Esti Hírlap, 1987. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1987-05-02 / 101. szám

I \ ' . f-, ■ / u- . \ ifi E i' f! T 9 { B \J I a Jf/ h ! áUÁ Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a budapesti dolgo­zók május 1-jei felvonulá­sán nyilatkozatot, adott a televíziónak és a rádiónak. — A Központi Bizottság nevében szívből köszöntöm a rádió hallgatóit, a tele­vízió nézőit, a nyomtatott sajtó olvasóit és a hírköz­lő szervek dolgozóit május 1-je alkalmából. Népünk, munkásosztályunk nagy nemzetközi ünnepén kö­szöntöm a Budapesten fel­vonuló embereket, az élen­járó kollektívákat, egész dolgozó népünket. — Szép ünnep ez a mai, még az időjárás is ked­vez. Az ünnepség fel­emelő hangulatát, jó lég­körét mindenki érezheti, ellenőrizheti. Én már tegnap megkezd­tem a május elsejét Buda­pest XIII. kerületében, An­gyalföldön, egy gyárban, ahol közös dolgainkról is szóltam. Olyan helyzetben vagyunk, hogy a fejlődés­nek most jobb munkával tudunk lendületet adni. Ez­t szolgáljuk minden cseleke­detünkkel, mert az utóbbi idők tapasztalatai azt mu­tatják, hogy egy dinami­kusabb fejlődéshez és cél­jaink eléréséhez hatéko­nyabban kell dolgoznunk. Nem többet, hanem haté­konyabban. Vezetőknek — országos és üzemi veze­tőknek —, minden dolgo­zónak hozzá kell járulni a fejlődést szolgáló tenniva­lókhoz. Nemcsak kézzel, hanem ésszel is. — Pártunk Központi Bi­zottsága, kormányzatunk komolyan dolgozik, hogy a jelenlegi, nem könnyű hely­zetből megkeressük a szo­cialista kibontakozás útját. Hangsúlyozom: a szocia­lista kibontakozás útját! Úgy kell hatékonyan dol­gozni és cselekedni, hogy az összhangban legyen szo­cialista elveinkkel, törek­véseinkkel és céljainkkal.­­ Az utóbbi időben na­gyon sokszor hallhattak és olvashattak arról, hogy a helyzet nehéz. Ez — természetesen — igaz. De az is tény, hogy sok minden van, amire tá­maszkodhatunk. Jelentős fejlődés va­n már mögöt­tünk: termelőberendezé­seink lényegesen fejletteb­bek, mint korábban vol­tak, számottevő eredmé­nyeket értünk el a népjó­­lét mag­teremtésében. Mély meggyőződésem szerint az eddigi vívmányokra ala­pozva, a jelenlegi nehézsé­geinkből is megtaláljuk a szocialista kibontakozás út­ját.­­ Sok minden segíthet ebben, de legfőbb erőnk és támaszunk az ország népé­nek itt is érezhető tettre kész hangulata, pártunk és népünk szocialista céljaink iránti elkötelezettsége, szin­te kézzelfogható egysége. Ha ezt tartjuk szem előtt és ebből indulunk ki, to­vább haladunk a fejlődés útján. — Így, ebben a hangu­latban ünnepli népünk má­jus elsejét. Tegnap is érez­tem — a gyárban, a mun­kások között —, hogy elszántság és bizakodás van, s így érzek magam is; s mondhatom, Köz­ponti Bizottságunk és kormányunk is. — Ünnepünk tartalma és hangulata egyben népünk üzenete is a határainkon túl élőiknek: a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág népeinek, a kapita­lista világban a haladásért kiélő embereknek, mind­azoknak, akik megértik, hogy az emberiség további létének, előrehaladásának van egy alapvető feltétele: a nyugodtabb, rendezettebb nemzetközi helyzet, a szi­lárdabb béke. Ennek a kilátásai is javultak az utóbbi időkben. A Szovjet­unió, a Varsói Szerződés, a szocialista országok kez­deményezései a kölcsönös biztonság, az ellenőrzött le­szerelés és fegyverzetcsok­­kantás jelszavával olyan helyzetet teremtettek, hogy elérhető közelségbe jut a tartós megál­lapod­ások le­hetőssége. Ez most termé­szetesen a másik félen mú­lik. — Mi szocializmust aka­runk: jobb életet, fejlődést,­­ békét és biztonságot. Tar­tós, szilárdabb biztonságot, megalapozottabb, jobb éle­tet. Ezt valóra fogjuk vál­tani! — A Szovjetunió új tö­rekvéseit az egész világ ismeri, s szívből üdvö­zöljük azokat. Szándékuk megvalósításá­hoz teljes sikert kívánunk a szovjet népnek, csakúgy, mint a szocializmust építő többi népnek, minden jó­akaraté, békét akaró em­bernek a világon. Ez a mi népünk üdvözlete, és sze­retnénk, ha úgy számolná­nak a mi országunkkal, a mi népünkkel, hogy ott van a maga helyén és ott is lesz. Mindazon erők, amelyek a békét és a ha­ladást kívánják előremoz­dítani, a mi népünkre is számíthatnak. Ez a mi má­jus elsejénk igazi monda­nivalója és üzenete. — Még egyszer köszö­nöm az alkalmat, hogy szólhattam, s mindazok­nak, akik velünk ünnepel­nek, egész népünknek, egészséget és boldogulást kívánok május elseje ad­­kalmából — mondotta be­fejezésül Kádár János. .­­ na­pi XXXII. évfolyam, 101. szám Ara. 1,80 Ft 1987. május 2., szombat BflWBh­tiM­eb ' Jjj­­B­JBHMBR BIZAKODÁS, TETTREKÉSZSÉG, JÓ HANGULA­T köszöntötte az ország Országszerte színpompás felvonulásokkal és nagy­gyűlésekkel köszöntötte, a városok és a falvak lakos­sága tegnap a világ dolgo­zóinak nemzetközi ünne­pét. A hagyományokhoz hí­ven sokhelyütt zenés éb­resztővel kezdődött a nap programja, az ünnepségek után pedig — többnyire tá­vol a hétköznapokon meg­szokott utaktól, terektől — a zöldövezetekben, a park­erdőkben, ligetekben, fo­lyók partján zajlott a ma­jális. Másutt a régi május elsejék eseményeire emlé­kezve az egykori ünnepsé­gek színhelyére látogattak veteránok és fiatalok egy­aránt. Kulturális és sport­­programokkal szórakoztat­ták az ünneplőket, akik a legtöbb helyen­­ estig mu­lattak a majális színhelyén vagy az utcabálon. Néhány új létesítményt is avattak ezen a napon. Derűs hangulatban ün­nepelték a főváros dol­gozói május elsejét, amelynek hosszú évek óta központi eseménye, a mintegy negyedmillió bu­dapesti részvételével, a felvonulási téren tartott tömegdemonstráció. Számos kerületből zenés éb­resztő után indultak a mun­kahelyi kollektívák a Vá­rosliget felé, s gyülekeztek a teret környező utcákban. Sokan jöttek az idén is csa­ládostul, a felnőttek transz­parensekkel, a munkásmoz­galom vörös zászlajával, nemzetiszínű zászlókkal, a KISZ-fiatalok a békét szim­bolizáló kék lobogókkal, a gyerekek színes léggömbök­kel, virágokkal. A tér melletti középüle­teken vörös drapériákra „írták fel” a májusünnep­nek a Magyar Népköztár­saságot, a magyar—szovjet barátságot, a nemzetközi munkásszolidaritást éltető jelszavait. Fanfárok hangja jelezte a felvonulás kezde­tét, majd úttörők sokasága virágokkal üdvözölte a dísz­tribünön megjelenő vezető­ket, akik között ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sán­dor, Grósz Károly, Hámori Csaba, Havasi Ferenc, Ma­­róthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkárai, s a kormány több tagja. Ott voltak a főváros párt- és állami vezetői, a társadal­mi és t­ömegszervezetek képviselői, a munkásmoz­galom veteránjai, a terme­lésben élenjáró dolgozói kollektívák képviselői. A tribünön helyet foglaltak az ünnep alkalmából hazánk­ba érkezett szakszervezeti delegációk. Már a látványos nyitóké­pekből kitűnt, hogy az idei május elseje egyben más ünnepnapokat is idéz: a KISZ zászlóbon­tásának és a munkásőr­ség megalakulásának 30., valamint a nagy októberi szocialista forradalom kö­zelgő 70. évfordulóját. Jól érzékeltették ezt — a magukkal hozott feliratok­kal, transzparensekkel — a felvonulók élén haladó munkásőrök, a nyomukban érkező KISZ-fiatalok és az őket követő kerületi mun­káskollektívák. Nyolc osz­lopban — szinte végelátha­tatlan sorokban — érkez­tek a térre, haladtak el jó hangulatban a fővárosi ke­rületek munkáscsoportjai, magukkal hozva „mester­ségük címereit”, vállalatuk jelvényét, termékeik ma­kettjeit. Hosszú évek hagyománya folytatódott azzal, hogy az élen haladtak — a nagy (Folytatás a 3. oldalon.) A nyitókép Munkáskerületek dolgozói vonultak a menet élén Nemzetközi seregszemle Színpompás seregszemle Moszkvában, Pravda-vezér­­cik­k a megújulás tavaszi fuvallatairól; felvonulások Európa keleti és nyugati felében; majális a pekingi Tienanmen téren; részvé­teli rekord Japánban; első ízben engedélyezett ünnep­lés, durva rendőri beavat­kozással Dél-Afrikában — íme néhány pillanat a vi­lág május elsején tartott ünnepségeiről. Hiszen az ünnep a hétköznapokba ágyazódott. Olaszországban abban a Palermo melletti faluban tartották a köz­ponti megemlékezést, ahol negyven éve a maffia ti­zenegy munkást gyilkolt; Buenos Airesben, a parla­mentben Alfonsín elnök a legutóbbi puccskísérlet meghiúsításának tanulsá­gait elemezte május elsejei beszédében; Nyugat-Bej­rútiban a kommunisták és a drúzok más baloldali erőkkel együtt tartottak gyűlést; Lengyelországban több, mint tíz és fél mil­liónyian vettek részt a hi­vatalos ünnepségeken, s el­szigetelődtek a rendzava­rási kísérletek. Tudósításunk a 4. olda­lon.) Az ország vezetői köszöntik a fővárosi felvonulókat

Next