Esti Kurir, 1933. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
V V HÍD a fellegekbe Egyre szembeötlőbb a különbség a nyomasztó, mindennapi gondok s ama merész és ábrándos ígéretek között, amelyeket némely hivatalos gazdaságpolitikai vezetőnk szájából hallunk. Élesen emlékezetünkbe vésődtek a legutóbbi Tyler-jelentés adatai és konklúziói, amelyeket minden magyar polgár közvetlenül érezhet a saját bőrén, megfogyatkozott pénzén, megrendült egzisztenciáján. Van egy államháztartásunk, melynek a deficitjét állandóan kincstári váltókkal, vagyis adósságcsinálással fedezzük, van egy a monopóliumok és kartelek uralma alatt roskadozó magángazdaságunk, itt van kereskedelmünk és iparunk a maga kibírhatatlan adóterheivel, mezőgazdaságunk a maga forgótőkehiányával, lateiner- és munkástársadal- munk a maga megcsappant kereseti lehetőségével, alacsony béreivel és főként munkaalkalom hiányával. Itt van változatlanul a hírhedt agrárolló, itt vannak az egészségtelen árviszonyok és itt van a kormányzat, az új stílus és a gyors tempó kormánya, melynek részéről alig sallunk néha egy-egy szót arról, hogy ezeket az égető, súlyos problémákat miként kívánják megoldani, de nem igen hallunk még arról sem, hogy ezekről tárgyalások folynának, tervek készülnének ... Viszont halljuk például Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter nyilatkozatát, melyben a Tisza-szabályozást, a Duna—Tisza-csatornát, a tiszafüredi, tiszaderzsi, tiszabelyi, nagykörűi és törökszentmiklósi tiszai utakat, a tiszai hidakat s ezenfelül még egy sereg jólétet igér. Ami mind nagyon szép terv, mind nagyon kívánatos. Nincs is ez elgondolásoknak egyéb hibájuk, mint hogy megvalósításukra a közeljövőben aligha fognak fedezetet találni. S ahhoz, hogy a fedezet meglegyen, ahhoz, hogy a pénzforgalom és a hitelélet megélénküljön, elsősorban éppen azoknak a kínos, szorongató problémáknak megoldására volna szükség, amelyekről sem a kereskedelmi minisztertől, sem a többi szakminisztertől nem hallunk annyit, amennyit szeretnénk. Utóvégre például a Duna—Tisza-csatorna megépítésének gondolata eléggé régi ahhoz, hogy ne kelljen elméletileg felfedezni. A közel másfél évtizedes rendszernek, mely ma is uralkodik Magyarországon, voltak évei, amikor igenis tudott volna erre pénzt előteremteni, ahogy tudott látványos és mutatványos produkciókba, lillafüredi palotaszállóra és miegyébre. Miért éppen most ébrednek rá a Duna—a Tisza-csatorna megépítésének fontosságáét? — most, amikor minden józan ember tisztában van vele, hogy ez az alkotás, amennyire életbevágóan fontos volna az egész nemzet számára, annyira keresztülvihetetlen a közeljövőben az anyagi fedezet hiánya miatt. Csak nem becsülik le a magyar népet annyira, hogy azt hiszik, ezeknek az andalító ködterveknek meglehetelésével el lehet vonni a figyelmét arról,ami ma fojtogatja és ami ma vár megoldásra, mégpedig a legsürgősebbre? S az épülendő hidak ... Emlékszünk még az önérzetes fogadkozásokra, melyekkel a két új budapesti híd megteremtését ígérték. Mikor érjük meg, hogy az első ember fzuk át megy Budáról Pestre? Hát még tejkor a tiszai új hidak megszületését? Térünk tőle, hogy ezeken a hidakon át csak azokba az ábrándfellegekbe vezet át, ahonnan, fájdalom, aligha lehet a magyar társadalom és közgazdaság igazán aktuális, fájdalmas kérdéseit megoldani. MA- SOS1" XI. évfoly 198. szám Budapest, 1933 /LI ?/5' íjy ^ / Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY szeptember 1. péntek A horogkeresztes gyilkos, rovott multu tolvaj Prága, augusztus 31. ■ (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A mariembadi rendőrség csütörtök délelőttre teljesen tisztázta az Edelweiss-villában elkövetett gyilkos merénylet körülményeit. A tettes Eckert Miksa Rudolf 34 éves drezdai születésű munkás, aki Marienbad mellett Schanz községben lakott. Elfogni már nem tudták őt, mert sikerült átszöknie a német határon. Eckért kitűnő lövész hírében állott s állandóan látogatta a marienbad környéki titkos nemzeti szocialista gyűléseket. Egy rendőrkutya vezetett a nyomára. A létrára, amelyet Eckert felmászott az Edelweiss-villa ablakához, kötél volt erősítve, amelyet megszagoltatak egy csendőrkutyával s a kutya a szag után haladva, elvezette a csendőröket a közeli Schanz községbe Eckert házába. Tanuk is akadtak, akik látták, hogy Eckert az utóbbi napokban gyakran ólálkodott az Edelweiss-villa előtt. Eckert egyébként büntetett előéletű, a múlt évben öthónapi börtönre ítélték, mert ellopta Marienbadban egy fürdőző hölgyvendég kézitáskáját. A létrát, amelyre felmászott az Edelweissvillába, két nappal ezelőtt lopta a schanzi tűzoltók raktárából. Miután a létra oly nehéz, hogy egy ember aligha vihette Schanzból Marienbadba, a rendőrség azt gyanítja, hogy bűntársai is voltak. A nyomozás lázas eréllyel folyik tovább. n kib. nev.. AUG. 31. 1 Lessing professzor horogkeresztes gyilkosa megszökött Csehszlovákiából Steidle merénylője és szöktetői is átjutottak a határon - Ausztria reméli, hogy Olaszország kiadja a szökevényeket Marienbad, augusztus 31. (Az Esti Kurírtudósítójának távirata.) Szerda este fél tíz órakor a marienbaci Edelweiss-villában agyonlőtték Theodor Lessinget, a hannoveri műegyetem volt tanárát. Az ismeretlen tettes létrát támasztott a villa falához, felkúszott Lessing szobájához és az ablakból két lövést adott le, amelyek közül az egyik bal halántékán érte a tanárt és behatolt az agyába. A tanár felesége a lövés zajára a szomszéd szobából elősietve, már eszméletlenül találta az urát, a tettes addigra elmenekült. Lessinget a mentők azonnal a kórházba vitték, ahol éjjel egy órakor kiszenvedett. A rendőrség azonnal az egész legénységet mozgósította s a nagy apparátussal megindított nyomozás még az éjjeli órákban azzal az eredménnyel járt, hogy letartóztattak egy soffőrt, akiről az gyanítható, hogy ő volt a tettes. A letartóztatott nevét a rendőrség titkolja. A merénylet óriási feltűnést keltett, még az éjszaka megélénkültek Marienbach utcái s a polgárok és a vendégek az utcán tárgyalták a professzor halálának körülményeit. Lessing tanár politikailag exponált személyiség. Amikor Hindenburgot 1924-ben elsőízben jelölték a köztársaság elnökségére, Teodor Lessing a hannoveri műegyetem tanára volt s a jelölés hírére cikket írt a Penggr Tagblattba, amelyben bántó kitételek is voltak Hindenburg személyére vonatkozólag. Ez annak idején nagy feltűnést keltett s Lessingnek távoznia kellett katedrájáról. A professzor Hitler uralomrajutása után, március 5-én elhagyta Németországot. Azóta Marienbadban élt, ahol leányotthont akart alapítatni. Az elmúlt hónapokban Csehországban előadássorozatban ismertette a németországi zsidók helyzetét. Hofer Ferenc innsbrucki nemzeti szocialista kerületi vezér és megszöktetői előreláthatóan hamarosan az osztrák igazságszolgáltatás kezére kerülnek, annak ellenére, hogy vakmerő vállalkozásuk részben már sikerült, amennyiben egérütt nyertek üldözőik elől és átjutottak az óra határon. Valamennyi csütörtök reggeli bécsi lap feltelenül bizonyosra, veszi, hogy olasz kormány, attMosihorogkeresz szökevények felbukkannak valahol olasz területen, utasítást ad letartóztatásukra és kiadja őket az osztrák hatóságoknak, tekintet-* tel arra, hogy nem politikai menekültekről van szó, hanem olyan bűncselekmények elkövetőiről, amelyeket a legjobb akarattal sem lehet politikai bűncselekménynek nyilvánítani. A szökevények revolverrel és kloroformmal dolgoztak s a megtámadott fogházőröket súlyosan megsebesítették, amivel teljesen ki-, merítették a közönséges bűncselekmény kritériumait. Az igazságügyminisztérium az innsbrucki eset alkalmából körrendeletet intézett az öszszes igazságügyi hatóságokhoz, amelyben felhívja őket, tegyenek meg minden intézkedést, nehogy hasonló esetek a jövőben is előfordulhassanak. Az összes fegyintézetek igazgatóságát utasították, hogy ne engedjenek idegen személyeket a fegyintézet területére. A kapuőrségnek mindenkit szigorúan igazoltatni kell, aki az épületbe igyekszik, még abban az esetben is, ha egyenruhát visel és fogolyszállítmányt hoz. Figyelmébe ajánlja az igazságügyminisztérium a fegyházak őrszemélyzetének a fegyverhasználatról szóló előírásokat amelyek a legmesszebbmenő fegyverhasználatot engedélyezik az őrszemélyzet tagjainak. Steidle merénylője Olaszországban Bécs, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Hofer Ferenc, az innsbrucki fogházból oly vakmerő módon megszöktetett osztrák nemzeti szocialista vezér kísérőivel együtt Bozenba érkezett. Hofer és kísérői szerdán délelőtt 10 órakor lépték át az olasz határt, ahol jegyzőkönyvet vettek fel velük, majd a rendőrség tisztviselői Brixenbe kísérték őket. Hofer a térdén megsebesült, amikor a brenner—steinbachi állomás egyik csendőre az autó után lőtt. Sebe erősen akadályozza a menésben, úgyhogy hellyel-közzel vinni kell őt. Brixenből Bozenbe kísérték Hofert és társaik A megszökött osztrák nemzeti szocialista vezér — mint mondotta — még csütörtökön repülőgépen Nürnbergbe akar menni, hogy részt vegyen az ott folyó nemzeti szocialista munkáspárti birodalmi kongreszszuson. Kiadja Olaszország a szökevényeket? Bécs, augusztus 31. (Az Esti Kium tudósítójának távirata.) V. Általános sztrájkkal fenyegetik Kuba új elnökét London, augusztus 31.(Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Havannai jelentés szerint Kuba szigetén újabb súlyos bonyodalmak keletkeztek, mert a munkásság az új rendszerrel is elégedetlen. Cespeder elnöknek a szociális érzék hiányát vetik szemére és általános sztrájkkal fenyegetik. Több helyütt máris sztrájkok törtek ki. Különösen a cukornád- és dohányültetvények munkásai elégedetlenek.