Esti Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-01 / 152. szám

AKI KOMFORTOT AKAR Többször fizet, egyet kap... Közműépítés a kerületek­ben Az önerős közműtársulá­sok hároméves működésé­nek tapasztalatait összegző tájékoztató nyilván fon­tossága, közérdekűsége miatt került most a Fővá­rosi Tanács ülése elé, s nem a témák bőségének zavara miatt. Neuralgikus pont ez. A központi pénz nem elegen­dő a budapesti közműfej­lesztési igények teljesítésé­re. A tanácsok tehát nem tudják megépíteni saját forrásukból a peremkerü­letek víz-, gáz-, csatorna­­hálózatát, a városi lét egyik meghatározó kellé­két. A lakosság — saját érdekében is — segít, szá­mos gondot levéve a ta­nács válláról. Épp ezért meglehetősen sajátos fel­fogás a később csatlakozók pénzét a központi számlá­ra befizettetni. Tény, a ta­nács a többi építőközössé­get támogatja ebből, tehát a városrész infrastruktúrá­ja fejlődik, de valahogy mégsem jó ez így ... Részükről, talán természe­tes is lehet ez a gondolko­dás, hiszen az önállóság a takarékossággal, a tartalé­kok jobb feltárásával, min­den fillér megragadásával kétségtelenül jobban páro­sul. Ez így is van, csupán az a kérdés, hogy milyen áron lehet, szabad bevé­telt növelni? Látszólag egyszerű Bizonyos, hogy a főváros lakói nem fordulnak el a közműépítéstől, mert sze­retnének kényelmesebben, kulturált körülmények kö­zött élni. így volt ez az el­múlt két évben is és a né­pi ellenőrök jelentése sze­rint a jövőben sem válto­zik a helyzet: „...a köz­műelosztó-hálózat fejlesz­tése csaknem kizárólag a lakosság pénzeszközeinek bevonásával valósulhat meg." Ha tehát a lakók mindenképpen vállalkoz­nak, a tanács nem kockáz­tatja a csőrendszerek meg­hosszabbodásának lassulá­sát, netán az építkezések leállását. A hiány ugyanis tekintélyes, a kereslet úgy­­szintén. Nos, ezzel a kényszer­­helyzettel úgy élni, hogy a város infrastruktúrájának fejlesztéséhez tevékenyen hozzájárulókra még to­vábbi hátrányokat hárítsa­nak, csak azért, hogy a he­lyi tanács az e célra fordít­ható kevéske forintjából még hosszabb vezetékekről ábrándozhassék, enyhén szólva méltánytalan. Azt gondolom, jóval kisebb az az anyagi gyarapodás, amit a kivárók későbbi csatlako­zásának befizetéseiből le­het összeszedni, mint a veszteség, amelyet a ta­nács iránti bizalom szen­ved el. Látszólag pofonegyszerű a felismerés, s lám, vala­miért mégis több helyen éppen az ellenkezője ér­vényesül . .. Különösen érdekes lesz akkor­ a ma­gyarázat, ha mind na­gyobb teret kap az állami támogatás nélkül, teljesen önerőből megvalósuló köz­művesítés. Hiszen itt már tá­mogatás jogcím­én se­m lehet jogot formálni a ki­várók pénzére. Gyorsan hozzáteszem: belső kerület emeletes bér­házában lakom, a gond nem az enyém, már ami az anyagi részt illeti. A „meccset” tehát kívülről nézhetem, inkább, a Fővá­rosi Tanácshoz hasonlóan, az erkölcsi tőke megfo­gyatkozása miatt aggódom. A Városháza ismételten javasolta a jogszabály egy­értelművé tételét. Kezde­ményezve, hogy „10 éven belül az utólag csatlakozó ingatlanokért teljes költ­ségtérítést kelljen fizetni, amelyet a tanácsok az ere­detileg részt vevő ingatla­nok mindenkori tulajdono­sának arányosan térítsenek vissza. A 10 év után csat­lakozók közműfejlesztési hozzájárulást fizessenek, mely a tanácsot illeti.” Milyen áron ? Miért követelik több he­lyütt maguknak a kivárók pénzét a tanácsok? Főleg azon a címen, hogy hozzá­járulnak az építkezések­hez. Az igaz, mondják a kerületekben, hogy a Vá­rosháza további 200 millió forintot kínál erre a cél­ra, csakhogy ezért arányo­san több közmű megépíté­se szükséges. A helyi ta­nács tehát úgy erősítheti kasszáját, ha a kivárók pénzét is beszippantja. REKO­NSTRUKCIÓ A MECSEK ALJ­ÁN­ Készül az előkészítő Befejező szakaszához ér­kezett a hazai szénbányá­szat fejlesztésének egyik nagyszabású programja, a pécsi szénelőkészítő-mű csaknem 1,4 milliárd fo­rintos rekonstrukciója, s megkezdődött a technoló­giai berendezések műsza­ki átadása. Az ország egyetlen feke­teszén-medencéjének bá­nyakincsét feldolgozó me­­csekaljai nagyüzemet — amely a századunk tízes, harmincas és ötvenes évei­ben épült egységekből áll — működése közben kor­szerűsítették, s a rendkívüli feladat megoldása a re­konstrukció tervezőitől, ki­vitelezőitől és az üzemel­tetőktől egyaránt nagy erő­feszítést és összehangolt munkát követelt meg. A szerkezeti elemek megerő­sítését, az új berendezések felszerelését gyakran szin­te akrobatikus ügyességet és leleményességet kívánó körülmények között végez­ték el a kivitelezők. A re­konstrukció fővállalkozójá­nak, a tatabányai szénbá­nyák tizenhárom alvállal­kozója közül csupán néhá­­nyan és csak rövid idővel „csúsztak ki” néha a ha­táridőből, a szállítások akadozása okozta késedel­met azonban többnyire si­keresen behozták. Jelenleg a villamoscsat­lakozások bekötésén és a gázellátás kiépítésén dol­goznak, a technológiai berendezé­sek mindegyikét felszerel­ték már. A­­műszaki át­adást követően a tervek szerint már augusztusban megkezdődik az acélvázas építménnyel bővített, pé­csi szénelőkészítő-mű fel­újított technológiájának próbaüzeme. (MTI) b­lagánügy, mégis elmon­­dom, hogy tegnap megpendült bennem egy húr. — Te vagy az? — kérdez­te a telefonban egy nő, s én bizonyosan tudtam, hogy Erzsébet van a drót túlsó végénél. Ezer közül is meg­ismerném a hangját, bár vagy húsz esztendeje hal­lottam utoljára. Nem sze­relmem volt ő, csak amo­lyan puszipajtásom, jóban­­rosszban haverom, bár so­kan állítják, hogy ilyen kapcsolat nem létezik férfi és nő között. Együtt jártunk színházba, moziba, neki mutattam meg elsőnek bí­rálat céljából az írásaimat, olykor náluk vacsoráztam, a mamája talán reménye­ket is táplált velem kapcso­latban. — Te — mondta Erzsi, aki már régóta tisztességes családanya —, van egy problémám. Nem, nem tele­fontéma. Felugranék hoz­zád, személyesen. Különben is ezer éve láttalak. Egy óra múlva ott leszek. Míg köröz az óra perc­mutatója, sok minden meg­fordul az ember fejében. Én azt hánytam-vetettem magamban, ugyan miféle protekciót kérhet tőlem haj­dani barátnőm? Régen, if­júságunk idején szinte na­ponta elhalmozott teljesít- kicsi bánat­ hetetlen kérésekkel. Emlék­szem, el kellett volna in­téznem, hogy felvegyék a Színművészeti­­Főiskolára, megkért, hogy szerezzek ne­ki öröklakást, nagybátyjá­nak valami könnyű, jól fi­zetett állást, mert úgymond, nekem messzire elér a ke­zem. A megbízatásokat nem teljesítettem, mert sem akaratom, sem hatal­mam nem volt az ügyek elintézéséhez. Erzsébet barátnőm perc­nyi pontossággal megjelent, s a késedelem nélküli ér­kezésből azt gyanítottam, hogy ez nem tűrhet halasz­tást. Feszült érdeklődéssel vártam, hogy előhozakod­jék a nagy kéréssel, ami annyir­a fontos, hogy nem telefontéma. Ám, ő egészen lényegtelen témákról fecse­gett. Vagy fél órán át kö­zös emlékeinket melegítet­te fel, majd határozottan, komoly arccal rátért a tárgyra. — Szóval, olyan problé­mám van — mondta —, amin csak te tudsz segíteni. Képzeld, volt egy csodála­tosan okos pulikutyánk. Sajnos, tegnap nyoma ve­szett. Te talán el tudod in­tézni, hogy a hirdetés so­ron kívül megjelenjen az újságban ... Új felelet helyett nagyot nyeltem. Hirtelen ösz­­szevetettem Erzsi húsz év­vel ezelőtti kéréseit a mos­tanival, s keserűen állapí­tottam meg, hogy hatal­mam, képességeim borzal­mas inflációt szenvedtek Erzsi barátnőm előtt. De az is lehet, hogy ő öregedett a lehetőségek reális megíté­léséhez. Talán ezért is pen­­dült meg bennem az a húr. S bánat szállt rám. Kicsi bánat. Simon Lajos Jogszabály kellene A helyi tanácsok többsé­gének álláspontja nem egyezik a fővárosi javas­lattal. Pontos norma hiá­nyában szabadon dönthet­nek a fizetés rendjéről. A Városháza, ismerve a la­kók érzékenységét — igaz­ságérzetét —, fenntartja javaslatát, noha természe­tesen a kerületek ettől el­térően is megállapodhat­nak az építőközösségekkel. A bizonyítási vágy erő­sebb, mint a bölcs ítélőké­pesség? Netán a nyomasz­tóan felgyülemlett kerüle­ti feladatok nem engednek­ másfajta magatartást? Ta­lán a Fővárosi Tanács mai ülése feleletet ad a legfon­tosabb kérdésekre. Horváth K. József A Váci Forte Gyár tavaly 520 millió forint értékben gyártott színes és fekete-fehér fotófilmeket. A termékek nemcsak a hazai, hanem a dél- és közép-amerikai fényké­pészek körében is népszerűek. A Forte — a tervek szerint ebben az évben — mint­egy 11 millió forint értékben exportál színes filmet. (MTI Fotó : Krista Gábor) HÁTHA NEKÜNK IS KISÜT A NAP... Vendéglesés Balatonon ABC-hálózat, felújítás előtt Szokatlanul csöndes a Balaton, kisebb a nyüzs­gés, mint tavaly ilyenkor. A pihenni vágyók persze örülnek, nyugodtabban él­vezhetik a vizet, a mele­get, a szabad időt. Nem így a szállodások, az ide­genforgalomban dolgozók, ők szomorkodnak, lesik­­váz­ják a vendégeket. Gyors balatoni körképet készítettünk: mi a hely­zet? • • SIÓFOK, HOTEL EURÓ­PA: — Sajnos, tíz százalék­kal kevesebb vendégünk van most, mint tavaly volt ugyanebben az időszakban — mondja dr. Földi Lász­ló, a­­szálloda vezetője. — Februárban már éreztük, hogy kisebb forgalomra számíthatunk. — Júniusban valószínű­leg a foci-világbajnokság tartotta otthon a turistá­kat. — Minden bizonnyal így van, mi is gondoltunk er­re. — Kik mondták le a magyarországi nyaralást? — Főleg az osztrákok és a nyugatnémetek. Közre­játszott ebben — több más tényező között — gazdasági megfontolás is: az országok arra ösztönzik polgáraikat, hogy otthon költsék el a pénzt. Vendégeink 85 szá­zaléka nyugati turista, 15 százaléka szocialista or­szágból érkezett, illetve magyar. — Tudják-e pótolni az eddigi veszteséget? — Nagyon remélem, hogy igen. Kedvezőek az előrejelzések: a hét végé­től nagyon erős érdeklő­déssel számolhatunk. Ere­deti terveink valóra váltá­sához teljesen ki kell használni a júliust, az au­gusztust, a szeptembert; egy kicsit megnyújtjuk a szezont. Persze csak ak­kor, ha az időjárás engedi. • • BALATONSZÉPLAK­­FELSŐ. __ MARGARÉTA VENDÉGLŐ: — Lanyha a forgalom — említi panaszosan Bagdiné Jakab Margit üzletvezető. . — A tavalyihoz hasonló érdeklődésre számítottunk az idén is, úgy is készül­tünk, főztünk, de megbán­tuk. Különösen májusban nagyon sok étel ment ve­szendőbe, sokat kellett ki­dobnunk. — Mi lehet a visszaesés oka? — Lényeges tényező az éttermi forgalmat illetően az is, hogy az embereknek valószínűleg nincs elég pénzük vendéglőre. — Ha így folytatódik, veszteségesek lesznek a szezon végére? — Elképzelhető. Az első két hónap után nem pozi­tív a mérlegünk, de azért­­reménykedünk, hogy jú­liusban és augusztusban nekünk is kisüt a nap. Mindezzel együtt úgy ter­vezzük: jövőre megszün­tetjük ezt a vendéglőt, il­letve árverésre bocsátjuk. Kilenc éve működünk, egy kissé belefáradtunk ebbe a munkába. • • BALATONSZÁRSZÓ, KEMPING: A­ Balaton-part talán leg­modernebb, napelemes fűtésű táborozóhelye. Fel­újítás után az idei lesz az első teljes szezon. — Ezer vendéget tudunk fogadni — említi­ Horváth Lajos vezető —, de jelen­leg mindössze nyolcvan turista lakik nálunk. Van itt egy harminctagú cseh­szlovák csoport, a többiek NDK-beli, holland és ma­gyar turisták. — Több országban ár­­leszállítás volt. Nem lehetett volna itthon is ily módon vonzóbbá tenni a vendéglátóhelyeket? — Mi már nem enged­hetünk az árból, mert annyira alacsonyak. Nézze, a kempinngárainkat! Két embernek egy napra 120 forint az alapdíj, a több­letszolgáltatás — hűtő­rekesz, meleg víz — ma­gyaroknak 30, külföldiek­, nek 40 forint. — Egy frissen felújított intézménynél fontos, hogy a ráfordítási költségek hamar megtérüljenek. Eb­­­ből a szempontból — gon­dolom — különösen kelle­metlenül érinti önöket a pangás. — Igaza van. A felújítás 30 millió forintba került. Reménykedünk, hogy a tervezett nyereséget azért elérhetjük, ha végig telt házunk lesz a szezon hát­ralévő részében. Az NSZK- ban most ért véget a ta­nítás. A családok június végére kiszurkolták magu­kat a Mundiálon, s utána elindulnak túrázni. Kiragadott példák, de valószínűleg másutt is ha­sonlót tapasztalhattunk volna. A nyár hátralévő részében talán még van remény. Ami pedig az ét­termi forgalmat illeti: a nyaralók szokásai átala­kulóban vannak, inkább az ABC-ben vásárolnak, sem­mint vendéglőbe ülnek be. Nyilvánvalóan az árak miatt. A belkereskedelmi tárca úgy tervezi: korsze­rűsíti, fejleszti a balatoni ABC-­hálózatot. Borsi László 1986. július 1., kedd

Next