Esti Hírlap, 1986. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1986-12-01 / 281. szám
PÁVÁS EMBLÉMA Mi kerül a műsorba? A Budapesti Művészeti Hetek program gondjairól Másfél hónapon át viselték a főváros rangos kulturális eseményei a pávás emblémát, jelezve, hogy a Budapesti Művészeti Hetek programjához tartoztak. Ez alatt az idő alatt leginkább a bőség zavarára panaszkodhattunk, s nehezen tudtunk válogatni a zenei és táncprogramok, a színházi előadások és a gazdag külföldi kulturális kínálat darabjai között. — Ez a néhány hét nemcsak időben nyúlik el, hanem zsúfolt is, ekkorra esik a színházi évadkezdés, és idén októberben vendégeskedett Magyarországon a holland kultúra is — mondja a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok produkciós igazgatója, Lovasy József. — A Budapesti Zenei Hetek volt valaha az egész rendezvénysorozat magva, s most is külön test a programban. Mi, mint koordináló intézmény, főleg a szervezéssel foglalkozunk és a Fővárosi Tanácstól kapott egymillióháromszázezer forintos költségvetésből kiállítunk még néhány saját programot. Ebből a pénzből idén arra futotta, hogy megszervezzük az amatőrszínházak bemutatkozását a Szkénében, hogy Budavár visszafoglalásának tiszteletére két emlékünnepséget tartsunk a Várban, hogy támogassuk Debrecen budapesti bemutatkozását, valamint megvásároljuk egy japán Nőszínház produkcióját. Ez utóbbi bemutató a színházi szakma eseménye lett, Debrecen is sok emlékezetes élményt nyújtott — kiemelném ezek közül a népművészeti kiállítást, a Kántus kórus és az Ütősök hangversenyét, vagy a Kossuth klubbeli Alföld-estet —, a budavári ünnepségekre pedig zsúfolásig megtelt a Mátyás-templom. _— Aki az őszi fővárosi művészeti kínálatot böngészi, nem látja tisztán, miféle szempontok alapján folyik a kiválasztás, milyen programok tűzhetik nevük mellé a pávás emblémát. Csak az utólagos, gondos értékelés döntheti el, hogy megfelelt-e a minőség is a bőséges választéknak. Hogy legalább időben egyeztetni tudjuk a programokat, nem tehettünk jobbat; minden szeptember 25—november 2. közötti jelentős eseményt beépítettünk a művészeti hetek műsorába. Természetesen ez örömöt és gondot egyaránt jelentett. A holland napok színházi, filmes, kiállítási műsora, az erre az időre eső Liszt-megemlékezések gazdagították a választékot, de a többi eseménynek versenytársai is voltak. És természetesen nem hagyhatjuk el a Budapesti Művészeti Hetek hagyományos rendezvényeit, a Zenei Heteket, a Táncfórumot. Nem akarunk azonban elveszni a programáradatban, szeretnénk, ha a pávás védjegy határozottabban, egyértelműbben jelölné az értékeket és törekvéseinket. — A Budapesti Művészeti Hetek igazgatósága miért ne válogathatna? — A szűkös keretből nem tudunk dotálni egy-egy általunk kiválasztott színházi produkciót, pénzt adni új drámák, tévéjátékok, rádiójátékok megszületéséhez. Kevés tehát az eredeti mű, s szintén pénz-ügyek határolják be a külföldi vendégjátékok számát. Ezért aztán kénytelenek vagyunk elfogadni az ajánlatokat: a rádió, a televízió amúgy is tervezett bemutatói — igaz, többnyire színvonalas művek— mellé illeszteni védjegyünket. — Alig néhány hónap választja el a Budapesti Művészeti Heteket a Tavaszi Fesztiváltól. Versenytársa-e egymásnak a két intézmény? — Nem bánnánk, ha versenyezhetnénk abban a tekintetben, hogy a főváros őszi kínálata is európai jelentőségű kulturális esemény lenne. Ehhez válogatott, és a magyar művészetet egészében is jellemző értékeket kell felvonultatnunk. Ha az eddig elmondott gondokat orvosoljuk, művészeti területen lehetnénk versenytársak, de nemigen mérkőzhetünk a Tavaszi Fesztivállal, hiszen a kereskedelmi-idegenforgalmi orientációjuk miatt jóval nagyobb költségvetéssel rendelkeznek, mint mi. Molnár Gabriella BÁBOLNAI „TITOK” 99 * ■ ■ © A Bábolna-sorozat betetőzéseként tegnap, ha egy kicsit későn is, az 1-es programban láthattuk a Start— Burgert Róbert beszél című epizódot. Rendkívül tanulságos másfél óra volt, szórakoztató és drámai, pedig néhány híradórészletet kivéve csak Burgert Róbert beszélő fejét láttuk, mögötte még az sem sejlett fel, hogy az az irodája vagy a tárgyalója. Valószínűleg a menedzseriskolán kellene tanítani ezt a filmet, illetve felhasználni, amit ebben Burgert Róbert elmond. Beszámol ugyanis arról, hogy egy ismeretlen, valójában még fiatal mezőgazdasági szakember, háta mögött egy zűrös ügygyel — még rendőrségi kihallgatásokra járt Pécsett, amikor már Bábolnán igazgató—, miként tudott a magyar mezőgazdaságban egy mintaértékű modellt teremteni. Az is kiderülhetett, annak, aki odafigyelt, hogy valószínűleg nincs „titka”. Az is lehet, hogy nála okosabb, vagy hasonlóképpen szorgalmas emberek is bőven akadnak a magyar gazdaságban. Miért sikerült mégis neki? Azt hiszem ez a titok, ha ez egyáltalán annak mondható, Burgert Róbert személyiség, abban a legfontosabb értelemben, hogy mindig és elsősorban az érdekelte, amit csinált. Magyarán, nem megfordítva: nem arra figyelt vagy járt, hogy alul, oldalt, fölül, ki, mit szól majd ahhoz, amit ő dönteni szeretne, hanem elsőrendűen arra, mitől remélhet hasznot. Mit lehet itt, szerinte, jól megcsinálni, ami természetesen nemcsak a maga számára, hanem a gazdaság, az ország számára is hasznos. Nem próbálta kitalálni az „elvárásokat”, hanem magával szemben voltak ilyen elvárásai. Természetesen akadtak feltételei is, különösen az elején, és egy percig sem volt kétséges számára, hogy ha induló elképzeléseit nem fogadják el, akkor nem ő az a vezető, akinek ezt el kell vállalnia. Később azután, ha nem voltak meg a feltételeik, megteremtette azokat. Ha kellett, patkányirtással, ha kellett, külkereskedelemmel foglalkozott, mert nem arra várt, hogy mások biztosítsák számára a legjobb feltételeket, hanem azon törte magát, hogy ha más nem csinálja, ő teremtse meg azokat. Szóval nincs titok, nincs különlegesség, még az sem biztos, hogy a magyar gazdaság minden ágában ugyanezt lehet, vagy kell csinálni. Burgert Róbert „csak” azt csinálta maximális szorgalommal és tehetséggel, amit ott meg lehetett csinálni. Hogy ez mennyire nem kevés, azt a magyar mezőgazdaság egyetlen igazán világhírre vergődött gazdasága bizonyítja. (bernáth) Múzsaújdonságok A Múzsák Közművelődési Kiadó több új kötetet jelentetett meg. Nádor Tamás interjúkötetében, az Emberi antennában újságírókkal, a Rádió és a Televízió ismert munkatársaival, tudósítóival folytatott beszélgetéseit gyűjtötte össze. Kepes Andrásnak, a Televízió Stúdió című műsora egyik riporterének Szerencsés útjaink című könyvében az adásban elhangzott interjúi, tudósításai olvashatók. A Filmbarátok kiskönyvtára című sorozat legfrissebb darabja a szovjet filmművészet kiemelkedő tehetségű alkotóját, Nyikita Mihalkovot mutatja be. Veres József tanulmánya Mihailov rendezői munkássága mellett színházműszeti tevékenységével is megis lertet. A sorozatban a tervek szerint Kósa Ferencről, Keleti Mártonról és Milos Formánról is jelenik meg tanulmány. (MTI) □ SULYOK TAMÁS vezényli a Győri Filharmonikus Zenekart holnap este fél 8-kor a Zeneakadémia Nagytermében. Közreműködik Nagy Péter. Szombaton és tegnap, a művészeti szövetségek tanácskozásainak sorát lezárva, a Pesti Vigadó dísztermében megtartották a Magyar Írók Szövetségének közgyűlését. A kétnapos vita után elfogatták az alapszabályt és döntöttek az új választmány összetételéről. Képünkön jobbról balra, Boldizsár Iván, Hegedűs Géza és Hajnal Gábor. (MTI-fotó : Cser István felv.) SZALONTÓL A METALIC Zene,szív,szerelem Oh La La , ez a címe a Dolly Roll legújabb nagylemezének. A Pokolgép együttes Totális metál albuma a keményzene kedvelőinek szól. Újabban mind többen kedvelik az olasz muzsikát, a legnagyobb sztárok között találjuk Adriano Celentanót, akinek sok ismert dala hallható a Magyarországon is megjelent Hit Parádén. A Z’Zi Labor is bemutatkozik, a lemez címe enyhén szólva magyartalan: Faképnél történő hagyás. Egy érdekesség a borítóról, vokál : Veresegyházi Asszonykórus. Európában először védőháló nélkül — állítja a Bergendy koncert-, tánc- és szalonzenekar. A Subidubidu — ez a lemez címe — máris népszerű, s még jobban fokozza az érdeklődést, hogy hallható rajta Balogh Ferenc fesztiváldíjas című dala. Varga Miklós elárulja magáról: Játék, szenvedély ... Ez a Varga Miklós Band legújabb nagylemeze. A Hungária annak idején a Beatlest is utánozta, most Fenyő Miklós zenekara elé biggyesztett egy jelzőt: modern. Zene, szív, szerelem, ki tudja hányadik Hungária stílus követhető nyomon. Végtelen úton, ez Szörényi Levente újabb önálló LP-jének címe. A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN Boccaccio, aki Bokácció Még a finnyásabb néző is fellélegezhet a József Attila Színház újjávarázsolt széksoraiban. Már az előadás legelején arról értesülhet ugyanis, hogy a jeles Giovanni Boccaccio műveit fitymálón utasították el korának olvasói. Nem azért, mintha írásai túlságosan emelkedettek lettek volna. Éppen ellenkezőleg. Olcsó fércműnek tartották pajzán históriáit, amelyek a sekélyes malackodáson kívül nem sok érdekességet rejtenek. Boccacciót tehát elsöpri az idők szele — mondják ki az ítéletet a korabeliek, s ez az a pont, amikor azt a bizonyos nézőt is megnyugvás töltheti el. Ha a Dekameront ugyanis — mai kifejezéssel élve — olcsó kommersznek tartották, mi félnivaló lenne a mű kései utódaitól, amelyekre csupán a szűklátókörűség süti rá ezt a szégyenteljes bélyeget. A Dekameron immár hat évszázada tartja derekasan magát az irodalmi köztudatban. De nemcsak a száz novella, hanem Boccaccio mítosza is. Az íróé, aki sikamlós történeteit saját életéből merítette, mi több, komoly elszántsággal hajhászta műveinek témáit. Alkotás és szerző elválaszthatatlanná lett olyannyira, hogy az újabb és újabb feldolgozásokban már — minden áttétel nélkül — ő maga éli meg elbeszéléseinek eseményeit, így történik ez a József Attila Színház Boccaccio című előadásában is. Suppé azonos című operettje, valamint Zeil és Genée szövegkönyve szolgált alapul Iglódi Istvánnak és Selmeczi Györgynek ahhoz, hogy mai színpadra állítsa a művet. A színlap tanúsága szerint mindebből zenés játék született, a látottak tanúsága szerint úgy, hogy az eredeti zene és szövegkönyv mellé vezérelvül Boccaccio hazai mítosza járult. A Boccaccio helyett így jószerivel egy olyan Bokácciót látunk, amelyben a reneszánsz életkedv túlságosan e századi, pontosabban e századinak látszik. Az Iglódi István rendezte előadásban több réteg Először amely rakódiik egymásra. Először is a Suppé-operett, amely több helyütt a maga eredetiségében bukkan ki az előadás több szálból szövött anyagából. Ilyen a Scalza borbély s kikapós feleségének házában zajló már-már vígoperai jelenet, amely a szándék ellenére sem megy át önmaga paródiájába. A másik, a modernizált, musicalesített réteg, amely hol közelít, hol egészen eltávolodik Suppé muzsikájától. Hogy a zene — és vele együtt a koreográfia — stílusváltásai hozták-e magukkal a cselekmény széttöredezettségét, vagy fordítva, nehéz eldönteni. Tény, hogy annyi mindent akar-tak ebbe az egy szem darabba belesűríteni, amit az már nem bírt el. S ha magáról Boccaccióról nem sikerül a tudottnál többet elmondani, legalább örökérvényű novelláinak felidézésével lehetett volna az alig változó emberi természet bájosan vagy utcaian bumfordi vonásaiból bemutatni. De alkalmas-e erre például a hordójelenet, amelyből — talán a prüdéria okán —■ épp a befejezés csattanója van elhagyva, vagy a falánk szakácsról szóló eset, arrlyet a színpadi helyzetből adódóan nyögvenyögve, szellemtelenül elmesélnek. Ha nem ragaszkodunk mindenáron Boccaccio szellemének megidézéséhez, az előadás, a maga eklektikusságában is nyújt élvezetet. Vitathatatlan, hogy a hangszálakat, tánctudást és komédiázó kedvet próbára tevő jelenetekben a társulat nem vall szégyent. Úgy tűnik e három követelménynél nem is kívántak többet tőlük. Rátóti Zoltán (Boccaccio) a többiekhez hasonlóan ügyesen mozog, jól énekel, s látnivalóan otthonosan mozog egy mesebeli herceg szerepében, aki némely kitérőtől eltekintve boldogan ér révbe a szerelem szigetén. Ehhez megfelelő partnernek bizonyul Kocsis Judit Fiametta szerepében. Valamivel élőbb anyagból áll össze a többiek figurája. A három kikapás feleség — Radó Denise, Szerencsi Éva, Szabó Éva — az aszszonyi léhaság megtestesítője, ugyanúgy a kocsmárosnőt alakító Incze Ildikó, csak hajadon kivitelben. Ebből adódóan a férjek szerepét is egy kaptafára húzták. A férfiúi ostobaság mintaképét Vitai András, Zsolnay András és Nagy Miklós formálja meg, többkevesebb hűséggel. Az előadás legsikeresebb alakja a Palermo hercegét játszó Józsa Imre. Sikerének kulcsa az a mindenre rácsodálkozó ártatlanság, amely szeretedre méltó esetlenségében nyilvánul meg. Kállai Katalin Józsa Imre és Szerencsi Éva RADNÓTI GYŐRÖTT Versmondóverseny December 6-7-én tartják meg a Radnóti Miklós országos felnőtt amatőr vers- ■ ív prózamondóversenyt Győrött. A vetélkedőt hagyományosan kétévenként rendezi meg a Hazafias Népfront Győr- Sopron Megyei Bizottsága mellett működő Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság. A vetélkedőn azok a versmondók mérik össze tudásukat, akik a különféle országos versenyeken már helyezést értek el. (MTI)