Esti Hírlap, 1986. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1986-08-01 / 179. szám
• Egyre több műsoridőt kap a televízióban a popzene, csak éppen az az ellentmondás, hogy a magyar rockzene soha nem volt ilyen mély hullámvölgyben, mint most. A nézők elmaradtak a koncertekről, a zenekarok túlnyomó többsége pedig eltűnt a színpadokról. Tegnap délután az 1-es csatornán a Sárga tengeralattjáró popzenei magazin premierjének lehettünk tanúi. A díszlet suta, ötlettelen, s meglehet Kristóf Gábor — akit a rádióból ismerünk — tehetséges műsorvezető, orgánuma kiváló, de hajóskapitányi egyenruhában, kormánykereket tekergetve, villogó, újhullámzós, keretes, feltehetően búvárszemüveget viselve, nehéz lenne komoly jövőt jósolni neki, szabadabb teret kell engedni, s akkor megvillanthatja képességeit. A Sárga tengeralattjáró kedves Beatles-dal volt, de hogy miért kellett 1986-ban popzenei műsor keret játékának adni, ki tudja? Liener Márta kezdő műsorvezető, csak a jövő igazolhatja, hogy kiválasztása helyes volt vagy sem. ötven perc sok idő a Magyar Televízióban, rendkívüli lehetőséget rejt magában. Tegnap például a felszínes megoldás helyett körbe lehetett volna alaposan járni egy izgalmas témakört: a külföldi rockzenekarok magyarországi fellépései milyen hatással vannak a hazai előadókra. Szerkesztési hiba volt Zoránt a Balaton hűs habjaiban megszólaltatni, vagy az MHV egyik vezetőjét vízibicikli-pedál tekerése közben kérdezni e nagyon is fontos témáról. Elindult hát a Sárga tengeralattjáró, s az első adás után, remélhetőleg feljebb emelkedik majd. (riskó) □ LEV VLASZENKO szovjetunióbeli vendégművész zongoraestje lesz augusztus 12-én, kedden 8 órakor a Zenélő Udvarban. (Esőnap augusztus 13-án.) Az „Esti muzsika a Várban” sorozatban ezúttal Beethoven, Rachmaninov és Prokofjev zenéje szerepel a műsoron. □ PESKÓ ZOLTÁN vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart augusztus 14-én, csütörtökön este 8 órakor a Kongreszszusi Központban. A koncerten közreműködik Laky Krisztina, Hamari Júlia, Molnár András és Bátor Tamás (ének), valamint a Magyar Állami Énekkar, kar igazgató Pászli Miklós. MOZI-CSIP Ellenállhatatlan ajánlat Beszélgetés Tímár Péterrel A Szikra moziban, majdnem telt ház, a közönség 98 százaléka tizen- és huszonéves, alig néhány ember ennél idősebb. A film, az Egészséges erotika sikeresnek bizonyul. Latinovitskávéház A filmgyárban beszélgettem Tanár Péterrel. A szépen berendezett, új, faburkolatos büfében, amelyet Latinovits-kávéháznak neveznek, miként a mellette levő épület a Ranódystúdió nevet viseli. Igen helyesen: hadd maradjon fenn ily módon is azok neve, s emléke, akik anynyit tettek a magyar filmekhíréért-nevéért. Első kérdésem: milyen visszajelzései vannak az Egészséges erotikáról? — Jók. Telefonáltam azokba a mozikba, amelyek vetítik, azt mondták, a film jó házakkal megy, Budapesten az első két napon húszezren látták. S ha belehallgatóznak a vetítésről kifelé tartók beszélgetésébe, jókat hallanak. — Mit szól a film kritikai visszhangjához? — Valamennyinapi- és hetilap,meg folyóirat kritikáját elolvastam, a bírálatok többsége pozitív, de akadtak kritikusok, akiknek nem tetszett a filmem. Ez nem esik jól, mégis örülök ennek is, mert számomra semmi se fontosabb, mint az, hogy az embereket kimozdítsam nyugalmi állapotukból, indulatokat keltsek fel bennük, még ha azok a filmem iránti nem tetszés indulatai is. — Tizenegy éve dolgozik a filmgyárban, javarészt vágóként. És trükkfelvételek szakembereként. Szereti ezt a feladatkört? — A filmcsinálás folyamatának minden fázisáért rajongok. S első önálló rendezésem, az Egészséges erotika elkészülte után még mindig a vágást tartom a folyamat legfontosabb mozzanatának. Valójában ott, a vágóasztalon dől el minden, az az igazság pillanata. Fellinitől Máriássy Félixen át Steven Spielbergig, minden jeles rendező vágó is volt. Csak a vágószobában lehet igazán ellenőrizni, hogy a rögzített kép megfelel-e annak, amit rendezőként és forgatókönyvíróként előre elképzeltem. A vágókat nálunk sajnos sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsülik meg eléggé. — Az Egészséges erotika sokáig „jött össze ’? — Nem. Korábban sok forgatókönyvemet nem fogadták el, de az Egészséges erotika mindjárt megtetszett Bacsó Péternek, a Dialóg Stúdió vezetőjének, akinek jó érzéke van a politikai szatíra és groteszk iránt. A forgatókönyv elolvasása után azonnal azt kérdezte: mennyiből tudnám megvalósítani? Erre, ahogy Marion Brando mondta többször a Keresztapában, tettemneki egy olyan ajánlatot, amire nem lehetett nemet mondani. Kivágtam: 8 millióból! Ehhez tudni kell, hogy ma, illetve tavaly, amikor ezt a számot megneveztem, ennek a kétszerese. 12-13 millió forint volt egy-egy magyar film átlagos költségvetése, így aztán Bacsó ’85 márciusában jelt adott, hogy indulhatok, az év novemberében pedig már letettem a kész filmet az asztalra, és 1983 elején, a játékfilmszemlén elnyertem vele a szakmai zsűri rendezői díját. ■— Ezek szerint ez könynyű, legalábbis annak látszó indulás volt. — Igen. Pedig Bacsóék elég nagy rizikót vállaltak és volt a filmnek sok ellendrukkere is, akiknek nem tetszettek például ezek a rövidített mondatokban folyó dialógusok, meg sok minden egyéb sem. Mégis, úgy gondolom, az Egészséges erotikának köszönhetem, hogy hozzákezdhettem és már hozzá is kezdtem új munkámhoz. A szöveg szól valamiről — Mi lesz az? — Ideiglenes munkacíme: Mozi-csip. A képernyőn mindenki látott már zenés videoclipeket, például a Zenebutik műsoraiban. Ezt most nagy mozivászonra elképzelve szeretném megcsinálni, csupa olyan új zeneszámmal, amelynek nemcsak a muzsikája korszerű és jó, de a szövegei is tartalmasak, szólnak valamiről, társadalmi lökésnek, mai életérzéseket, életviteli problémákat fejeznek ki. — Sínen van már az új film? — Először próbaként meg kellett csinálnom két csipet. Ez tetszett a stúdióvezetésnek, annyira, hogy zöld utat kaptam tőlük a további részek elkészítésére, szóval, az egész filmre. A zene, s nemcsak a popzene, hanem legalább úgy a komoly muzsika is, mindig fontos szerepet játszott az életemben, jelentős lemezgyűjteményem van, nem véletlen, hogy most éppen egy, remélem, rendhagyóan sikerülő, zenei film forgatásán dolgozom. Szegeden, a Városháza udvarán mutatták be Donizetti A házitanító a pácban című kisoperáját. Képünkön: jelenet az előadásból: Vajda Júlia, Lengyel Gábor és Szilágyi Béla. (MTI fotó : Stekovics János) RÓMAI TELEPÜLÉS Leletek Murselából A győri Xantus János Múzeum régészei megkezdték a kora római település feltárásának idei munkáit Árpáson, a Rába és a Marcal folyó által határolt területen. Az egykori Mursella nevű városban a mostani a tizenegyedik ásatási szezon. Eddig találtak egy 3. század közepéről származó kőépületet, amelynek kisebb-nagyobb helyiségei a központi udvar mentén futó folyosó körül helyezkedtek el. A folyosó a középkori kolostorok kerengőjéhez hasonlóan oszlopos, árkádos lehetett. Rábukkantak padlófűtésnél használatos téglákra és a tubustöredékekre, amelyek a meleg levegőt vezették Felszínre hoztak piros, zöld és fehér színű, geometrikus mintázatú mennyezetfreskó-töredékeket; ezek az egyik épületszárny helyiségeit díszítették. Az épület korának meghatározását segítették a ház alatt meghúzódó veremben és az épület folyosóján lelt 3. század közepéről való pénzérmék. A kutatási terület gazdag leletanyagának legkorábbi darabjai az első század elejéről származó pénzek, továbbá bronzkapcsok, elefántcsont hajtűk, mécses- és kerámiatöredékek. A több hétig tartó ásatáson tovább kutatják a kora római település szerkezetét, keresik az egykori városlakók életmódjáról tájékoztató tárgyi emlékeket, amelyek a restaurálás után a győri Xantus János Múzeum régészeti anyagát gazdagítják. (MTI) Terven felüli mozi — Ez sem lesz drága? — Az előbbi filmemnél drágább, a mai átlagnál olcsóbb. És úgynevezett terven felüli mozi, a Dialóg Stúdió csak eszmeileg gondozza, de egyetlen ottani rendező rovására sem, a filmbe ugyanis a Mokép nemcsak „beszáll”, ahogy sok filmmel, eddig tette, hanem teljes egészében finanszírozza. És szeretném, ha a kész filmet karácsonyra sikerülne bemutatni. — Hallottam valamit az Egészséges erotika nemzetközi utóéletéről is? — Valóban. Közölték velem, hogy a nyár végi velencei biennálén, az elsőfilmes rendezők külön versenyében indítják a filmemet. Barabás Tamás Liszt mai tanítása Tegnap este a Budapest Kongresszusi Központ hangversenytermében emlékezett zeneéletünk Liszt Ferenc halálának 100. évfordulójára. Megemlékeztek róla szerte a világban, Bayreuthban felsősorban, ahol lánya, Wagner özvegye volt mellette, mikor a halandó életből átlépett a halhatatlanságba, s ahol végakarata szerint nyugszik. Hetvenöt évet élt. Októberben ünnepeljük 175. születésnapját. Bizonyára igazuk van azoknak, akik szerint, szellemének megidézését hangsúllyal az őszi évfordulóra helyesebb összpontosítani. Azt vésni nyomatékkal a mai utódokba, hogy lángelméjével számunkra, a világ emberisége és benne a mi kis magyar világunk számára mindenekelőtt megszületett. Kivételes elhivatással és zseniális képességgel, hogy bennünket — a kortársaiból a késő utódokig —, mélyebb önismeretre és a mindenség teljesebb fölfogására vezessen; e kettő, magunk és a világ összetartozásának, lényünk lényegének olyan átéléséhez, amely parányi és múlandó életünk értelmére döbbent. Mai ismereteinkkel nem lehet lemérni, hogy amit sokszor túlbecsült, racionális tudásunk csak egy évszázaddal később kezd felismerni: a mindenség dimenzióit és életünk, tetteink mozgató erőit szelleme milyen hatalmas erővel és világossággal ragadta meg, tárta fel és sugározza ma is ránk. Életművének ezernyi tanítása közt bizonyára a legfontosabbak közé tartozik, hogy a zene révén mennyivel teljesebb, élményhitelű felfogásunk lehet életünkről és a világról. Ha ma meggyőződésünk, hogy századunk az emberiség történetének forradalmi megváltoztatója, legalábbis ugrásszerű előrelendítője, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a változtatásokösztönző erőinek mozgósításában és a minőségi ugrás irányának feltárásában sorsdöntő szerepet kellett játszania azoknak a sejtetéseknek, amelyekkel zenéje bepásztázta a lehetséges távlatokat, hajlamaink, vágyaink, útkereséseink számára. Emellett a forradalmisága mellett csak másodsorban lehet fontos, hogy a zene eszköztárát a modern fejlődés irányába mi mindennel gazdagította. Hogy korát megelőzve mi "mindent kínált fel utódainak — a Bartók-nagyságú zseniknek éppúgy, mint a morzsáiból élő epigonoknak — a hangzó világ anyagának korszerű gazdagításához. Nagy szavak. De hát van-e ennél emberibb nagyság?! Éppen amikor fajtánk szinte kóvályog szellemi produktumainak elbizonytalaító csodái közt, van-e fontosabb annál az eligazító, kapaszkodót kínáló sugallatnál, mellyel zenéje az anyagi és szellemi létérdekek, az értelem és érzelem, az indulat és józanság, meg a többi, bennünk és körülöttünk ható ellentétpár egységére irányítja érzékszerveinket ? Nemcsak gyarló értelműinket, nemcsak csapongó vágyainkat, de egész létezésünket. Mindannyiunkét egyénileg és valamennyiünkét együtt. Az ő száz éve megpecsételődött, halhatatlansága ezért mutat túl művészi zsenialitásán, ezért jelent felmérhetetlenül többet számunkra annál a büszkeségnél, hogy íme, ő is magyar volt, egy közülünk, s ezért dicsfényéből ránk is tükröződhet valamicske. Ezért kell az elmúlt száz évinél ezerszer jobban fölfigyelnünk zenéjére, arra, amit általa megtudhatunk és megérthetünk, mert ennek a magyar világpolgárnak a halhatatlanságából magunknak meríthetünk egy-egy cseppnyi részt. Legalább annyit, amennyi az értelmesebb élet alakításéhoz nekünk és utódainknak épphogy kell. A tegnap este ihletettségével elragadó, hangzó anyagának — az előadók által érzékletessé tett — szerkezetével elámító Szent Erzsébet legendája kevésbé vezet elmélyült révülethez, mint például egyes öregebb kori alkotásai, sokkal inkább drámai élménybe ragad. De képsorokat idéző drámaiságánál, látomásosságánál ezerszer drámaibb, ahogy jó és rossz, élet és halál, önzés és lemondás, földhöz ragadtság és emelkedettség, meg a többi kettősség élményvilágában eredendő hajlamainknak és kigondolt szándékainknak emberi irányt szab. Szép hangzatokba hallgatva merülni — kellemes. A szép hangzatok felidézésének ezt a semmivel nem pótolható, az emberi utat előre bevilágító, ezzel eredendő célját betöltő szuggesztióját csak a halhatatlan zseniktől remélhetjük. Ezért nincsenek elég nagy szavaink a száz éve elnémult Lisztnek, ennek a véletlen szeren- csénkre magyar lángelmének méltatására és lelkünkben ébresztésére. Fodor Lajos Viccmagazin „Asszonyom — mondja az orvos —, önnek mindenekelőtt kikapcsolódásra volna szüksége. Az nem megy doktor úr. Ahhoz a férjem túlságosan féltékeny.” Ez a vicc, s talán száznál is több másik, szóról szóra így olvasható a Kossuth Kiadó szokatlan vállalkozásában. Viccmagazin címmel ugyanis kötetet jelentettek meg, N. Varga György gyűjtése alapján. A szokatlan nem is az, hogy éppen a Kossuth Kiadó vállalkozott erre hanem hogy a könyvnek nincs előszava,, utószava, láthatólag koncepciója sem, egyszerűen viccek vannak benne (Endrődi István borítójával és illusztrációival), méghozzá olyanok, amelyek ma és a közelmúltban közszájon forogtak. Épp ezért a „viccgazdák” elég sok ismerős poénnal találkoznak mrajd. De bizonyára még számukra is akad új, meglepő a kötet tréfái között. Zárásul idézük a kötet utolsó viccét, amelyben három férfi beszélget arról, kinek a felesége beszél a legtöbbet. — Az enyém annyira győzi szóval — így az első —, hogy nem is vettünk tévét. Minek. Úgyse tudnánk figyelni rá!... — Az semmi! — mondja a másik. — Az enyém annyit beszél, hogy a múltkoriban súlyos halláskárosodással küldött betegállományba az orvos! A harmadik hallgat. — Na, és a tied? — Most voltunk a Balatonnál. — És? — Hogy-hogy és? Nézzétek meg a feleségemet, le van barnulva a nyelve.