Esti Hírlap, 1986. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1986-11-01 / 257. szám

BEMUTATKOZOTT BÉKÉS MEGYE Erőforrások, ellentmondások „A tudomány segítségére is számítunk" A héten Békés bemutatkozott a fővárosban, nem Utolsósorban azzal a­­szándékkal, hogy híveket szerezzen az új megyepolitikának. Ez a vidék keresi a saját útját, mégpedig úgy, hogy a politikai döntéseket tudományos igényű elemzésekkel támasztja alá. Ezért alakult itt az országban elsőként a megyei tanács végrehajtó bizott­sága mellett olyan tudományos-koordinációs bizottság, amely objektív érveket keres a tennivalókra. Ennek a szakbizottságnak a titkára dr. Köteles Lajos, aki a buda­pesti rendezvénysorozat egyik szervezője. — Óriási ellentmondás feszül a megye jelenlegi helyzete és lehetőségei kö­zött — mondja. — A gaz­dasági erőforrásokat­ te­kintve országosan a negye­dik leggazdagabb megye a miénk, eredményeinkkel viszont jóval hátrább ál­lunk a sorban. Az okokat abban látom, hogy az or­szágos munkamegosztásban mint nyersanyag-előállítók vagyunk jelen, adottsága­inkat nem tudjuk kihasz­nálni, sőt ezek hasznát más, fejlettebb területek élvezik. • Hogyan képzelik a ki­utat? — Elsősorban fel kell ér­tékelődnie a gondolkodás­nak, amihez korszerűbb szakmai összetételű, na­gyobb társadalmi aktivitá­sú értelmiségre van szük­ség. Nagy eredménynek tartom, hogy öt közgazda­­sági kutatói státusz megte­remtésére adott pénzt a megye, hogy a fejlesztések közgazdaságilag megalapo­­zottabbak legyenek. Nem véletlenül szorgalmaztuk a békéscsabai tanítóképző megnyitását sem, mert ab­ban bízunk, hogy a város így a szellemi élet egyik központja lesz. Hasonló cél­lal tervezzük a könyvki­adás fejlesztését is. A másik feladat a gaz­dasági szerkezet korszerű­sítése. Szakbizottságunk egy elemzésben feltárta például, hogy a mezőgaz­daságban egyes körzetek­ben nem a realitásokhoz igazítják a célokat, és ott is a gabonatermesztést eről­tetik, ahol állattartásra vagy kertművelésre alkal­mas a vidék. A harmadik feladat az infrastruktúra fejlesztése. Ebben pillanat­nyilag az utolsó helyen ál­lunk, és ez fékezi legin­kább a fejlődést. Kórházi, orvosi ellátottságban is az utolsó hely a miénk, itt 100 lakosra mindössze há­rom telefon jut, az állami lakások száma is igen ala­csony, a lakásépítők na­gyon eladósodtak. Vélemé­nyünk szerint aktív me­gyepolitikára van szükség.­­ Mit értenek ezen? — Azt, hogy nem érde­mes az elmaradottságon keseregni, és országos se­gítségre várni. Olyan hely­zetet kell teremteni, hogy egyes fejlesztésekhez itt alakuljanak ki a legkedve­zőbb feltételek. A hetedik ötéves terv készítésekor már tudományos igénnyel mértük fel lehetőségeinket, de egyelőre még nincs annyi ismeretünk, amellyel átfogó, hosszú távú prog­ram készülhetne. Ez a fel­ismerés új irányt adott a tudományos kutatásoknak. Három év alatt például tízszeresére emelték szak­­bizottságunk költségvetését. A mi feladatunk, hogy me­nedzseljük a szellemi mű­helyeket, több százezer fo­rintot költünk a kutatások támogatására. Ez óriási lé­pés ott, ahol a tudomány­nak eddig nem sok becsü­lete volt. • Mi jelentette a for­dulópontot?­­ Az, hogy az MTA egyik kutatóintézete a me­gyébe települt, és meg tu­dott fogalmazni problémá­kat a politikai vezetés szá­mára. A tudományos elem­zések már most is érzékel­hető változást hoztak a me­gyei közgondolkodásban. A korábbi konzervatív, min­den újtól tartó, gyakran szubjektív nézetek helyett most a tudományos munka teremti elő az objektív ér­veket a változtatásra. Nagy dolog, hogy a megyei ve­zetés teret enged ezeknek a gondolatoknak. Most az a célunk, hogy ezekhez meg­nyerjük az egész megyét, és egy ilyen fővárosi ren­dezvénysorozat kapcsán az ország közvéleményét is. Nagy Andrea te pillantását az országra és tájaira, melyek drágák ne­künk. Olyan sorok bukkan­tak föl a könyv lapjain, mint Petőfi merengőn sze­relmes hittevése: „Ez­ a vá­ros születésem helye / Mintha dajkám dalával van tele .. Most újólag megjelent egy Szerelmes földrajznak megfelelő kötet Szülőföl­dem Magyarország címmel. Több mint hatvan mai író mutat rá a haza legkülön­bözőbb tájaira hetykén vagy elérzékenyülten: ez a hely dajkált emberré. S milyen okos, tisztességes­­a szinte mottóul idézett Ladányi-költemény, mely­ben a mindig is karcos hangú poéta így szólítja meg a fészket, ahonnét ki­­röppent: „... nem fogadsz zászlókkal és üdvözlőbeszé­dekkel / csak bólintasz kö­szönésemre és / elém tar­tod sáros utcáidat, / csak elém tereled bámész gyer­mekeidet, öregasszonyai­dat ...” „E­gy­etlen emberöltő alatt is érzékelhetőn bőveb­bé vált az a köpeny, mely alá szemérmes szavaink odarejtik a szülőföld össze­tevőit. Még emlékszünk a nagy pátoszú versre: „Szü­lőföldem szép határa ...”, de a Mándy Iván lecsupa­szított prózájában tovább­élő Teleki tér a maga gyü­mölcsösstandjaival, ósze­­resbódéival, lelket sajdító sivárságával beilleszkedett az országot fölrajzoló mo­zaikba. Valljuk be, volt idő, midőn a szülőhely ne­vének hangzása is diadém­ként ragyogott, vagy fries-s­ka módjára zavarba hozha­tott bárkit is. Mert nem ugyanaz a képzettársítás szegődött Szilasbalhás vagy­ Sümeg mellé. Más hangu­lati hatása volt, ha valaki azt mondotta, hogy Lány­­csókra való, mintha valaki Mocsoládról származott­. Mint ahogy a visszatévedés hagyományos, szép pillana­ta, ahogy Ágh István a völgyre emlékezik, ahonnét barátjáék földjéről hatal­mas takarmányrépákkal szoktak hazaszekerezni, de ugyanúgy a magyar népélet színterének számít ma már az a pesti bérház, melynek múltjába Mezei András in­vitál bennünket. Abban gang van és lépcsőház. S bár ha az író hallgat róla, a folyosók végén levő WC-k enyhe ammóniákil­­latot leheltek. A ma is So­mogyban élő Takáts Gyula írásában Nikla, Becehegy, Tihany képe dereng föl. Kardos G. György viszont fütyül a tájak varázsára, nem igézi őt jeles pesti há­zak ornamentikája. Ő több­nyire a múltba hanyatlott emberalakokkal érzékelteti , hol vált azzá, aki. Mi­lyen volt hozzá Vajthó ta­nár úr, milyen Radnóti, milyen szerepe volt életé­ben Kassáknak, akinek be­mutatta a maga ifjonti ra­jongását. A­hány író, annyi szülő­­földkép. Vajon milyen lesz az a vallomás, mely majdan így kezdődik. Ha azt mondom, haza, elsőül is az őrmezei lakótelepre gondolok? (MTI-fotó: Oláh Tibor) Az üzemi próbák befejezé­­se után felavatták a Haj­dúsági Agráripari Egyesü­lés Nádudvaron felépült központi agrokémiai tele­pének folyékony műtrágya­­üzemét. Az új üzemben, amelynek technológiai be­rendezéseit az amerikai Ferguson-cég szállította, mintegy 120 ezer hektár­nyi terület alapműtrágyá­zásához elegendő folyé­kony műtrágyát gyárta­nak. Képünkön: tartályko­csik viszik a folyékony műtrágyát ERDŐK UTÁN A VIZEKEN TÁRSADALMI VÉDŐSZOLGÁLAT HATÓSÁGI JOGKÖRREL KIKÖTŐKET, KEMPINGEKET ELLENŐRIZNEK Csaknem negyedszázada, hogy a Természetvédelmi Hivatal és az erdőgazdasá­gok hivatásos őrei mellett a Társadalmi Erdei Szol­gálat aktivistái is vigyáz­nak az erdők rendjére, megóvására. Eredményes munkájuk nyomán — a Természet­­barát Szövetség kezdemé­nyezésére — vizeink meg­óvására tavaly, országos hatáskörrel megalakult a Társadalmi Vízvédelmi Szolgálat. Tagjai tapasztalt, vizs­gázott vízitúra-vezetők, akik hivatalos tanfolya­mokon ismerkedtek meg a vízrendészeti felada­tokkal. Vizsgát tettek a vízrendé­szet jogszabályaiból, a ví­zi KRESZ előírásaiból, hidrológiai ismeretekből. Felhatalmazásuk alapján ellenőrizhetik a kikötők rendjét és a vízparti te­rületeket is. Hatáskörük kiterjed a parti kempin­gek és a táborozóhelyek fo­lyamatos ellenőrzésére, jelvényt és karszalagot vi­selnek, hatósági személy­ként igazoltathatnak és intézkedhetnek a szabály­talanságok megszüntetésé­re, mindenekelőtt a víz­­tisztasági előírások betar­tására. A kihágások elkö­vetői ellen feljelentést te­hetnek. A szervezet tevékenysé­ge már a múlt nyáron hasznosnak bizonyult. Le­hetőségeik most tovább bővültek. A Természetbarát Szö­vetség és az Országos Vízügyi Hivatal ugyanis tevékenységük összehan­golására együttműködési megállapodást írt alá. Ez lehetővé teszi — egyebek közt — a társa­dalmi ellenőrök szakmai továbbképzését, módot ad arra, hogy folyamatosan megismerkedjenek a sza­bálymódosításokkal. Az OHV, a társadalmi ellen­őrök munkájának elisme­résére jutalmazási keretet hozott létre, s a kiemel­kedő tevékenység jutal­mául kitüntetést is alapí­tanak. (kasznár) HÉTFŐIRŐL EGERBEN Ankét, kiállítás Hol ez, hol amaz tűnik el hirtelen az üzletek polcai­ról. Olykor hiába keressük bevált fogkrémünket, idő­ről időre hiányzó cikk a dobozos tej, hasztalan ku­tatunk kedvenc borotvaha­bunk, dezodorunk után, s az sem ritka, hogy lábbe­link bánja a cipőkrém­hiányt. E termékeket gyártó cé­gek gyakran kerülnek pellengérre, bár a hiba nem mindig bennük ke­resendő. A csomagolóesz­közök hiánya az ok. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy külföldi piacon amúgy kelendő áru export­értékét növelné az igénye­sebb csomagolás! A tervegyeztetést, az esz­tétikai és mennyiségi igé­nyek felmérését, a gyártók és felhasználók jobb együttműködését szolgálja az a kétnapos ankét és ki­állítás, amelyet hétfőn­­és kedden az egri Technika Házában rendez az Ipari Reklám és Propaganda Vál­lalat. A kozmetikai és ház­tartásvegyipari termékek csomagolását tárgyaló ta­nácskozás bevezető előadá­sát Körtvélyes István ipa­­riminiszter-helyettes tart­ja, aki egyben az ankét el­nöke. A csomagolástechnikában kulcsszerepet játszó ipar­­vállalatok, szövetkezetek, mgtsz-melléküzemágak képviselői mellett szót kapnak egyebek közt a piackutató, a formater­vező, a műszaki-fejlesz­tési és a külkereskedelmi szakemberek is. A program helyszínének megválasztása sem vélet­len: a Mátravidéki Fémmű a hazai tubusgyártás egyik centruma. Az előadásokat konzultá­ciók követik, s remélhetően a vásárlók is mihamarabb hasznát látják e párbeszéd­nek. Jövőre Budapesten rendeznek ugyanennek a témakörnek nemzetközi konferenciát. (gy. kárpáti) KILOMÉTERES SPULNIKON Erdőmérő cérna Svéd megrendelésre spe­ciális cérnát gyártanak az idén a Nagyatádi Cérna­­gyárban. A megszokott cér­nánál valamivel vastagabb és nagyobb szakítószilárd­ságú fonalat egy kilométe­res spulnikban rendelték meg, és eddig ötszázezer gombolyagot vettek át be­lőle. Ezzel a szállal azonban nem varrnak, hanem er­dőt mérnek: a svéd erdé­szek körülkerítik vele a fás területeket. Mostanában egyre külön­legesebb igényekkel kere­sik fel a nyugat-európai és amerikai megrendelők a nagyatádi gyárat. Szabad­időruhák és divatcikkek varrásához például fémszá­las cérnákat kértek, még­hozzá olyan nagy mennyi­ségben,, hogy erre a célra jelenleg egy új gyártósort szerelnek fel, amelyet ja­nuártól helyeznek üzembe. A gyárban ebben az év­ben már olyan fonalakat is készítettek, szintén nyugat-európai exportra­­, amelyek színe folya­matosan, árnyalatról ár­nyalatra változik. Egy másik, éppen méteren­ként más és más színű. E szálak színezéséhez a gyár­ban több mint ezernyolc­száz színkombinációt dol­goztak ki. (MTI) Három város Kedvező eredményeket hozott a három egymáshoz közel fekvő Komárom me­gyei város, Tatabánya, Ta­ta és Oroszlány tanácsának öt évvel ezelőtt kötött együttműködési megállapo­dása. A most elkészített ér­tékelés szerint több terüle­ten sikerült összehangolni a fejlesztéseket. A tanácsok hatékony környezetvédelmi intézkedéseivel csökkentet­ték a tatai öreg-tó vizének szennyezettségét. A regio­nális szerepű, úgynevezett expressz ivóvízvezeték megépítésével számotte­vően javult mindhárom vá­ros vízellátása. Ugyanez mondható el a városok kö­zötti közlekedésről. Együtt­működtek annak érdekében is, hogy megoldják a csök­kent munkaképességű dol­gozók rendszeres foglalkoz­tatását. A tatabányai szo­ciális foglalkoztató Orosz­lányban és Tatán is nyitott telepet, ahol több mint szá­zan jutottak munkához. A jó tapasztalatok alapján az együttműködési megállapo­dást a következő fél évti­zedre is meghosszabbítják. (MTI) A lottószerencse a dupla szerencse, ha a nyereményutalványát nálunk váltja be /10­ Az utalványok az ország íj­­s összes boltjában beválthatók. Bizományi Áruház, Vállalat

Next