Esti Kurir, 1934. április (12. évfolyam, 73-95. szám)
1934-04-01 / 73. szám
11834 IV. 1. VASÁRNAP" A név, mondja a régi latin, előjel is egyben. Mikor Vilmos császár a maga vezérkari főnökét kiválogatta, vigyázott rá, hogy az egyébként igen derék és kitűnő generális neve Moltke legyen. Moltke — ami a múltból — hitte — jövőt is jelent; egy név, amelyhez a győzelem varázsa és fényköre tapad. Úgy hírlik: most, hogy Folkusházy nyugdíjba megy, a Beszkárt is a vilmoscsászári elgondoláshoz tartja magát s egy olyan névvel akarja ékíteni homlokát, amely a magyar közlekedésügynek talán olyan jelentőségű győzelmét hirdeti, mint a Moltkeé a fegyverek csatáján. Baross Gábor, a régi legendás minisztere volt ennek az országnak. Lángelméjű szakembere a vasútnak, egy hirtelen feltört láng akkor, a csupa nagyok között. S a Beszkárt úgy látszik azt reméli, hogy az új, az ifjú Baross Gábor azt jelenti az ő sínein, amit a régi jelentett a régi Magyarország előrelendítésében. Isten mentsen, hogy ismeretlenül előre bírálnák a jövő emberét. Nincs is módunk rá, képzettségét a közlekedés terén, rátermettségét nem ismerjük eléggé. Nem ismeri a közvélemény sem. De annyit talán mégis szabad mondani, ha a Baross név volna egyetlen szószólója , hogy a második Moltke nem jelentette Vilmos császárnak, amit az első hozott meg elődjének s hogy a nagy Moltke és a nagy Baross nagyok voltak, anélkül, hogy a nevüket előttük és nekik valaki is megedzette volna már a siker és diadala tzében. Istenem: bádogtáblákat loptak a temetőben. Bádogtáblákat a sírkeresztekről — fehér vaslapon fekete betűs neveket, néhány százat. Mi értéke van az ilyen tábláinak? Gazdaságilag: néhány fillér, a hátramaradott számára a kegyelet ezüstpénze, a halottnak semmi, mert neki már az örök világosság fényeskedik, ahol nem kell emberi útmutató. De micsoda elvetemültség, vagy micsoda nyomorúság hajthatja a kezet, amely a kis értékű táblákhoz nyúl a cinizmusában, vagy éhségében, hogy a halál jelzőtábláit dézsmálja meg. Ékszert, dús aranyat már raboltak, szentségtörően s kegyeletsértően az emberi érzés határán tullendült gonosztevők. De a halál komor birodalmának ez a csirkelopása — ez a mi időnké, egészené. ///tívelték Einstein német állampolgárságát azok, akik most ellentmondás nélkül uralkodnak Németországban. S furcsa: bár Einsteintől vették el, nem Einstein lesz szegényebb tőle, vagy vele. Azért is, mert hiszen ma a világnak minden szabadon lélegző, civilizált országa boldogan fogadja állampolgárai közé a kor legnagyobb tudósát, aki hivatásában s emberségében egyformán kiváló, de még: nem a német polgárság akarja őt kivetni magából, ez kétségtelen. De azért is, mert Einstein német marad, akármi jelenik is meg a barna hivatalos lapban. — „Hogy kit bélyegeznek forradalmi időkben hazaárulónak — mondta egy ragyogó magyar államférfi —, attól függ, hogy kinek a kezében van a bélyegző" De Einstein a maga felragyogó hírével nemcsak magának, Németországnak is dicsőséget hozott. Egy világ német tudósnak ismeri, a német nyelv volt az, amelyen új és vakmerő elméleteit útnak indította. Einstein és a többiek — igen, ők nem horogkeresztesek. S nincs helyük abban a birodalomban, amelyre ellenállhatatlan súllyal nehezedik a horogkereszt. De németségüket, csakúgy mint tisztességüket rendelet el nem veheti tőlük. Az több és erősebb, mint a hatalom s világítani fog még, mikor politikai indulatok fáklyája talán már régen elhamvadt. Bálint Imre HITLERÉK PROPAGANDÁJA A DUNÁNTÚLON Véres verekedés s a nyilaskeresztesek kudarca az érdi nagygyűlésen A nyilaskeresztes agitáció eszközei - Magyaroknál antiszemitizmus, sváboknál »elnyomott német kultura« Jegyzők és szolgabirák az agitációról (Az Esti Kurír kiküldött munkatársától.) Nem is kell messzire menni, csak úgy találomra kijelöl az ember egy községet és már szembetalálja magát a nyilas- vagy horogkereszt mögött beosont pángermán agitációval. Vájjon milyen erők táplálják ezt a magyarság vérére menő mozgalmat, amely egyrészről a kommunizmus alatt szerepet játszott és büntetett előéletű embereket juttatja ismét fontos szerepkörhöz, másrészről a kétszáz év óta Magyarországon élő, békésen dolgozó s a magyarság iránt hálás svábságot tüzeli a fennálló rend ellen? ... Mert hogy állandóan folyik a mérgezés, azt maguk a dunántúli járások főszolgabirái, községek jegyzői tudják legjobban. Hogy csak például a Fehér és Tolna megye határán lévő Hard községet említsük, ahol a legutóbbi időkig sem pángermán, sem nyilaskeresztes mozgalom nem tudta felütni a fejét — néhány hét óta egymásután futnak be alispánhoz, főszolgabíróhoz a jelentések, hogy Hardon is megkezdődött az agitáció. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a színtiszta magyar Hard lassan összeépül a szomszédos tolnamegyei Németkérrel, ahol viszont svábok laknak, akik a maguk módján próbálnak agitálni a nyilaskeresztes mozgalom mellett. Tehát, aki még kételkedik abban, hogy aMagyar Nemzeti Szocialista Mozgalomnak a svábság a legjobb agitátora, az itt gyakorlatban is meggyőződhet, mert hiszen egyszerű sváb parasztemberek járnak át Hardra, hogy az új mozgalomnak megnyerjék az eddig ellentálló túloldali magyarságot. De hasonló a helyzet más, Tolnamegye «megdolgozott* sváb községeihez közelfekvő magyar falvakban is, ahol az «Ungarlandischer Deutscher Volksbildungsvereinek* szaporodásával párhuzamosan szaporodnak a németnyelvű «Kristliche Volksschulek» is ... Legújabban Szekszárdra, Paksra és a Budapest közvetlen közelében fekvő Érdre feküdt rá az agitáció. Ezeken a helyeken gyakran megtörténik,, hogy miközben Festetich gróf emberei, vagy maga Meskó Zoltán a magyar fajvédelem szólamait fújják, a másik oldalon a sváb . Persze, hogy így, könnyen megesik, hogy a vezérek a svábságöntudatra ébredésén miátt összekeverednek a dolgok, mint ahogyaa radoznak, esetleg a szomszéd kocsmában. Érden is történt legutóbb. Véres harc a nyilaskeresztesek érdi gyűlésén Az érdi Volksbildungsverein Ilkics Márton kocsmájában működik esztendők óta, idejárnak le Pestről a német urak „felvilágosító“ és „oktató“ előadásokat tartani vasárnaponként a sváb gazdáknak. Érd nagyobbik része azonban tiszta magyar és az öntudatos magyar földművesek között mindezideig nem tudott gyökeret verni a nyilaskeresztes mozgalom, amelyet at egyszerűen „zváb-horogkeresztes" mozgalomnak neveznek. Hiába szórtak szét röpiratokat, sokat igérő nyilaskeresztes programotokat, a magyarság csak nem akarta befogadni az új eszmét. Erre azután maga Meskó Zoltán vonult le huszonöt zöldingen „rohamosztagosával", hogy meghódítsa Érdet. A nagy propagandával behirdetett gyűlés publikuma 50 százalékban a magyar lakosságból, 50 százalékban svábokból rekrutálódott. Mikor Meskó felvonult a pódiumra, a magyarok meglepetten látták, hogy jobbján és balján Krausz József és Hiresenberger Jakab, az érdi svábság vezetői foglalnak helyet. — Ezek a magyar nyilaskeresztes mozgalom vezérei?! — kiáltott egy hang a gyűlés megkezdése előtt Krauszra és Uirschenbergerre célozva, aki a legutóbbi időkben az érdiDeutscher Volksbildungsvereine-ben teljesen maguk köré csoportosították a németajkú lakosságot, amely a múltban ezen a vidéken összefolyt a magyarsággal. Fokozta az érdi magyar gazdák ellenszenvét, hogy amagyar fajvédők» által hirdetett nyilaskeresztes gyűlésen Hirschenberger tartott bevezető beszédet is, ugyanakkor, amikor Érd kilencezer lakosa között jónéhány magyar nyelvű és tiszta magyar érzelmű szónokot is találhattak volna a gyűlés rendezői. Alighogy Hirschenberger felolvasta aMagyar Nemzeti Szocialista Párt» 19 pontban összefoglalt programját, jobbról-balról felzúgtak a közbeszólások. — Mi százszázalékos hazafiságot és krisztusi erkölcsöket követelünk a köz- és magánélet minden vonalán — válaszolt erőteljes hangon Hirschenberger Jakab az érdi magyarok kiáltásaira. — Maguk beszélnek hazafiságról, krisztusi erkölcsről?!... — harsogott a magyar csoport felől. — Nagynémetországot akarnak, a papokat gyalázzák, az egyházi vagyont akarják! — hangzott jobbról-balról s a sváb szónok hangja már elfulladt. Erre Meskó Zoltán ugrott elő és hogy megmentse a helyzetet, gyorsan beszélni kezdett. — Tisztelt tagtársak!. .. — Talán «elvtársak»?!...— zúgtak a közönség soraiból. Meskó sápadtan állt zöld ingében, kis Hitler-bajuszával a szónoki emelvényen s már csak szófoszlányok hagyták el az ajkát. Eközben azonban a sváb vezérek közül valaki telefonon értesítette az albertfalvai nyilaskereszteseket és a nemzeti szocialista kiskáté szerint sürgős segítséget kért. Az albertfalvai zöldinges rohamosztag el is indult a bajbajutott érdiek segítségére, de közben a Meskó—Hirschenberger-féle gyűlésen teljes erejével kitört a vihar. Székek, asztalok, üvegek repültek jobbra balra és a nyilasok érdi nagygyűlése véres verekedésbe fulladt. Egymásután tántorogtak ki a vérző fejű emberek az utcára, mikor aztán Meszlényi Béla főszolgabiró utasítására csendőrök vonultak a terembe, a hallgatóságot és a szónokokat kitessékelték, a verekedőket pedig leigazoltatták. A főszolgabiró ezek után feloszlatta a gyűlést, több verekedő ellen meg is indult az eljárás, akiket azóta könnyű és súlyos testi sértés címén kisebb-nagyobb büntetésre ítéltek. 3 Meskó imádkozni fog a megtévedt érdiekért Maga Meskó a botrányba fulladt gyűlés után maga köré csoportosította híveit s fennhangon igy búcsúzott az érdiektől: — Őszintén sajnálom, ami történt. Itt néhány félrevezetett ember okozta a felfordulást. Mondjátok meg ezeknek, hogy én magam is hithű jó katolikus vagyok s most a Manrézába vonulok, ott fogok imádkozni az érdi megtévedt emberekért. . . A svábok könnyezve hallgatták a Vezér megható szavait, a magyarok azonban már tüntetően elvonultak a svábok és nyilasok által megszállt vidékről. A kudarcba fulladt érdi toborzó után az itteni sváb vezérek a közeli Szászhalomba után igyekeztek a kínos eseményeket elfelejteni. A röpiratok ezreivel indították meg