Esti Hírlap, 1986. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1986-10-01 / 230. szám
FŐVÁROSI KÉPVISELŐK A POSTÁNÁL Milliárdos károkat okoz a telefonok hiánya „Sokáig nem cipelhető ez a súlyos tehertétel Kicserélik a Toshibát. Az 1978-ban vásárolt ügyes és szorgalmas japán automata levélfeldolgozó gépsort — eljárt felette az idő. A Magyar Posta — 150 millió forintért — másik Toshibát vesz, s a tervek szerint 1988-ban szolgálatba állítja a Keletinél, a 72-es hivatalban, a hagyományos honi postai szolgáltatások szívében. Tíz év hosszú idő — meglett kor egy levélfeldolgozó életében. Hát még a 80, a hazai gyártmányú telefonközpontokéban, mint amilyen a Magyar Posta Krisztina körúti székházában, a régi Krisztina központban is működik. Állandó előzetes karbantartómunka eredményeként, zúgva, zakatolva, dübörögve, csiripelve, csöngetve bár, de ma is ellátja feladatát. Mellette, a Városmajorban tavaly év vége óta folyamatosan lép üzembe a szinte hangtalanul dolgozó új, amely persze csak nekünk az, mert — szakemberek szerint — ez is egy korábbi technikai színvonal képviselője. Nagyon készültek A Keletihez, a Krisztina és a Városmajor központokba látogattak tegnap a budapesti képviselők. Programjuk egésznapos volt. Céljuk, hogy szemtől szemben láthassák a napjaink egyik legfontosabb szolgáltatásait nyújtó intézmény munkáját, gondjait, találkozzanak vezetőikkel. A Posta — minden jel szerint — nagyon készült a találkozóra. Az új városmajori központban még a képviselők érkezésének pillanatában is találtak sürgős elrendezni, igazítani valót a szolgálatot teljesítő asszonyok. Hogyne, hiszen más az: naponta leveleket, táviratot felvenni és kézbesíteni, hírlapot, pénzt továbbítani, telefonkérelmezőket fogadni, mint az intézmény vezetőinek — köztük a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság teljes vezérkarának — egy asztalhoz ülni kétmillió fővárosi lakos parlamenti képviselőivel. Mégpedig — sajnos — az adottságok miatt más, ezt néhány elhangzott megállapítás is érzékeltetheti. — A Posta három szolgáltatása közül kettővel — a levél, a pénz, a csomag, a távirat továbbítását végző hagyományos ágazattal s a rádió és televízió műsorszórással — csodákat tehetne néhány százmillió forint. A közönség többségét azonban nem csábítja ez; a közönséget ma mindenekelőtt a telefon érdekli. Gazdasági fejlettségünk szerint 75 telefonnak kellene jutnia 100 lakásra. A fővárosban ehelyett 35 jut. De folytathatnánk a tanácskozás érveit, megállapításait, kezdve azzal, hogy évente 10—12 milliárd forint kárt okoz az országnak a szűkös telefonellátottság, s befejezve azzal, hogy nagy erőfeszítések árán az ezredfordulóra elérhetjük azt a színvonalat, amelyet némely európai országok néhány éve már túlhaladtak. Halasztást szenved ? — A súlyos telefongondok árnyékában dolgozunk — mondta Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke, a házigazdák képviselője. — Ingerültség, türelmetlenség is tapasztalható. Tévedés lenne ebből arra következtetni, hogy a Posta elnöke időt, türelmet kért, arra hivatkozva, hogy a néhány évtized alatt felgyülemlett, immár történelminek nevezhető, rendkívül nagy hátrány csak hosszabb ideig küzdhető le. Nem. Az államtitkár éppenséggel a beletörődés ellen apellált. „Egy intelligens, innovatív közeg nem cipelheti sokáig magával ezt a megújulást gátló, súlyos tehertételt.” Álláspontjával nem nehéz azonosulni. Csak, mert olyan sok más gond van, amelyek gyors megszüntetése azonnali haszonnal kecsegtet, félő, hogy az utóbbi időben már kiemelt fontosságúnak nyilvánított telefonprogram netán ismét halasztást szenved ... A Posta nagyon készült. A képviselők nem kevésbé. S mert valakiket képviselnek, nemcsak a jövőt, a mát is nézniük kell. Ha majd végleges lesz, teljes részletességgel hozza nyilvánosságra a Posta a budapesti telefonfejlesztések VII. ötéves tervét — kérték például. Maradéktalanul érvényesüljön a társadalmi kontroll azoknak a vonalaknak az elosztásánál, amelyek nem az igénylő anyagi hozzájárulásával létesülnek. S ha már a pénznél tartunk, ám legyen a kiindulópont a pénz, az anyagi érték, de akkor ki-ki járuljon is hozzá a terhekhez. Netán részesüljön a haszonból, próbálkozzanak részvényekkel is. A népszerű kötvénykibocsátás nem ad korlátlan lehetőségeket: az összeget idők múltán kamatostól vissza kell fizetni. Ily módon pedig — s mert hiteleket is felvesz — a Posta felélheti saját későbbi fejlesztési alapját. De a lakosok, a tanácsok, a vállalatok pénze — bármilyen formában kérjék is — csak pótlék. Kiegészítése lehet azoknak a súlyos milliárdoknak, amelyeket végül is a költségvetésnek kell letennie. Tárgyilagos, kritikus Nyílt, kritikus, ám tárgyilagos, korrekt megbeszélés jellemezte a látogatást. Amely — ebből következően — nem udvariassági látogatás volt. Kulcsár Anna Nem olyan régen rövid jegyzetben tettem szóvá lapunk hasábjain, hogy rosszallom egy bizonyos fajta csokoládés nápolyi Gipsy boy márkanevét, mert ebben bizonyos sandaságot vélek fölfedezni. Ön hosszú levélben kelt ki álláspontom ellen. Levelében fölsorolta mindazokat a sérelmeket, amelyeket ön szerint a békés lakosságnak tűrnie kell a munkakerülő, bűnöző cigányoktól, azt állítván, hogy ezek a jegyek jellemzők erre a népcsoportra, ám nem jellemzők ránk, még ha vannak is közöttünk „eltévelyedett emberek”. Véleménye szerint a kialakult rossz megítélést ezek az emberek maguknak köszönhetik, többségben viselkedésükkel érdemelték ki, s éppen ezért önmaguknak kell is azt helyrehozni. Álláspontját így indokolja: „A demokratizmusnak nem feltétlen abban kell megnyilvánulnia, hogy leromboljuk, semmibe vesszük a tekintélyeket, de még a tekintélyelveket sem, az életkorra, a szakértelemre, a tapasztalatra, tudásra, emberfajokra épült tekintélyeket ..." Miután a levelét név szerint nekem címezte, én azt magánközlésnek tekintettem, amelyre nem vonatkozik a válaszadás törvényes kötelezettsége, legföljebb az udvariasság szabályai. Ezeket is azért sértettem meg, mert reménytelennek tartottam egy esetleg közöttünk kialakuló vitát. Tapasztalataim szerint, mi valószínűleg sem megérteni, sem meggyőzni egymást a vitatott kérdésben nem tudnánk. Újabb levelében viszont egyenesen fölszólított a válaszolásra. Hogy ezt most így, a nyilvánosság előtt teszem meg, annak oka, hogy gyakran találkozom az önéhez hasonló véleményekkel, s gyakran kapok hasonló tartalmú, olykor még ennél is durvább hangvételű levelet, valahányszor olyanról írok, ami az átlagostól, a megszokottól elüt. Nehéz beismerni, de az a véleményem, hogy — mint már említettem —, mi egymást sem megérteni, sem meggyőzni nem tudjuk. Az önben oly mélyen gyökerező előítéletek áthidalhatatlan szakadékot vonnak közénk. Meggyőződésem, hogy ember és ember között sem a bőrük színe, származásuk, sem vallásuk miatt különbséget tenni nem szabad. Az emberi méltóság csorbítatlan megőrzése mindenkinek joga és kötelessége, szülessék bárhol, bármikor. Így, ha én tiltakozom az ellen, hogy valamely, a népünkről született hamis általánosítást rám is vonatkoztassanak, akkor kötelességem tiltakozni akkor is, ha más nép fiaival teszik ugyanezt. Tehát: a cigányokat, úgy általában munkakerülőknek, tolvajoknak minősíteni legalább akkora hiba, mint azt állítani, hogy „ ... ez miránk nem jellemző". Egy embernek a bűnhöz és a jóhoz való viszonyát nem az határozza meg, hogy milyen néphez tartozóként született, hanem jóval inkább a környezete, a neveltetése, az a kultúra, amit a családban és a társadalom intézményei által közvetítve kap. Ezek pedig történelmileg, társadalmilag meghatározottak. Utoljára tán Lombroso próbálkozott — sikertelenül! — azzal, hogy a bűnözés genetikus okait megtalálja. Ezek persze már a tudomány közhelyei, de, sajnos, nem elidegeníthetetlen részei a közgondolkodásnak és a társadalmi gyakorlatnak. Bizonyítja ezt az is, hogy azonnal működésbe lép a védekezés reflexe önben, amikor az átlagostól elütő védelmében írott jegyzetemet olvassa. Sokakban játszódik le hasonló jelenség. És ilyenkor mindig akad valaki, aki elmondja, megírja: ezek miatt van nálunk minden baj. E mögött én mindig önértékelési zavarokat látok. Azt, hogy sokaknak még mindig szükségük van bűnbakra, akiben minden baj forrását vélhetik. Hogy sokan csakis úgy képesek magukat erősnek érezni, magabiztosnak tudni, ha van egy kisebbség, amelyhez képest ők okosak, nagyszerűek, becsületesek lehetnek. De milyen erő, öntudat, magabiztosság az, amely nem tud önmagából táplálkozni? Mennyi szorongás, félelem lapul meg azok lelkében, akik még a rettentő történelmi tapasztalatok után sem képesek belátni a tolerancia szükségét, akik nem képesek elszakadni a rasszizmus különböző formáitól, amelyek — lám — ma is jelen vannak és hatnak. Reménytelennek tartom a vitánkat, mert egymást nem győzhetjük meg. De mégis bízom abban, hogy ha nyíltan beszélünk erről az elfogadhatatlan jelenségről, akkor a történelmi tapasztalatokkal rendelkező újabb generációk már nem követik el ugyanezeket a hibákat, vétségeket. Addig is megpróbálkozhatunk egymás álláspontjának jobb megismerésével , és a megmaradó különbségek tiszteletben tartásával. Nem feledve természetesen, hogy vannak dolgok, amelyeket a tisztelet sem tesz elfogadhatóvá. Amit második levelében az amerikai város írásmódjával kapcsolatban említ, abban teljesen igaza van. Figyelmetlen voltam, a hibát nem javítottam ki. De ettől még remélhetem, ugye, hogy nem vagyok akasztani való gazember, csupán egy ember, aki a munkájának végzése közben — tévedett.. Pallagi Ferenc Levél Sz. Z.-hez Új vendéglátói szakközép-, kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolát adtak át szeptemberben Siófokon. A 105 millió Ft-os költséggel épült iskolában 12 tanterem, több előadó-, valamint számítástechnikai terem, tankonyha, tanétterem és cukrásztanműhely kapott helyet. Évente 100-150 szakképzett fiatalt bocsátanak ki és ezzel jelentős mértékben csökkentik a Balaton idegenforgalmi körzetéből hiányzó szakképzett kereskedők és vendéglátóipari szakemberek számát. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc) MOTOL Tudományos filmnapok Az NDK Centrum és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár október 6—10. között az NDK műszaki-tudományos eredményeit ismertető film- és videobemutatót rendez. A vetítések hétfőn 14 és 17 órakor, az NDK Centrumban (V., Deák tér 3.), keddtől péntekig naponta 10, 13 és 15 órai kezdettel, az OMIKK klubtermében (VIII. Múzeum utca 17.) lesznek. Az ötnapos rendezvény során 11 előadáson 49 filmet vetítenek az utazás, a művészet, a mezőgazdaság, és a tudományos érdekességek témaköreiből. A vetítésekre a belépés díjtalan. MEGNŐTT A KERESLET Magyar licencek külföldön Évről évre bővül a magyar licencek értékesítése külföldön. A forgalom már meghaladja az évi 800 millió forintot. A múlt öt év alatt mintegy 2,2 milliárd forint értékű magyar eljárás talált gazdára határainkon túl. A licenceknek több mint 85 százalékát a tőkés országokban értékesítik a magyar vállalatok. Elsősorban Nyugat-Európában és Japánban jelentős az érdeklődés szellemi termékeink iránt. A forgalom számottevő növekedése elsősorban azzal magyarázható, hogy a magyar vállalatok sok új termékkel jelennek meg külpiacokon, és mind több új cég kapcsolódik be a szellemi termékek értékesítésébe. Továbbra is igen keresettek a különböző gyógyszerek licencei. A gyógyszerlicencek mellett a múlt években a magyar szoftverek iránt nőtt meg számottevően az érdeklődés. A bővülő piacot kihasználva ma már kilenc külkereskedelmi, illetve termelővállalat foglalkozik rendszeresen szoftverexporttal. A magyar szellemi termékek értékesítésére szakosodott vállalatok közül a legjelentősebb exportőrök a Tesco és a Licencia. A két vállalat a múlt esztendőben több mint 20 millió forintért értékesített licenceket szocialista és tőkés országokban. Az idén várhatóan tovább növelik eladásaikat. A Tesco egyik legújabb üzletét csehszlovák partnerével kötötte meg. Egy olyan speciális széntövesztő berendezés licencét adta el, amely igen szűk vágatokban is képes az értékes energiahordozót kitermelni. A Licencia az idén elsősorban tőkés országokban növeli eladásait. Az egyik legújabb üzlete keretében egy osztrák cégnek gázkromatográfok kezelésére kidolgozott eljárást adott el. (MTI) RÉPCELAK Korszerűsítés a sajtgyárban Mintegy negyvenmillió forint értékű korszerű sajtgyártó és csomagolóberendezést szerelnek fel a Vas Megyei Tejipari Vállalat répcelaki sajtgyárában. Az exportbővítő fejlesztés elsősorban a század elejétől gyártott lyukacsos keménysajt készítési technológiájának korszerűsítését, a termelőkapacitás bővítését, és a nyugati vásárlók igényeinek megfelelő csomagolástechnika bevezetését szolgálja. 1986. október 1., szerda