Esti Hírlap, 1984. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-01 / 258. szám

JELENTENI KÖTELES A HATÓSÁG Árulkodó árak Törvényes keretek • Három hónap mérlege Június utolsó napjaiban jelent m­eg és lépett életbe az Országos Anyag-és Ár­­hivatal elnökének rendel­kezése a fogyasztói áreme­léssel kapcsolatos lakossági tájékoztatásról. A rendel­kezés lényege, hogy vala­mennyi központi döntésű, valamint gazdálkodó szer­vezet­ által kezdeményezett jelentősebb fogyasztói év­és díjemelésről az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal tájékoztatja a lakosságot. Dr. Rácz László, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal közgazdasági főosztályveze­tője válaszol kérdéseinkre. Húsz nap — Honnan értesül az ár­­hivatal az egyéb árhatósá­gok és a vállalatok, szövet­kezetek tervezett áremelé­seiről? — Az árhatóságokat kö­telezte a jogszabály arra, hogy az általuk jóváhagyott áremelésekről az árhivatali időben — az életbe lépést megelőzően — tájékoztas­sák. A vállalatok által ter­vezett jelentősebb áremelé­sekről pedig túlnyomó részt a fogyasztásicikk-kereske­­delmi vállalatok bejelenté­sei alapján szerzünk tudo­mást. Egyidejűleg ugyanis olyan rendelkezés is megje­lent, hogy a termelők a fo­gy­asztásicikk-kereskedel­mi vállalatokkal az életbe léptetés előtt kötelesek kö­zölni áremelési szándéku­kat. E jelzéseket mi is meg­kapjuk. S mindezen kívül az árhatóságok közük ve­lünk a tudomásukra jutott egyéb — például szolgálta­tói — áremelési szándéko­kat is. Megjegyzem azon­ban, hogy ez a tájékoztatá­si kötelezettség és az ezzel kapcsolatos eljárási rend nem vonatkozik a szabad árformába tartozó mező­­gazdasági termékek — pél­dául az idénycikkek — ár­emelésére. — A tájékoztatási kötele­zettségnek­ vannak-e követ­kezményei? Azaz: van-e mérlegelési joga az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal­nak? — A törvényes kereteik között van. Ez azt jelenti, hogy 20 nap áll rendelke­zésünkre annak kivizsgálá­sára, hogy a­ bejelentett ár­emelés valóban megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Ha igen, akkor az áremelés a termelői és a kereskedel­mi vállalat megállapodásá­nak megfelelő időpontban életbe lép. Ha a bejelen­tésből egyértelműen nem állapítható meg az áreme­lés jogszerűsége, hivatalunk további adatokat kérhet be, vagy az áremelést három hónapra — egyes esetekben akár egy évre is — felfüg­gesztheti. Ezalatt lefolytat­hatók a szükséges vizsgála­tok, de arra is mód­ van, hogy intézkedések történje­nek az áremelések okainak megszüntetésére. — Arra nincs mód, hogy a tervezett áremelést meg­tiltsák? — A szabad árformába tartozó termékek és szol­gáltatások esetében ez úgy történik, hogy közöljük a vállalattal: az ár tervezett emelése ellentétben áll a jogszabályokkal, s ha vég­rehajtja, a bírói eljárást megindítjuk. Ilyen esetben nem is szokták végrehajta­ni a kifogásolt áremelést.­­ Az önökhöz érkezett bejelentések közül milyen az indokolt és az indoko­latlan áremelések aránya? — Az elmúlt három hó­napban — mert hiszen még csak most kezdtük kiépíte­ni a rendszert — tíznapon­ként átlagosan 30-40 beje­lentés érkezett hozzánk. Közbevetőleg: ez már ön­magában is kevesebb, mint a rendelkezések előtt élet­be lépett áremelkedések száma, amiből arra követ­keztetünk, hogy a bejelen­tési kötelezettségnek önma­gában is van némi fe­gyelmező és visszatartó hatása. De visszatérve a kérdésre: az áremelé­si kérelmeknek eddig csu­pán 15-20 százalékát fo­gadtuk el azonnal. Gyakori viszont, hogy az áremelés tényét indokoltnak tartjuk, de a mértéket nem, vagyis meghatározott " mértéken felül a­"t az előbb említett módon letiltjuk. A kérel­mek zöménél azonban álta­lában felfüggesztjük az ár­emelés hatályba lépését, esetleg az indokok tisztázá­sa érdekében újabb adato­kat kérünk. Azoknak az ár­emelési bejelentéseknek a száma viszont, amelyeket eddig a bejelentést követő 20 napon belül teljesen el­utasítottunk, rendkívül ke­­­­vés. Tapasztalataink szerint ez jórészt abból adódik, hogy a szorosabb ellenőrzés miatt már nem is fordul­nak h­azánk azok a válla­latok, amelyeknél csak át­meneti költségnövekedések indokolnák az áremelést. Csökkentés — A közleményekből vé­gül is tudjuk, az utóbbi időben mely cikkeknek emelkedett az ára. Mégis, összességében melyek vol­tak az elmúlt három hónap legnagyobb mértékű ár­emelései? — Nem voltak igazán je­lentős emelések ebben az időszakban. Megint csak hangsúlyoz­om kell: egy­­részt csak a szabadáras ter­mékekről v­n szó, másrészt az áremelkedés nem vonat­kozik egy egész cikkcso­portra általában — hiszen azt tucatnyi vállalat vagy szövetkezet is gyárthatja —, hanem csak egy-egy terme­lő vagy szolgáltató szerve­zet gyártmányára, illetve szolgáltatására. Ennek elő­rebocsátásával tehát: jú­niusban gépkocsijavítási díjak, fényképészeti válla­lási díjak, egyes egészség­­ügyi porcelánok árának emeléséhez járultunk hoz­zá, s ekkortól növekedtek Budapesten a fürdődíjak is.­­ Júliusban a teflon bevona­­­­tű kávéfőző, a tetőantenna, s a karnis, az alumínium lét­­­­rák és a szárított gomba­­ ára ment fel hozzájárni a­­j sunkkal. Az augusztusi és­­ szeptemberi bejelentések felülvizsgálata és a végre­hajtás még többnyire fo­lyamatban van. Tiltás — S melyek voltak azok az árucikkek vagy szolgál­tatások, amelyek árának emelkedéséről nem szerez­hettünk tudomást — azon okokból, hogy nem engedé­lyezték azt? — Az eltelt három hó­nap alatt összesen hét eset­ben ítéltük megalapozat­lannak a vállalati bejelen­tést. Nem emelkedett pél­dául a szovjet kerékpárok, egyes épületvasalások, a mazsola, bizonyos háztartá­si cikkek ára és a teherau­tók rakodási díja. De be­fejezésül még hangsúlyozni szeretném: az ár- és sza­bályozórendszer egészének kell olyan feltételeket biz­tosítania, amelyek hatáso­san korlátozzák a gazdál­kodók indokolatlan áreme­lési törekvéseit. Az új tájé­koztatási rendszer a kap­csolódó intézkedésekkel együtt ezt segíti, mindenek­előtt úgy, hogy a gazdálko­dókat megfontoltabb maga­tartásra készteti. Gyémánt Mariann agda tanácstalanul állt a fehérneműs szek­rény előtt. Bízzuk a sorsra — mond­ta félhangosan, és becsuk­va ibolyakék szemét, talá­lomra kihúzott egy hálóin­get a polcról. Gyönyörű, püspöklila példány volt. Villámgyorsan magára húz­ta a csipkés, áttetsző nylon­csodát, egy percig gyönyör­ködve nézegette magát a tükörben, aztán eloltotta a nagy villanyt, felgyújtotta a hangulatlámpát, megivott egy deci kisüsti törkölypá­linkát, majd egyetlen ug­rással belevetette magát az ágyba. Párnáb­a dőlve illa­tos cigarettára gyújtott, és bekapcsolta a rádiót. Hal­kan zsongott a luxemburgi tánczene. Odakint élesen felberregett az ajtócsengő. Magda boldogan, őzike szőr­kelléssel futott az előszo­baajtóhoz, és elhaló han­gon mondta: — Fáradjon be, doktor úr . .. Az orvos magas, vállas, fekete hajú fiatalember. Udvariasan kezet fogott a beteggel, aki rogyadozó léptekkel kísérte a háló­szobába. — Elnézést, de visszabú­jok az ágyba, reszketnek a lábaim — suttogta megtör­ten Magda, de azért arra nagyon ügyelt, hogy a de­koltázsa jól érvényesüljön. — Mindenekelőtt meg­mérjük a lázát. A telefon­ba azt mondta, hogy negy­ven fok láza van! — mond­ta dr. Zelényi Ákos. — Közben tessék elmondani, mi a panasza. — A hátam szúr ... szé­dülök ... a közérzetem egé-­­szén furcsa ... — Meg fogom vizsgálni. Dr. Zelényi elővette tás­kájából a sztetoszkópot és kiadta az utasítást. PA­CIENS — Szíveskedjék hango­san sóhajtani. — Hajjaj! — sóhajtott Magda. Az orvos figyelmesen halgatózott, majd kijelen­tette: Semmi gyanús zörej. Nézzük a pulzusát. Az is rendben van. A hőmérsék­lete pedig 36,8. Teljesen normális. Kedves hölgyem, ön ilyen erőnléttel, ilyen fi­zikummal, tornázzon, atle­­tizáljon. Mondja meg őszintén: miért hívott ide? Magda szenvedélyesen megragadta az orvos kezét. — Mert szeretem, imá­dom attól a pillanattól kezdve, hogy először meg­láttam a körzeti rendelő­ben. Náthás voltam. Átfu­tott rajtam a forróság, ahogy megkérdezte: „Nem volt gyerekkorában sza­márköhögése?” Éreztem, tudtam, hogy mást akar kérdezni. Azt, hogy mikor találkozhatna velem négy­­szemközt. Hogy el szeretne vinni táncolni, színházba, moziba, és szeretne átölelni engem és megcsókolni... — De kérem ... Dr. Zelényi nem tudta folytatni, mert Magda va­dul átölelte: — Csodálom a kezét, amivel felírta a Vegadillint. Tudom, azt szerette volna felírni, hogy: „Drágám, ma hétkor várlak a Citadellá­nál’’. De nem lehetett, mert ott volt a rendelőben az asszisztensnője. Most végre itt vagyunk kettesben. Nincs itt más, csak mi, és ez a csodálatos szerelem, ami összeköt bennünket. Ne legyen szégyenlős, csó­koljon meg! Dr. Zelényi zavartan ke­resgélt a táskájában: — Magdika, adok magá­nak valami nyugtatót... — Engem csak maga tud megnyugtatni — suttogta a lány, és izzó szenvedéllyel megcsókolta a férfit... Dr. Zelényi az előszobá­ban még egy futó pillan­tást vetett a tükörbe. Elé­gedetten állapította meg, hogy nem látszik zilált­nak. — Ne haragudj, de most már mennem kell. Várnak az igazi betegeim. Az­agda gyengéden hozzá­­simult és tréfás szigo­rúsággal megfenyegette: — Drágám, ugye tudod a rendelkezést? Ha nem va­gyok megelégedve a kör­zeti orvossal, jogom van másikat kérni... Galambos Szilveszter SZÁLLODÁRÓL SZÁLLODÁRA Három jó hír, a Belvá­rosban korszerűsödő há­rom szállodáról. Az Asto­ria átépítését várhatóan 1986 közepére befejezik. A 192 szoba helyett 127-ben fogadnak majd vendégeket, de jobb keretek között, mert mindegyikhez fürdő­szobát is építenek. Az Erzsébet-szállót a HungarHotels az IBUSZ- szal közösen építi újjá. 1985. június 30-a a nyitás napja. Érdekessége lesz, hogy vendéglátó főiskolá­sok dolgoznak majd ben­ne, munka közben tanulják mesterségüket. Tegnap ér­ték el a 12. emeletet az építők, így megtarthatták a bokrétaünnepséget. A Taverna Szállodát a Belvárosi Vendéglátó Vál­lalat építteti, az első olyan tanácsi vállalat, amelyike­nek Budapesten szállodája lesz. Az első vendégeket a 224 szobás hotelban 1985. november 1-én fogadják.

Next