Esti Kurir, 1933. január (11. évfolyam, 2-25. szám)

1933-01-03 / 2. szám

,1933 I. 3. KEDDI ?— Nem tudtam.­­— Rockensteinékat ismerte'­ — Igen, Steinfeld által ismertem. Bauer Mária ezután elmondja, hogy szep­tember 22-én elhatározta, hogy Zürichbe megy. — Miért akart maga Zürichbe menni? — Steinfelddel akartam ott találkozni — válaszol alig hallhatóan Bauer Mária. — Eredetileg úgy volt, hogy Steinfeldnével uta­zom, de aztán ő megbetegedett és itthon maradt. Steinfelddel megbeszéltük, hogy kint találkozunk. — Steinfeld nem mondta, hogy valutát akar kiszállítani? — Nem. Elnök. Most arról beszéljen, mit tudott Rockensteinné útjáról. — Rockensteinnnel utazásom előtt néhány nappal találkoztam az egyik szanatórium­ban, ahol Rockenstein elmondotta nekem, hogy a felesége kiutazott Svájcba és kér, hogy én vigyek ki az ő részére néhány darab ruhát. Az elnök további kérdéseire Bauer Mária elmondotta, hogy Rockenstein felajánlotta enki a maga két bőröndjét. Ez már az uta­zás napján volt, felment Rockensteinékhez, ahol Rockenstein berakta a bőröndbe a maga holmiját, majd ő tette be a ruháit. Elnök: Valutát nem látott beletenni a kofferbe? — Nem — válaszolja Bauer Mária. — Steinfeld sem mondotta magának, hogy valutát fog vinni a kofferben kül­földre? — Nem. Én ezt amúgy sem mertem volna megtenni — válaszolja Bauer Mária, aki elmondta ezután, hogy Steinfeldnéhez uta­zása előtt még kiment a szanatóriumba. Elnök: Nagy Pál és Szekuless várjon tudtak arról, hogy maga ezzel a koffer­rel utazik? — Nem tudom. Én nem is ismertem őket — mondja Bauer Mária s előadja, hogy a kofferrel kihajtatott a pályaudvarra, ahová Steinfeld és Rockenstein nem kisérte ki, csak Gutmann Ágnes. Elnök: Talán azért kisérte ki magát Gut­mann Ágnes, mert Rockensteinék megbízták, hogy vigyázzon magára, mert valutát visz? — Én kérem nem tudtam,­ hogy valuta van a bőröndben. Bauer Mária előadja még, hogy az uta­zásra Steinfeldtől 64 svájci frankot és 50 schillinget kapott, majd feszült izgalom köz­ben így mondja el a bőröndrablás történetét. — Alig hogy a kalauz becsukta mögöttem a hálókocsi ajtaját, kezdtem vetkőzni. Kom­­binéban álltam már és ki akartam venni a bőröndből a pizsamámat, amikor erős ko­pogtatások hallatszottak. Olyan erősen ko­pogtak és olyan sokszor, hogy hirtelen ma­gamra kaptam a pizsamát és kinyitottam az ajtót. Két férfi állott a hálókocsi ajtajában és ezt kérdezték: Maga-e a Bauer Mária? megkérdezte tőle, hogy ebben a képben nem ismer-e rá a tettesre. — Majd Zürichbe történt megérkezését mondja el, Rockensteinék megdöbbenését, előadja azután, hogy Bécsben Szekulesz anyósának, Szőkénének is el akarta mon­dani a vele történteket, mire Szőkéné ezt jegyezte meg: „Én már az apámnak se hi­szek eben az ügyben". Nem sokkal később Guttmann Margittal találkozott Bécsben, aki elővette az Esti Kurírt és megmutata a lap­ban, hogy már benne van az egész kofferes valuaügy. Aztán visszatért Budapestre, nem tudta mitévő legyen, ügyvédjéhez, dr. Szőke Sándorhoz fordult, aki megtette a följelen­tést. Az elnök ezután felsoroltatta Bauer Má­riával, hogy a bőröndben milyen ruhada­rabjai voltak, majd ezt kérdezi tőle: — Miért kísérelt meg maga öngyilkossá­got az eljárás során? Bauer Mária: Az idegeimet megzavarta ez az ügy, meghurcoltak, a családomat is bántotta, ami velem történt, nem tudtam már élni. Elnök: Steinfeld megbízásából vitt maga már máskor valutát külföldre? — Nem. Dr. Goitein Sándor védő: Hát Triesztbe sem utazott Steinfeld után? — Egy napig voltam Triesztben. Dr. Goitein: Berlinben is volt? — Nem. Dr. Goitein: Ismeri maga Zalát és Kisst? — Nem, soha nem láttam. Dr. Halász Lajos, Nagy Pál védője: — A történtek után nem mondotta ön egyszer Rockensteinnénak a svájci ho­telben, hogy a nála járt alacsony, zömök ember volt az egyik tettes? — Kérem, Rockensteinnéval úgy volt a dolog, hogy ő még a legközvetlenebb hozzá­tartozóit is gyanúba vette s amikor egyszer erről beszélt nekem, megemlítettem neki, hogy egyszer délelőtt egy zömök fiatal­ember járt nála a szállodában, esetleg nem gyanús-e neki ez? Az ügyész indítványozza, a védők ellen­zik Bauer Mária megesketését, a bíróság ké­sőbb határoz. Bauer Máriát, mielőtt az elnök elbocsátaná, szembesítik Horváth kalauuzal is, aki a hálókosijelenetet másképp adta elő. Horváth és Bauer Mária megmaradnak val­lomásaik mellett és így a szembesítés ered­ménytelen marad. Steinfeld Andor a következő tanú. Min­dent tagad, nem sibolt és nem pakolt valutát a bőröndbe. Szőke Gyuláné, Szekulesz anyósa el­­mondja, hogy a bőröndrablás estéjén ott­hon tartózkodott, amíg el nem utazott. Zü­richben találkozott Rockensteinnével és Bauer Máriával, tőlük tudta meg az egész valutarablást. Ezután a Szekulosz-vacsora vendégeit hall­gatták ki tanúképp. A tanuk kihallgatását a legközelebbi tárgyaláson folytatják. Í í I|K ÍJ!IR! Izgalmas szembesítés Szekulesz és Bauer Mária között Az elnök közbevág: — Hogy nézett ki a két férfi? — Egyiket nem is láttam. A másik, aki elől állt az ajtóban, magas, szőke, kö­vér ember volt, szemüveg volt rajta, drap berbeli kabátot és szürke kalapot viselt. A férfiak ezt mondották nekem: «Államrendőrségi detektívek vagyunk! Maga Rockenstein és Steinfeld valutáit viszi külföldre. Ne is próbáljon tagadni. Kihallgattuk a telefonbeszélgetésüket.­ Ekkor integettek egymásnak. Én össze­tett kezekkel könyörögni kezdtem s az­tán elvitték a bőröndöt. Elnök: És maga minden elismervény nélkül odaadta a bőröndöt?­­— Nem jutott eszembe elismervényt kérni. E ülnök: Hát miért nem csengetett a ka­lauznak? — A kalauznak hallania kellett a folyo­són, amiken­ ezek az emberek mint detektí­vek a bőröndöt követelték. Aztán pár perc tanulva megérkeztünk Kelenföldre. A két­­ember még azt is mondotta, hogy ne merjek szólni senkinek,­­mert egy másik valutaküldeményt is meg­­akarnak akadályozni. Hegyeshalmon azután bejött egy határrendőrségi detektív. El­mondtam neki a dolgot. Elnök: És maga hogy tudott nyugodtan aludni az utón? — Kérem, én nem tudtam ekkor még,­­hogy mi fog történni. E­zután a szembesítésre kerül a sor.­­Az elnök felállítja Szekuleszt és felteteti vele a szürke kalapot. Szekulesz a drapp börber­ben, a szürke kalapban néz a sze­mébe Bauer Máriának, akitől az elnök ezt kérdezi: — Ez volt az? — Igen — válaszolja csendes hangon Bauer Mária. Az elnök most egymásután többször megkérdezi Bauer Máriát, hogy határozottan felismeri-e Szekulesz­­ben azt a férfit, aki a bőröndöt elvette tőle. — Határozottan felismerem. Az elnök Szekuleszhez fordul és felszólítja, hogy ismételje meg azokat a szavakat, ame­lyekkel a bőröndöt Bauer Máriától elvették. Szekulesz az elnök után gépiesen mormolja: — Maga az, Bauer Mária? Államrendőr­ségi detektívek vagyunk .... Elnök (Szekuleszhez): Határozott, erélyes hangon beszéljen! Ne ilyen csendesen. Szekulosz most valamivel élesebb hangon ismétli: Maga az, Bauer Mária? Álla­mrendőr­ségi detektívek vagyunk ... Az elnök (Bauer Máriáihoz): —­ Megesküszik igaz lelkiismeretére, hogy ő volt? — Igen. Megesküszöm. Elnök: És Nagy Pált? őt is felismerném­ Bauer Mária: A másik ember alacsonyabb volt, nem tudom, hogy most fel tudnám-e ismerni. Az elnök most felkéri dr. Goitein Sándor védőt, adja át a szemüvegét Szekulesznek, hogy szemüvegben is lássa Bauer Mária. Szekulesz fölteszi a védő szemüvegét és Bauer Mária ezeket mondja: — Határozottan állítom, hogy ez az ember volt. A szemüvegnek erősebb ke­rete volt, arra is emlékszem. Az izgalmas külsőségek között lefolyt szem­besítés után Szekulesz az ügyészhez fordul: — A nagyságos ügyész úr emlékezni fog arra, hogy az ügyészségi szembesítés milyen körülmények között folyt le. — No, mondja meg maga, — szólt az el­nök. — Amikor felvezettek az ügyész úr szo­bájába, a fogházőr jelentést tett, hogy Szekulesz Józsefet előállította. Bauer Mária ekkor már bent ült a szobában, háttal az ajtónak, de engem egy szempillan­tásra szemügyre vett. Ezek után történt meg a szembesítés. Bauer Mária: Én ekkor csak egy pilla­natra láttam Szekuleszt. A védők közbeszólnak valamit, mire az el­nök ezeket mondja: — Én sem egyedül állítottam volna elő Szekuleszt a szembesítéskor. Szekulesz: Akkor talán én nem is ülnék itt. Talán már meglenne a tettes. Elnök: Hát hozza ide a tettest. Mondja meg, ki volt? Szekulesz: A fogh­ázcella négy fala között nem tudom ezt megmondani. Halász Lajos dr.: Amerikában van, úgy volt, hogy december 1-ére itthon lesz. »Én ártatlan embert nem gyanúsítok!« E párbeszédek után az elnök ismét Bauer Máriához fordul: — Bauer Mária! Nagy dolog az eskü! Meg mer esküdni arra, hogy Szekulosz volt az? — Én ártatlan embert nem gyanúsítok. Az elnök további kérdéseire elmondja még Bauer Mária, hogy egy újságíró is járt nála, aki Zala fényképét is felmutatta . Csak pár napig szövet- és selyem­maradékok­­**• 1—4 méterig 1, 2 és 3 pengős egységárban ! NEMZETI RUHAHÁZ Rákóczi-út 7. (a Pannonia-szálló melletti ■ 3­1 A vasárnapi villamos­közlekedési zavarok A bánhidai telep távvezetékén előfordult zavarokról és ennek alapján a fővárosi áramszolgáltatásban történt fennakadások­ról a hétfői reggeli lapokban különböző hír­adások jelentek meg. Többek között arról is megemlékeztek a lapok, hogy a fővárosi és a bánhidai telep között megszakítják az összeköttetést és a fő­város nem vesz át többé bánhidai áramot. Ezekkel a híresztelésekkel kapcsolatban a vízvezetéki és világítási ügyosztály vezetője a következő hivatalos közleményt adta ki: „Újév napján a bánhidai áramfejlesztő te­lepből történő áramszolgáltatásban a táv­vezetéken történt hibák és szakadások miatt több ízben voltak fennakadások. Az első reg­gel fél nyolc órakor jelentkezett, majd fél ti­zenegy órakor újabb zavar állott elő, sőt a délután folyamán is voltak fennakadások, főleg az egyes távvezetékek között léterjött áramáű­velődések következtében. Az áram­szolgáltatási zavarok jelentkezsekor a Besz­­kárt Révész­ utcai áramfejlesztő telepe és a székesfőváros elektromos művei vették át a terhelést és az áramszolgáltatást teljes egé­szé­ben e két üzem bonyolította le. A Beszkárt a terhelést még az év folyamán visszaadta a bánhidai telepnek, az Elektromos Művek pe­­dig ma délben tizenkét órakor adták vissza. Az Elektromos Művek hálózatát az áram­szolgáltatási zavar csak rövid időre átmene­tileg érintette, mert a fővárosi üzem az áramszolgáltatást azonnal átvette. A bán­hidai telepről szolgáltatott áraimból az Elek­tromos Művek a VI. kerület egy részét, a Váci­ út környékét, a budai részen pedig a Pálffy­ tértől a Ganz­ utcáig terjedő részt látta el világításai. Az egész terhelés mint­egy 1000 kilowatt. Ezen a területen az áram­­­­szünetelés a délelőtti órákban nem okozott különösebb zavart, mert akkor állott elő, amikor az áram­­fogyasztás amúgy is igen csekély. A Beszkárt­­nál jelentkezett áramszolgáltatási zavar mé­reteiről és hasonló esetek kiküszöbölésére tett intézkedésekről a polgármester úr a köz­lekedésügyi ügyosztálytól kap külön jelen­tést.* A nyugdíjazott rendőr­tisztek utódai A nagyszabású rendőrségi nyugdíjaztatá­­sokkal kapcsolatban a ma megjelent főkapi­tányi napiparancs közli azokat az új beosz­tásokat és áthelyezéseket, amelyek az új helyzet következtében állottak elő. Az áthe­lyezéseket elrendelő parancsot nagy izgalom és kíváncsiság várta. Az áthelyezések, noha nagy számúak, nem jelentenek különösebb változást a főkapitányságok és a kerületi kapitányságok vezetésében, a változás ugyanis mindössze annyi, hogy a nyugdíja­zott főtisztviselők helyébe a főkapitány új tisztviselőket rendel és néhány fontosabb pozíciót egyelőre még nem töltött be. Fe­­renczy Tibor rendőrfőkapitány rendelkezése szerint, dr. Bakos Vilmos rendőrfőtanácsos, az államrendészeti osztály eddigi vezetője a IV. kerületi kapitányság vezetője lett. Az államrendészeti osztályt viszont a politikai osztály vezetőjének, Hetényi Imre főkapi­tányhelyettesnek vezetése alá helyezték. Kállay Gyula rendőrtanácsost, a VI. kerületi kapitányság eddigi helyettesét, a III. kerü­leti kapitányság vezetőjévé nevezték ki. Ajkay Miklós főtanácsost, az erkölcsren­dészeti osztály vezetőhelyet­tesét ennek az osztálynak vezetőjévé nevezték ki a nyuga­lomba vonult Schaffer Jenő főkapitány­helyettes helyébe. Dr. Bóna Ferenc főtaná­csost a X. kerületi kapitányság helyettes vezetőjét a kispesti kerületi kapitányság ve­zetőjévé, dr. Szakály Kálmán rendőrfőtaná­­csost, a II. kerületi kapitányság eddigi ve­zető helyettesét a kapitányság vezetőjévé, dr. Somogyi Gyula rendőrtanácsost, a VIII. ke­rületi kapitányság eddigi vezetőhelyettesét a pestszenterzsébeti kerületi kapitányság ve­zetőjévé, dr. Pataky Oszkár rendőrtanácsost, aki a főkapitányság bűnügyi osztályán telje­sített szolgálatot, a II. kerületi kapitányság­hoz kerületvezető helyettesi minőségben, dr. Szent-Ivány Kálmán rendőrtanácsost a IV. kerületi kapitányságtól a II. kerületi kapi­tánysághoz kerületvezetői minőségben, Bar­­tha Béla rendőrtanácsost az V. kerületi ka­pitányságtól a IV. kerületi kapitánysághoz kerületvezető helyettesi minőségben, dr. Fu­­kász János rendőrtanácsost a bűnügyi osz­tálytól a VI. kerületi kapitánysághoz kerület­vezető helyettesi minőségben, dr. Jávor Pál rendőrtanácsost a VII. kerületi kapitányság­tól a X. kerületi kapitánysághoz kerületi vezető helyettesi minőségben, dr. Marko­­vits Tivadar rendőrtanácsost a VIII. kerületi kapitányságtól a kerület helyettes vezetőjévé, továbbá dr. Matyók Elemér rendőrfőtaná­csost a VI. kerületi kapitányságtól a bűn­ügyi osztályhoz és dr. Türr Ervin rendőr­tanácsost az útlevélosztálytól az V. kerületi kapitánysághoz helyezte át a főkapitány. Az újonnan kinevezett és áthelyezett rendőrtiszt­­viselők ma elfoglalták hivatalaikat. Az ESTI KURÍR szerkesztőségének telefonszáma: 28-5-36 A világspirit amerikai kés- és arcápoló km*. n ■ a mai naptól kezdve a régi árban minden Panils mm* *»° 1 mm ul uulllu Ender­bam?bm: s2 ?? Magyarországi vezérképviselet: V&nishino and Cold MIHÁLY OTTÓ gyógyárunagykereskedés, Vc*lll3N­BBEl0 asiu wUlU Budapest, Vlu Podaanleikj-itca 4i

Next