Esti Hírlap, 1987. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

• Szombaton, január 31- én múlt 85 esztendeje, hogy megszületett a század egyik legnépszerűbb magyar szí­nésze, Jávor Pál. Aránylag fiatalon, innen a hatvanon halt meg, 1959 augusztusá­ban, gyógyíthatatlan beteg­ségben. E kurta 57 évnyi életből is elvett tőle tizen­egy terméketlen esztendőt sikertelen amerikai kaland­ja, de így is mintegy 125 színpadi szerepben és leg­alább nyolcvan filmben állt az őt annyira szerető kö­zönsége elé. A Hyppolit, a lakájtól, az Üj földesúron, a Noszty fiún, a Két fogo­­lyon át, A tanítónőig jó né­hány filmjét sorolhatnánk, amely lényegesen jobb volt, mint a tiszteletére szombaton este sugárzott Estélyi ruha kötelező, amely még a ’45 előtti ma­gyar filmgyártás átlag­­színvonaltalanságában is legfeljebb közepes. Jó volt hallgatni az akkor már világsztár operaéne­kesnőnk, Réthy Eszter gyö­nyörű''hangját, meg látni a sok kedves, örökre eltávo­zott régi színészt, Pethes Sándortól, Mihályi Ernőn, Juhász Józsefen át, Pártos Gusztávig. S minde­nekelőtt jó volt látni újra Jávor Pál kedves fér­fibáját, bár színészi ereje egy emlékesten ennél jobb filmet, emberi-politikai tar­tása az évforduló alkalmá­ból részletesebb megemlé­kezést és elemzést érde­melt volna. (barabás) • Bakanóták rímmel hall­bal­tünk-láthat­tunk félórás összeállítást tegnap kora este a 3-es műsorban. A bakanóták jó része népdal, s ami népies műdal akad közötte, az is na­gyon közel áll a népdalhoz. Éppen ezért kitűnő ötlet volt Lengyelfi Miklós szerkesztőtől és Koltay Beáta rendezőtől az előadást az Állami Népi Együttes egykori táncosaira bízni, akik — mint ezt öröm­mel tapasztalhattuk-élvez­hettük — nemcsak a tánchoz értenek, hanem a nótához is. L­egalább három „generáció” dalolt ihletetten és szép har­móniában együtt: a legidő­sebbekhez tartozó Léka Géza és Váradi Gyula, majd Balogh Márton, Brieber János, Molnár L­a­jos, Szabó Béla, illetve Ha­btuk Pál és Sajti Sándor és még jó néhányan. Jó volt őket így együtt látni és érezni, ha­bár mint táncosok, „kvietál­­tak” is, hivatásuktól, a nép­művészettől nem szakadtak el, s egy másik műfajban is ma­gas szinten tudják gyakorol­ni azt. A dalokat hangszere­lő Daróci Bárdos Tamás nagy leleménye, hogy a kísérő ci­­terás mellé egy szál trombi­tást is odaállított, s ettől lett a hangzás igazán „katonás”. Koltay Beáta néhány első vi­lágháborús híradófelvétellel indította és zárta a műsort, s ezzel mintegy ellenpontozta a vidámságot, mert — ha a da­lok megszépítik is olykor — a háború kegyetlen és ember­telen dolog. (morvay) ÖTSZÖR KETTŐ, EGYSZER HÚSZ H­arminc éve a pályán Beszélgetés Zana Józseffel­ ­Szobájának fa­lán egy modern olajkép, két dedi­kált Szász Endre­­grafika, és egy rendkívül szerény kivitelű oklevél. Ez áll rajta: „Iga­zolom, hogy Za­na József színész­­képző stúdióm igen tehetséges növendéke volt, számos szociális rendezvényün­kön komoly siker­rel szerepelt. Ró­zsaként­! Kálmán, a Magyar Nép­­köztársaság Ki­váló Művésze, a Nemzeti Színház örökös tagja.” Vannak ennél dí­szesebb, műszaki végzettséget iga­zoló okmányai is, de ezeket nem használja, és a falra sem akasztja ki. — Mikor kezdődött? — Talán még gyermek­koromban. Az édesapám anyakönyvi hivatalban dol­gozott, s én sokszor leb­zseltem nála. Néztem az es­ ■ küvöket. Nagyon tetszett a szertartás, a rítus, az „elő­­adás ’. A következő állo­más a Landler Jenő Gép-­, ipari Technikum volt. Ké­miaóra előtt az osztálytér-­­­saim inkább nem mentek­­ ki a szünetben, hanem kö- ■ vetették: „Feleltessen a Jo­­có!”. Én pedig kiültem a katedrára, és utánoztam „Tutyi bácsi” speciális hanghordozását, feleltetési stílusát. Technikus ■ — Érettségi után jelent­­­­keztem a főiskolára, de­­ nem vettek föl. Elmentem a­­ hajógyárba technikusnak, , és fociztam a gyár NB II-es csapatában. Azonban min­denképpen színész szeret­tem volna lenni, s így ke­rültem a munka mellett Kálmán bácsi iskolájába. Többek között Hofi Géza, Koncz Gábor és Szersén Gyula voltak osztálytársa­im. A feledhetetlen öregúr­nál nemcsak elméleti kép­zésben részesültünk, hanem az oklevelemben is említett , „szociális rendezvényeken”, közönség előtti gyakorlatot is szereztünk. Akinek a tel­jesítményével mesterünk­­ elégedett volt, annak nagy­­ jutalomképpen kifizette a­­ villamosjegyét. Kétszer 70 fillért. — Hogyan került a pá­lyára? — Nem mindennapi tör­ ténet. Az ötvenes években működött a szakmában egy „intézmény”. A hajdani Zipfer és König zeneműki­adó egyik tulajdonosnője, akit mindenki csak dpi né­ninek hívott.­Ő vette gond­jaiba — nem egészen ön­zetlenül — a színi mester­ségre kívánkozó fiatalokat, s akiket tehetségesnek ítélt, azokkal „házalt”, és előbb­­utóbb „el is adta” őket. En­gem Ajtay Andorhoz aján­lott be, aki a Vígszínház­ban — akkor a Magyar Néphadsereg Színháza volt a neve — rendezett. Töb­ben voltunk jelentkezők. Ajtay sorba állított bennün­ket, és mindnyájunkkal el­mondatta Alekszandr Pet­­rovics Stern Hotel As­toria című darabjának zárómondatait. Ma is emlékszem: „Linda, mi így hívtuk, nincs többé. Az igazi neve más volt. Azt azonban nem mondhatjuk meg, csak a háború után". Produkciómat Ajtay szín­telennek, egyhangúnak ítél­te, majd elmondta, ő ho­gyan képzeli, és rámpa­rancsolt, hogy ismételjem meg. Vettem magamnak a merészséget és a szemtelen­séget, s az ő hanghordozá­sát parodizálva mondtam el újra. Volt humora. Elnevet­te magát, és azt mondta: „Magáé a szerep”. Szín­padra léptem hát egy nagy hagyományú színházban, olyan nagyszerű pályatár­sak reszkető, elfogadott partnereként, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Rutt­­kai Éva, illetve Páger An­tal, Bilicsi Tivadar, Benkő Gyula, Deák Sándor. — Az ötször két évre egy­szer húsz év következett. Szinte napra pontosan két évtizede, szezon közben szerződött át a Vidám Szín­padra, s azóta is hű maradt a Révay utcai színházhoz. Miért? — Szeretem, ha a játé­komra frissiben reagál a közönség. Más színházban a feszült, döbbent csönd lehet siker, nálunk a csönd bu­kás. Imádom a tapsos be­jövetelt és a tapsos kime­netelt. Vonz az a kockázat, hogy egy kabaréj­elenetben néhány perc alatt kell el­bűvölni a nézőt. Együtt játszhattam itt Mezei Má­riával, s a műfaj olyan mestereitől tanulhattam, mint Kazal László, Horváth Tivadar, Kabos László, Ki­­bédi Ervin... S amióta Bodrogi Gyula személyé­ben színészdirektorunk van, még jobb a közérze­tem. Ő a mi fejünkkel gon­dolkodik, s így megért ben­nünket. Panaszmentesen — Tudjuk, Zana József a közönség kedvence. De va­jon hogyan értékelik mun­káját a kritikusok? — Én bevallom: minden bírálatot elolvasok, és a legtöbbet meg is őrzöm. Nem lehet panaszom, álta­lában jó, sőt, nagyon is el­ismerő kritikákat kapok. — Milyen kitüntetéssel ismerték el harmincéves színészi munkáját? — Nincs semmilyen ki­tüntetésem. Morvay István Az Oscar című komédiában, Kazal Lászlóval. A dedikáció: „Irtó szépek vagyunk, különösen én. Szeretettel: Laci, 1968. okt.” N­ETVENNÉG­YMILLIÓ LÁ­TOGA­TÓ Tízesztendős a párizsi Pompidou-központ A párizsi Georges Pom­pidou kulturális centrum tíz évvel ezelőtt, 1977. feb­ruár 2-án nyitotta meg kapuit. Kétszer annyian látogatták meg, mint az Eiffel-tornyot, háromszor annyian, mint a Louvre­­múzeumot. Tíz év alatt 74 millió látogató, ez való­ban diadal. Olyan az egész, mint egy hatalmas áruház, minden megtalálható benne. Iro­dalom, festmények, film­színház, színház, gyerek­játszótér, könyvtár. A könyvtár a kultúra való­ságos önkiszolgáló étter­me: 1800 ülőhely van ben­ne, 320 ezer könyvet és újságot lehet megtalálni a világ minden részéről. Ele­sendő egy mikrofilm-ka­talógust kérni és leülni egy képernyő elé, úgyszól­ván pillanatok alatt meg­találhatja mindenki a kért művet, s nem kell kitölte­ni semmiféle nyomtat­ványt, nem kell felmutat­ni igazolványt, főképp­ semmit sem kell fizetni. Minden ingyenes. A lopást a könyvek között ügyesen elhelyezett mágneses kár­tyák akadályozzák meg, de kevés kísérlet történik, a riasztócsengő általában csak naponta 10-szer szó­lal meg a kijáratnál. Tíz évvel alapítása után néhány konzervatív beál­lítottságú párizsi lakos még mindig szidja az épü­­let külsejét, de a Pompi­dou-központ győzelme e tíz év alatt vitathatatlan­ná vált. (MTI) Petőfi, Déryné — Két év elteltével az el­ső magyar musicalszínház­ba, a Petőfi Színházba szerződtem, ahol — többek között — Sennyei Verától, Demján Edittől, Lórán Len­kétől, Feleki Kamilltól les­hettem el a szakma fogása­it. Itt is két évig maradtam. — Ez a kétéves periódus még háromszor ismétlődött meg pályája első évtizedé­ben. Két szezont a Déryné Színházban töltött, kettőt Békéscsabán, majd újabb kettőre ismét visszatért a Déryné Színházba. — Nagyon fontosak vol­tak számomra ezek a ván­dorévek. Játszottam Shakespeare-t, musical co­­medyt és operettet. Voltam Orsino gróf, Liliomfi és Dankó Pista, játszottam „igazi” színházakban és fa­lusi művelődési házak te­nyérnyi színpadain. Sokat tanultam. FLORA, A SZTÁR Rigai artisták Lehet, hogy nem hiszi el a kedves olvasó, de ke­cses elefántok is vannak. Ezt méltán bizonyítja az a három, rendkívül kedves, okos, szelíd, és főként a cirkuszi porondon minden­tudónak bizonyuló ormá­nyos, amely a Rigai Szov­jet Állami Cirkusz „tagja­ként” lép fel a Fővárosi Nagycirkusz Halló, itt ele­fánt ...! című műsorában. De ne feledkezzünk meg a csoport negyedik tagjáról, Flóra kisasszonyról, a há­roméves, tehát óvodás korú elefántbébiről sem, „aki” egyszerűen elbűvölő. Alig­ha tévedek, ha azt mon­dom, hogy az idomár, Kornyilov mester súlyos munkatársai joggal lesz­nek ennek a programnak a sztárjai. Hozzájárul eh­hez természetesen az is, hogy Kornyilov rendkívül látványosan komponálta meg az elefántok és a csi­­nosabbnál csinosabb tán­coslányok együttes fellépé­sét. A takarók, a kosztü­mök, a finom és kedves megoldások, a szinte ész­revétlenül jelen lévő kitű­nő idomár tehetségét és ízlését dicsérik. De mindehhez hadd te­gyem hozzá gyorsan, rég láttunk ennyire igazán cirkuszi előadást. Mi adja ugyanis a porond művészet valódi értékét, szemet gyö­nyörködtető szépségét? Az artisták felkészültsége, mű­sorszámaik változatos gaz­dagsága és a produkciók nehézségi foka. Nos, a korláton dolgozó Golisev­­csoport tagjai nem csupán az ügyesség és erő egysé­gét mutatták be, hanem azt is, hogy miként lehet egy ilyen számhoz pontos koreográfiát tervezni, egy­szóval humorossá tenni a mutatványt. Az Ivanov­­rúddobócsoport világszám­­mal érkezett a ligeti po­rondra: a nézők rúdról rúdra történő hármas szállónak lehetnek tanúi. S ennél a mutatványnál is feltétlen meg kell em­líteni a tökéletes koreog­ráfiát, mert már önmagá­ban ez is az átlag fölé emeli a csoport munkájá­nak értékét. Ritkán látni olyan szép légi balettet, mint ami­lyent a két Ratkevics va­lósít meg, s utána rögtön ennek remek földi változa­tát nyújtja a két Bondar­­csuk. A Manukov -csoport egyensúlyozó kombináció­kat vonultat fel a legkü­lönbözőbb rekvizitek segít­ségével, mégpedig hiba nélkül! Ha úgy tetszik, produkciójuk ismert és mindennaposnak mondható a cirkusz világában. A számokat élménnyé az említett pontosság, a jó ritmusú váltás, a részletek ötletes megvalósítása teszi. Mindenképpen szólni kell a Raszsivkin család telje­sítményéről, munkájuk a férfias erő és nőies kecses­ség, hajlékonyság ötvözete. A bohóctréfák többnyire átlagosak, kivéve egy na­gyon kedves jelenetet, a­melynek a cl­own-on kí­vül két, bőröndben beho­zott és „majdnem” kivitt kiskutya a főszereplője. Mint ahogy a kutyafutball­­nak is olyan sztárjai van­nak, hogy tudásukon, de főleg rugalmasságukon és állóképességükön elámul­­hat a néző. Ezek a spor­tosan öltözött ebek semmi­képpen nem adják fel, amíg gólt nem szereznek. (harangozó) Andorai Péter, Básti Juli és Eperjes Károly a Magyar Sajtó Házában vette át a film- és tévékritikusok díjait. Andorai Péter a Falfúróban, Básti Juli a Hermelinben és a Vásárban, Eperjes Károly a Nagy generációban és a Visszaszámlálásban nyújtott alakításáért kapott díjat. (Színészi díjat kapott még O­sda Erika, ugyancsak a Visszaszámlálásért és Blaskó Péter az Isten teremtmé­nyei, valamint a Laud­ ameia című műben nyújtott ala­kításáért.­ (MTI-fotó : Friedmann Endre felv.)­ Tallózó, , Lemezposta A MŰVELT NÉP KÖNYVTERJESZTŐ TERVEI­ vel szemben. Tavalyi nagy­kereskedelmi forgalmuk kétmilliárd 824 millió fo­rint volt, 22 százalékkal több az azt megelőző évi­nél. Ezen belül mindössze a tankönyvforgalmuk csök­kent valamelyest az el­múlt évben. A kiskereske­delmi forgalomban 1986- ban egymilliárd 711 millió forintot értek el, csaknem 16 százalékkal többet, az előző évinél. A forgalom ilyen mértékű növelését a kiadáspolitika kedvező változása, valamint a vál­lalat több eredményes kezdeményezése tette le­hetővé. A vidék eddigi egyetlen szakkönyváruházát nyi­tották meg tavaly Debre­cenben a mezőgazdasági könyv hónap alkalmával. Szintén a szakkönyvter­­jesztés színvonalának eme­lésére reprezentatív szak­­könyvboltot nyitottak Győrött is, aho­l a belvá­rosban a Móra Kiadóval együttműködve, Vackor né­ven gyermek- és ifjúsági könyvesboltot hoztak létre, s átadták a Tallózó bolt­hálózat újabb tagját Ta­tabányán. Jelentős beru­házásuk volt még 1986-ban a békéscsabai megyei bolt megnyitása a város köz­pontjában. A tankönyv­raktározás gondjainak megoldására tavaly de­cemberben egy 4289 négy­zetméteres raktárépület ké­szült el, a hozzátartozó gépkocsitárolóval és szociá­lis helyiségekkel. Az áru­nyilvántartást, valamint az ügyviteli munkák meg­könnyítését tették lehetővé azok a számítógépek, ame­lyeket a vállalat területi igazgatóságain és a köz­pont különböző egységeinél helyeztek el. A vásárlók igényeinek megfelelően bővítették a kiadóval közösen a Heli­kon Klub-hálózatot. Ezt a szolgáltatást tavaly óta a veszprémi, kaposvári és békéscsabai vásárlók is igénybe vehetik. Némileg eltérő jellegű megállapodás jött létre a Tankönyvszol­gálat és a Zrínyi Kiadó között Tavaly is növelte forgalmát a könyvesbolttal ellátatlan területeken a Lemezposta. Ezt a tevé­kenységet a debreceni Ady Endre bolt végzi. Jövő évi terveik között szerepel a könyvesboltok profi­jába illő további új cikkek felkutatása és forgalmazása, valamint az utánrendelési rendszer to­vábbfejlesztése. (k - i) A Művelt Nép Könyv­­terjesztő Vállalat is meg­tartotta volna a Könyvért és az ÁKV után szokásos év eleji sajtótájékoztató­ját, az időjárás viszontag­ságai azonban meghiúsí­tották szándékukat, így írásos anyaguk alapján is­mertetjük olvasóinkkal a Művelt Nép elmúlt évi eredményeit és idei terveit. Mint az írásos tájékoz­tatóból kiderül, a Művelt Nép a könyvszakma leg­nagyobb forgalmú vállala­ta; nemcsak megtartotta, de növelte is előnyét a másik két könyvterjesztő­

Next