Esti Hírlap, 1985. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

BUDAI TÁJAK VÉDELMÉBEN egy vidékünk nagy terve Gazdasági érdek • Kezdődik a munka Sok-sok új tervből és készülő intézkedésből ki­bontakozik a főváros egyik legnagyobb és legszebb vál­lalkozása: a budai hegy- és dombvidéken az ősi táj helyreállítása Nagytétény­től Solymárig. A tervek megvalósítása a legóvato­sabb becslés szerint 2010— 2020-ig tart, de a hatalmas munka elkezdődött, és a következő hetekben és hó­napokban több fontos ha­tározat lát majd napvilá­got. Zsúfoltság Már a társadalmi viták­ban nagy helyet kapott a kérdés: mit lehet és kell helyreállítani? Mert hogy ami felépült, az felépült, a további építkezést sem lehet megakadályozni, újabb ezrek és ezrek sze­retnének Budán leteleped­ni. Szinte egyöntetű volt a vélemény: a budai táj ha­gyományos jellegét, szépsé­gét kell megóvni és helyre­állítani. El kell érni, hogy a jövőben is az erdő hatá­rozza meg a hegyek arcu­latát, s ne a házak között legyenek a fák, hanem a fák között a házak. Van egy terület, ahol semmilyen alku sem lehetséges: min­den igazi történeti és ter­mészeti kincset régi állapo­tában kell megtartani. A Fővárosi Tanács el­gondolása a feladatok min­den részletére kiterjed. Legfontosabb, csökkenteni­­az építkezések méretét és megoldani, hogy szebb le­gyen a tervezés. A hegyvi­déken olykor zsúfoltabb a beépítés, mint a síkságon, valósággal elfalazzák a he­gyi utak két oldalát, a szép kilátást, a jó levegő áram­lását a város felé. Nagy veszteség a fák, a sajátos budai kertek pusztulása. Mind több helyen látni a tájba nem illő, hivalkodó villát, családi házat. Itt a rendelkezés már kevés. A Budapesti Műszaki Egyete­men javaslat hangzott el: a holnap építészei ne vál­lalják a városképet elcsú­fító tervezést, győzzék meg az építtetőt: a szépség nö­veli a telek, a ház értékét. Összefogás Javaslat érkezett a hol­nap kertészeihez, erdészei­hez is. Tárják fel és ismer­tessék meg a hegyvidék ős­honos növényzetét és állat­világát. Nemcsak több, ha­nem minőségileg is új fásí­tásra, erdősítésre van szük­ség. Sok lakó ültet. S ha a nyárfa gyorsan is nő és a nyírfa meg a délszaki cser­jék tetszetőseit is — ahol korábban a Szabadság-he­gyen tölgy és bükk állt, a legtöbb érv a hagyományos növényzet mellett szól. Meggondolt telepítéssel el­érhető, hogy sok eltűnt madár — s ez meg nyúl — ismét visszatérjen. Sajátos feladatok vannak a Mátyás-, a Remete-, a Vihar- és a Testvér-hegyen, ahol napjainkban gyorsul az építkezés. „Akik elcsú­fították itt a hagyományos városképet, tegyék ezt jóvá azzal is, hogy magas, lom­bos fákat hoznak ide. Ez megoldható" — állapították meg a vitában. A feladatok bonyolultsá­ga megköveteli a legtelje­sebb társadalmi összefo­gást. Hiszen meg kell óvni a táj római és középkori magyar örökségét, a hegy­vidék gazdag munkásmoz­galmi emlékeit csakúgy, mint a múlt század építé­szeti alkotásait vagy min­den szép kilátóhely, bar­lang, szikla, forrás és patak környezetét. Ezért a taná­csokon kívül sok feladat vár a Hazafias Népfrontra és a KISZ-re is. A Városháza állásfogla­lása, ahol úgyis lesz épít­kezés, fásítás, közművesí­tés — vagyis nincs szükség külön pénzre, csak meggon­­doltságra, okos ötletekre —, ott azonnal kezdjék meg a helyreállítási munkát. KULTURÁLT KÖRNYEZET Pályázat parképítésre Az elmúlt évekhez ha­sonlóan — több főhatóság támogatásával — idén is pályázatot hirdet szabad­idő-parkok építésére a KISZ Központi Bizottsága és az Állami Ifjúsági Bi­zottság. A pályázat célja, hogy többféle módon is hasznosítható — pihenésre, játékra, sportolásra egy­aránt alkalmas — parkok létesüljenek, illetve elha­nyagolt játszóterek épülje­nek újjá. A pályázat a lakóhelyi környezeti kultúra fej­lesztését, a városok, a községek szépítését is elősegítheti. A meghirdető szervek anyagiakkal, műszaki ter­vekkel, szakmai tanács­adással, a növényzet ked­vezményes árú juttatásával segítik az építőket. A tá­mogatás mértéke az elfo­gadott pályázatoknál száz­ezer forintot tesz ki. A pályaművekkel kapcsolatos alapvető követelmény, hogy azok a költségvetési becs­lést is magukban foglaló vázlattervet tartalmazza­nak. Kérik, hogy a pályá­zók részletesen írják meg a park kialakításával ösz­­szefüggő konkrét elképze­léseiket. A pályázatban a rendel­kezésre álló helyi erőfor­rásokat, a társadalmi mun­ka és az anyagi eszközök mértékét, az anyagbeszer­zési, a tervezési, a kivite­lezési ötleteket, lehetősége­ket, a szakértői, szakmai háttért is szükséges rögzí­teni. Továbbá meg kell fo­­galmazniuk a pályázóknak, hogy milyen jellegű és mérté­kű központi támogatást igényelnek a park építé­séhez, milyen mintater­veket, növényzetet, szak­mai segítséget kérnek. A pályaműveket novem­ber 1-ig kell eljuttatni a KISZ Központi Bizottsága lakóhelyi munkabizottsága részére, az 1383 Budapest, Postafiók 72. címre. Távlatok A jellegzetes budai táj múltunk öröksége. Meg­óvása nemzeti érdek, de társadalmi és gazdasági meggondolások is szólnak az átfogó helyreállítási ter­vek mellett. Egyebek között megvizsgálják, hogy milyen helyet kapjon a szinte per­cek alatt elérhető hegyvi­dék a városlakók egészsé­gének védelmében, kiak­názzák a téli és nyári ide­genforgalom új lehetősé­geit. Ezért is a hagyomá­nyos állapotok helyreállítá­sa és megszépítése a szó legigazibb értelmében meg­sokszorozza a budai he­gyek, dombok értékét. Aczél Kovách Tamás CSONGOR FÜVE­ Sság Csongor még a kora tavaszon olvasott arról, hogy komoly gazda­ságokban úgynevezett ha­társzemlét tartanak. Meg­késve ugyan, de vasárnap kiballagott a telkére, ami csak 99 négyzetméter, de ha száz lenne, akkor sem köteleznék a bandérium tartására. Hát megszemlél­te a birtokot A birtokot, amit alig látott a fejma­gasságú fűtől. Ettől is, meg attól is elkeseredett, mert érzékeny fülét meg­ütötte egy galád madár da­la, amely így hangzott: „Fiú, nagy a fű.’’ Barátaim — motyogta —, mert szerénységből mindig többes számban beszél — itt tenni kell valamit! Először is elhajkurászta a furcsa szavú madarat, aztán nyakába vette a vá­rost, beszerezni a tettek­hez szükséges kellékeket. Első, persze, a kasza. Ka­pott is. Originált. Buszon, villamoson, balesetmente­sen szállíthatót. Kell ugye­bár a nagy munkához egy valódi, eredeti aratókorsó is. Ezt is beszerezte nagy­­nehezen. Aztán a követke­ző napon az originál ka­szával nekiesett a fűnek. Hanem az originál kaszá­tól a fű nem szakadt, csak hajladozott, és Kóság Cson­gor már-már ott tartott, hogy cikket ír a fővárosi bulvárlap levelezési rova­tába, úgy általában az ori­ginal portékákról, azok használhatatlanságáról, amikor arra vetődött a csavargó külsejű­ Sipos Laja. Ez a Sipos Laja sokféle munkához ért, mert álta­lában rákény­szerítette a sors. Verselgetni is tud, no­­vellácskákat is tud, a re­génytől pedig csak a lusta­sága mentette meg, igaz, azzal mentegetőzik, hogy nem tud egy helyben ülni, mert egyszer medence­­csonttörést szenvedett. Ezen kívül még ezer dolog­hoz ért, például a kaszához és a kaszálás tudományá­hoz. Néhány percig heherész­­ve figyelte Kóság Csongor szerencsétlenkedését, de végül is megesett rajta az ő nagy szíve. Nem törődött azzal, hogy cselekedetét esetleg birtokháborítási per követi, hajdani tudo­mányát összeszedvén sza­bályos hajmán stílusban átröppent a 99 centiméte­res kerítés fölött. A kasza pillanatokon be­lül megkalapáltatott, Sipos Lajos által. A kasza meg­­fenetett, szintén Sipos Laji által. Aztán a csavargó külsejű, csak úgy próba­képpen, két-három csapás­ra úgy leborotválta a tel­ket, hogy az olyan sima lett, mint lapzárta után egy szerkesztői asztal. Sipos Laji ezután, ahogy jött, hasmáni stílusban át­röppent a 99 centiméteres kerítésen. Kóság Csongor erre kar­jait szétterpesztve, miként a madárijesztő, így kiál­tozott Sipos Laci után: Uram, uram, mivel tarto­zom? Legalább a nevét mondja meg! A név megmondatott. De csak úgy foghegyről.­­nem sokkal ezután tör­ t­­­tént, hogy Kóság Csongor valahonnan ka­pott két kiscicát. Kajánul látta, hogy egyiknek szabá­lyos, síp alakú fehér csík van a homlokán. Hát a csavargó külsejűre emlé­kezvén, ezt a cicát elne­vezte Síposnak. A másikat persze Lajinak. Simon Lajos ősszel adják át a forgalomnak az M1-es autópálya új, Bicske—Herceghalom közötti tizenkét kilométeres szakaszát. A 26. és 38. kilométerkő között aszfaltot te­rítenek a gépek (MTI Fotó — Rabáczy Szilárd ferv.) KÉT JELÖLT ZUGLÓBAN Televízió és gyógyfürdő Már a jelölő gyűléseken is élénk figyelemmel kísér­ték mindkettőjük mondan­dóját. Dr. Bokor László rendező, a Mafilm Hír­adó és Dokumentum Stú­diójának vezetője, és dr. Hámor Géza, a Magyar Ál­lami Földtani Intézet igaz­gatója, a XIV/47-es körzet országgyűlési képviselője­löltjei. Éppen csak beszélgetni kezdtünk dr. Bokor László­val irodájkban arról, hogy mit szeretne megvalósítani elképzeléseiből, ha képvise­lőként bekerül az ország­­gyűlésbe, amikor megszó­lalt a telefon. A XIV. ke­rületi Tanács egyik osztály­vezetője kérdezte: milyen összeg szükséges a kábelte­levízió megvalósításához? A tanács most készíti a VII. ötéves terv javaslatait, és ehhez kell az adat. A képviselőjelölt, szá­mítva a Füredi úti lakóte­lep és környéke lakosainak segítségére, 5 millió forint­ra taksálta a szükséges ösz­­szeget. — Ha nem kerü­lök be az ország­­gyűlésbe, akkor is arra törekszem, hogy megvalósít­sam a kábeltele­víziót Zuglóban. Már a je­lölő gyűlések idején meg­kerestem a BKV igazgató­ságát, hogy a metró Fehér úti végállomásánál épülő új székházban tegyék le­hetővé a kábeltelevízió stúdiójának létrehozását. Szavukat adták rá. Sőt, felajánlották, hogy a zárt­láncú vetítéseikre a kör­nyék lakosait is szívesen látják. — Az ön programjából nagy figyelemmel fogadták a jelölő gyűlés résztvevői a közbiztonságra, a közellá­­tásra vonatkozó észrevéte­leit, javaslatait. Hogyan képzeli megvalósításukat? — Sok mindenen lehetne változtatni, hogy jobb köz­érzetük legyen az Örs ve­zér tér és környéke lakói­nak. Hogy egy példát mond­jak: a metró végállomásán lévő aluljáró jelenlegi álla­potán is .. . Már a jelölő gyűlésen jelentkezett egy mun­kásőr fiatalember: az önkéntes rendőrökkel együtt szívesen vállalnák a környék rendszeres ellen­őrzését, hogy kiszűrjék a máshonnan ideérkező ran­dalírozókat az itt lakók kö­zül, mert mind több gon­dot okoznak az emberek­nek. Bizonyos vagyok ben­ne, megoldható lenne az is, hogy a kerület e részének nyugdíjasai ne csak egy helyen fizethessenek be kedvezményes étkezésre, ne kelljen messziről ide­utazni egy ebédért, egy va­csoráért. Azt sem tartom el­képzelhetetlennek, hogy valamelyik iskola — eset­leg emeletráépítéssel is — otthont nyújtson napköz­ben egy nyugdíjasklubnak. Negyvenezer ember él ezen a környéken, és úgyszól­ván semmiféle szórakozá­si lehetőségük nincs. Ezért szeretném, ha a metró vég­állomásánál lévő BKV- székházban mód nyílna a házimozi igénybevételére. Az üzletekben is lehetne több félkész étel, mirelit áru. — Hogyan képzeli el a kábeltelevízió megvalósí­tását? — A Gazdagréten már tettünk egy látogatást eb­ben az ügyben néhányan, épp az Esti Hírlap írt ró­la. A Füredi úti lakóte­lepnél a gond az, hogy egyedi antennák vannak a házakon, a kábeltelevízió­hoz viszont egy központi antenna szükséges. Elkép­zeléseinket támogatja a ta­nács — hallhatta az előbb, tehát reálisnak látszik, hogy nem kevés időn belül megvalósíthatjuk a kábel­­televíziót. Sok régi bará­tom, aki zuglói lakos, volt tévések, filmesek, például Békés Tamás, Bodonyi István, Siklósi Szilveszter, vállalkoztak, arra, hogy se­gít­ene­k. — Dr. Hámor Gé­za szintén Zug­ló „szerelmese”. • Kedvelt témája a ------—­ Paskál-fürdő. — Tudom, hogy egy or­szággyűlési képviselőnek nemcsak a helyi gondokkal kell foglalkoznia, hiszen eléggé lefoglalják a külön­böző bizottságokban lévő feladatok. Mégis, ha az em­ber bekerül a legfelsőbb törvényhozásba, kötelessé­ge, hogy annak a körzet­nek a gondjait segítsen megoldani, ahonnan meg­választották. J Ön, mint a Földtani Intézet vezetője, jól ismeri Zugló geológiáját. Ezért is választotta programjául a Paskálfü­rdőt? — A Pas­­álfürdő termé­szeti csodáink egyike le­hetne! Ezerháro­mszázki­­lencven méter mélyen egy barlangban 70 fokos gyógy­víz várja, hogy kiszaba­dítsák és felszínre hozzák: egy vizsgálattal megálla­pítottuk, hogy 3 ezer liter vizet adna percenként. Mi­vel nincs pénz, egyelő­re az is elég lenne, ha társa­dalmi munkában létre­hozhatnánk egy természe­tes fürdőhelyet, ahol a víz felszínre törhetne, és igénybe vehetnék azok, akiknek szükségük van gyógyfürdőre. Az elkövet­kezendő években aztán le­hetne szépíteni és tovább építeni. Európában bárme­lyik város boldog lenne, ha ilyen lehetősége adódna egy szabadfürdő létrehozá­sára. A jelölő gyűléseken valaki említést tett az Örs vezér téri művelődési köz­pont építéséről. Én úgy vélekedem, hogy a már amúgy is túlzsúfolt Örs ve­zér teret nem szabadna még ezzel is megterhelni. Ha már pénzt áldozunk ilyen célra, miért nem a Paskál körüli területen építjük fel ezt a művelő­dési központot? A terület adott. A környék jó, és fe­le annyiba kerülne, ho­gy a művelődési központ épü­letén belül létrehozzunk egy uszodát, egy fürdőt a kerület lakóinak. Az én programom ez ... Nyárádi Éva ! 1985. Június 1., szombat

Next