Esti Hírlap, 1982. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-01 / 27. szám
. Egy ilyen grandiózus est láttán, mint amilyet három televízió együttes erőfeszítéssel hozott létre, Kálmán Imre születésének 100. évfordulójára, a néző egyetlen dolga, hogy jól érezze magát. És ha jönnek is, zavarja el Hamupipőke buzgó galambjait, különben beleveszünk mindannyian a kicsinyes szemelgetésbe, míg ebből az óriási tálból szétválogatódik a jó magocska, meg a nem jó magocska. Nem szólva arról, hogy még a mese e tévedhetetlen kis szárnyas komputereiben is könnyen előállhat az üzemzavar például akkor, amikor adva van a színpadon egy takaros parasztház, gazdasági udvarral. Megtalálhatók itt egy talicskányi gondosan felaprított fa társaságában a trágyadombon gunnyasztó kendermagosok is, meg a „népi életnek” olyan kellékei, mintha a díszlettervező egy tucat skanzent fosztott volna ki erre az alkalomra. No de ebben a környezetben nem kisebb művész, mint Nicolai Gedda énekli Kálmán Imre sok örökzöld dala közül az egyiket. Nos, hallgatjuk a dalt, s feledjük a művirágokat, meg a valódi fokhagymafüzéreket, amelyek a festett bárányfelhők alatt belógnak a Kálmán-operettek világába, feledjük a kitömött tyúkokat, meg a „so süss” népszínműves habos tortát, és élvezzük, amit érdemes. Azt, hogy Kálmán Imre muzsikája ma is öröm a publikumnak, s a művésznek. Végtére is, ha a „magyaros” Ludwigshafenben sch-val volt írva a díszletraktár benyomását keltő színpadon, elégtétel gyanánt ott volt az a másik, a nagystílű, csillogóvillogó tér egy másfajta ízléssel berendezett színpada, amelyen Japántól Amerikáig a művészek nemzetközi gárdája bizonyította be egy-egy kellemes dallal, hogy a Kálmán-muzsika nem ismer határokat. A másfél órás est hatalmas örömünnepséggel fejeződött be, és a hulló konfettik, a csinos lányok és a nagyszerű énekesek láttán végül is az ember nyugodtan mondhatta magának: a 100 éves Kálmán Imre, lám, milyen fiatal. (bársony) □ CSÍKI LÁSZLÓ Álkulcsok című játékának ősbemutatóját február 4-én, csütörtökön tartják az egri Gárdonyi Géza Színházban. A SZENT KÍSÉRLET //behwüthier-bemutató a Thália Színházban Mi a bűne néhány tucatnyi jezsuita atyának? Bűnük az erény. Az, hogy komolyan veszik a krisztusi gondolatot, amelyre fogadalmat tettek. Az, hogy az eszme megszállott balekjai, akik meg is szeretnék valósítani, amiben hisznek. A XVIII. század végén távol a hatalmas spanyol birodalom központjától, Dél-Amerikában — élve a király adományozta kiváltságokkal — államot szerveznek az államban. Azt lehetne mondani: keresztény-kommunista államot. A rabszolgatartó földesurak ültetvényeiről menekülő rndiókat letelepítik a rend birtokain, munkát biztosítanak számukra, és olyan körülményeket, hogy a száműzetés ebből az államból a legkeményebb büntetésnek számít. Ámde ennek alkalmazására aligalig van szükség, hiszen mindenki becsületesen dolgozik, s munkájának ellenértékeként megkapja mindazt, amire szüksége van. A pénzt nem ismerik, a harácsolásra nincs lehetőség. Ennek az államnak nemcsak gazdasági rendje, hanem honvédelme is kitűnően szervezett. Ha szükséges, harmincezer jól kiképzett, korszerűen felszerelt katonát tudnak fegyverbe szólítani, s ily módon meg tudják védeni magukat a környék acsarkodó földesurai ellen. Az atyák tiszta lelkiismerettel állnak a visszatér elé. Tudják: a vádak hamisak, ők pedig nem tettek egyebet, mint híven szolgálták Krisztust és a rendet. Enni adtak az éhezőknek, az igaz hitre térítették a pogányokat. Azt azonban nem tudták ezek a jó szándékú jámborok, hogy a legfelsőbb egyházi és világi hatalmasságok számára nem fontos, hogy ők hívek legyenek, az viszont nagy vétek a szemükben, hogy a dél-amerikai jezsuita állam hasonlít a ma eretnek Johannes Calvinus genfi köztársaságára. Azt sem tudják, hogy a vizsgálat csak komédia. Függetlenül vádaktól és védekezésektől: Roma locuta, causa finita. Róma szólt, az ügy lezárva: az atyáknak el kell hagyniuk Dél-Amerikát, s az indiók ismét rabszolgasorba sülylyednek. A dráma — különösképpen a tartományi főnök és az állam katonai vezetője, a magyar származású Orosz László páter drámája — akkor izzik föl, amikor rádöbbennek: ha lelkiismeretükre hallgatnak, meg kell tagadniuk a rend vezetői iránti engedelmességet. A Thália Színház,előadását Kazimir Károly rendezte. Nem állt szándékában az 1942-ben írt darabot naprakész politikai pamflettá egyszerűsíteni, s éppen ezáltal megőrizte az igazi drámát, az időtálló gondolatokat. (A díszlet — ifj. Rajkai György — és a jelmezek — Székely Piroska — a cselekmény játszódásának valóságos idejét idézik föl.) A produkció végig feszült, ritmusa hibátlan, s Kazimir a fontosabb szerepekre kiváló megszemélyesítőket választott. A tartományi főnököt Nagy Attila játssza. Homlokán mintha ott lobogna a kitöltetett lélek kettős tüzes nyelve, hogy aztán a szent lángok elhamvadjanak a csalódás és megcsalatottság esőjének hideg permetétől. Számunkra más ajkú nézőknél bizonyára kedvesebb alakja a darabnak Páter Orosz. Büszkék vagyunk rá, hogy a „sarkantyús szerzetes” hazánk fia, aki oly távolba szakadva a legbátrabban szolgált egy jó ügyet. Szabó Gyula alakításában nemes lélek és világos elme ő, s nemcsak azért szolgál rokonszenvünkre, mert magyar. Mint ahogy szeretni való a kálvinista, eretnek németalföldi kereskedő, akit Inke László formál meg "bölcs humorral. Kozák Andrást a visitator alakjában nem kísértik azok a modorosságai, amelyektől X nehezen szabadul, ha hősi figurát játszik. Ezt az ellenszenves, ellentmondásos jellemet érdemes volt ráosztani. Tehetségének javát tudja adni benne. A kisebb szerepekben Mécs Károly, Konrád Antal és Markaly Gábor tűnt ki. Morvay István Nagy Attila, Buss Gyula és Szabó Gyula Fritz Hochwälder színművének, A szent kísérletnek cselekménye 1767. július 16-án játszódik, azon a napon, amelyen megérkezik Spanyolországból a vizsgálóbiztos, hogy kihallgassa a vádaskodó földbirtokosokat és nagykereskedőket, és meghallgassa a szerzetesek védekezését. A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat versenypályázat útján, kedvező feltételekkel szerződéses vállalkozásba, illetve bérbe adja a következő, Pest megyei városokban, községekben levő, nagy forgalmú régi tisztító szalonjait. Szerződéses vállalkozásba: Dabas, Marx Károly u. 29. Szentendre, bevásárlóközpont. Vác, Mártírok u. 16. Monor, Kossuth Lajos u. 76. Bérbe: Dunaharaszti, piactér. Dunakeszi, Duna-parti lakótelep, C 14/3. épület. A pályázatokat február 25-ig írásban kérjük benyújtani a vállalat központjában: Budapest XII., Kékgolyó u. 6. A versenytárgyalást március 9-én de. 10 órától tartjuk a központban, a fenti sorrendben. Előzetes tájékoztatás üzemgazdasági osztályunkon: Budapest V., Szent István krt. 1. I. emelet. Telefon: 326—708. ls GEORGE LUCAS: American Graffiti című filmjét mutatják be szerdán este 7 órai kezdettel a Budapesti Művelődési Központ filmkultúra filmklubjában. Fellini Casanova című, kétrészes filmjét ugyancsak a BMK-ban láthatják az érdeklődők, a pénteken este 8 órakor kezdődő stúdióprogramban. □ KI TUD TÖBBET A SZOVJETUNIÓRÓL? címmel az I. kerületi Tanács Művelődési Háza (I., Bem rakpart 6.) — a Lapkiadó Vállalattal közösen vetélkedőt rendez középiskolásoknak, amire 4-én, délután 2 órától várják az érdeklődőket. □ A DUNÁNÁL címmel tart irodalmi estet a Budapesti Önképzőkör február 8-án, hétfőn este 6-kor a Budapesti Művelődési Központban. Az előadáson József Attila, Ady Endre, George Coșbuc, Sintca István és Szabédi László versei szerepelnek, bevezetőt mond Pomogáts Béla irodalomtörténész. □ Zrínyifalvi Gábor festőművész kiállítása a Stúdió Galériában február 3-án, szerdán nyílik és 7-ig tart nyitva. KÉT KÖTET Magyar értékek a nagyvilágban Jó negyven éve tette szóvá Németh László, Szekfű Gyula: mily káros számunkra, hogy a külföld alig ismeri kulturális értékeinket, kultúrkapcsolataink más népekkel jórészt az ismeretlenség homályában lappanganak. Azóta sok minden történt e téren, bár még mindig nem elegendő. Mindenesetre tény, hogy soha nem létezett annyi idegen nyelvű fóruma a magyar valóságnak és kultúrának, mint ma: a rádió, könyvek, újságok, folyóiratok. Hír szerint ebbe a sorba áll be hamarosan az az új könyv, esetleg könyvsorozat, amely „Magyar értékek a nagyvilágban”, illetve „Külföldi értékek Magyarországon” címmel lát majd napvilágot. A gondolat apostola dr. Dongó Pál nyugdíjas minisztériumi osztályvezető-helyettes, a Hazafias Népfront településpolitikai és környezetvédelmi szakértője, a hazai gyógyfürdők lelkes propagátora. Elgondolásáról így beszél: — Az ötlet 1963-ban, Drezdában, a Zwinger fegyvertárában támadt bennem, amikor megláttam ott egy 15. századi magyar kardot, és egyszeriben otthon éreztem magam. Azután a Vatikánban, a párizsi Notre Dame-ban, Prágában ért hasonló élmény, és mindig eszembe jutott: lám, ide is fűz engem valami, engem, a magyar embert. Így született a gondolat: könyvet kellene kiadni idehaza, hogy a nagyvilágban hol, merre, melyik országban, milyen magyar, illetve magyar vonatkozású emlékekkel, értékekkel, műalkotásokkal találkozhatnak, továbbá könyvsorozatot a külföldieknek arról, hogy ők a saját történelmük kultúráink, képzőművészetük milyen emlékeire, alkotásaira bukkanhatnak nálunk. — Miben látja jelentőségüket? — Abban, hogy ne feledjük és ne hagyjuk elfeledni: minket, magyarokat, ezer év óta ezernyi szál fűz Európához, évszázada az öt kontinenshez, az ősidőktől eredően pedig az ázsiai végekhez. — Ötletétől gyakorlatilag mit vár? — Azt, hogy élményhez, maradandó élményhez segítem a turistákat. Az ide járó külföldieket például hiába viszem el Szigetvárra vagy Mohácsra, tapasztalatom szerint nemigen ragadja őket magukkal az élmény. De ha elmondom olasz, spanyol, német, osztrák, cseh, lengyel, szerb vendégeinknek,, hogy az adott helyhez az ő nemzetük történelme, kultúrája mivel, miként kapcsolódik, ha megmutathatom nemzeti emlékeiket, alkotásaikat, mindjárt magukénak érzik az élményt. E téren, bizony, az idegenvezetők elég tájékozatlanok. — Hogyan jutott el a mintegy két évtizedes ötlet megvalósításához? — Mint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság idegenforgalmi szakosztályának vezetője, megkerestem Dreczin József művelődési miniszterhelyettest, és dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkárt. Szívesen fogadtak, s csodálkoztak, hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe. Azonnal felkarolták a gondolatot. Kiadóról is gondoskodtak, az Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóról. Utána, hosszú munkával, megszereztem a Tudományos Akadémia öt bizottságának, mintegy 30 tudományos intézménynek és múzeumnak, ez utóbbiak között négy egyházinak, a támogatását a kötetek megszerkesztéséhez. Most, januárban hívjuk össze a végleges munkacsoportot, amely majd felállítja a szerkesztőbizottságot, s utána országonként felkérjük a szakírókat. — Milyen nyelvű kiadásra gondolnak? — Elsősorban természetesen magyarul, a külföldi magyar értékekről. A külföldiek közül pedig mindenekelőtt az osztrák, a német, az angol, a francia, a spanyol és esetleg a török vendégekre gondolunk, s magától értetődően a szomszéd országokból érkező, milliónyi vendégre. (fkon) KÖNYVEK LENNONRÓL Az özvegy története — ötmillióért A nemrég Budapesten is járt Yoko Ono, a meggyilkolt Beatles-fiú, John Lennon özvegye könyvet ír tragikusan elhunyt férjéről. Könyvének munkacíme: Az özvegy története. A cím még változhat, a honorárium összege már nem: 5 millió dollárt fizetnek Yokónak készülő könyvéért. Albert Goldman — akinek Elvis címen nemrég jelent meg, és nagy vihart váltott ki Elvis Presleyről szóló könyve — ugyancsak életrajzi munkát ír John Lennonról. Egyharmadik könyv is készül ugyanerről a témáról, John és Yoko balladája címmel. A New York-i Doubleday és a londoni Michael Joseph kiadó a fenti című antológiát egyidejűleg kívánja piacra dobni ebben az esztendőben. A kötet több ismert rockszakíró emlékezését, cikkét tartalmazza majd, továbbá John Morris angol író leírását Liverpoolról, John Lennon szülővárosáról. A mennyország kapuja a kimúlt Az Associated Press nemrég összefoglalta azokat a legfontosabb eseményeket, amelyek Hollywood életében 1981-ben bekövetkeztek. Néhány közülük: Nathalie Wood halála, aki élete nagy részét a filmnek szentelte, és csónakázás közben járt szerencsétlenül. Ezt két héttel megelőzte William Holden halála, akit részegen ért baleset. Az év „legnagyobb” Oscar-nyertese Robert Redford színész-rendező Ordinary People című filmje volt. A 36 millió dolláros western, A mennyország kapuja nagyot bukott, majd elkészült rövidített verziója , amely csendesen kimúlt. Az év legnagyobb „pénzcsinálója ’’George Lucas- Steven Spielberg filmje, a Raiders of the Lost Ark volt. Falk — a menedzser Gyűrött ballonos Columbo felügyelőnk, Peter Falk már jó ideje eltűnt a magyar tévékészülékek képernyőjéről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy visszavonult a filmezéstől. Az elmúlt esztendőben forgatta a The California Dolls című produkcióját, amelyet Robert Aldrich rendezett. A történet két sportoló leányról szól, akiknek Falk a menedzserük, és ő a hivatásán túlmenően érdeklődik az idősebbik leány iránt...