Esti Hírlap, 1983. július (28. évfolyam, 155-180. szám)

1983-07-01 / 155. szám

UNIVERZÁLIS GYÁRTMÁNYCSALÁD Ipari ventillátorok több méretben A Szellőző Művek és az NDK-beli légtechnikai vál­lalat, a Kombinat Luft und Kältetechnik, megállapodott abban, hogy a magyar cég átveszi az ipari ventilláto­rok egyik univerzális csa­ládjának gyártását és a jö­vőben ellátja ezekkel az NDK-piacot és a hazai megrendelőket. A por és füstgáz elszívá­sára, valamint a friss leve­gő szolgáltatására egyaránt alkalmas ventillátorcsalád kisebb tagjait néhány esz­tendeje a magyar vállalat készíti NDK-beli partnere részére jó minőségben, most pedig ezek mellé vet­ték át a nagyobbakat is. Így a jövő évtől kezdve már az egész ventillátor­­családból — a félméteres átmérőjűtől egészen a két­méteresig — az NDK-beli megrendelők igényeit teljes egészében a Szellőző Mű­vek elégítik ki. VESZPRÉM Rekonstrukció az Óvárosban Megkezdődött Veszprém­ben az Óváros és a várkör­nyéki műemléknegyed re­konstrukciójának második szakasza. Két utcán és há­rom téren együttesen több mint 30 műemlék és mű­emlék jellegű épületet újí­tanak fel. A többségük ide­genforgalmi és kulturális, tudományos célokat szol­gál majd. A rekonstrukció első üte­mében a város utóbbi években kialakított modern centrumot és az Óvárost elválasztó öreg házakat hozták rendbe. A földszint­jükön modern üzletsort alakítottak ki, a felső szint­jeiken pedig komfortossá tették a régi lakásokat. A felújítás második sza­kaszában a Szabadság és a Vörös Hadsereg tér legér­tékesebb épületeit állítják helyre. Közöttük van a vá­ros egyik legjellegzetesebb építménye, a tűztorony is. A várban — az egyházi tu­lajdonban lévő épületek ki­vételével — megszüntették a lakásokat, s az ilyen mó­don felszabadult épületek felhasználásával a város és a megye kulturális, tudo­mányos központjává fej­lesztik ezt a szinte párat­lan műemlék együttest. FIATAL JELÖLTEK Új rendszerű tudósképzés Nemcsak cím • Naprakészen Ki az, aki ma hazánkban tudományos fokozat birto­kosa lehet? Tapasztalatok bizonyították: a címek mö­gött nem minden esetben állt elmélyült, magas szín­vonalú kutatómunka. Gyak­ran az elsődleges cél az áhított doktori, kandidátusi fokozat megszerzése, s a kutatások társadalmi hasz­nossága csak másodrendű. Szinte általános a véle­mény: új, egységes, követ­kezetesebb elveket, módsze­reket kell kidolgozni. Mind­ezeket figyelembe véve ült össze tavaly az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanács, s a kutatóképzés reformját tűzte napirendre. Az eredmény: rende­let a tudományos tovább­képzésről. A „gyám” szere­pét a Tudományos Minősítő Bizottság vállalta az Aka­démia égisze alatt. Mennyiben újult meg a régi rendszer? Hogyan se­gíthetik a kutatási eredmé­nyek a gazdasági-társadal­mi fejlődést? Magasabb mérce A tudományos tovább­képzés új rendszere válto­zást jelent a követelmé­nyekben és a képzés felté­teleiben. Jóval magasabb mércét állít a jelöltek elé. Eddig hazánkban két út vezetett a tudományos ku­tatómunkához. Egyrészt a tudományos ösztöndíjas gyakornoki munk­n, egye­temeken, kutatóintézetek­ben, amelynek végállomása a doktori cím elérését je­lentette, másrészt az aspi­­rantúra, amelynek célja, a kandidátusi fokozat meg­szerzése volt. Most közös nevezőre hozták a két kép­zési rendszert. A cél: a korábbihoz képest maga­sabb szinten egymáshoz kö­zelíteni a tudományos fo­kozatokat. Kísérleti eredmények A magasabb színvonalat már az új felvételi vizsga is garantálja. A jelentke­zők nyelvtudását, korábbi tudományos munkáját, dip­lomaeredményét tudomá­nyos „karakterét” sokkal szigorúbb követelmények alapján bírálják el. A kép­zési idő egységes: három­éves kutatómunka oktatá­si intézményekben, kutató­­intézetekben és vállalatok­nál. Ez idő alatt olyan szakdolgozatot kell készí­teni, amelynek társadalmi hasznossága vitathatatlan. Nagyobb hangsúlyt kaptak a különböző vállalati ösz­töndíjak is az államiak mellett. Ez szintén újdon­ságnak számít. S ami a legfontosabb: megfiatalod­tak a tudósjelöltek. Diplo­ma előtt álló egyetemi hall­gatók is jelentkezhetnek kutatómunkára, ha erre te­hetséget és elhivatottságot éreznek. A felvételi vizsgák befe­jeződtek. A „kísérleti" ered­mények azonban ma még sok kérdésre várnak vá­laszt. Jóllehet a felvételi követelményeknek a jelent­kezők többsége eleget tett, tudományos kutatásra még­sem javasolhatók. Nemcsak azért, mert felkészültségük néhol hiányos. Sokkal in­kább egy társadalmi arány­­eltolódásról van szó. A csaknem hétszáz jelentkező nagy része inkább „elvont" kutatómunkára érez kedvet. Nyelvészek, történészek, ré­gészek, zenetudósok, peda­gógusok, jogászok várakoz­nak a kutatóintézetek aj­tajában. Ugyanakkor a tár­sadalmi fejlődés, a gazda­sági haladás számára első­rendűen fontos tudomány­ágak mintha lemaradtak volna a versenyben. A vártnál kevesebb a műsza­ki érdeklődésű kutatóje­lölt, az agrárszakember, a közgazdász. Pedig az új rendszer egyik feladata a hiánykutatások megszünte­tése lenne. Gyorsabb ritmus Nehezíti a helyzetet, hogy az intézményi ösztöndíja­kat kizárólag­­kutatóintéze­tek adták ki. Hová tűntek az iparvállalatok, a mező­­gazdasági üzemek, a mű­szaki gazdálkodó szervek? Mi lehet az oka a passzi­vitásnak? Tény, hogy a képzési rendszer pénzügyi fedezete ma még nem tisz­tázott A tudományos-technikai haladás megkövetelné a vállalatoknál a naprakész kutatásokat. A felgyorsult ritmusú gazdasági verseny­ben a naprakészség csakis így lenne elérhető. Az üze­mek, gyárak többsége azon­ban még meglevő kutató­apparátusát sem tudja kel­lőképpen honorálni, így hát nem várható el, hogy „kül­sősöket" fizessen a mun­káért. Arról nem is beszél­ve, hogy a vállalatok több­sége nincs felkészülve fon­tos kutatásokra, még saját területükön sem. Így hát nem csoda, ha a szakembe­rek lelkesedése megcsap­pan a „társadalmilag hasz­nos" területek iránt. Babucs Éva RÁKOSMENTE: Családi vasárnap klubok munkatársai az el­múlt két évben személyes érdeklődéssel, kérdőíves közvélemény-kutatással fel­mérték a városrész lakói­nak kulturális igényeit. Az információkat hasznosítva felülvizsgálták, s az idén már új szempon­tok szerint tervezték meg a hétvégi programokat. A felnőtteknek szervezett programok közül igen nép­szerűnek bizonyult a fafa­ragótábor. Az 1982-ben ké­szített szabadtéri játékok­kal ízlésesen rendezték be a gyerekek számára a Pesti úti új lakótelepen az óvoda melletti játszóteret. A ter­vek szerint a most alakuló fafaragóklub a jövőben he­lyet ad az ország különböző te­rületein dolgozó amatőr és hivatásos művészek rendszeres tapasztalat­­cseréjének is. A rendhagyó programokat továbbfejlesztendő, a Dó­zsa Művelődési Központban tervezik, hogy idén gyer­mektáncházat szerveznek, s létrehozzák a tizenévesek klubját. A mindennapi élet kultúráját szolgálják a gyermekeket és felnőtteket egyaránt mozgósító — ed­dig alkalomszerűen szerve­zett — családi hétvégék, illetve vasárnapok, ezeket a jövőben rendszeressé kí­vánják tenni. A rákosmenti művelődési otthonok lakóterületi köz­­művelődési tevékenységét elemző vizsgálat tapaszta­latairól számolt be a XVII. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság a helyi tanács végrehajtó bizottságának ülésén. A Dózsa Művelődési Köz­pont és a hozzá tartozó Értesítés építkezőknek A Tégla- és Cserépipari Tröszt, a Beton- és Vasbetonipari Művek, az Alföldi Porcelángyár, az Üvegipari Művek, valamint az érdekelt kereskedelmi vállalatok értesítik vásárlóikat, hogy 1983. július 1-től különféle építőanyagok ára emelkedik. Így­­ az egyszeres méretű, kevéslyukú tégla ára 30%-kal, • az üreges, feszített beton födémpallók ára a budapesti gyárban 5%-kal, a szolnoki gyárban 15%-kal, az alsózsolcai gyárban 21%-kal (a miskolci és a dunaújvárosi gyárban előállított termékek ára nem emelkedik), • a félporcelán lakásfelszerelési cikkek ára átlagosan 12%-kal, • a padlóburkoló lapok ára átlagosan 9%-kal, • a 2 mm vastag, húzott síküveg ára 15%-kal. M­agas kitüntetése al­­kalmából az Esti Hírlap kollektívája tisz­telettel, szeretettel kö­szönti immár nyugdíjas főszerkesztőjét, Kelen Béla elvtársat. Huszonegy esztendőn át vezette közösségün­ket. Több mint 6500 lap­számot jegyzett nevével. A két évtized alatt újsá­gunk a fővárosiak min­dennapos beszélgető partnerévé vált. Nagy része van benne. Főszer­kesztőként arra nevelt bennünket, hogy elköte­lezetten, megújulásra mindig készen, hitelesen, frissen tájékoztassuk az olvasót az ország, a vi­lág eseményeiről. Ne­velt, szigorúan, ha kel­lett, s megértően az új­ságírás, a szerkesztés naponta ismétlődő gond­jaiban. Budapesti ember. Itt született, itt nőtt fel, itt emelte magához a mun­kásmozgalom — csen­des jubileuma, az idén 45 éve tagja a pártnak —­, s itt több mint há­­rom évtizede a közélet egyik hivatott szervező­je. Politikus: volt párt­titkár a kerület élén és a csepeli gyárban, dolgo­zott társadalmi és sportszervezet felelős tisztségében, majd a Bu­dapesti Pártbizottság tit­káraként. Régóta sző­kébb hazája, Angyalföld egyik országgyűlési kép­viselője. Szülővárosa, szenve­délye. Budapestért cse­lekedni tettekben, szó­ban, meggyőző erővel mindig kész. Ennek elis­merése volt, amikor a főváros tanácsa a Pro Urbe aranyéremmel tüntette ki. Barátai szá­ma sokezer, ismerőseié sok tízezer, tisztelőié még ennél is több. Nyug­díjas éveiben ezután is értük, értünk fog vá­lasztott budapesti és or­szágos tisztségeiben vál­tozatlanul dolgozni. Közismert róla —­­**- ezért is szeretik annyian —, hogy tud őszintén örülni. Büszke a teljesítményre, az or­szágéra csakúgy, mint a sajátjára, vagy a miénk­re, két évtizeden át volt munkatársaiéra. örül,­ ha jó híreket közölhe­tünk a lapban, s világos, meggyőző érvekkel ma­gyarázza kimondott és nyomtatott szóban gond­jainkat. Műhelyünkben napjai zömét nem fő­szerkesztői asztalánál töltötte, hanem a mun­kaszobákban; benyitott, magyarázott, szenvedé­lyesen vitázott, mindig tisztelve beszélgető társa érveit. í nyugdíjas főszerkesz- te­tő. De csak ebben nyugdíjas. Ma is az, aki volt 45 vagy még több esztendővel ezelőtt, a munkásosztály, a mozga­lom elkötelezett fia. Kí­vánjuk, hogy magával ragadó lendülete, alkotó energiája sokáig gazda­gítsa városunk, a buda­pestiek — valamennyi­ünk — életét. A Budapesti Pártbizottság határozata A Magyar Újságírók Országos Szövetsége szék­házában tegnap délután kibővített ülést tartott az Esti Hírlap szerkesztősége. A tanácskozáson jelen volt: Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Maróthy László, a Budapesti Párt­­bizottság első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke, Király András, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtit­kára. Az ünnepségen Maróthy László beszédet mon­dott. Ismertette a Budapesti Pártbizottság határo­zatát. Bejelentette: Kelen Bélát, a Budapesti Párt­­bizottság és végrehajtó bizottságának tagját, az Esti Hírlap főszerkesztőjét érdemei elismerése mel­lett, nyugállományba vonulása alkalmából a Buda­pesti Pártbizottság felmentette főszerkesztői funk­ciójából. A testület Paizs Gábort, a Budapesti Párt­­bizottság tagját, a pártbizottság osztályvezetőjét, érdemei elismerése mellett, felmentette osztályve­zetői funkciójából és kinevezte az Esti Hírlap fő­­szerkesztőjévé. Kelen Béla kitüntetése Az Elnöki Tanács Kelen Bélának, az Esti Hírlap főszerkesztőjének a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes munkássága, valamint kiemelkedő újságírói, szerkesztői tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Maróthy László, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának első titkára és Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője.

Next