Esti Kurir, 1932. március (10. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

Kedd, 1932 március 1 Japán fegyverszüneti ajánlatot tett , a kínaiak állítólag vissza­foglalták Kiang-Vant A japánok lemondtak eddigi követeléseik nagy részéről Látogatás a kínai komitácsik földalatti barlangjában Beszélgetés egy Kao-M­ing-T­ang vezérrel Az Esti Kurír helyszíni tudósítása a távolkeleti háborúról Copyright by Esti Kurír. Sanghai, február hó. (Az Esti Kurír levelezőjének helyszíni je­lentése.) Egy amerikai barátom segítségével ma sikerült eljutnom egy kínai komitácsi ta­nyám. Ott beszélhettem Li-Jung-Csin-nel, a Kuo-Ming-Tang párt egyik jelentékeny pozí­cióban lévő, lelkes tagjával, a sanghai kínai nemzeti ellenállás egyik inspirálójával. Tudni kell ugyanis, hogy a japán-kínai bábom tulajdonképpen nem a két birodalom központi kormánya között folyik. Amikor a japának be akarta­k vonulni Sanghajba, a nankingi központi kormány elhatározta, hogy teljesíti feltételeiket. Maga Csang-Kai- Sek tábornagy, a kínai generalisszimusz, a ♦ sárga Napóleon­­, szinté­n úgy érezte, hogy az olyan organizálatlan és rosszul fölfegyver­zet nemzet, mint a kínai, képtelen a katonai ellenállásra. A sanghai főpolgármester pedig minden ellenállás nélkül deferált a japánok­nak, kik kardcsapás nélkül akikupálhatták Lápéit, Sanghai kínai negyedét. Ekkor történt a csoda. A csoda, mely nemcsak a japánokat lepte meg, de magukat a kínaiakat lap ők maguk sem hitték volna önmagukról, hogy ilyen szívós, egységes ellenállásra képe­teku­tatkozni. De itt a józan ész számításainak összes lehetőségei annyira kimerültek, hogy meg kellett próbálkozni a végső menedékkel, az esztelenséggel. Japán a szívünkre tört, az ország középpontját akarja teljesen okku­­pálni. Szabad-e elhanyagolni egyetlen esz­közt is, amely legalább arra lehet jó, hogy a zsarnokot, ha már elriasztani nem tudja, de legalább idegesebbé tegye? Mi megpróbál­tuk végső elkeseredésünkben az esztelenséget,­­ fegyverbe álltunk a megszállók ellen é­s az esztelenség sikerült. Igaz, hogy rettenetes ál­dozatok árán. Képzelhetik, mennyire elszorul a szívem, ha látom a feldúlt sápéi utcákat, a földönfutóvá lett százezreket, a rombadöntött és elhamvasztott házakat, a technikailag föl­szerelt japán vandalizmus pusztításának meg­annyi irtózatos nyomát. Mennyi élet, mennyi verejtékes munka pusztult itt el néhány nap alatt! De vájjon mit menthettünk volna m­eg, ha nem állunk ellen? Semmit. Illetve: sok­kal többet vesztettünk volna el. Elvesztettük volna minden reményünket arra, hogy Kína független, civilizált, egységes országgá lehes­sen. Borzalmas arra gondolni, hogy Sanghajban ma egymillió embernek nincs hová a fejét lehajtania. De Kínának a legalacsonyabb számítás szerint is háromszáz, a legmagasabb becslés szerint pedig hatszázmillió lakosa van. Mi a kínaiak százmilliói számára akarunk otthont terem­teni, s ez az, ami a japán kapzsiságnak nem tetszik. Higgyék el nekem, — mondta kitüze­­sedett arccal Li-Yung-Csin — nincs olyan erő­szak, amely előtt ebben a kérdésben meg­hajolnánk! Japán talán elfoglalja előbb-utóbb Sanghajt, de addigra az már nem lesz város többé, hanem mocsár, mint a környéke, a mocsár, melyet csak a fölégetett házak hamvai és a hullahegyek tarkítanak ... Richard Hein. Rozoga viskón át a Kuo-Ming-Tang­barlangba A fent említett komitácsitanya Lápéi hatá­rán túl, már meglehetősen lakatlan vidéken, záros, rozoga utak és mocsarak között húzó­dik meg. Kis rozoga viskót lát az ember, ha odaér; előtte három kínai fiatalember üldögél, pisztollyal a kezében. Fejünk fölött japán repülőgépek keringenek, s éppen, mikor a gyaloghintóval odaérünk a viskóhoz, felhangzik az ismert, félelmetes ro­baj. Lápébra hullanak a gránátok. A kis vis­kót senkinek sem jut eszébe célbavennie . .. Amerikai barátom előszed egy cédulát s nagynehezen betürgetve elmondja a szöveget. Az őrök gyanakodva hallgatják: a kínai ak­centust nem könnyű eltanulni... De végül látják, hogy a megfelelő jelszót mondja. Roppantul udvariasan, szinte áhítatostul hajlonganak előttünk, az ország szokása szerint. De nem kerülheti el figyelmün­ket, hogy a pisztolyok csöve még mindig felénk fordul... Az egyik komitácsi közben beszalad a vis­kóba, alighanem azért, hogy jelentse ittlétün­ket Li-J­ung-Csin-nek, akinek engedélyére amerikai barátom hivatkozott. Az eltűnt ko­mitácsi egy perc múlva újra előttünk terem, mélyen meghajlik s az ajtó felé mutat. Szabad az út. Szűk lépcsőn lemegyünk a föld alá. Mint később megtudom, ebből a barlangból hat feljárat vezet ki a szabadba s mind a hat egy-egy jelentéktelen házikón át. így kerüli el ez a tábori központ a japánok s az esetleges denunciánsok figyelmét, rablóvezér kiskirály volt s káprázatos luxus­sal vetette magát körül, a napi marék rizsen tengődő, irtózatos nyomorban élő lakosság verítéke árán. Csang-Cso-Kin, Mandzsúria nemrég meggyilkolt diktátora például, ki mint elcsapott béres és erdei haramia kezdte pályá­ját, később, tábornagy korában, állandóan háremjében hevert, törvényes és törvénytelen feleségektől körülvéve, pompázatos kerese­ten ; a legfontosabb közkérdések elintézése végett órák hosszat várhattak előszobájában az államférfiak, ha a tábornagy úr véletlenül nagyon belemerült a Mah-Yong játékba. Mennyire más környezet ez itt, a Kuo-Hing- Tang barlangban! Mennyire más az Ui, nem­zeti és forradalmi Kinn szelleme! Ebben a Kuo-Ming-Tat­g barlangban legföljebb az a romantikus, hogy­­ szegényes. Látszik, hogy sietséggel eszkábálták össze a berendezését; a térképek és iratok polcai a nagy rész­ben az­ asztalok­ra gyalulatlan fából készültek. S milyenek az emberek? Az uralkodó típus az a kissé nyiszlett külsejű, kemény és szomorú tekintetű, sápadt kínai diák és intellektuel, akinek az alakját minden kínai reform­mozga­lomban újra láthatjuk. Nagyon * civil* embe­rek, nagyon polgáriasultak, bár mozgásukról, ruházatukról, berendezkedésükről lem­ ennek a civilzációnak nyersesége, fiatalsága, szegé­nyessége. Ehhez a típushoz tartozik Li-Yung-Csin is. Harminchét éves. Apja jómódú hongkongi ke­reskedő volt. Ő maga húszéves korában kike­rült Amerikába. Később járt Angliában és Né­metországban. Foglalkozását nehéz megje­lölni. Orvosnak indult, sőt azzá is lett, de a rendelője­ már kezdettől fogva inkább agitá­­ciós tanya volt. Sokszor kellett megszöknie, sokszor tűzött ki vérdíjat fejére egy-egy tábornok. De sok bujdosás, emigráció és hazatérés után újra megvethette a lábát Kínában , amikor a kantoni kormány csapatai, kik magukat nem­zeti hadseregnek nevezték, de akiket az ellen­feleik vörös hadseregnek neveztek , bevették Sanghait. Li-Yung-Csin is odaköltözött. Azóta tudvalévően kettészakadt a győztes forradalmi kínai tábor: Csang-Kai-Sek és a nankingi kor­mány "bonapartizmusával­ szemben Kanton­ban bolsevista-barát, vagy legalább is erősen szocialista ellen­kormányt alakítottak. Li- Yung-Csin, ellentétben a Kuo-Ming-Tang párt zömével, a nankingi kormány pártjára állt , csak legutóbb fordult ellene, amikor a nan­kingi kormány feladta Sanghait. „Sanghai addigra már nem lesz város../* — Higgyék el, nem tehetünk egyebet, mint hogy ellenállunk a japánoknak az utolsó fe­­hetett­nkig, — magyarázta nekünk kifogástalan angolság­gal. — Csag-Kai-Sek-ék szerint ez ösztenség, hiszen a japánok, ha igazán megerőltetik ma­gukat, egyetlen csapással véget vethetik a küzdelemnek. Hát őszintén szólva, a tapasz­talatok szerint nehéz is ezzel az állítással­­i­ A barlangban így kerültünk le a kínai komitácsi meg­mozdulás egyik földalatti gócába. Meg kell azonban vallanom, hogy amilyen színpadias­nak és regényesnek hangzik ez, ha beszél róla az ember, olyan prózainak és magától értetődőnek hat, mialatt átéli. Kivált meglepő ez Kínában, ahol minden Köhögés, hurut ellen­é­ben Gyógy­szertárakban, drogériákban kapható! 3. oldal Japán fegyverszüneti tárgyalásra tett ajánlatot Sanghaj, február 29. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Kínában akkreditált japán követ hosszabb tanácskozást folytatott a japán főparancsnok­kal, Wyoda tábornokkal, majd Sampson angol követtel. A japán követ kijelentette, hogy Tokióban konkrét utasításokat kapott fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Japán feltételei a következők volnának: 1. Ha a kínaiak a 20 kilométeres övezet mögé visszavonulnak, ak­kor Japán szintén hajlandó csapatait visszavonni. 2. A visszavonulást japán és kínai tisztek­ből álló bizottság ellenőrzi, amelyet szük­ség esetén semleges megfigyelőkkel is ki­egészítenének. 3. Általános közvetítő konferencia hívandó össze, amelyen a­­japán és kínai képviselőkön kívül minden más hatalom is részt vesz, ame­lyeknek érdekeit a sanghai harcok érintik. Sampson angol követ vasárnap nyomban a tanácskozás befejezése után Nankingbe utazott, ahol Csang-Kai-Sek tábornokkal és a kínai kormány vezető­embereivel tanácskozni fog a japán ja­vaslatokról. A shanghai kínai hatóságok kijelentik, hogy a japán javaslatokat még nem közölték ve­lük hivatalosan. Beavatott kínai körökben azonban úgy tudják, hogy fegyverszünet csakis a japán csapatok visszavonása és a semleges zónának katonasággal való megszál­lása árán lehetséges. London, február 29. A Daily Telegraph sanghai tudósítója je­lenti, az új japán közvetítési javaslatokban nincs szó többé a Vuszung-erőd, a Liang-­­ lerombolásának követeléséről. További koncesszió japán részről az, hogy az ellenőrzést japán-kínai vegyes bizottság ellen­őrizze, míg eddig Japán egyedüli ellenőrzést követelt. Kiangvant a kínaiak visszafoglalták ? Sanghaj, február 29. Csang­ Kai-Sek csapatai vasárnap este Kiangvan terepén előnyomultak. A japánok kénytelenek voltak visszavonulni. A kínaiak azt állítják, hogy Kiangvant ismét teljesen visszafoglalták. Alias Duma egy napja 1. Öltözködés A nagy mosó 3 napja van ma reggel hélkor kelt fel Panna Sem­miéive, nem kapkodva Öltözködik, nincs nagy gondja !Még elmúlt már az az idő, amikor a nagymosás nagy gondot jelentett. Ma már a háziasszonyon kívül senki sem tudja, hogy nagymosás van. Maga a háziasszony is ráér a rendes időben fel­­kelni * De csak ott, ahol a mosóscox a közismert megbízható ALBUS SZAPPAN. Használják­­ !

Next