Esti Hírlap, 1988. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1988-11-01 / 259. szám

MOLDOVA NYITJA MEG Kardos György Könyvesbolt A Magvető könyvesbolt­­hálózat üzleteként nyitotta meg jó egy esztendeje egyik boltját a Rezi Károly utcában a Könyvért. Ez az oka annak, hogy születésé­nek hetvenedik évforduló­ján a Magvető volt igazga­tójáról, Kardos Györgyről nevezik el ezt a könyves­boltot. Az ünnepélyes név­adó ma délután három óra­kor lesz, amelyen Moldova György író mond beszédet Az ünnepségre meghívták mindazokat az írókat, akik az In memóriám Kardos György című kötetben megemlékeztek a Magvető volt igazgatójáról. □ A NÉMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN október 20. és 23. között le­zajlott güterslohi nemzet­közi énekversenyen a ma­gyar Kertesi Ingrid kolo­­ratúraszoprán énekesnőt a III. díjjal jutalmazták. A zsűri tagjai között volt Elisabeth Schwarzkopf, a világhírű énekesnő. □ MOLNÁR GABRIEL­LA grafikusművész kiállí­tása nyílik holnap délután fél 6-kor a Várszínház Ga­lériában. A tárlatot — amely december 4-ig na­ponta 14—18 óra között látogatható — Málnay Le­vente, a Magyar Televízió rendezője nyitja meg. □ MŰVÉSZETI HATÁR­KÖVEK címmel Korkos Jenő Zoltán kiállítása nyílt meg — és november 23-ig látható — a miskolci Mini Galériában. KÉT KIÁLLÍTÁS Hanglemez és könyv A Hungaroton Vörös­marty téri hanglemezsza­lonjában holnap délelőtt nyitják meg az idei szovjet hanglemeznapokat. Kama­rakiállításon mutatják be a Melódia import újdonsága­it. Ez a bemutatósorozat november 10-ig tart. A ki­állítást Rákosy Péter, a Hungaroton kiadói igazga­tója nyitja meg. Az új szovjet hanglemezek igen érdekes felvételeket kínál­nak. A szimfonikus művek Schubert, Sibelius és Ravel kompozícióit a Moszkvai szimfonikus zenekar elő­adásában, Veronika Duda­­rova vezényletével, vagy azt a felvételt, amelyről Sosztakovics VII. Lenin­­grádi szimfóniája szól a Szovjet Kulturális Minisz­térium szimfonikus zene­kara révén, Rozsgyeszt­­venszkij vezénylete alatt. Beethoven Holdvilág és Pathetik szonátáját Emil Gilelsz adja elő. Számos új művésznévvel ismerkedhetünk meg a le­mezek alapján. Kiváló éne­kesek adják elő a Bolsoj Színház kórusával és zene­karával Glinka Ivan Szo­­szanyin című teljes operá­ját, de bemutatják az Orosz kereszténység mil­lenniuma II. című albumot is. Külön érdekességek hallhatók a népzenei leme­zeken, így az Orosz trojka címűn. Természetesen ki­állítják a szórakoztató ze­nét feldolgozókat is, köz­tük a Cigányszínház egyik produkcióját. Műsorkazet­tákról is hallhatók a leg­népszerűbb szimfonikus da­rabok. Az orosz nyelvtudás most igazán előnye annak, aki első kézből, gyorsan sze­retné elolvasni azokat a műveket, amelyek az utób­bi időkben szenzációt kel­tettek a­ Szovjetunióban. Ma délelőtt a Gorkij Köny­vesboltban megnyílt az a könyv- és hanglemez-kiál­lítás, amelyen az érdeklő­dők meg is vásárolhatják a kiszemelt köteteket. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat rendezésében e hét végéig megnézhető be­mutatón már több olyan könyv is szerepel, amely friss szenzáció a szovjet könyvpiacon. Ilyen például Velemborszkaja: Édes asz­­szony című elbeszélésköte­te, R­zsevszkaja, Berlin, 1945 májusa. A politikai irodalomból Gorbacsov: Válogatott beszédek, cik­kek. — A demokrácia új útjain a szocializmus fej­lődéséhez. Láthatók termé­szetesen a tárlókban azok a kötetek is, amelyeket már magyarul olvasha­tunk. Mai orosz dekame­­ron a címe annak a kötet­nek, amely a Nyugat-ki­adás hasonmásaként látott napvilágot, és Illyés Gyula előszavával jelent meg ak­kor is, most is. Suksintól látható a Hajnali eső című kötet, valamint az Október emberközelben című anto­lógia. A politikai kiadvá­nyok között ott van Gor­bacsov Átalakítás és új gondolkodás című könyve. ★ BEFEJEZETLENEK ÉS BEMUTATHATÓK Filmek nyilvánossága Beszélgetés Kőhalmi Ferenc főigazgatóval Szeptember végén interjút közöltünk a Magyar Filmklubok Szövetségének munkájáról, benne jövő évi tervéről. Itt került nyilvánosságra a tény, hogy jövő év elején három, eddig betiltott filmet mutatnak be a filmklubhálózatban. Az utóbbi időben gyakran esik szó a sajtóban további, dobozban tartott filmekről. E két körülmény késztette lapunkat, hogy október­ elején in­terjút kérjünk Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatótól. Be­szélgetésünk során megállapodtunk, hogy az akkor meg­fogalmazott kérdéseinkre írásban adja meg a választ. A válaszok most érkeztek meg szerkesztőségünkhöz.­ ­ A filmbarátok már értesülhettek róla, hogy há­rom dobozba zárt film: Je­les András: Álombrigád, Ember Judit: Pócspetri és Mész András: Bebukottak című munkája a közeljö­vőben nyilvánosságot kap, bár megszorításokkal. Miért csak a filmklubháló­zatban vetítik ezeket a fil­meket? :— A filmklubok­ szövet­ségével egyeztünk meg, hogy ők hozzák forgalomba ezeket a filmeket. Ha bár­melyik film olyan sikert arat a nézők körében, hogy valamelyik forgalmazó szé­lesebb bemutatásra is vál­lalkozna, megkapná erre az engedélyt, Feltetőnek egyaránt tete­mes anyagi veszteséget je­lentene.­­ Van egy további lista, főként dokumentumfilmek­­ből. Ezeket a műveket még a filmklubok műsorán sem találhatjuk meg, tehát kor­látozott nyilvánosságot sem kapnak. Igaz ez? — Nincs ilyen lista. A sajtóban keringő címek megemlítenek olyan filme­ket, amelyek rendelkeznek aláírt bemutatási engedély­­lyel. Listáról akkor lehetne beszélni, ha sok film vol­na érintett. Többször be­tiltott filmnek minősítenek olyan alkotásokat, amelyek különböző, néha politikai okok miatt nem jutottak el a­ befejezéshez. Ezek eseté­ben arra van szükség, hogy az alkotóműhely, a stúdió döntse el, befejezi-e a fil­met, és ha az eljut egy vég­leges formához, ajánlja fel átvételre. A számunkra át­vételre felajánlott filmek közül kettő nem kapott be­mutatási engedélyt: Ember Judit Hagyjátok beszélni Kutruczot és Paulus Alajos Rendezni végre közös dol­gainkat című dokumen­tumfilmek. — Mi ennek az oka? — Ember Judit filmje igazságügyi és belügyi szer­vek tevékenységét érinti és minősíti olyan módon, hogy igazságtartalmát nem tud­juk tételesen megítélni. Paulus Alajos filmje a ma­gyar—csehszlovák viszonyt vizsgálja. A filmről eddig folytatott dialógusban nem tudtunk olyan közös neve­zőt találni, amely a cseh­szlovák—magyar kapcsola­tok megterhelését kizárná, bizonyult, illetve minősít­tetett — például a Kovbo­­jok —, méghozzá művésze­ten kívüli okból. Azért, mert bizonyos intézmé­nyek, hivatalok, amelyek érdekeiket látták sértve az adott műben, eljártak, és sikerült egy darabig meg­akadályozni a bemutatót. Ki és milyen alapon szól­hat bele egy film bemutat­hatóságába? — A Kovbojok című film soha nem volt betiltva. Majd’ minden dokumen­tumfilmnél az érintettek egy része nehezményezi a film elkészítését, majd be­mutatását. Korábban az is elég gyakori volt, hogy fe­letteseit nyerte meg a pro­­testálásra. Ez aztán a film igazságtartalmáról folyta­tott, különböző szintű vi­tákhoz vezetett, és valóban előfordultak olyan esetek, amikor a filmek bemutatá­sa ilyen okokból elhúzó­dott. Ez természetesen nem változtat azon a jogi té­nyen, hogy a bemutatási engedélyt csak a Filmfő­igazgatóság adhatja ki. A Filmfőigazgatóság döntését természetesen egy politikai és kulturális erőtérben hozza meg. Döntéseinek hi­telességét igyekszünk kon­zultációkkal megerősíteni Vannak olyan beszélgeté­sek is, amelyek nem a mi kezdeményezésünkre jöt­tek, illetve jönnek létre. Klubhálózat — Elégnek tekinti-e, hogy csak megszorítással kerülhetnek a közönség elé olyan filmek, amelyek be­tiltottnak számítanak? — Amelyik közönség elé kerül, az nem betiltott film. Döntő mértékben szakmai okok miatt kerül egy film klubhálózatba. Ezek többségükben olyan filmek, amelyek rétegér­deklődést elégítenek ki. Széles forgalmazásban tör­ténő műsorra tűzésük a forgalmazónak és az üzem Protestáns — Ki­­és mikor dönt a sorsukról? — A mindenkori filmfő­igazgató dönt. Ezeknek a filmeknek az esetében ak­kor, amikor a megítélésük változásának feltételei megteremtődnek. — Nem egy filmről tud a szakma, amely bizonyos ideig bemutath­atatlannak Számon kéri — Mi a Filmfőigazgató­ság, a filmfőigazgató szere­pe ma abban, hogy a stú­diók által forgalmazásra felajánlott filmek a nyilvá­nosság elé kerüljenek? Ki köti meg és milyen krité­riumok alapján, hogy ez a nyilvánosság milyen szűk, illetve milyen tág lehet? Vagy fogalmazzunk egye­nesen: áll-e a Filmfőigaz­gatóság fölött olyan hiva­tal vagy személy, amelytől, illetve akitől a végső szó és döntés függ? — A Filmfőigazgatóság felett nem áll más film­szakmai hivatal. A főigaz­gatóságnak kell teljes fele­lősséggel döntenie a filmek elfogadása és a bemutatás feltételei tekintetében. A Filmfőigazgatóság felett áll a Művelődési Minisztérium felső vezetése és számon kéri a kultúrpolitikai elvek és célkitűzések megvalósí­tását a filmszakma terüle­tén. Bársony Éva Közvetlen kapcsolat cím­mel sugárzott tegnap mű­sort a rádió temetkezési kultúránkról. A halottak napja kínált alkalmat ar­ra, hogy a halál, a gyász, a torokszorongató emberi érzések közepette beszél­jünk arról, mennyi időt tudunk szakítani a méltó elszakadásra, a lelki kötő­dések tisztázására, a hirte­len felborult életrendek új­raalakítására, a megszapo­rodott eltemettetési teen­dők közepette. Kivált ak­kor, ha kevés a bejelenté­si hely, ennélfogva ami van, nyilvánvalóan zsúfolt, a kisvállalkozások útján történő ügyintézés pedig meglehetősen drága. Szo­morú megállapításként hangzott el az is, a sírker­tek elhanyagolta­k, szeme­■SS tesek, többségükben nincs rendesen víz, se villany. Minden érintettnek volt a témában mondanivalója. A sírásó — egy a kevesek közül — a régi meleg posz­tó munkaruháját siratta, mert a mai átázik, hideg. Az illetékes arról panasz­kodott, hogy a temetkezés­ben dolgozók társadalmi presztízse alacsony. A hall­gatók a szolgáltatások szín­vonalát, a magas költsége­ket emlegették fel kese­rűen, többen a temetők felszámolása miatti félel­müknek adtak hangot. Ne­kem azt sugallta a műsor, hogy gondjaink szép csönd­ben fölgyűltek az utóbbi évtizedekben, egyebek közt talán azért, mert szemér­mesen hallgattunk a teme­tők környékén fel-felbuk­­kanó újabb és újabb visz­­szaélésekről. A tömegkom­munikáció mintha túlzott tapintatosságból lemondott volna a temetkezéssel kap­csolatos ellentmondások feltárásáról. A jól szer­kesztett, élő problémákról szóló, közvetlen közönség­­kapcsolatra építő műsor készítői — Pásztor Mag­dolna és Sim­kó János — a program dramaturgiai erényein túl azért érde­melnek elismerést elsősor­ban, mert vállalkoztak e kényes téma őszinte fel­dolgozására. (h. k. j.) MÁTÓL A KÉPERNYŐN Új mesesorozat Kedves család köszönti ma este az apróságokat a képernyőről. Mackó apó, anyó és a három bocs­i in­­dul a vásárba, s e mostani kaland 13 részes sorozat nyitánya lesz. Gyárfás Endre a szerző, a bábokat pedig Lévai Sándor tervez­te. Sikerre számíthat ez az új estimese-sorozat. A szerző ismeri a gyermekek világát, tudja, mit szeret­nének látni, hallani. Ti­zenöt éven át írta a Dör­­mögő Dömötör című új­ságban verses meséit ol­vasta a számára érkezett leveleket, és többször le­ült a legkisebbekkel hasz­nos konzultációra. A Jó­zsef Attila Színház immár ötödik éve játssza darab­ját, amely a Dörmögőék vidámparkja címet kapta. Hogyan is lehet ma ked­venc egy-egy ilyen báb­film? Először is vagy a mesék szépen álmodott or­szágaiba kell hogy kalau­zoljon, vagy kívánatos, hogy tükrözze mindennap­jainkat. Azután tünemé­nyes figurákra van szük­ség. Gyárfás Endre a mai gyerekek érzéseiről, min­dennapjairól szól, a bábo­kat pedig az a Lévai Sán­dor formázta, aki a Süsü­vel már ismertté, kedveltté tette munkásságát. Az epizódok közül hat, színes rajzokkal a közeljö­vőben meg is jelent. A forgatókönyveket írta át verses mesévé a szerző. A 13 rész pedig karácsonyig videokazettán kapható lesz, mindkettőt az MRT belke­reskedelmi irodája adja közre. A sorozat drama­turgja Takács Vera, a ren­dező Kovács Kati. (akas) A TN­ÁLIÁBAN Csak egy A darab nem Szécsi Pál­ról szól, hanem egy bizo­nyos Szűcs Péter nevű táncdalénekesről. Látszó­lag. Valójában persze a tizennégy esztendeje el­hunyt énekessztár élete ih­lette. A nevek nem ép­pen túlzott erőfeszítést kí­vánó elváltoztatása megkí­mélheti az alkotókat attól, hogy a könnyűzenei élet volt potentátai, a volt oroszlánok és a volt hié­nák, valamint a védelmük­ben meghúzódó apróvadak hangot adjanak érzékeny­ségüknek. Mert ettől a da­rabtól minden érintett megsértődhet, kivéve azt az egyet, akinek nemcsak oka, módja sem lehet a sértődésre. Tragédiákból szőtt sorsa a szerző sze­rint végzetszerű és példa értékű, s így gyakran meg­idézett dalai mellett érde­mes ezen is elandalodni néhány órára. Siposhegyi Péter újon­nan írt darabja,, a Csak egy tánc volt... a Tháliá­­ban került színpadra. A szerzőre a legrosszabb in­dulattal sem foghatjuk rá, hogy ne ismerné messze­menőkig a közönség igé­nyeit. A kedvelt énekes is­mert dalai, összekötve egy éppen csak botrányszagú történettel, mely még az­zal a reménnyel is kecseg­tet, hogy néhány intimebb részletet is elárul — nos, ez sokakat érdekel. Vonzó a táncdalfesztiválok leghő­sibb korszakára emlékezte­tő helyszín, a függöny mö­gött lassan surranó forgó színpaddal, rajta az énekes színpadon kívüli életének, legfőbb színterei: saját nyomorúságos!?) lakása, tánc volt barátainak újgazdagosan hivalkodó, enyhén ízléste­len lakhelye (meglehet, ez nem az ő rovásukra írha­tó, hanem a díszletterve­zőére), az öltöző és a „fő­nöki” szoba. Az a bizonyos — nagy valószínűséggel az ORI dzsungelében, vagy a hanglemezgyár őserdejé­ben —, ahol elhatározzák, hogy a tehetségével min­den kollégáját beárnyékoló sztárt úgymond „kicsinál­ják”. A nagy leleplezés azonban — melynek tanúi lehetünk — nem más, mint egy unos-untig is­mert, tragikusan végződő karriertörténet, melynek tessék-lássék társadalom­bírálata nem lép túl a fe­­csegős közhelyeken. Ha viszont nem annak nézzük, aminek a szerző alig titkoltan akarja, tehát korhoz kötött sorstragédiá­nak, akkor lehetőség sze­rint még el is szórakozunk rajta. Az előadást rendező Kő­­váry Katalin, a darabnak mélyebb rétege nem lévén, nem is bajmolódott azzal, hogy annak látszatát kelt­se. Revüjében bátran tá­maszkodott főszereplője egyéniségére. Az Erdélyből érkezett Dávid Sándor tö­kéletesen alkalmas az illú­ziókeltésre, vagyis a volt táncdalénekes alakjának a megidézésére. Nem leple­zett megilletődöttségét is el lehet fogadni, bár az inkább szól új közönségé­nek, és nem szerepének a része. Az árnyalt, mélyér­telmű, jellemmel gazdagí­tott megjelenítésre ezúttal nem adódik sok alkalma, mint ahogy a darab többi szereplőjének — Kánya Katának, Mécs Károlynak, Em­őd Györgynek és Csar­­nóy Zsuzsának — sem. Forgács Péternek és Gesz­tesi Károlynak — akik egyébként a színészzenekar tagjaiként is működnek —, a két zenész szerepében annyival van több lehető­ségük, hogy dalaikat saját maguk írták. És ezek a dalok egészen profik. Kállai Katalin □ MAURIZIO POLLINI zongoraestet ad az Erkel Színházban, ma este fél 8- kor. □ BREITNER TAMÁS vezényli a Pécsi szimfoni­kus zenekart november 3-án, csütörtökön este fél 8-kor a Zeneakadémia Nagytermében. Közreműkö­dik — zongorán — Né­­methy­ Attila.

Next