Esti Kurir, 1931. május (9. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
GLOSSZAK T H adikölcsönNemrégen halt meg egy ismerősöm, kedves, szegény öreg úr, aki évek óta, megjelenése óta lelkes és lelkendező híve volt az Esti Kurírnak, szerény, vékonypénzű nyugdíjas. S valahányszor az Esti Kurír felemelte szavát a hadikölcsönösük érdekében: mohó izgalommal és uj reménykedéssel olvasta a cikket s hálálkodott. Mert tízezer korona hadikölcsöne volt az idős urnak — pontosan annyi, amennyit másfél emberöltő munkájával, heroikus takarékosságával s egy apró örökséggel össze tudott kuporgatani. S hónapról hónapra várta, hogy a magas kormány mégis csak ráeszmél erkölcsi kötelezettségére (így mondta) s mégis csak előveszi majd a hadikölcsönök valorizálásának ügyét, mert hiszen, ugye, nem lehet, hogy amikor van pénz. Lillafüredre, meg freskókra, meg új vigadótermekre, akkor éppen azoknak ne jusson, akik a legkeservesebb időkben önként siettek segítségére az országnak. Az öreg úr keze mind reszketősebb lett, de a reménye nem lohadt. Minden egyes cikkünk után azt várta, hogy no most majd valorizálnak s minden egyes kormánynyilatkozat után biztos volt, hogy holnap megkapja a pénzét. Kivárta a konszolidálódást, kivárta a pénzfebélyegzést, az új valutát, az optáns ügyet. És reméli. Főleg az optáns ügy után. Hogy most már aztán igazán morális kötelessége a kormánynak és nem térhet ki előle. Tavaly meghalt. Mégsem tudta kivárni. De■ nem a valorizációt. Csak a népjóléti tárca költségvetési vitáját, amelyben az előadó kijelentette, hogy a magas kormányzat sem tartja elintézettnek a hadikölcsön-ügyet s hamajd magasságában és határtalan bölcsességében elérkezettnek látja az időt, hát majd ekkor . . . izé . . . igen, szóval. Ezt már nem hallhatta az öreg úr. Úgy halt meg, kínos szegénységben, az egyetlen kopott ruháját tették rá, mikor eltemették. Szegényen halt meg, de boldogan, mert bízott az erkölcsi igazság győzelmében. Milyen kár hogy nem érhette meg a népjóléti tárca előadójának tegnapi beszédét. Még boldogabban halt volna meg. TudósokKegyeskedett-e vájjon az olvasó figyelemmel kisérni azt a háborúságot, amely Eickhardt Ferenc egyetemi tanár úr körül keletkezett s most javában dúl? Attól félünk, hogy a nagyközönségnek most sok más és egyéb gondja van, mint hogy odafeszüljön érdeklődésével, vájjon a Szent Koronáról szóló elmélet úgy helyes-e, ahogy azt Timon profeszszor úr tanítolta, vagy úgy, ahogy most Eckhardt professzor úr felállítja. De a figyelmet mégis elhívjuk rá, mert a háborúság most különös hevűvé fokozódott azáltal, hogy Zsitvay igazságügy miniszter is szóvá tette a költségvetési beszédében, mégpedig úgy, hogy nehéz golyóbist repített gyorstüzelve az Eckhardtprofesszor hadállásai felé. Eckhardt professzornak egyszerű az álláspontja. Ő azt mondja, hogy tudományos megállapítását nyugodtan bízza a tudományos körök megítélésére. S ebben, valljuk be, egy látszólag igen helyes álláspont mutatkozik. Tudományról lévén szó: hadd döntsék el a tudósok. S mi még abban sem találnánk hibát, ha Eckhardt professzor kijelentésének éle Zsitvay igazságügy miniszter beavatkozása ellen irányulna. Senki sem vonja kétségbe Zsitvay Tibor rendkívüli képességeit. Újabb jogalkotásainak messze földön hirdetik nagyszerű eredményeit, egész Európa ámulva néz fel rá, ez mind közismert dolog. De a jogtörténelem tudományának terén a legkínosabb kutatással sem tudtuk eddig az igazságügyminiszter működésének nyomait felfedezni. Elméletileg talán nem is tudott volna megbirkózni az igazságügyminiszter a problémával. Nem is akart. De gondolta: két tétel között nem lehet-e úgy igazságot tenni, hogy az ember egy harmadikat dilit fel? Dehogy nem. És Zsitvay rögtön fel is állította. Szól pedig ekképen: Az egyetemi katedra arra való, hogy arról igazságot hirdessek, ne pedig távtartókat. Hát ez aztán megdönthetetlen. Színarany. Persze, olyan apró részletekkel már nem is igen foglalkozhat az igazságügyminiszter, hogy mi a tévtan és melyik az igazság. De lehet ebben valakinek is kétsége? Igazság az, amit a hatalmas rendszer, vagy egy képviselője annak minősít. És tévtan: minden egyéb. ♦ LovardaHáromszázhúszezer pengő, csekélység. Az ügyosztály szerint ennyiből már fel is lehetne építeni az új lovardát Pesten, minden járulékaival együtt. Még igazán jó, hogy kapni lehet. Azon kell gondolkodni, hogy ilyen előnyös ár mellett ne építsünk-e mindjárt egy tucatot. Hála és köszönet érte az ügyosztálynak. De félretéve a tréfát: szeretnék, ha az ügyosztály urai, akik az ötletet kitermelték, bejárnák éjjel a főváros elhajít tereit, utcáit , azután meggondolnák: nete vonna-e sürgősebb szükség ha jléktalanol®? munkanélküliek menhelyére, mint lovardára. Emlékezetesek azok a nagystílű szélhámosságok, amelyek miatt a rendőrség annak idején Massáth Józsefet, a Majestic Rt. volt megalapítóját és igazgatóját letartóztatta. Massáth részvénytársasága a Balatonon, később a Margitszigeten nemzetközi játékkaszinót akart alapítani, ezez vonatkozóan tárgyalásokat folytatott, amelyek azonban abbamaradtak, miután nem sikerült engedélyt kapni nemzetközi játékkaszinó alapítására. Masláth Józsefet később a részvénytársaságból kizárták s a kizárt részvénytársasági igazgató egész sereg embert károsított meg azzal a mesével, hgoy a nemzetközi játékkaszinó megvalósul. Több külföldi állampolgártól is nagyobb összegeket vett fel s amint a tárgyaláson kiderült, nem kevesebb, mint hatszázezer pengőt költött el Massáth József a nemzetközi játékkaszinó megvalósítása érdekében. Piemonti Massáth József grófnak adta ki magát a volt részvénytársasági igazgató, akit később gondnokság alá helyeztek, majd rövid ideig elmegyógyintézetben is volt. Később azonban kiszabadult az elmegyógyintézetből, s miután tömegesen érkeztek ellene följelentéseit, letartóztatták. Massáthtal együtt került ma a vádlottak padjára egy német magánhivtalnok, Engelsdorfer Rudolf, valamint Száva Ernő banktisztviselő, akik ellen az ügyészség Masláthtal együtt többrendbeli csalás bűntette miatt emelt vádat. A vádirat szerint a három vádlott több külföldi pénzcsoporttal tárgyalt a játékbank megalapításáról, fantasztikus tervekkel szédítettek embereket. Bécsben és Budapesten azt állítva, hogy a magyar kormánytól már koncessziót kaptak, a Balaton mellett egy nemzetközi játékbank, valamint szállodák, mulatók, lóversenytér létesítésére. Állításaink bizonyítására — mondja a vádirat — idegen nyelvű okiratokat is felmutattak azoknak, akiket megkárosítottak s előadták, hogy munkáltaikat rövidesen meg is kezdik, mert külföldi tőkésektől tízmillió dollár áll rendelkezésünkre e nagyvonalú tervek megvalósítására. Ezzel kapcsolatban aztán különböző jóhiszemű embereknek elmondották, hogy pillanatnyilag pénzkölcsönkre van szükségük, amelyeknek ellenében a játékkaszinónál elhelyezkedést, nagyobb munkálatokat biztosítanak a kölcsönadóknak, így csaltak ki Papp Zsigmonditól .10.000 pengőt és nagyobb összeget 11 Osiner János mázolótól, akinek azt ígérték, hogy kétszáz munkást fogllakoztató óriási mázolómunkát fog kapni. 17.000 shillinget csaltak be Zaith Albert bécsi lakostól és megkárosították a vádirat szerint Tromm Aladár budapesti lakost is. Ezenkívül PilloudTeaimétól és Bokody Károly autófuvarozótól kisebb összeget vett fel Massáth. Az autófuvarozó kocsiján hosszú ideig vitte Massáth Józsefet, a végén pénz helyett az autófuvarozó is csak üres ígéretet kapott. Ilyen előzmények után tűzte ki tárgyalásra ma Messik Lajos dr. törvényszéki egyesbíró Massáth József és társainak bűnügyét. Fogházőr vezeti fel a tárgyalóterembe Massáth Józsefet, aki elegáns, fekete zakót, csikós nadrágot s lakkcipőt visel. Két vádlott társa szabadlábon van. Massáth fantasztikus tervei A tárgyalás megnyitása után a biró felolvassa a különböző vádpontokat, majd megkezdi Massáth József kihallgatását. — Bűnösnek érzi-e magát? — kérdi a biró. — Nem érzem magam bűnösnek, — válaszolja Massáth József idegen akcentussal. — Gondolja végig miről van szó — fordul hozzá a biró. — Megfosztja magát az enyhítő körülménytől, ha ilyen sereg bűncselekmény után nem ismeri el bűnösségét. Masláth azonban megmarad amellett, hogy ő nem követett el bűncselekményt. A biró kérdéseire előadja, hogy 1926-ban alakult meg a Majestic szálloda és fürdőtelep rt. 150.000 pengő alaptőkével. Ő a részvénytársaság alapító tagja és igazgatóságának is tagja volt. Biró: Mi volt a részvénytársaság tulajdonképeni célja? — Az volt a célja, hogy Magyarországon monopolisztikus céllal a játékkaszinót megszervezze a Balaton mentén vagy a Margitszigeten. A bíró további kérdéseire ezeket mondja Musszák József. Masláth József, a játékkaszinó-tervek szélhámosa a bíróság előtt azt állítja, hogy a kormány már elvben beleegyezett a magyarországi játékbankok felállításába Szerinte Bethlen miniszterelnök maga írt levelet a Majestic R. T.-nak erről . A kormány egy másik levélben állítólag már a koncessziók feltételeit is körvonalazta Péntek, 1931 május 1 Síkíri : Renate Mitsler a „Mesék az írógépről“ gépírókisaszszonya és Hansi Illésé a híres bécsi komika Félix Salten pompás bohózatában Man (Vihar egy pohár vízben) SASCHA-FILM Premier holnap! ∓USP% A Bethlen állítólagos levele , három minisztertanácsi határozat volt már azelőtt, mialat megalakult a részvénytársaság. Én több külföldi tőkéstől hoztam ide levelet s ekkor még néhai Turcsányi Tihamérral többször utaztam külföldre, egy francia tőkéssel tárgyaltunk, majd később Marké belga tőkéssel, akiktől ugyancsak levelet kellett hoznom, amelyben kijelenti, hogy hajlandó finanszírozni a nagyszabású tervet. Később a játékkaszinóra vonatkozó szerződést bemutattam a pénzügyminisztériumnak s a miniszterelnökségnek. Néhány hónap múlva Bethlen István gróf őexcellenciájától kaptunk levelet. — Maga kapott Bethlen István gróftól levelet■? — kérdi csodálkozva a biró. — Nem én kaptam, hanem a Majestic részvénytársaság, illetve Kálmán Gusztáv ny. államtitkár úr őexcellenciája, aki a kormány és a részvénytársaság között, a közvetítést látta el. Kálmán kegyelmes urat akartuk megnyerni a részvénytársaság elnökének. A miniszterelnök e levelében elvileg engedélyezte is a játékkaszinót. Én ezt a levelet angol, francia, olasz és német nyelvre fordíttattam le, mert Kálmán Gusztáv kegyelmes úr felhatalmazást adott arra, hogy a levelet külföldi pénzcsoportokkal való tárgyalás közben bármikor felmutathatom. A tárgyalások azonban folyton húzódtak, a belga tőkés nem volt hajlandó várni s visszalépett. Ezek után egy francia tőkecsoporttal tárgyaltam, amellyel előzetes szerződést is kötöttem. 1927 szeptember 7-én kaptuk meg a kormánynak egy másik levelét, amelyben már benne foglaltattak a koncesszió feltételei. Ezek a feltételek 30 éves monopóliumot helyeztek kilátásba, de ki volt kötve, hogy az állam 40 százalék erejéig részesüljön a jövedelemben ,s hogy magyar munkásokat, magyar tisztviselőket kell az építkezésnél s az üzemnél alkalmazni. Bíró: Hát ha ilyen lehetőségek állottak fenn a pénzcsoport és a kormány részéről, miért nem lehetett mégis nyélbeütni a dolgot ? Vádlott: Azért kérem, mert a tárgyalások húzódtak s a tőkések nem voltak hajlandók hosszabb ideig fenntartani ajánlatukat. Előfordult, hogy hoztam ide külföldi tőkéseket, akik nyolc napig is vártak, de a miniszterelnökségre nem juthattak be. Biró: Úgy látszik, a tőkések azt kívánták, hogy kész legyen a koncesszió, a kormány pedig azt kívánta, hogy először szerezzék meg önök a pénzt és csak aztán adja meg az engedélyt. — Igen válaszolja Masláth —, emiatt voltak nehézségek. — Ma hogy áll ez az ügy? — kérdi a biró. — Úgy áll kérem, hogy minden előkészület megtörtént s ma az a helyzet, hogy a kormány minden pillanatban kiadhatja az engedélyt. Én bízom is ebben. Ezután a biró Massáth Józsefet egyes vádpontokra nézve hallgatja ki s ebből a kihallgatásból kiderül, hogy Massáth három hónap alatt hétszázezer pengőt költött el, mint a részvénytársaság igazgatója. — Külföldi utazásokra, nagy reprezentációs költségekre kellett a pénz, — válaszolja Masláth — Kétszázezer pengő nem nagy összeg ilyen célra, hiszen a zoppoti játékkaszinó koncessziójára 1.200.000 pengőt költöttek, a san remoi koncesszióra pedig egymillió pengőt, amíg megvalósultak az ottani játékkaszinók. A bíró hosszasan faggatja Massáthot a különböző vádpontokról, aki kijelenti továbbra is, hogy nem érzi magát bűnösnek, meg volt győződve arról, hogy a komissziót megkapja. Egyéb helyekről is várt pénzt. Zárt tárgyalást kér az egyik védő Masláth kihallgatásának befejeztével homlokát törölve, kipirult arccal ül vissza helyére s mielőtt a másik vádlott kihallgatását megkezdenék, Stein Miksa dr. Engelsdorfer dr. védője zárt tárgyalást kért. Köz- és államérdek szempontjából kérte a zárt tárgyalást. Tarján Mihály dr., Masláth védett kijelentette, hogy most, miután már Masláth nyílt tárgyaláson mindent elmondott, nem tartja szükségesnek a zárt tárgyalást, csak esetleg később, amikor egyes tanúkihallgatásokra kerül a sor. A bíró továbbra is nyílt tárgyaláson folytatja az ügyet s megkezdte Engelsdorfer kihallgatását. Engelsdorfert német tolmács utján hallgatja ki a bíróság. — Tejjel leforrázta magát egy kisfiú. Pesterzsébeten a Barka utca 19. számú házban Séra István munkás János nevű kilenchónapos kisfia forró tejjel leforrázta magát. A kisgyermeket, aki súlyos égési sebeket szenvedett, a mentők életveszélyes állapotban a Szent István-kórházba szállították. Akik felkapaszkodtak az „Istenek trónusára". A legújabb Himalája-expedícióról szenzációs képekkel illusztrált cikket közöl Tolnai Világlapja legújabb száma, amely 64 oldal terjedelemben jelent meg. Ára 24 fillér. A népszerű képeslap minden olvasója tíz pengő bolti ár helyett két pengő 68 fillérért megkapja Tolnai Világlexikona és Világtörténelme egy-egy diszkötésű kötetét. 3. oldal