Esti Hírlap, 1984. július (29. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-02 / 154. szám

AUTOMATIZÁLÁSI VILÁGKONGRESSZUS Elektróda a szervezetben Nyomja meg a gombot • Marad az egyensúly Ma kezdődött Budapes­ten a Nemzetközi Automa­tizálási Szövetség IX. vi­lágkongresszusa. A nagy­szabású nemzetközi rendez­vényről kérdezzük Gertler Jánost, a nemzetközi prog­ram­bizottság elnökét. Harminchét téma — A Nemzetközi Auto­matizálási Szövetség há­romévenként megrendezés­re kerülő világkongresszu­sán mindig a legfontosabb, legaktuálisabb témák ke­rülnek megvitatásra, s ezek közül is elsősorban azok, amelyekben új eredménye­ket sikerült felmutatni. A világkongresszuson össze­sen 37 témáról lesz szó, egyebek között az ipari fo­lyamatok automatizálásáról, az automatizált vezérlés programozható és intelli­gens eszközeiről, a mester­séges intelligencia hazai kutatásairól és a világten­denciákról, valamint a fo­lyamattervezésről és vezér­lésről, a környezetszennye­zés megakadályozásáról. — Hat központi plenáris előadás hangzik majd el, amelyeken hat különböző, rendkívül érdekes, ak­tuális témáról számolnak majd be nemzetközileg el­ismert szakemberek. — A témák közül talán az automatizálás biológiai alkalmazásáról szóló beszá­moló tartalmazza a legtöbb, közérdeklődésre számot tar­tó új kutatási és gyakorla­ti­ eredményt. A kutatások ugyan már régóta folynak, de most értek meg a fel­tételek a gyakorlati alkal­mazásra. Ehhez ugyanis mindenekelőtt szükséges volt, hogy ismerjük az élő szervezet szabályozó rend­szereit —, s ez még koránt­sem teljesen tisztázott kér­dés. — Néhány szabályozó­­rendszer működéséről már vannak ismereteink, de a többi feltárása a további kutatások feladata. Ugyan­csak elengedhetetlen felté­tel volt az is, hogy pará­nyi méretű számítógépek készülhessenek, s olyan anyagokra is szükség volt, amelyet a szervezetbe min­den különösebb probléma nélkül lehet beültetni. Az automatizálás biológiai al­kalmazásainak kutatása összetett kérdés tehát, s külföldön ma már létezik egy új mérnöki ág, amely ezzel foglalkozik: a biome­dikai technika. csat ki, amelyek hasonlóak a szervezetben az izmot működtető ingerekhez. A szabályozó egy mikroszámí­tógép. A betegnek csupán csak egy gombot kell meg­nyomnia, s az előbb vázolt folyamat végén képes lesz arra, hogy egy lépést te­gyen. A beteg mozgásának részleteit tehát a számító­gép irányítja, s az gondos­kodik arról is, hogy a be­teg egyensúlyban maradjon, ne essen el. Szó lesz a világkongresz­­szuson különböző ipari fo­lyamatok automatizálásáról is. A szabályozás már száz éve elkezdődött, de akkor még csupán néhány mű­szer segítette az emberi munkát. Századunk negy­venes éveiben jutott el a fejlődés arra a fokra, hogy az ember munkájának egy részét már egy szerkezet, a szabályozó végezhette. De mégis az ember tekintette át az egész folyamatot, s ő döntött a munka továb­bi menetében. A számító­gépre volt szükség ahhoz, hogy ezt a feladatot az embertől függetleníteni le­hessen. Ma már az ipari folya­matok bonyolultak, s jelen­leg egy korszerű üzem irányítása számítógépek há­lózatával megy végbe. Egy­­egy részfeladatot kis szá­mítógépek végeznek, egy­szerű döntéseket hoznak, például kapcsolókat, szele­peket állítanak. Ezek fölött azonban újabb számítógé­pek őrködnek: az alsószin­tű számítógépektől infor­mációt kapnak, áttekintik az alacsonyabb szintű szá­mítógépek működését, s utasításokat adnak. Hierarchia­kísérletek — E témakörben ma a legizgalmasabb az úgyneve­zett hierarchia kérdése. Ennek lényege: melyek azok a feladatok, amelye­ket egy-egy számítógépnek el kell látnia, mi az az in­formáció, amelynek áram­­lania kell ebben a rend­szerben. Nagyon fontos a megbízhatóság is, mert pél­dául ha egy számítógép el­romlik, akkor nem szabad leállnia az egész üzem mun­kájának. A számítógép rendszerrel működő ipari létesítményekben azonban megoldható, hogy ilyen esetben a másik számítógép automatikusan átvegye a meghibásodott komputer funkcióját. Ez a probléma azonban még nincs teljes mértékben megoldva. Halász Júlia Ipari folyamatok — Hallhatnánk egy gya­korlati példát? — Például, ha valakit baleset ér, és megsérül a gerincvelő, akkor a végta­gokat mozgató izmok és a gerincvelőből kiinduló ide­gek között megszűnik a kapcsolat. Az izmok meg­bénulnak, mert nem kap­nak „utasítást” a mozgás­ra az idegrendszertől. A je­lenleg folyó kísérletek most ezen kívánnak segíteni. Be­ültetnek az izmokba kis elektródákat, amelyek ve­zetékkel egy szabályozóhoz vannak kötve. A szabályo­zó villamos ingereket be­ Állomás­korszerűsítés Nagyszabású rekonstruk­ció kezdődött a hatvani vasútállomáson. Korszerű­sítik az állomás vágány­hálózatát, s ezzel párhuza­mosan megemelik a pero­nokat. Az utóbbival az uta­sok le- és felszállását te­szik kényelmessé. Jövőre mintegy 50 millió forintos költséggel aluljárót is épí­tenek. Ezzel nemcsak a vá­gányok megközelítésének balesetveszélyességét csök­kentik, de egyszerűsítik a vágányok által „kettévá­gott” hatvani lakótelepek közötti közlekedést is. A Heves megyei Tanács ép­pen ezért 10 millió forint­tal hozzájárul az építés költségeihez. A korszerűsítés során új, nagy teljesítményű integra­­dominó rendszerű biztosító berendezést is felszerelnek. Ezzel állítják majd a vál­tókat és a sínpályák jelzé­seit. A berendezésnek új épületet emelnek. Az elmúlt években a Hír­adástechnikai Gépgyár bő­vítette­ gyártmányai sorát. Ma már a szerszámgépe­ken, autóvizsgáló műsze­reken, kábelszigetelőkön kívül környezetvédelmi berendezéseket is készít a HITEKA. A legújabb mű­szerrel ellenőrzik a jár­művek zajszintjét és a ki­pufogógáz összetételét. Fel­vételünkön a gázelemző készülék szerelése. XII. KERÜLET Kevesebb A XII. kerületben évente négy-öt kis alapterületű — 12—20 négyzetméteres — kiutalható üres helyiség odaítéléséről döntenek a tanácsnál, s mert a hegyvi­dék jellegű városrészben kevés az üzlet, az ellátat­lan területeken elsősorban a kereskedelmi vállalatok igényeit elégítik ki. A kerületben mintegy 10 esztendővel ezelőtt kezd­ték meg az üzletlakások felszámolását a városrész főútvonalain, a kereske­delmi és városképi szem­pontból fontos területe­ken. Sok gond forrása azonban, hogy az üzletlakásokban élők többsége olyan idős, kis jövedelmű nyugdíjas, akinek nincs pénze a cse­relakásért kért használat­ba vételi díj kifizetésére, vagy olyan család, amely­nek nincs érvényes lakás­igénylési kérelme. Az évek óta tartó prog­ram eredményeként főként a Nagyenyed utca, a Bö­szörményi út, az Alkotás, a Márvány, a Királyhágó, a Városmajor utca vonalán csökkent jelentősen az üz­letlakások száma, s ezzel párhuzamosan fejlődhetett a kereskedelmi hálózat. Az Ingatlankezelő Vállalatnál nyilvántartott 65 üzletlakás közül 35 ma már más célt szolgál. A tanács ipari és kereskedelmi osztálya a la­kosság ellátása és a szol­gáltatói igények kielégíté­sére több cipésznek, fodrász­nak, órásnak, asztalosnak és szabónak adott ilyen megüresedett helyiséget. A többi között korábbi üz­letlakásban nyílt gyógyvíz­mintabolt, férfikozmetika, lakásfelszerelést és házi ke­nyeret árusító bolt is. A tervek szerint a továbbiak­ban ismét nyílhatnak így üzletek, például a Böször­ményi úton, a Márvány utcában, a Kékgolyó utcá­ban és a Városmajor utcá­ban. (MTI) MEGNYERTE A ZA­THURECZKY- VERSENYT Koncertmester ereklyével A művésszel beszélgetek, aki négy esztendeig őrzi Zathureczky Ede hegedűjét. A mester halálának hu­szonötödik évfordulóján hozta haza a hegedűt a volt feleség, Lendvayné El­fer Vera, s adta át ünnepé­lyesen a tavalyi Hubay— Zathureczky hegedűver­seny győztesének, Szabadi Vilmosnak. Négyévenként mindig más kapja majd, mindig a Zathureczky hege­dűverseny győztese. ♦ ♦♦ Elsőnek egy tavaly főis­kolát végzett, huszonöt éves fiatalember az ideiglenes tulajdonos. Fehér tornaci­pő, homlokba hulló haj, kissé borostás arc. Kama­­szos mosoly és sok komi­kus mozdulat. Színész akart lenni — meséli — vagy futballkapus, esetleg épí­tészmérnök. De már háromesztendős korában hegedűst, zenei előképzőt végzett abban az iskolában, ahol az édesap­ja tanított. Ő nem emlék­szik rá, de mesélik, hogy rajongott a hegedűért, egé­szen hatéves koráig. — Aztán kezdődött az utálat hattól tizenhat esz­tendős koromig. Csak a szüleim iránti tisztelet, a szüleim akarata tartott. Apám főiskolát végzett he­gedűtanár­ volt, az anyám diplomás énekesnő, aki miattam mondott le kar­rierjéről. Az „utálat” korszakában csehszlovákiai nemzetközi versenyt nyert, szakközép­­iskolát végzett és felvették a Zeneművészeti Főiskolá­ra. Gyakorolt, fellépett, vizsgázott. — Aztán tizenhat éves koromban tisztulni kezdett minden, mint aki kifelé tart egy alagútból, már vi­lágosan láttam a célt, így mondja a fiú, aki most a Filharmónia szólis­tája, az Állami Hangver­senyzenekar koncertmeste­re — 1982-ben megnyerte a Magyar Rádió országos he­gedűversenyét és tavaly a Hubay—Zathureczky ver­senyt. Koncertezik itthon, külföldön, járja az orszá­gokat és levelezik zeneka­rokkal. — Minden vágyam és re­ménységem, hogy a magyar zenekarok színvonalát, vi­lághírnevét növeljük. Erről beszél, miközben szórakozottan simogatja bo­rostás állát — nem szeret borotválkozni és a hege­dű feldörzsöli az érzékeny bőrt. — Szakállt azért nem nö­vesztek, szakállas szólistát még nem láttam. Frakkban/ szmokingban kényelmetlenül érzi magát, ha muszáj, viseli. Fellépni nagyon szeret, közönség előtt — az az igazi. Lám­paláza szinte alig, a ver­senyzés sem okoz komoly gondot — csak jól kell idő­zíteni a formát. Hogyan él? — A szombaton lezajlott hangversenyre­ úgy készül­tem, hogy hét hét alatt kétszázhatvannyolc órát gyakoroltam. Egy ötször ötméteres, akusztikailag csillapított szobában — mint egy bör­tönben, mondja jókedvűen — állok a kottatartó előtt, mellettem két magnetofon, az ablakon függöny, azon­nal felveszem, amit ját­szom, a villany a kottatar­tóra világít. Itt tölt el napi hat órát. Előtte fut és gimnasztiká­­zik is, ha mód van rá, a Szigeten. — Édesanyámmal szeret­nék több időt tölteni és persze szerelem is van ... De mindenekelőtt a zene. A régi hegedűjét édesapjá­tól kapta, a Zathureczky­­hegedű ereklye, amit kéz­be véve csodál. — Tanárom, Halász Fe­renc Zathureczky-tanítvány volt. A mester sok felvé­telét meghallgattam, a Bar­­tók-hegedűversenyt is töb­bek között... ♦ ♦♦ Hobbija a régi hangsze­rek, kották tanulmányozá­sa. Ősztől tanítani fog a főiskolán. Hallgatói a he­gedűtudásán kívül talán szerénységét és rendkívül természetes, rokonszenves modorát is megtanulják. Bende Ibolya Mérnökpálya­­ vagy kapu Tornacipő, borostás arc Napi hat órát gyakorol FEHÉR ÉS HALVÁNYPIROS Tündérrózsák a dísztó­ban A szegedi József Attila Tudományegyetem Európa­­hírű botanikus kertje szinte állandóan újabb és újabb látványossággal fogadja vendégeit. A több mint 5000 fajta növény közül most a tündérrózsának van a leg­több csodálója. A kert artézi vízzel táplált és szikla­kerttel övezett langyos vizű dísztávában ezekben a na­pokban tömegével nyílik a pompás virág. A tó part­menti szakaszát szinte elborították a kerek, sötétzöld színű levelek, amelyek közepén színes virágok tarkáll­­nak. A hazai fehér tündérrózsák mellett az Indiában honos halványpirosakat is megismerhetik itt az érdek­lődők. Ugyancsak üde színfoltjai a kertnek a vízi jácin­tok. Ezeknek gyökerei nem kapaszkodnak a talajba, s így valóságos úszó virágszigeteket képeznek. (MTI) Erdészeti társulások Három termelőszövetke­zeti erdőgazdálkodási tár­sulás alakult Szolnok me­gyében a mezőgazdasági nagyüzemek tulajdonát ké­pező, több mint tízezer hektár erdőterület gondo­zására és fejlesztésére: az együttesen 4700 hektárnyi jászsági erdőket a jász­­fényszarui Béke Tsz irá­nyításával létrejött Arbora Lignum társulás műveli, gondozza majd; az abád­­szalóki Lenin Tsz vállalko­zása 2600 hektár Tisza menti erdőre terjed ki; a tiszai öntözőgazdaságok együttműködése pedig 3100 hektár zöldövezet szaksze­rű fejlesztését tervezi. A társulatok programjá­ban a vadgazdálkodás szá­mára szükséges erdősávok, fásított területek létrehozá­sa, gondozása is szerepel. A nagyüzemi táblák kialakí­tásával párhuzamosan ugyanis az erdősávok szá­ma, területe alaposan meg­csappant, s így sok helyen ma már nincs a mezei ap­róvadaknak megfelelő bú­vóhelye. A társulások ter­vet készítenek a kitermelt haszonfa feldolgozására és hasznosítására is.

Next