Esti Kurir, 1932. március (10. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
Kedd, 1932 március 1 Japán fegyverszüneti ajánlatot tett , a kínaiak állítólag visszafoglalták Kiang-Vant A japánok lemondtak eddigi követeléseik nagy részéről Látogatás a kínai komitácsik földalatti barlangjában Beszélgetés egy Kao-Ming-Tang vezérrel Az Esti Kurír helyszíni tudósítása a távolkeleti háborúról Copyright by Esti Kurír. Sanghai, február hó. (Az Esti Kurír levelezőjének helyszíni jelentése.) Egy amerikai barátom segítségével ma sikerült eljutnom egy kínai komitácsi tanyám. Ott beszélhettem Li-Jung-Csin-nel, a Kuo-Ming-Tang párt egyik jelentékeny pozícióban lévő, lelkes tagjával, a sanghai kínai nemzeti ellenállás egyik inspirálójával. Tudni kell ugyanis, hogy a japán-kínai bábom tulajdonképpen nem a két birodalom központi kormánya között folyik. Amikor a japának be akartak vonulni Sanghajba, a nankingi központi kormány elhatározta, hogy teljesíti feltételeiket. Maga Csang-Kai- Sek tábornagy, a kínai generalisszimusz, a ♦ sárga Napóleon, szintén úgy érezte, hogy az olyan organizálatlan és rosszul fölfegyverzet nemzet, mint a kínai, képtelen a katonai ellenállásra. A sanghai főpolgármester pedig minden ellenállás nélkül deferált a japánoknak, kik kardcsapás nélkül akikupálhatták Lápéit, Sanghai kínai negyedét. Ekkor történt a csoda. A csoda, mely nemcsak a japánokat lepte meg, de magukat a kínaiakat lap ők maguk sem hitték volna önmagukról, hogy ilyen szívós, egységes ellenállásra képetekutatkozni. De itt a józan ész számításainak összes lehetőségei annyira kimerültek, hogy meg kellett próbálkozni a végső menedékkel, az esztelenséggel. Japán a szívünkre tört, az ország középpontját akarja teljesen okkupálni. Szabad-e elhanyagolni egyetlen eszközt is, amely legalább arra lehet jó, hogy a zsarnokot, ha már elriasztani nem tudja, de legalább idegesebbé tegye? Mi megpróbáltuk végső elkeseredésünkben az esztelenséget, fegyverbe álltunk a megszállók ellen és az esztelenség sikerült. Igaz, hogy rettenetes áldozatok árán. Képzelhetik, mennyire elszorul a szívem, ha látom a feldúlt sápéi utcákat, a földönfutóvá lett százezreket, a rombadöntött és elhamvasztott házakat, a technikailag fölszerelt japán vandalizmus pusztításának megannyi irtózatos nyomát. Mennyi élet, mennyi verejtékes munka pusztult itt el néhány nap alatt! De vájjon mit menthettünk volna meg, ha nem állunk ellen? Semmit. Illetve: sokkal többet vesztettünk volna el. Elvesztettük volna minden reményünket arra, hogy Kína független, civilizált, egységes országgá lehessen. Borzalmas arra gondolni, hogy Sanghajban ma egymillió embernek nincs hová a fejét lehajtania. De Kínának a legalacsonyabb számítás szerint is háromszáz, a legmagasabb becslés szerint pedig hatszázmillió lakosa van. Mi a kínaiak százmilliói számára akarunk otthont teremteni, s ez az, ami a japán kapzsiságnak nem tetszik. Higgyék el nekem, — mondta kitüzesedett arccal Li-Yung-Csin — nincs olyan erőszak, amely előtt ebben a kérdésben meghajolnánk! Japán talán elfoglalja előbb-utóbb Sanghajt, de addigra az már nem lesz város többé, hanem mocsár, mint a környéke, a mocsár, melyet csak a fölégetett házak hamvai és a hullahegyek tarkítanak ... Richard Hein. Rozoga viskón át a Kuo-Ming-Tangbarlangba A fent említett komitácsitanya Lápéi határán túl, már meglehetősen lakatlan vidéken, záros, rozoga utak és mocsarak között húzódik meg. Kis rozoga viskót lát az ember, ha odaér; előtte három kínai fiatalember üldögél, pisztollyal a kezében. Fejünk fölött japán repülőgépek keringenek, s éppen, mikor a gyaloghintóval odaérünk a viskóhoz, felhangzik az ismert, félelmetes robaj. Lápébra hullanak a gránátok. A kis viskót senkinek sem jut eszébe célbavennie . .. Amerikai barátom előszed egy cédulát s nagynehezen betürgetve elmondja a szöveget. Az őrök gyanakodva hallgatják: a kínai akcentust nem könnyű eltanulni... De végül látják, hogy a megfelelő jelszót mondja. Roppantul udvariasan, szinte áhítatostul hajlonganak előttünk, az ország szokása szerint. De nem kerülheti el figyelmünket, hogy a pisztolyok csöve még mindig felénk fordul... Az egyik komitácsi közben beszalad a viskóba, alighanem azért, hogy jelentse ittlétünket Li-Jung-Csin-nek, akinek engedélyére amerikai barátom hivatkozott. Az eltűnt komitácsi egy perc múlva újra előttünk terem, mélyen meghajlik s az ajtó felé mutat. Szabad az út. Szűk lépcsőn lemegyünk a föld alá. Mint később megtudom, ebből a barlangból hat feljárat vezet ki a szabadba s mind a hat egy-egy jelentéktelen házikón át. így kerüli el ez a tábori központ a japánok s az esetleges denunciánsok figyelmét, rablóvezér kiskirály volt s káprázatos luxussal vetette magát körül, a napi marék rizsen tengődő, irtózatos nyomorban élő lakosság verítéke árán. Csang-Cso-Kin, Mandzsúria nemrég meggyilkolt diktátora például, ki mint elcsapott béres és erdei haramia kezdte pályáját, később, tábornagy korában, állandóan háremjében hevert, törvényes és törvénytelen feleségektől körülvéve, pompázatos kereseten ; a legfontosabb közkérdések elintézése végett órák hosszat várhattak előszobájában az államférfiak, ha a tábornagy úr véletlenül nagyon belemerült a Mah-Yong játékba. Mennyire más környezet ez itt, a Kuo-Hing- Tang barlangban! Mennyire más az Ui, nemzeti és forradalmi Kinn szelleme! Ebben a Kuo-Ming-Tatg barlangban legföljebb az a romantikus, hogy szegényes. Látszik, hogy sietséggel eszkábálták össze a berendezését; a térképek és iratok polcai a nagy részben az asztalokra gyalulatlan fából készültek. S milyenek az emberek? Az uralkodó típus az a kissé nyiszlett külsejű, kemény és szomorú tekintetű, sápadt kínai diák és intellektuel, akinek az alakját minden kínai reformmozgalomban újra láthatjuk. Nagyon * civil* emberek, nagyon polgáriasultak, bár mozgásukról, ruházatukról, berendezkedésükről lem ennek a civilzációnak nyersesége, fiatalsága, szegényessége. Ehhez a típushoz tartozik Li-Yung-Csin is. Harminchét éves. Apja jómódú hongkongi kereskedő volt. Ő maga húszéves korában kikerült Amerikába. Később járt Angliában és Németországban. Foglalkozását nehéz megjelölni. Orvosnak indult, sőt azzá is lett, de a rendelője már kezdettől fogva inkább agitációs tanya volt. Sokszor kellett megszöknie, sokszor tűzött ki vérdíjat fejére egy-egy tábornok. De sok bujdosás, emigráció és hazatérés után újra megvethette a lábát Kínában , amikor a kantoni kormány csapatai, kik magukat nemzeti hadseregnek nevezték, de akiket az ellenfeleik vörös hadseregnek neveztek , bevették Sanghait. Li-Yung-Csin is odaköltözött. Azóta tudvalévően kettészakadt a győztes forradalmi kínai tábor: Csang-Kai-Sek és a nankingi kormány "bonapartizmusával szemben Kantonban bolsevista-barát, vagy legalább is erősen szocialista ellenkormányt alakítottak. Li- Yung-Csin, ellentétben a Kuo-Ming-Tang párt zömével, a nankingi kormány pártjára állt , csak legutóbb fordult ellene, amikor a nankingi kormány feladta Sanghait. „Sanghai addigra már nem lesz város../* — Higgyék el, nem tehetünk egyebet, mint hogy ellenállunk a japánoknak az utolsó fehetettnkig, — magyarázta nekünk kifogástalan angolsággal. — Csag-Kai-Sek-ék szerint ez ösztenség, hiszen a japánok, ha igazán megerőltetik magukat, egyetlen csapással véget vethetik a küzdelemnek. Hát őszintén szólva, a tapasztalatok szerint nehéz is ezzel az állítássali A barlangban így kerültünk le a kínai komitácsi megmozdulás egyik földalatti gócába. Meg kell azonban vallanom, hogy amilyen színpadiasnak és regényesnek hangzik ez, ha beszél róla az ember, olyan prózainak és magától értetődőnek hat, mialatt átéli. Kivált meglepő ez Kínában, ahol minden Köhögés, hurut ellenében Gyógyszertárakban, drogériákban kapható! 3. oldal Japán fegyverszüneti tárgyalásra tett ajánlatot Sanghaj, február 29. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Kínában akkreditált japán követ hosszabb tanácskozást folytatott a japán főparancsnokkal, Wyoda tábornokkal, majd Sampson angol követtel. A japán követ kijelentette, hogy Tokióban konkrét utasításokat kapott fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Japán feltételei a következők volnának: 1. Ha a kínaiak a 20 kilométeres övezet mögé visszavonulnak, akkor Japán szintén hajlandó csapatait visszavonni. 2. A visszavonulást japán és kínai tisztekből álló bizottság ellenőrzi, amelyet szükség esetén semleges megfigyelőkkel is kiegészítenének. 3. Általános közvetítő konferencia hívandó össze, amelyen ajapán és kínai képviselőkön kívül minden más hatalom is részt vesz, amelyeknek érdekeit a sanghai harcok érintik. Sampson angol követ vasárnap nyomban a tanácskozás befejezése után Nankingbe utazott, ahol Csang-Kai-Sek tábornokkal és a kínai kormány vezetőembereivel tanácskozni fog a japán javaslatokról. A shanghai kínai hatóságok kijelentik, hogy a japán javaslatokat még nem közölték velük hivatalosan. Beavatott kínai körökben azonban úgy tudják, hogy fegyverszünet csakis a japán csapatok visszavonása és a semleges zónának katonasággal való megszállása árán lehetséges. London, február 29. A Daily Telegraph sanghai tudósítója jelenti, az új japán közvetítési javaslatokban nincs szó többé a Vuszung-erőd, a Liang- lerombolásának követeléséről. További koncesszió japán részről az, hogy az ellenőrzést japán-kínai vegyes bizottság ellenőrizze, míg eddig Japán egyedüli ellenőrzést követelt. Kiangvant a kínaiak visszafoglalták ? Sanghaj, február 29. Csang Kai-Sek csapatai vasárnap este Kiangvan terepén előnyomultak. A japánok kénytelenek voltak visszavonulni. A kínaiak azt állítják, hogy Kiangvant ismét teljesen visszafoglalták. Alias Duma egy napja 1. Öltözködés A nagy mosó 3 napja van ma reggel hélkor kelt fel Panna Semmiéive, nem kapkodva Öltözködik, nincs nagy gondja !Még elmúlt már az az idő, amikor a nagymosás nagy gondot jelentett. Ma már a háziasszonyon kívül senki sem tudja, hogy nagymosás van. Maga a háziasszony is ráér a rendes időben felkelni * De csak ott, ahol a mosóscox a közismert megbízható ALBUS SZAPPAN. Használják !