Esti Kurir, 1934. augusztus (12. évfolyam, 172-192. szám)
1934-08-01 / 172. szám
a is Az összeesküvés szálai messze szétágaztak Kreuzhuber angyalásvezetőie — Nyílt titok, hogy az összeesküvés szálai messze szétágaztak, hosszú kezekkel rendelkeztek. Kreuzhuber leveszi szemüvegét. Felemeli hangját: — És már régóta szervezték az összeesküvést. Előbb kellett volna ennek kirobbanni. ■— Mit tud ezekről adolgokról ? ■— Semmit sem tudok róluk. — Mondja inkább, hogy nem akarja megmondani. Ez nem férfias eljárás .. . Ki adta az uniformist magának? Planetta ebben a pillanatban hátul összekulcsolja kezeit, ropogtatja az ujjait. Hallani lehet a ropogást. Szörnyű hangok. Óriási öklei vannak. Plánettai nem válaszol. — Tehát nem felel? ... Ki varrta az uniformisára a főhadnagyi disztinkciót ? — Én. Planetta most váratlanul megszólal éskér,ellenül elmondja, hogy elrendeltek egy szigorú készültséget. Így mondja, hogy elrendeltek, hogy ki, erről nem szól. Kedden már hősélben aludt, nem odahaza a Kninzgasseban. — Szerdán hazamentem és egy barna cédulát találtam odahaza. Ez állt rajta: 12 órakor ment a tornaterembe. — Kivel találkozott ott? A terem mint egy ember megmozdul. Törzstisztek, tábornokok, izgatottan figyelnek. Mellettem egy,generális ledobja a cvikkerét, amely eltörik a földön. Mindenki izgatottan figyel a vallomásra. — Kivel találkozott?. —*• süvít keresztül a termen a biró hangja. — Az akció vezetőjével. — Hogy hívják? ■ —» Aem tudom. Csupa nem tudom és újra nem tudom: ezek Flanella válaszai: Nem akarja megnevezni a felbujtókat. Újból az elnök hangja: — Honnan kapta a pisztolyt? Csend. Végre megszólal Planetta: — A pisztolyt ott kaptuk. Rengeteg fegyver, bajonett volt ott. Sietve átöltöztünk ... Én egy revolvert vettem magamhoz ... "Nagyon sok pisztoly és bajonett volt ott,... Holzweber volt a parancsnok ' Az elnök újból határozott feleletre akarja birni Planettát. — Ki adta a fegyvereket? — Nem ismerem. A tornateremben valaki felkiáltott: 1 . ■ * ' . f— Most gyorsan fél a teherautóra!... Megérkeztünk ... Holzwebervolt a parancsnok. Azt mondta, mindenki rendelje alá magát az ű utasításainak. Most következnek a ballhausplatzi események. Az izgalom tetesokra hág. Olyan nagy a csend a teremben, hogy még az óra ketyegése is halffuszik. Végre megszólal Planetta: — Nem kaptunk pontosabb utasításokat. Saját szakállunkra dolgoztunk tizes csoportokban. . . Tíz embertosztottak be hozzám is. Elkiátlottam magam: JJ,tánam! tel a lépcsőn’. Azemberek jöttek. .Felrohantunk ... Jobbra beléptünk a szobába. . , ...,.... * Miért éppen oda? — kérdezi azt elnök. — Nem tudom... A szobában az első pillanatban senki sem volt. Planetta alig hallgatóan beszél. A ventilátort a jegyző újból elállítja. Az elnöki emelvényen a katonai törvényszék tagjai sorban felállónak, úgy figyelik, a gyilkos minden szavátó -s Planetta egy kissé hátrafordul, szenvtelen, nyugodt arccal néz: — Váratlanul lövéseket hallottunk. A szoba erősen le volt sötétítve. Minden egy másodperc alatt történt... Balra fordultam eszembe, találtam magam egy magas emberrel. teli kezekkel kiáltottam rá és pisztolyomat a mellének szögeztem ... Hogy ki volt, nem tudom. Ekkor egy fekete árnyékot láttam elsuhanni a lefüggönyözött ablak előtt.. Hirtelen megérintette valaki a kezemet, de lehet, hogy a fegyveremet. Az elnök leveszi szemüvegét, megtörli, verejtékek hullanak a homlokáról. ' v-— Norio — mondja —, nem ijedt nyulacska maga, hogy olyan könnyen megijedjem . ■ A fekete árnyék... — Nem tudom, mi érintette meg a kezemet, de a következő pillanatban elsült a fegyverem (der Schuss ist losgegangen). Utána láttam, hogy valakit eltaláltam: a fekete árnyékot. — És ezt függem el magának? — mondja a tárgyalásvezető. Tragikus és drámai a bíró felkiáltása. Annyira fájdalmas színezetű, hogy azt hinné az ember, hogy ő maga is hinni szeretne ennek a gyilkosnak. Planetta: , , — Állandóan csak a magas embert láttam, a kis embert nem. — Kis ember!.---- kiált valaki a hallgató,ság sorából a teremben. — Ő volt a legnagyobb! - -A. biró kopog. Most kopog először a tárgyalás tartama alatt. — Aztán láttam—mondja Planetta, — hogy valaki elvágódik előttem. Lehajolam, hogy megnézzem. A kancellár volt. — És a második lövés? — Arról nem tudok... Talán duplázott a fegyver. Egészen biztosan duplázott.. A kancellár fölé hajoltam. Megkérdeztem tőle hogy mi lmja történt. S csak így felelt „Nem tudom". Erre azt mondtam, álljon fel Elhaló hangon válaszolt: „Nem tudok". Láttam, hogy szivárog belőle a Vér. Felálltam kimentem a teremből az udvarra, ahol az őrség a tisztviselőkre vigyázott. Akkor már Karwinszky és Fey nem voltak ott. Megkérdeztem, hogy nem ért-e valaki a sebek közörzéséhez..Segítséget kértem. — Miért nem orvost hívott? Miért nem telefonált a mentőkért? — sűmt fel a bíró hangja. Planetta: — A telefon nem működött.— Hazudik! Nem is akart telefonálni! És akkor működött a telefon, amikor a miniszterekkel akartak tárgyalni? És amikor keresték a német követet? »Ti felfegyverzett banditák!« - Érzem, hogy reszket kezemben a ceruza. A teremben oly nagy idegesség vibrál, ami szinte leírhatatlan. Mindenki verejtékezik. Mint az eső, úgy pereg le az emberek homlokáról a verejték, és mintha dróton rángatnák a tárgyalóterem egész közönségét, a magasrangu katonatiszteket, hullámzik az egész terem, egyszerre hajlik előre s hátra. Kreuzhüber udvariasan magázta eddig a vádlottat, Időst hirtelen letegezi: — Mit akartatok ti felfegyverzett banditák a kancellária hivatalban? V . —A kormányt letartóztatni. — Nem akarok politikai vitákba és ma- Üdülhet ABBÁZIÁBAN rangú I ÉDEN és QUISISANA -szállodákban..Kérjen kötelezettség nélküli ajánlatot a budapesti irodától ■ VI., Terézkörút 15. 11. 3. Telefon , 194-93 gyalázatokba belebonyolódni. Nem akarom a puccs messze szétágazó szálait, a puccs hátterét most kideríteni, ezzel majd később, más hatóság foglalkozik. Tehát — fordul az elnök a vádlotthoz — maga azt hitte, hogy a kormánynak nincsenek hívei és hogy Dollfuss kormánya mögött nem áll a lakosság többsége? Hisz ez őrület! Maguknak tudniok kellett volna, hogy a puccs sikere etetén polgárháborúba döntötték volna a hazát. Épp ezért ti ... • . .•»* • maga nemcsak gyilkosságban bűnös hanem hazaárulásban is. Plasiella ezután elmondja, hogy Hollweber azt a parancsot adtaneki, hogy nem szabad • elkövetni semmiféle erőz okot a kormány tagjai ellen és a jegyben csak a legvégső estben szabad használni., — Csak nem azt akarja ezzel mondani, — gúnyos, hidegrázó nevetés — hagyja el a ww * 11934 Wik. 1. SZERDAI biró száját, — hogy a kancellár fenyege-i főleg lépett fel* — Nem.. ... • *Planetta előadja, hogy nem Dollfussban-A Cellár meggyilkolva volt a céljuk, hanem q. ka- ínyeffa és az uj nácikormány azonnali proklamálása. Most megint nagy ismeretlen valakire hivatkázik, akitől par'hcsokat kaptak. Ez a svalaki azt mondta ,neki (Planettának), hogy Dollfuss kancellár lemondott Rintelen javára és a szentségi elnök már fel is hatalmazta a Rintelent kormagalakításra. Nekik ,ak a Ballhausplattban tartózkodó minisztériumot kellett volna, elfognia. — őrültség! — szakítja félbe az elnök. Különös, hogy a katonai törvényszék csak magáról a gyilkosság elkövetésének körülményeiről vallatja a tettest. Az eset politikai hátterét csak utólagosan tilt-ott érinti.• Miért vállalkozott maga ilyen cselekmény végrehajtásáraPlanetta egykedvűen megvonja a vállát ést HSS-ember vagyok, aki vakon engedelmeskedik a parancsoknak. Hogy ki ez a valaki, erről Holzweber beszélhetne. Énnem ismerem az összeesküvés vezetőjét. • Közben ,újabb szünetet, rendeltek el. A szünetben megtudom, hogy Isapetta apja 1908-ban halt meg Budapesten, ahol iparosmesterséget folytatott. Planettának súlyos harcai voltak öccsével, aki főhadnagy az osztrák hadseregben. Egy izen — mint ahogy megtudtam — súlyosanössze-vissza verte Planettát nácielvei miatt — Csak Dollfusst akarta megölni! Az újságok azt írták , .. . A védő közbeszól: .. Az újságok nem bizonyitanak. Az elnök: Hallott ön arról, hogy a kancellár lemondott Rintelen javára? — Igen, hallottam róla. Az utolsó kérdést teszi fel a bíró Planetához: — Tud maga arról, hogy tárgyalások folytak a felkelők és a kormány között a szabad elvonulás érdekében? — Tudok róla-Este tíz után elővezetik Holzwebert. — Hochverrat! — csattan fel az elnök hangja,Holzweber sem érzi magát bűnösnek, ő is azt mondja, hogy csak részben bűnös, de nem a vádirat értelmében. .. ő is a titokzatos valakire hivatkozik, akinek nem is tudja az igazi nevét. A titokzatos valakitől kapták megbízásukat. Ennek a titokzatos valakinek is jelen kellett volna, lennie a kancellári hivatalban és úgy tudta,hogy a legutolsó autóban jön a felkelőkkel,, Ő írásbeli utasításokat kapott ettől a valakitől, akit — úgy tudja — Kunzenak hívnak. Holzweber előadja, hogy a legelső magánautóban robogott a teherautó-transzport élén. Mi nem gondoltunk erőszakra... —* mondja. — Nono, csak nem akart udvariassági vizitet tenni a kancellárnál állig felfegyverkezve?—! vág közbe gúnyosan az elnök. A nagy ismeretlen »Ez a legnagyobb szemtelenség. — Én parancsot kaptam arra, hogy a-kor- I mányt a szövetségi, cipők nevében elfogjam. J —- fiát ez a legnagyobb szemtelenség, hallja. (Kreuzhuber biró először? jön ki sodrából.) Ki adta magának ezt a parancsot? — Egf,ificil. Már említettem. Kimarnak hívtuk a »*«•#! rájöttem arra, hogy Kunze nincs jelen és megijedtem. Éreztem, hogy a dolgok nem folynak rendjén. Felhívtam a Katié Ellest ,és Kunze utilláét érdeklődtem kétszer is, de nem találtam meg. Holzweber ezután elmondja, hogy a kormányt Rintelennek kellett volna átvennie. Tudomása szerint ez is a szövetségi elnök utasítására történt volna. — Blödheit — vág közbe az elnök. — Maga nem olyan buta, hogy ilyesmit el egyjen. Ha Miklas elnök kormányváltozást akart volna, azt maga is tudja, máskép hajtotta volna végre. Holzweber ezután részletes vallomást lelt a tárgyalásokról, hogy vezettette maga elé Fey minisztert, hogy adott neki utasításokat azokra a tárgyalásokra, hogy a terroristák szabad elvonulást kapjanak. —— Én elmentem Feyhez és közöltem vele, hogy parancsnokunk nincs itt, én pedig nem tudom, mit csináljak? — Mit mondott Fey? — Erre egy szót sem szólt. Azután sokáig tárgyaltam vele. — Végre jött Neustadter-Stürtsterr 'Aftichbih'at urak tudják. Mi megadtuk — Milyen feltételek mellett ígértek maguknak szabad elvonulást? — Semilyen feltételt nem szabtak. — Ez megint nem igaz. Maga tudőtt a feltételekről. — Nekem nem mondtak ezekről a feltételekről semmit. — Tutja, hogy mikor halt meg a kancellár? — Nem. Csak annyit tudok, hogy délután hozzám jött Planetta és azt mondta, hogy rálőtt a kancellárra, mert Dollfuss rá akart ugrani. Az elnök elébe tárja a bizonyítékokat, hogy az egész puccsot a legkisebb részletekig tervszerűen előkészítették. Holzweber ezután elmondta, hogy Fey-jel együtt ment Dollfuss szobájába és hallotta, amint a kancellár azt mondta Feynek: -Én visszalépek, legyen már egyszer béke, a kormányt átadom Bintelennek Fey miniszter drámai vallomása Most megjelenik Fey miniszter hatalmas alakja. Csendesen, de nagyon érthető hangon teszi meg vallomását. Sápadt, amikor a terembe lép, a bakancsok összecsapnak, a katonák fegyverrel tisztelegnek neki. Elmondja a ballhausplatzi eseményeket. Az elnök: Miértvált el ön Karwinskitól, aki Doltfuss közelében volt? — Kérem, amikor rámtörtek az ajtóban, nagy zavar volt. Én az oszlopteremben álltam. Minket rögtön letereltek az udvarra ds lelövéssel fenyegettek meg. A kancellárral folytatott utolsó beszélgetését a következőképpen adja elő. Itt megcsuklik a hangja, de hamar összeszedi magát. — A kancellár Schuschnigg után érdeklődött, amikor beléptem hozzá. Hangja minden pillanatban el-elcsuklott. Láttam, hogy erősen vérzik. Megkért arra, hogy viseljem gondját gyermekeinek és feleségének és kerüljem a vérontást. — Mondta azt ,is, hogy visszalép a kormánytól? v.:— Nem, ez nem igaz. Csak azt mondta, hogy Rintelen kössön békét. t- -Hogy került szóba Rintelen neve. -r— Nem tudom. Azt kérdeztem tőle, van-e még parancsa számomra. Újra megismételte: semmi vérontás, békét teremteni! Meg akartam szorítani a kezét, de fegyveres őreim elvezettek. Fey miniszter ezután előadja a tárgyalások részleteit, amelyekben ő mint tolmács szerepelt. A következő tanú Karwinski. Fekete zakóban lép a terembe. Elegáns, magas ember. __Csak akkor biztosítottunk szabad elvonulást — mondja —, ha senkinek az életében nem esik kár. Karwinski államtitkár a Ballhausplatz megrohanásainak ismert részleteit adja elő. Ezek a részletek már mind ismerősök, hiszen napokkal ezelőtt már megjelentek interjúk formájában. Karwinski tulajdonképpen azt az interjút ismétli meg, amit a Reichspostnak adott. Elmondja, hogyan esett a két lövés, hogy vágódott végig a nyitott ajtóban Dolffuss, akit ő sürgetni akart a menekülésre és valósággal magával akarta rántani. Hotel Auguszt Abbáziád Felvilágosítást nyújt fenti szálloda és • Auguszt-cukrászda, I., Krisztina-tér 3.