Esti Hírlap, 1984. július (29. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-02 / 154. szám
. Nem volt kétséges, ha kalandokban és utazásokban, szerelmekben és szenvedélyekben, udvari intrikákban és házi perpatvarokban gazdag televíziós sorozatot akarunk látni, középpontjában a történelem egy érdekes alakjával, joggal számíthatunk az olasz televízióra. Azt is előre gyaníthattuk, hogy a Marco Polo című sorozat nem tartozik a tévésorozatok azon kétségkívül ritka nagyvonulatába, ahová a Forsyte, Saga, meg a Kórház a város szélén, hanem a lehető legkommerszebb készítrmény lesz. Amelyből pontosan tizenkettő megy egy tucatra, amelytől sem igazán műveltebbek, sem jottányival okosabbak, sem árnyalattal jobbak nem leszünk, amely a legősibb dramaturgiai panelekből és giccselemekből építkezik. Ám az is tudnivaló volt jó előre, hogy mindezek ellenére, vagy esetleg éppen ezek miatt kitágult szemű, karosszékünkhöz bilincselt nézői leszünk e Marco Polo sorozatnak mindannyian nyolc héten keresztül, amíg csak tart. Mert az ilyen sorozatok tömegfogyasztásra készülnek, és nehéz tagadni, hogy valamennyiünkben él az igény az effajta kalandos, romantikus, szerelmes történetek iránt, kivált ha ráadásul régi korokban, s távoli országokban játszódnak. • Vérbeli rétegműsor következett ezután a későn is fennmaradni tudóknak, a határozottan szellemi érdeklődésűeknek. A Valóság szerkesztése, ez volt a címe, a telmekerje. Rendhagyó portréfilm a főszerkesztőről és a 25 éves folyóiratról. Rendhagyó volt anynyiban is, hogy Hanák Gábor rendező, mintha muzsikáló székeket játszatott volna a szereplőivel, hol ezt, hol azt ültette a Körösi József főszerkesztővel szemben lévő fotelbe, és minden fordulónál hiányzott valaki, mintha már nem jutott volna számára ülőhely. Ez azonban azért nem volt különösebben — csak egy kicsikét — zavaró, mert egyébként igazán színvonalas szellemi csemegéhez jutottunk ezen a vasárnapi éjszakán. A példányszámát születése óta négyszeresére növelő folyóiratról olvasói tudják — s most a tévénézők sokasága is megtudhatta —, hogy egyike az ország legrangosabb, legigényesebb és legmozgalmasabb szellemi műhelyeinek. A szerkesztők észjárásának eredetisége, gondolkodásuk mélysége, érdeklődésük szélessége és csillapíthatatlansága hozza létre a kitűnő eredményt, az ország egyik elit lapját. S hogy ez így van, abból most meggyőző kóstolót nyújtott e késő esti tévéműsor. Élvezet volt végignézni. (barabás) MEZZOSZOPRÁN ÉS BARITON Mit ígér az utánpótlás Komlósi Ildikó és Csurja Tamás diplomahangversenye Ősztől az operatársulat ismét két színpadon játszik. Az a társulat, amelynek legjobb tagjai járják a világot, Európa és Amerika színpadain rendszeresen szerepelnek, tekintélyes művészi sikereket aratnak és — kár lenne szemérmesen elhallgatni — tekintélyes honoráriumokat vesznek fel. Elérték, amiért tanultak és minden idegszálukkal küzdöttek, amiről álmodtak és amiért ma is szigorú lemondásokkal, örök tanulással, testi-lelki készenléttel járó életformát vállalnak. • • Ők azok, akik biztosítják hazai operakultúránk felső színvonalát, az átlagon felüli élményt nyújtó előadásokat. Az elmúlt négy évben egyetlen színpad műsorszervezésének gondját is megnehezítette itthoni szerepléseik egyeztetése a nemzetközi programjukkal. Két színház esetében ez nem kétszeres, hanem többszörös gondot jelent. Ebben a helyzetben nem közömbös, mit ígér művészi utánpótlásunk. Zenefőiskolánk éppen most mindössze két végzős növendéket tudott diplomavizsgára bocsátani. Az Erkel Színházban rendezett előadáson Komlósi Ildikó és Csurka Tamás adtak számot a tanulóévekről, az Ónody Márta és Bende Zsolt irányításával kiművelt képességeikről, technikai és zenei felkészültségükről, művészi érettségükről. Komlósi Ildikó már a múlt évadtól rendszeres szereplője a színháznak. Prokofjev vígoperájában (Eljegyzés a kolostorban) hívta fel magára a figyelmet szép orgánumával, muzikalitásával, játékkészségével. Most két kényes szerep egy-egy nehéz, terjedelmes jelenetét kapta vizsgafeladatul: Massenet operájából (Werther) Charlotte, az Aidából az egyiptomi királylány, Amneris nagy vívódását szólaltatta meg. Két, egymással nagyon rokon lelkiállapotot kellett magára öltenie és kivetítenie, szenvedély és morális kötelességtudat ütközésének gyötrelmeit, egyszer líraibb, másszor hevesebb drámaisággal. Ha hozzávesszük Prokofjev-, Wagner- és Mozart-szerepeit, széles a skála, melyen eddig bemutatkozott. Kész művész. Nemcsak a hangja és az énektechnikája érett, hanem érzelemvilága is. Csak fiatal kora szab korlátot a világnagyságokat is minden alkalommal próba elé állító Amneris lényének, indulatainak, viharos szenvedélyének teljes kizárása elé. Jó lenne, ha sem ő, sem a szerepek osztói nem sürgetnék ezeket a súlyos szólamokat, az időt, ami ezen a pályán úgyis kétszeres iramban fut. Van erre a hangra és alkatra a közeljövő műsorában elég feladat, amit előreláthatólag szép színvonalon, élményt keltően képes megoldani. Csurja Tamás hangfaja (bariton) még több időt igényel a férfias beéréshez. Megvan már ereje is, színe is, csak ki kell egyenlítődnie, főleg a középfekvésben. Tehát a szereposztásoknál egyelőre még nagyobb óvatosságot kíván, mint évfolyamtársnője. Mert mindenféle természetellenes túlerőltetés súlyos, életre szóló kockázatot rejt magában. Az emberi test és hangszalagja, ez a csodálatos hangszer, kényesebb, mint a hegedű húrjai, s ami a legszomorúbb, nem lehet újjal kicserélni, ha elromlik. Csurjának a maga — most bizonyított — muzikalitására kell hallgatnia a feladatok vállalásában és a fokozatok betartásában. Mert ez az orgánum gyönyörűvé alakulhat, zenei érzéke kifinomult, színésznek pedig nemcsak az operaszínpadon megszokott átlagszínvonalat haladja meg, de akár fantasztikus egyéni teljesítményekre is képes lehet. Olyan vonásokkal gazdagíthatja alakjait, amilyeneket mások még föl sem fedeztek bennük. Érdemes tehát külön gondot fordítania amolyan lelki skálázásokra, lélektani és helyzetelemzésekre, a zenei és játékstílus (valósághűség és stilizálás viszonyának) meghatározására, minden új szerepéhez. Az az alkat és az a tehetség, aki nyugodtan vállalhatja a vitákat is az operarendezőkkel, ritka adottságainak érvényesítéséért! • • Ó is, Komlósi is, már most otthonosan mozognak a színpadon, de egyelőre még sokat. Mondhatnánk, hogy így jó, mert van miből lefaragni. Ez a faragáselmélet azonban ugyancsak kockázatos: a faragó kése olykor lusta, olykor megbicsaklik. S akkor az eredmény csak durva modorosság lehet. Két új operaművészünk fölszabadult érzékében, ha okosan, tudatosan művelik , rendkívüli lehetőségek rejlenek. Fiatalabb évfolyamokból való partnereik fölvillanásaiban és nemcsak villanásnyi teljesítményeiben is sok ígéret mutatkozott. De róluk majd a maguk idején. Fodor Lajos MÓRA-KIADVÁNYOK Hősök kalandjai, kalandok hősei „Kováts Mihály ezredes a magyar múlt azon vitézeinek sorába tartozik, akiknek életét ismernie kellene minden magyarnak” — írja Fehér Tibor Tűzön-vízen át című regényének utószavában Zachar József. A regényből — melyet a Móra kiadó jelentetett meg — nemcsak megismerni lehet a Rákóczi-szabadságharc után az amerikai függetlenségi háborúban vitézkedő magyar ezredes életét, hanem a kalandokat is átélhetjük vele, amelyek földrészeken keresztül kísérték a katonát, s tették híressé nevét az Újvilágban is. Egy másik magyar, Körösi Csorna Sándor ifjúkoráról ad képet Dávid Antal A szolgadiák című könyvében. Csorna ugyan nem a harctéren küzdött, mégis kevesen hoztak olyan nagy dicsőséget hazájuknak, mint ez a fiatalember. Erdélyi gyermekkoráról, göttingai egyetemi éveiről számol be a könyv, a készülődésről, ami a tudományos teljesítmények egyik legtiszteletreméltóbbikát megelőzte. Az előbbiekhez hasonlóan izgalmas — de nem életrajzi indíttatású, hanem inkább regényes — kalandokat olvashatnak a fiatalok Rónaszegi Miklós A Sánta Bölény című könyvében. Egy indián testvérpár, egy fiú és egy kislány életében történnek meg azok a nagy események, melyek során, férfias küzdelmek után, a gyerekből — Okos Hód fiából — igazi harcos lesz, Sánta Bölénymel. □ A FIATAL IPARMŰVÉSZEK STÚDIÓJÁNAK textilszakcsoportja — tizennyolc művész — munkáiból kiállítás nyílik július 5-én, csütörtökön délután 5 órakor a Duna Galériában (XIII., Rajk László utca 95.). A tárlatot — amely augusztus 5-ig hétfő kivételével naponta 10—18 óra között látogatható — Dvorszky Hedvig művészettörténész nyitja meg. A XIX. SZÁZADI GRAFIKA címmel nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban július 6-án, délután 4 órakor. Az európai grafika ötszáz éve című sorozat negyedik részeként megrendezett tárlatot dr. Németh Lajos egyetemi tanár nyitja meg. □ A KISZ MŰVÉSZ EGYÜTTES Moliére: Kénytelen házasság, és Sounders: A falon túl című szatirikus játékát adja elő július 7-én, szombaton délelőtt 11-kor a kőbányai Pataky Művelődési Központ szervezésében, a Zalka Máté téren. □ FOLKLÓRFESZTIVÁL lesz július 4—8. között a Duna mentén. Nyolcadszor rendezik meg ezt a programot, ezúttal Baján, Kalocsán, Szekszárdon és Decsen. A hazai publikumon kívül sok külföldi érdeklődőre is számítanak. □ TORNAY ENDRE ANDRÁS munkáiból kiállítás nyílik a Műcsarnokban július 6-án, pénteken, délután 2 órakor. A tárlatot P. Szabó Ernő művészettörténész nyitja meg. VESZPRÉM UTÁN A valóság igénye A veszprémi tévétalálkozó zsűrijében felvetődött a gondolat, hogy a nagydíjat nem adja ki. Meglepetés azonban nem történt, a konfliktus a viszonylagosság értelmében elsimult. Nagydíjra érdemes mű nem volt, nagydíj viszont volt. Ez utóbbi tény bizonyult erősebbnek. Tehát ezúttal is, a XIV. veszprémi tévétalálkozón minden díj megtalálta a maga produkcióját. ★ A közönség A piac című tévéfilmet ítélte a legjobbnak a drámai kategóriában. Az egyetlen olyan művet a versenyprogramban, amely a mai valóságról, mai konfliktusokról, mai sorsokról kísérelt meg hiteles képet adni. Fontosat mondani, őszintén. És úgy, hogy a részletek egyediségén túl, általánosabb értelemben bárki érezhesse — a történet róla is szól. Talán fogunk erre a nagyon sokat mondó közönségszavazatra emlékezni akkor is, amikor az olyan gyakran használt érv legközelebb elhangzik: a nézőt nem érdekli a napi gondok után a napi gondok látványa a képernyőn. És hogy a nézőt ki kell kapcsolni, amikor bekapcsolja a készülékét, mert a néző szórakozni akar. Veszprémben a néző úgy szavazott, hogy igénye van a közvetlen valóság hiteles megjelenítésére. Hogy felnőtt. És érdeklik a komoly, igaz pillanatok. Rózsaszín nélkül. ★ A Szent Kristóf kápolnája című tévéprodukció ősbemutatóját követő közönségtalálkozón valaki azt kérdezte, nem iszik-e túl sokat a főhősnő. Egy másik beszélgetésen ugyancsak terítékre került a téma, már egy másik filmre vonatkoztatva, és általában is, mintha túl gyakran lépne elő „szereplővé” az alkohol a tévédrámákban. Valóban: sokat isznak-e a tévéhősök? Ha a valóságot nézzük, az alkoholfogyasztás tragikus hazai statisztikáját, akkor maga a kérdés értelmetlen. Az viszont már nagyon jellemző, hogy mégis megfogalmazódik. S ez, a tévéjátékok minőségét érinti már. Ha ugyanis az ivás, csakúgy, mint az extremitások halmozása, valami más helyett van jelen a produkcióban, ha pótlék , akkor azonnal feltűnően soknak látszik, még ha számszerűleg valójában nem is sok. Ha az alkohol vagy a különcség csak mindig, könnyen és olcsón előkapható dramaturgiai „fogyóeszköz”, akkor már „egy pohárral” is túl sok belőle. Ha lett volna Fair playdíj a találkozón, az Horváth Ádám rendezőt illetné meg. A közönség a zenés műfajú produkciók közül az Osztrigás Miért találta a legjobbnak. A díjat Horváth Ádámnak kellett volna átvennie. A rendező azonban a darab zeneszerzőjét, Fényes Szabolcsot vitte erővel a színpadra. Amit neki ítéltek, ő maga a zeneszerzőnek ítélte oda. Tiszteletet érdemlő, emberi, művészi gesztussal. Volt hat szép pillanata is a veszprémi tévétalálkozónak. Bársony Éva . ★ A VII. békéscsabai nemzetközi bábfesztiválon Magyarország legjobb bábcsoportjai mellett nyolc külföldi együttes is bemutatja műsorát. Képünkön: jelenet a Három kisgida című bábjátékból, a békéscsabai Napsugár együttes előadásában. (MTI Fotó : Ilovszky Béla felvétele) LENGYEL ÉS MAGYAR TÁNCOSOKKAL KILENC VÁROSBAN: A PRÓBA Feltűnést keltett annak idején, amikor kiderült: Bach és Presser Gábor zenéjére rockbalett készül az Erkel Színházban. A telt házak igazolták Fodor Antal koreográfus vállalkozását. A próba meghódította a közönséget itthon és külföldön egyaránt. Zúgott a taps, akkor, amikor a magyar művészek e balettdrámát az edinburgi nemzetközi fesztiválon bemutatták, de akkor is, amikor szólistáink közreműködésével a lódzi Wielki Teaterben állították színpadra. Bibliai történetet dolgozott fel modern változatban Fodor Antal. A dráma alapjául Nikosz Kazantzakisz görög író, Akinek meg kell halnia című regénye szolgált. Annak idején ebből filmváltozat is készült Melina Mercourival a női főszerepben. A cím kettős értelmet takar. A táncosok próbára készülnek, amikor a színpadon megjelennek az üldözők, s kinek-kinek a valóságban kell vállalnia azt, amit a szerep szerint ráosztottak. Jézus, Mária Magdolna és Judás üldözők, valamint az üldözöttek sorsát. Bach, illetve Presser zenéje segít a múltat, illetve a negyvenes évek fasiszta uralmát nyomon követni. A szintetizátorokkal előállított elektronikus rock tökéletesen kiegészíti a H-moll miséből, a D-moll toccata- és fugából, a János-passióból válogatott részleteket. A próba sikersorozata folytatódik tovább. Az Operaház magántáncosai a lódzi kollégákkal együtt ma országos turnéra indulnak. Az első állomás Eger, s azután kilenc város sportcsarnokában, illetve a kecskeméti labdarúgó-stadionban 19 alkalommal mutatják be ezt az alkotást. Jézust Dózsa Imre Lőcsei Jenővel felváltva, Judást Keveházi Gábor, valamint Szakály György, Mária Magdolnát Metzger Márta, Szőnyi Nóra és Bán Teodóra alakítja, az üldözők főnöke, László Péter lesz. A társulat még ebben az évben fellép Ausztriában, a bregenzi ünnepi játékokon, é s ha a tárgyalások eredménnyel járnak, akkor Spanyolországba és az Egyesült Államokba is elutaznak. (akas) .