Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

K, NEGYED íK, HÉTFŐN l^rFŐJV 5 ■k SZERKESZTŐSÉG. VJ, ARADI UCCA & TV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL : VIL KÉR. KERTÉSZ UCCA 24—23 TELEFON-SZÁM: JÓZSEF 15 6-20 FŐSZERKESZTŐ: EASSAY KÁROLY aj jelzőkő a ^funk tőle? Évek1 ámultak kevés vic -1 kevesebb reményt hr *gram. határozott célkilüzc? nk a mának, anélkül, hogy őt tudnék. Ez az egyes ember nos, többé-kevésbé ugyanez a sorsa S emberének is. edig programra volna szükség, amely fel- 'Ive a múltak tanulságán: megkísérelné rajzolni a jövő irányát. Nem a feledésre, megtagadásra ítélt választási agitációk pro-l gramjaira gondolunk. Jelszavak akadnak bő-' ven, de ezek nem a jövő iránytűi, csak lep- iezői az egyéni törekvésnek, nagyon sokszor: a rejtegetnivaló múltnak. Az építés pro­gramja az, amely hiányzik a magyar köz­életből. Pártprogrammok sincsenek. Egyedien pártprogram, amely figyelembe jöhet: a szo­ciáldemokrata párt programja. Ez pedig nem a mienk. Az elmúlt évek véres tapasztalatai alapján ma már az álmodozók is láthatják, hegy ez a program a maga végső elvonat­koztatásában nem a realitások, hanem az ör­vénybe vezető ábrándok útja. Pedig nagy I irányelvek, határozott célkitűzések v "" 1 üjpmzet élete ft * itorln né'kii! hányódó Pa lát­táim! töretve, inek, puttó.. bbte ■*' ni \ iszi előre a nemzete, a fejlődés útján. Talán helyénvaló, hogy a magyar történe­lem legnagyobb politikai katasztrófájának, a mohácsi pusztulás négyszázadik évfordulójá­nak küszöbén egy pillanatra megálljunk. A négyszáz év tanulsága kell. hogy értéket je­lentsen a jövő számára. Ez megtaníthat ben­nünket arra, hogy a nemzet erőkifejtésének legmagasabb fokát akkor érte el, amikor megértve az emberi kultúrának nagy igazsá­gait, bele tudott kapcsolódni a haladás tem pójába. Ebből a tempóból esett ki a magyar remzet a nagy' történelmi katasztrófa pilla­natában. Azóta életünket csak tengetjük. Nem tudunk kijutni a forradalmi idők vissza­visszatérő lázrohanmiból és a bizonytalan jövő képe csak beteges víziók formájában rajzolódik a szemek elé. Hiába keresünk programot, irányító eszmét. Politikusaink gondtalanul szunnyadnak azon az ágyon, amelyet nem a politikai elgondolások, ha­nem csak adott hatalmi tényezők, erők, vagy talán csak az erőszak vetett meg. Nem ve­szik észre, hogy az elvlelenség, a program hiánya a határozott célkitűzések nélkülö­zése az, amely élesztgedi a hatalomra vá­gyók remény’kedéseit. A miniszteri székhez eljutott törtetés már diktatúráról álmodozik. Megértik-e végre, hogy ebből a veszélyek­kel terhes bizonytalanságból nincs más ki­vezető út: vissza a demokrácia, szabadelvű­sig gondolatához. Ez az eszme az, amely ott él a nemzet hatalmas rétegeiben. Megölni nem. csak elaltatni lehetett. De itt van már az ideje, hogy azok helyett, akik éveken ke­resztül alvó lelkiismerettel ébresztették a nélkülöző, megalázott, szenvedő, reményt vesztett lelkekben- .az alacsony indulatokat, jöjjenek azok, aikjk eddig virrasztó, vagy végre felébredt lelkiismeretid a nemzet igaz erkölcsi erőire apellálnak. Legyen vége a kétszínűségnek, megalkuvásnak, a hátsó aj­tók nyitva tartásának. A nagy történelmi ka­tasztrófa négyszázéves küszöbén válassza meg mindenki a jövő útját. A halaimon le­vők épúgy, mint azok, akik velük szemben hiszik és hirdetik igaz-ágai!,at. Ii)27-ben a nemzetnek választania kell. A megelőző idő minden percét arra kell felhasználni, hogy becsületes felvilágosítással, alkotmányos pro­pagandával a nemzet végre szabadon választ­hasson a jövő útjának irányeszméi közül Az elmúló év utolsó óráiban búcsúzóul s az újév első perceiben beköszöntőül nem te­hetünk mást, mint újra hirdetjük, hogy u| nemzet jövője azokban az i rejlik, amelyeknek összefog i mát jelent, mint néhány megválasztott kép­viselő politikai csoportosulása. Mint eddig: az újesztendőben még fokozottabb mérték­ben fogunk dolgozni azon, hogy a párlkere- tek kereszlüitörésével is összehozzuk azt a hatalmas tábort, amely a mi hitünk szerint Magyarországon reprezentálja a szabadelvű gondolatot és ezen keresztül a nemzet jövő­jét. Ehhez csak önzetlenség, egymás meg­ismerése és a bizalom szükséges. BEÖTHY LÁSZLÓ ÉS GÖRGEY ISTVÁN A LIBERALIZMUS JÖVŐJÉRŐL Kívánatos és szükséges, hogy a múlt és jelen szabadelvű politikusai együtt építsék tel a magyar jövőt,mondja Beöthy László A magyar közvéleménynek ma is élénk emlékezetében él az a beszéd, amellyel Beöthy László, a Tisza-kabinet egykori ke­reskedelmi minisztere üdvözölte a kormány­zót a derecskéi hősök emlékszobrának lelep­lezése alkalmából. Ez a beszéd annál na­gyobb feltűnést kellett, mert Tisza István egykori bizalmas és legszemélyesebb barátja éppen ezekben az időkben férfias határozott­sággal a szabadelvű politika érvényesülését jelölte meg az országos politika egyedül he­lyes irányául. Érdekesnek tartottuk tehát, hogy Beöthy László volt kereskedelmi minisztert felkeres­sük és érdekes beszéde kapcsán megkérdez­zük a liberális politika jövőjéről. A hatalmas hallban, melynek sötét tapétája falairól a háború előtti idők politikai harcosai­nak kedves karikatúrái tekintenek le, maga mellé ültet le a puha börpamlagon. Sokáig el­nézem magyaros, kemény arcélét, melyről cso­dálatosan két szelíden kéklő szem tekint rám és varja kérdéseimet. Igazi nagy úr a régi magyar világból; Tisza István gráf legszemélyesebb és legbensöbb barátja s a Tisza-politika legpreg­nánsabb megtestesítője, tzig-vérig liberális. Nem csinál titkot belőle. Nyíltan megmondja, hogy a boldog jövőt a liberális eszme' nralomra- jutásától várja. — Excellenciád beszéde — kezdtük a beszél­getést — a kormányzó úr derecskéi látogatása alkalmából, melyben a jövő práfikájaként a li­beralizmust jelölte meg, a mai kor poiükusaira igen nagy hatással volt és csaknem program- adásnak vették azokban a körökben, amelyek a szabadelvűség eszméjének érvényesülését várják. Beöthy nyilatkozata — Igen — válaszolta Beöthy — ezt a beszédet elmondottam és tudom őzt is, hogy beszédemnek visszhangja volt azok körében is, akik nem mindenben vallják felfogásomat. Nem tagadom, én a szabadelvűsé.!* érvényesülésében lá­tom a helyes és céltudatos politikai kibontakozást. Meggyőződésem, hogy a nemes veretű li­beralizmusnak eljön az ideje még s a ma­gyar politika hosszas elkalandozás után is visszatér a szabadelvűségnek ahhoz a böl­csőjéhez, amely hatalmat, békét, gazdagsá­got adott az országnak, jogot got az állam polgárainak. — A ,szabadelvűsig, mely ,i békeidők politikájának vezérgondolata és t m nz l nck pártkülönbség nélkül közkn" t — véleményem szerint — nem élte ki magát a multb , sőt egyedül alkalmas ma is arra bog- uralkodó alapgondolata legyen az t ígo politikának. — Szerintem azonban nincs aw liberalizmusra, mert a szabadelvű*-?# - a: egyetemes világ Remidet, mely képes arra, hogy felölelje minden korok és minden társadalmi rétegek kívánságát és érdekeit. — Ha így í I Wm meg kegyelmos uram a hely­zetet, nem látja f szükségét annak, hogy a sza- badelviiség kipróbált erősségei, akik az utóbbi időben passzivitásba vonultak, újra belekapcso­lódjanak az aj idők politikai életébe? — A magám részéről ezt nemcsak kí­vánatosnak, de szükségesnek tartanám, mert úgy érzem, hogy a múlt és jövő politikai tényezőinek együttes munkával kell felépíteniük a jövőt. A kérdi- csak az, vájjon az új idők politi­kai tény méltányolni tudják-c a múlt idők munkáját, azokét, akik sok küzdelem- mi! ‘ posták ki az utat s viszont a múlt idő : igézői le tudnak-e számolni azzal, /if i . köbben az élet új helyzetet és le­ket teremtett. Ára 2Ütíú korona J múlt és jövő tényezőinek mégis tmáikozniok kell a szabadelvűség -'líritilzésében s annak megvalósítá­sában. Ezt az orsz tőlük. — Nem gon politikusai re nyilvánul meg ami akadálya k — Bizalm bár nem tag szeles appret ben, akik a f a múlt idők erőszakosan sze réröl. Azt hiszi’ megszüntette az ina már meg v. múlt értékcint — Nem vagyok hogy az egybekapcs lehetőségeinek konkrét mert — ismétlem — a litikai pályafutásomat tem. — Excellenciád a maga „ (atkoznék arra a misszióra, hoaj egyazon szabadelvű séget valló politi a hidat kiépítse? — Erre a misszióra a magam szemeit ben nem vállalkozhatom. Az okát is meg mondom, mert meg vagyok győződve, hogy akiket illet, méltányolják. Én oly közel állottam nemcsak mint politikus, de mint ember is Tisza István grófhoz, hogy sok tekintetben lehetetlennek érzem ma­gám számára, hogy ma még függetlenít­sem magam bizonyos érzések hatása alól. De a mai helyzetből kifolyóan is azt hi­szem, hogy mások objektív szempontot j bál is alkalmasabbak volnának et misszióra. — Hogy kik volnának azok, múltból, mint a jelenből, arról én vánok nyilatkozni. Ám bizonyosra hogy vannak ilyenek, akik alkal és vállalkoznának is mindkét ré<i Meg kell keresni őket és mi találni, hogy ezek a tényezői badelvűség megvalósítására találhassanak. Mindezeket oly könnyed, nyűgöd LBUDAPEST, 1 9 26 PÉNTEK JANUÁR 1 * 1. S Z Á M lomból építgetni az önigazolás, vagy a múlt dicsőség emlékeit. Lépjenek ki a közélet te­rére végre a jövő építésének határozott aka­rásával s hitével. A nemzet irányítása nem annak a pár gyenge embernek a kezében van letéve, akik összeverődnek a törvényho­zás termében. Politikai eszméknek ereje a tömegekben és a tömegekhez vezető szellemi erőkben rejlik. Ezeknek a szellemi erőknek a találkozása cs cgybefogása nagyobb hatal­gondolat. Ez az igazság ott él az történetében, a tradíciókban, az L; hazai és külföldi megdönthet t- [tgaiban. Ne húzódjanak tehát I e gondolattal eljegyezték inagu- l'o? lubbok elhagyott termeiben: Jpz múlt időkről, memoár iroda­4 liberalizmus nem élte ki magát, csak ez lehet alapja az országos politikának — Ma már láegt?- " lehetősége a mű1' !f s vez -rei bekapcsolásának—A magyar törvénye^f^j^ íjjl t ismerne1* zelemra segíts?!? a ; iherciizmnst mondja ppl|l

Next

/
Thumbnails
Contents