hét órától a Pataky István Művelődési Központban, december 11-én Pécsett, az Ifjúsági Házban. MÁTÓL A RÁDIÓBAN MISKOLCI ZENEI HÉT BESZÉLGETÉS MÓRA PÉTERREL A Miskolci Szimfonikus Zenekar a ma esti nyitó hangversenyen először Brahms Hegedűversenyét játssza (Csaba Péter romániai vendégművész lesz a szólista), azután Petrovics Emil IV. Kantáta című művét adja elő az MRT kórusának női karával (a karigazgató Sapszon Ferenc), és végül Sosztakovics IX. szimfóniája csendül fel. A zenekart Mura Péter vezényli. Őt kérdeztük a további programról. — Négy zenekari hangversenyt adunk — ebből kettőt játszik a Miskolci Szimfonikus Zenekar, egyet az Állami Hangversenyzenekar és egyet a Rádiózenekar. Ezenkívül lesznek kórushangversenyek, kamarakoncertek , klubműsort rendezünk a Miskolci Galériában — és az új zenei műhelynek is lesz egy előadása. — Nyári terveik? — Hangversenyeket adunk a diósgyőri várban és a „Muzsikáló-udvarban”, vagyis a miskolci Kossuth utcai művelődési ház kertjében. A helyszíneket szeretnénk még bővíteni: egyrészt a lillafüredi Palota-szálló udvarában lehetne rendszeresen muzsikálni, hiszen olyan kitűnő az akusztikája, hogy még a völgy végén is jól lehet hallani minden hangot, másrészt a miskolci Nehézipari Egyetem valamelyik parkja is ideális lenne hangversenyek céljára. A szabadságunkat egyébként úgy szervezzük meg, hogy mindig maradjon egy kamarazenekarnyi együttes a városban. Tehát Miskolc soha nem marad zene nélkül. Kiskalmár Éva Már hagyomány, hogy a Magyar Rádió időről időre bemutatja a hallgatóknak különböző magyar városok zenei művészetét, zenei életét — mégpedig több napon át tartó programmal. Ez a hét Miskolc zenei világáé. Tatárországi rabszolgák TARDY LAJOS ÚJ KÖNYVÉRŐL Az Akadémiai Kiadó Körösi Csorna Kiskönyvtár-sorozatában megjelent Tardy Lajos könyve A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII.—XV. században címmel. — Foglalkoztam már művelődéstörténettel, gazdaságtörténettel, jogtörténettel — mondja Tardy professzor —, de megjelent orvostörténeti munkám is. Grúziában grúz nyelven kiadták a XV. századi grúz történelemről szóló könyvemet, s írtam regényt, amely magyarul és grúz nyelven jelent meg. Sokat foglalkozom turkológiával is. — Van-e előkészületben újabb könyve? — A tavaly megjelent Régi hírünk a világban folytatása jövőre jelenik meg, s dolgozom a Grúzia története című könyvön, amelyet egy grúz tudóssal, szerzőtársammal együtt írunk. — Tanít? — Címzetes egyetemi tanár vagyok és a történelemtudományok doktora, tanítok még a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán, speciális kollégiumokat tartok. — Mi a most megjelent könyv legjelentősebb érdekessége? — Kicsit távolabbról kezdeném... Az foglalkoztatott: miért vagyunk anynyian mi, magyarok, ahányan vagyunk? Nos, a sok ok közül egy: a múlt századok örökös hadviselése. Egy másik: a sok fertőző, súlyos betegség, járvány — amire ritkán gondolunk. Hogy csak például említsem: a Rákóczi-szabadságharcban háromszor annyi ember halt meg betegségben, mint a harcok közepette. Könyvem viszont egy harmadik, s talán a legkevésbé ismeretes okkal foglalkozik: országunkból évszázadokon keresztül rendre kihurcolták a munkaképes lakosság nagy részét. Egészséges, javakorabeli férfiakat, nőket. Ezt tették a törökök, de már a korábbi években egyebek között a tatárok is. Végigsétálván a hajdani, tatárországbeli rabszolgapiacon, nemcsak a Kárpát-medence magyarjait találjuk ott, hanem a Volga és a Kaukázus vidékén maradt magyarokat is. Ők is bekerültek a rabszolgapiac forgalmába. Mi pedig — mily furcsa az élet! — ott találkozhattunk elszakadt testvéreinkkel... Lukács Ákos . Ravasz műsor volt ez a Gyula bácsié. (Remélhetőleg a kritikus is megengedheti ezt a bizalmas hangot — egy végig bizalmaskodó műsor után.) Beépített biztosítékokkal dolgoztak; akinek ez a fajta mítoszrombolás, ez a szemtelen agresszivitás (a szemtelen szót is a műsor használta) nem tetszik, az már menet közben megtudhatta, hogy a közvélemény azon konzervatív részéhez tartozik, amelyik komolykodó, megbotránkozó, s híján van a türelemnek. Mivel én sem szeretnék egy előre kinevezett, feltehetően népesnek gondolt konzervatív csapathoz tartozni, ki kell jelentenem, hogy nem háborodtam fel, amikor Gyula bácsit a tolószékben gurítgatták, és léggömböt pukkasztott szét, amikor a színészeknek a fejükön léggömböt kellett táncoltatniuk, mielőtt megszólalnak, amikor Ungvári Tamás csak sétálva csinálhatott interjút. (A Stúdió ’80 keddi adása megedzett, ahol „letartóztatták” a riportalanyt, kétoldalt karonfogva sétáltatták.) Csak az a baj, hogy ha Gyula bácsi tolókocsin fejti ki a nézeteit valamiről, akkor nehéz erre a valamire figyelni. Amikor Ungvári Tamásnak a tévé képernyőjén látható tévéképernyőn kell megszólalni, akkor nemcsak Gyula bácsi nem érti, mit kérdez, hanem mi sem. Valahogy feltűnhetett ez már menet közben is, mert lám a nacionalizmusról és a népi racionalizmusról szóló érdekes gondolatokat szépen, ülve, mozdulatlanul mondta el Hernádi Gyula. Értettük is, oda is kellett figyelni, legfeljebb a Hernádi színpadain gyakran előforduló Hitler és a nemzeti szocializmus hatása hagy némi kétséget e gondolatok igazsága felől. Mert aztán ott a másik baj, hogy Gyula bácsi gondolatainak egy része — hát finoman szólva — gyermekded. Tolószékben ülve is, meg fejen állva is- igényt tarthatna ugyan a legtöbbet olvasó magyar író címére, de már egyenesen csodálatra méltó, ahogy hisz a nyomtatott betűnek. Mert például miért kell készpénznek elfogadni, hogy a barokk zenére gyorsabban nőnek a virágok (ezt kedden hallottuk), mint ahogy az sem biztos, hogy a „szocialista vállalkozás” a kultúrában — ezt mindkét alkalommal hallottuk — feltétlenül csak haszonnal jár. (Vajon miért van az, hogy színházat, operát, néhol filmet, együtteseket a világ legjelentősebb tőkés államai is dotálnak, miért nem engedik, hogy éljen meg úgy, ahogy a piac engedi?) Nem tudom, mi az igazság a komikus és tragikus agyféltekékkel, meg egy sor tudományos szenzációval. Annyit tudok csak, hogy egy eredeti — sokszor eredetieskedő — író portréját láttuk olyan műsorban, amely főleg akkor volt élvezetes, amikor nem ál, hanem valódi rendezetlenség lepleződött le a képernyőn. Mondom mindezt annak a reményében, hogy Gyula bácsi nem indít ellenem is rágalmazási pert a bíróságon — mint egy kiváló filmíró ellen tette —, mert nem vagyok elragadtatva attól, amit láttam. Egyébként a Jancsó—Hernádi páros régi híve: Laci bácsi (Bernáth) • A Doktor Senki tévéfilmváltozatában a regényhez képest felcserélődtek szereplők, átformálódtak epizódok, hol egyszerűsítették a cselekményt, hol változtattak a szituációkon. Nem panaszoljuk, hiszen ez általános szokás minden olyan mozi- vagy tévéfilmnél, amelyet elbeszélő prózából adaptálnak. Ami inkább hiányzott ebből a tévéfilmből, amelyet Szántó Erika és Málnay levente írt és az utóbbi rendezett, az Gábor Andornak, az eredeti mű szerzőjének fő erőssége: a gördülékeny stílus, a keserű humor, az epés irónia. A Doktor Senki című tévéfilm kissé nyögvenyelősre sikerült. Főbb vonalaiban elmondta ugyan azt a történetet, amelyet regényében Gábor Andor is elmesélt. Hiányzott azonban belőle a sodró lendület, az izzó feszültség, a szatirikus hangvétel. Igencsak hiányzott belőle a címszereplő jellemének bővebb, árnyaltabb ábrázolása is, aminek másfél órába azért bele kellett volna férnie. Oszter Sándor még így is illúziót keltett, talán segítségére volt, hogy nemrégiben játszott el egy ehhez nagyon hasonló szerepet A nap lovagja című Bródy Sándor regény tévéfilmváltozatában. Jó volt a többi szereplő is, Páger Antal, Márkus László, a szépMalgorzata Kszewinska és mások. Nem a színészeken múlt, hogy A Doktor Senki kissé széteső, helyenként vontatott tévéfilmváltozata nem vált maradandó televíziós élménnyé. (barabás) □ KONCZ ZSUZSA találkozik a közönséggel ma a Jókai Klub XII., Hollós u. 5. Hétfőn Hétkor portrészínpadán. □ KOKAS IGNÁC festőművész kiállítását Csorba Géza, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese nyitja meg december 5-én, délben a Műcsarnokban. A tárlat 1981. január 11-ig látogatható.