Esti Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-01 / 152. szám
AKI KOMFORTOT AKAR Többször fizet, egyet kap... Közműépítés a kerületekben Az önerős közműtársulások hároméves működésének tapasztalatait összegző tájékoztató nyilván fontossága, közérdekűsége miatt került most a Fővárosi Tanács ülése elé, s nem a témák bőségének zavara miatt. Neuralgikus pont ez. A központi pénz nem elegendő a budapesti közműfejlesztési igények teljesítésére. A tanácsok tehát nem tudják megépíteni saját forrásukból a peremkerületek víz-, gáz-, csatornahálózatát, a városi lét egyik meghatározó kellékét. A lakosság — saját érdekében is — segít, számos gondot levéve a tanács válláról. Épp ezért meglehetősen sajátos felfogás a később csatlakozók pénzét a központi számlára befizettetni. Tény, a tanács a többi építőközösséget támogatja ebből, tehát a városrész infrastruktúrája fejlődik, de valahogy mégsem jó ez így ... Részükről, talán természetes is lehet ez a gondolkodás, hiszen az önállóság a takarékossággal, a tartalékok jobb feltárásával, minden fillér megragadásával kétségtelenül jobban párosul. Ez így is van, csupán az a kérdés, hogy milyen áron lehet, szabad bevételt növelni? Látszólag egyszerű Bizonyos, hogy a főváros lakói nem fordulnak el a közműépítéstől, mert szeretnének kényelmesebben, kulturált körülmények között élni. így volt ez az elmúlt két évben is és a népi ellenőrök jelentése szerint a jövőben sem változik a helyzet: „...a közműelosztó-hálózat fejlesztése csaknem kizárólag a lakosság pénzeszközeinek bevonásával valósulhat meg." Ha tehát a lakók mindenképpen vállalkoznak, a tanács nem kockáztatja a csőrendszerek meghosszabbodásának lassulását, netán az építkezések leállását. A hiány ugyanis tekintélyes, a kereslet úgyszintén. Nos, ezzel a kényszerhelyzettel úgy élni, hogy a város infrastruktúrájának fejlesztéséhez tevékenyen hozzájárulókra még további hátrányokat hárítsanak, csak azért, hogy a helyi tanács az e célra fordítható kevéske forintjából még hosszabb vezetékekről ábrándozhassék, enyhén szólva méltánytalan. Azt gondolom, jóval kisebb az az anyagi gyarapodás, amit a kivárók későbbi csatlakozásának befizetéseiből lehet összeszedni, mint a veszteség, amelyet a tanács iránti bizalom szenved el. Látszólag pofonegyszerű a felismerés, s lám, valamiért mégis több helyen éppen az ellenkezője érvényesül . .. Különösen érdekes lesz akkor a magyarázat, ha mind nagyobb teret kap az állami támogatás nélkül, teljesen önerőből megvalósuló közművesítés. Hiszen itt már támogatás jogcímén sem lehet jogot formálni a kivárók pénzére. Gyorsan hozzáteszem: belső kerület emeletes bérházában lakom, a gond nem az enyém, már ami az anyagi részt illeti. A „meccset” tehát kívülről nézhetem, inkább, a Fővárosi Tanácshoz hasonlóan, az erkölcsi tőke megfogyatkozása miatt aggódom. A Városháza ismételten javasolta a jogszabály egyértelművé tételét. Kezdeményezve, hogy „10 éven belül az utólag csatlakozó ingatlanokért teljes költségtérítést kelljen fizetni, amelyet a tanácsok az eredetileg részt vevő ingatlanok mindenkori tulajdonosának arányosan térítsenek vissza. A 10 év után csatlakozók közműfejlesztési hozzájárulást fizessenek, mely a tanácsot illeti.” Milyen áron ? Miért követelik több helyütt maguknak a kivárók pénzét a tanácsok? Főleg azon a címen, hogy hozzájárulnak az építkezésekhez. Az igaz, mondják a kerületekben, hogy a Városháza további 200 millió forintot kínál erre a célra, csakhogy ezért arányosan több közmű megépítése szükséges. A helyi tanács tehát úgy erősítheti kasszáját, ha a kivárók pénzét is beszippantja. REKONSTRUKCIÓ A MECSEK ALJÁN Készül az előkészítő Befejező szakaszához érkezett a hazai szénbányászat fejlesztésének egyik nagyszabású programja, a pécsi szénelőkészítő-mű csaknem 1,4 milliárd forintos rekonstrukciója, s megkezdődött a technológiai berendezések műszaki átadása. Az ország egyetlen feketeszén-medencéjének bányakincsét feldolgozó mecsekaljai nagyüzemet — amely a századunk tízes, harmincas és ötvenes éveiben épült egységekből áll — működése közben korszerűsítették, s a rendkívüli feladat megoldása a rekonstrukció tervezőitől, kivitelezőitől és az üzemeltetőktől egyaránt nagy erőfeszítést és összehangolt munkát követelt meg. A szerkezeti elemek megerősítését, az új berendezések felszerelését gyakran szinte akrobatikus ügyességet és leleményességet kívánó körülmények között végezték el a kivitelezők. A rekonstrukció fővállalkozójának, a tatabányai szénbányák tizenhárom alvállalkozója közül csupán néhányan és csak rövid idővel „csúsztak ki” néha a határidőből, a szállítások akadozása okozta késedelmet azonban többnyire sikeresen behozták. Jelenleg a villamoscsatlakozások bekötésén és a gázellátás kiépítésén dolgoznak, a technológiai berendezések mindegyikét felszerelték már. Aműszaki átadást követően a tervek szerint már augusztusban megkezdődik az acélvázas építménnyel bővített, pécsi szénelőkészítő-mű felújított technológiájának próbaüzeme. (MTI) blagánügy, mégis elmondom, hogy tegnap megpendült bennem egy húr. — Te vagy az? — kérdezte a telefonban egy nő, s én bizonyosan tudtam, hogy Erzsébet van a drót túlsó végénél. Ezer közül is megismerném a hangját, bár vagy húsz esztendeje hallottam utoljára. Nem szerelmem volt ő, csak amolyan puszipajtásom, jóbanrosszban haverom, bár sokan állítják, hogy ilyen kapcsolat nem létezik férfi és nő között. Együtt jártunk színházba, moziba, neki mutattam meg elsőnek bírálat céljából az írásaimat, olykor náluk vacsoráztam, a mamája talán reményeket is táplált velem kapcsolatban. — Te — mondta Erzsi, aki már régóta tisztességes családanya —, van egy problémám. Nem, nem telefontéma. Felugranék hozzád, személyesen. Különben is ezer éve láttalak. Egy óra múlva ott leszek. Míg köröz az óra percmutatója, sok minden megfordul az ember fejében. Én azt hánytam-vetettem magamban, ugyan miféle protekciót kérhet tőlem hajdani barátnőm? Régen, ifjúságunk idején szinte naponta elhalmozott teljesít- kicsi bánat hetetlen kérésekkel. Emlékszem, el kellett volna intéznem, hogy felvegyék a SzínművészetiFőiskolára, megkért, hogy szerezzek neki öröklakást, nagybátyjának valami könnyű, jól fizetett állást, mert úgymond, nekem messzire elér a kezem. A megbízatásokat nem teljesítettem, mert sem akaratom, sem hatalmam nem volt az ügyek elintézéséhez. Erzsébet barátnőm percnyi pontossággal megjelent, s a késedelem nélküli érkezésből azt gyanítottam, hogy ez nem tűrhet halasztást. Feszült érdeklődéssel vártam, hogy előhozakodjék a nagy kéréssel, ami annyira fontos, hogy nem telefontéma. Ám, ő egészen lényegtelen témákról fecsegett. Vagy fél órán át közös emlékeinket melegítette fel, majd határozottan, komoly arccal rátért a tárgyra. — Szóval, olyan problémám van — mondta —, amin csak te tudsz segíteni. Képzeld, volt egy csodálatosan okos pulikutyánk. Sajnos, tegnap nyoma veszett. Te talán el tudod intézni, hogy a hirdetés soron kívül megjelenjen az újságban ... Új felelet helyett nagyot nyeltem. Hirtelen öszszevetettem Erzsi húsz évvel ezelőtti kéréseit a mostanival, s keserűen állapítottam meg, hogy hatalmam, képességeim borzalmas inflációt szenvedtek Erzsi barátnőm előtt. De az is lehet, hogy ő öregedett a lehetőségek reális megítéléséhez. Talán ezért is pendült meg bennem az a húr. S bánat szállt rám. Kicsi bánat. Simon Lajos Jogszabály kellene A helyi tanácsok többségének álláspontja nem egyezik a fővárosi javaslattal. Pontos norma hiányában szabadon dönthetnek a fizetés rendjéről. A Városháza, ismerve a lakók érzékenységét — igazságérzetét —, fenntartja javaslatát, noha természetesen a kerületek ettől eltérően is megállapodhatnak az építőközösségekkel. A bizonyítási vágy erősebb, mint a bölcs ítélőképesség? Netán a nyomasztóan felgyülemlett kerületi feladatok nem engednek másfajta magatartást? Talán a Fővárosi Tanács mai ülése feleletet ad a legfontosabb kérdésekre. Horváth K. József A Váci Forte Gyár tavaly 520 millió forint értékben gyártott színes és fekete-fehér fotófilmeket. A termékek nemcsak a hazai, hanem a dél- és közép-amerikai fényképészek körében is népszerűek. A Forte — a tervek szerint ebben az évben — mintegy 11 millió forint értékben exportál színes filmet. (MTI Fotó : Krista Gábor) HÁTHA NEKÜNK IS KISÜT A NAP... Vendéglesés Balatonon ABC-hálózat, felújítás előtt Szokatlanul csöndes a Balaton, kisebb a nyüzsgés, mint tavaly ilyenkor. A pihenni vágyók persze örülnek, nyugodtabban élvezhetik a vizet, a meleget, a szabad időt. Nem így a szállodások, az idegenforgalomban dolgozók, ők szomorkodnak, lesikvázják a vendégeket. Gyors balatoni körképet készítettünk: mi a helyzet? • • SIÓFOK, HOTEL EURÓPA: — Sajnos, tíz százalékkal kevesebb vendégünk van most, mint tavaly volt ugyanebben az időszakban — mondja dr. Földi László, aszálloda vezetője. — Februárban már éreztük, hogy kisebb forgalomra számíthatunk. — Júniusban valószínűleg a foci-világbajnokság tartotta otthon a turistákat. — Minden bizonnyal így van, mi is gondoltunk erre. — Kik mondták le a magyarországi nyaralást? — Főleg az osztrákok és a nyugatnémetek. Közrejátszott ebben — több más tényező között — gazdasági megfontolás is: az országok arra ösztönzik polgáraikat, hogy otthon költsék el a pénzt. Vendégeink 85 százaléka nyugati turista, 15 százaléka szocialista országból érkezett, illetve magyar. — Tudják-e pótolni az eddigi veszteséget? — Nagyon remélem, hogy igen. Kedvezőek az előrejelzések: a hét végétől nagyon erős érdeklődéssel számolhatunk. Eredeti terveink valóra váltásához teljesen ki kell használni a júliust, az augusztust, a szeptembert; egy kicsit megnyújtjuk a szezont. Persze csak akkor, ha az időjárás engedi. • • BALATONSZÉPLAKFELSŐ. __ MARGARÉTA VENDÉGLŐ: — Lanyha a forgalom — említi panaszosan Bagdiné Jakab Margit üzletvezető. . — A tavalyihoz hasonló érdeklődésre számítottunk az idén is, úgy is készültünk, főztünk, de megbántuk. Különösen májusban nagyon sok étel ment veszendőbe, sokat kellett kidobnunk. — Mi lehet a visszaesés oka? — Lényeges tényező az éttermi forgalmat illetően az is, hogy az embereknek valószínűleg nincs elég pénzük vendéglőre. — Ha így folytatódik, veszteségesek lesznek a szezon végére? — Elképzelhető. Az első két hónap után nem pozitív a mérlegünk, de azértreménykedünk, hogy júliusban és augusztusban nekünk is kisüt a nap. Mindezzel együtt úgy tervezzük: jövőre megszüntetjük ezt a vendéglőt, illetve árverésre bocsátjuk. Kilenc éve működünk, egy kissé belefáradtunk ebbe a munkába. • • BALATONSZÁRSZÓ, KEMPING: A Balaton-part talán legmodernebb, napelemes fűtésű táborozóhelye. Felújítás után az idei lesz az első teljes szezon. — Ezer vendéget tudunk fogadni — említi Horváth Lajos vezető —, de jelenleg mindössze nyolcvan turista lakik nálunk. Van itt egy harminctagú csehszlovák csoport, a többiek NDK-beli, holland és magyar turisták. — Több országban árleszállítás volt. Nem lehetett volna itthon is ily módon vonzóbbá tenni a vendéglátóhelyeket? — Mi már nem engedhetünk az árból, mert annyira alacsonyak. Nézze, a kempinngárainkat! Két embernek egy napra 120 forint az alapdíj, a többletszolgáltatás — hűtőrekesz, meleg víz — magyaroknak 30, külföldiek, nek 40 forint. — Egy frissen felújított intézménynél fontos, hogy a ráfordítási költségek hamar megtérüljenek. Ebből a szempontból — gondolom — különösen kellemetlenül érinti önöket a pangás. — Igaza van. A felújítás 30 millió forintba került. Reménykedünk, hogy a tervezett nyereséget azért elérhetjük, ha végig telt házunk lesz a szezon hátralévő részében. Az NSZK- ban most ért véget a tanítás. A családok június végére kiszurkolták magukat a Mundiálon, s utána elindulnak túrázni. Kiragadott példák, de valószínűleg másutt is hasonlót tapasztalhattunk volna. A nyár hátralévő részében talán még van remény. Ami pedig az éttermi forgalmat illeti: a nyaralók szokásai átalakulóban vannak, inkább az ABC-ben vásárolnak, semmint vendéglőbe ülnek be. Nyilvánvalóan az árak miatt. A belkereskedelmi tárca úgy tervezi: korszerűsíti, fejleszti a balatoni ABC-hálózatot. Borsi László 1986. július 1., kedd