Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)
1934-10-02 / 222. szám
m 1 csak helyeselheti ezt a célkitűzést. Ez esetben viszont nem értjük, hogy miért tartja olyan paradicsomian tökéletesnek a mai állapotok Miért vagyunk függellenek ma, amikor minden egzisztenciális gazdasági kérdés megoldása végett kénytelenek vagyunk külföldi megértésre és külföldi jóindulatra számítani; amikor a pénzügyminiszterünk negyedévenként raportra tartozik jelntkezni Genfben, hogy ott útmutatásokat, korholásokat, vagy vállrestegető jóváhagyásokat kapjon; amikor az ország véderejének kifejlesztését önkényesen megszabott külföldi parancsok korlátozzák, amikor külpolitikánkban rá vagyunk utalva arra, hogy hol itt, hol j itt keressünk pártolást és menedéket, s tavaikor külföldi hatalmasságok azzal fenyegethetnek minket, hogy patakokban fog folyni a vér, ha alapvető közjogi berendezkedéseink dolgában nem vagyunk hajlandók az ő ízlésükhöz alkalmazkodni... Ez bizonyára minden inkább, mint valódi függetlenség. Hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy tökéletes függetlenség nincs is a földön, a viszonylag minél nagyobb függetlenséget pedig bajos volna abban az irányban keresni, amely felé a regősök könnyfacsaró, és cifra zengzelei mutatnak. A minél nagyobb függetlenséget a földrajzi, gazdasági, műveltségi, hatalmi és politikai viszonyok determinálják, illetve ezt a valódi függetlenséget elősegíti az olyan józan belpolitika és bölcs külpolitika, amely a március 15-iki teszt-klissék oháltató szólamaival szakítva, valóban megtalálja a rtiódokat, ahogy a különféle erőket és értékejéitéVáííSt'fő ttjírtSíéti,jkvafa ' 1c- eket összehangolni ? és értékesíteni. Hogy a múltban kik és milyen irányban követtek el hibákat, azon sokat lehetne vitatkozni; de biztos, hogy az összeomlás előtt a magyarság ennek a valódi függetlenségnek ideáljához sokkal közelebb állt, mint a mai megalázottságban, megcsonkítottságban, szegénységben és pangásban. És bizonyára túlzás volna azt hinni, hogy azok, akik ama régebbi időben a magyar függetlenség gondolatát nem a mai magyar kormányelnök elgondolásai szerint szolgálták, csakugyan olyan végzetesen tájékozatlanok lettek volna a „Vizierők", az „elsőrendű mezőgazdasági1” célkitűzések és a „külkereskedelmi és pénzügyi kérdéskomplexum" dolgában, mint ahogy róluk a miniszterelnök fölteszi. Inkább azt kell hinnünk, hogy e realitások iránt éppen azokban van meg az érzék.., akik a társadalom gazdasági szükségleteiről és az állam politikai lehetőségeiről az érzelmek ünnepi önkielégülése közben sem feledkeznek meg. Nem volt szerencsés a miniszterelnök beszédének az a kitétele sem, amelyben a „bűnös főváros" szerepelt. Tizenöt évvel ezelőtt az ilyen kijelentés mögé érthető pszichológiai hátteret rajzolt ki a proletárdiktatúra ellen való nemes felháborodás és a kommunizmus alatt vergődő fővárosnak távolról való szemlélése. De ennek a beállításnak felidézése ma nem időszerű és ezt aligha tompíthatja a nyomában tett problematikus értékű béke, hogy a „bűnös Budapest" azóta „a keresztény nemzeti gondolat jegyében" átalakult s ma már „csillaga és ékszere" a nemzetnek. Lehet, hogy ami tizenöt év alatt Budapest igazgatásában történt, az elragadtatást vált ki a miniszterelnökből, noha ennek az elragadtatásnak eddig legfeltűnőbb konkrét jelét ő és kormánya azzal adta, hogy újabb törvénnyel kiskorúsította azt a fővárosi autonómiát, amely Budapestre állítólag olyan nagy áldást hozott. A lényeg, hogy Budapest polgársága, a saját megrendíthetetlen hite szerint, az ilyen nemzeti és keresztény szellemben való megújulásra nem szorult rá, mert mindig is kifejezése volt annak a legtisztább nemzeti érzésnek, amely a nagyvárosi civilizáció megteremtésében t öltött testet, s mindig is hordozója volt a felebaráti szeretet és türelem ama keresztényi erkölcsének, amelyet a hagyományos szabadelvűség szolgált. Ez a minden izében polgári és magyar'város, melynek utcáin, kávéházaiban és magánlakásaiban a nemzeti szabadságnak és éppen a nemzeti függetlenségnek legragyogóbb eszméi erjedtek ki cselekedetté és alkotássá, a proletárdiktatúra szennyes önkényének idején is mártiri odaadással szenvedett a maga erkölcsi és társadalmi eszményeiért. Tudjuk, hogy minden polgári lakás egy-egy katakomba-szöglete volt az üldözött polgári és magyar érzésnek; emlékezünk rá, hogy milyen áldozatosan sereglettek a templomokba a széles néprétegek akkor, amikor ezt az uralkodó hatalom ellenséges demonstrációnak foghatta fel, és hogyan élte reneszánszát a valláserkölcsi érzület még a közömbösebb rétegekben is, tiltakozásul az ellen a bolsevista pogányság ellen, amelynek aztán tizenöt év múlva, éppen a mai kormányzat alatt, hivatalos diplomáciai hajlékot adtak a magyar fővárosban .... Az összeomlásért, a proletárdiktatúráért s a háborúvesztés többi szörnyűségéért nem Budapest polgársága volt a felelős, hanem igenis felelős volt az a rövidlátó hadvezetés, mely a valóságos helyzetet nem ismerte fel s fölösleges véráldozatokba kergette a nemzetet akkor, amikor inkább az ország határainak és nyugalmának védelméről kellett volna gondoskodnia; felelős volt az a borniri diplomácia, mely a király békeszándékát nem tudta, vagy nem akarta megvalósítani, s a nibélurigi hűség avult (és sajnos, azóta sem egészen eltűnt) romantikájától sugallva, a magyarság sorsát egy meglehetősen egyoldalú áldozatokkal járó bajtársi viszonyhoz kötötte, és felelős volt ,az a tehetetlen Most van tizenöt éve annak, hogy a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós kormányzó bevonult a fővárosba. Ezt a jubileumot ünnepelte az ország vasárnap a budapesti ügetőpályán. Zászlók sora alatt állott a tömeg, amellyel szemben felállították az óriási délszaki növényekkel és vörös drapériával díszített főtribünt. Az ünnepségre Albrecht királyi herceg díszmagyarban jelent meg, a kormány tagjai Gömbös miniszterelnök vezetésével zsakettben és cilinderben. A hatalmas tömeg ünnepélyes csendben várakozott,amikor egyszerre megszólalt a megafon: — A főméltóságu űr érkezik! A kétezer főnyi zenekar a Himnuszt játszotta, amikor a kormányzó kilépett az autójából. A kormányzót Gömbös Gyula miniszterelnök a kabinet tagjainak élén fefogadta és vezette a dísztribünre. Az ünnepség kezdetét három ágyúlövés jelezte. Amikor a kormányzó a főtribünhöz ment, percekig tartott az éljenzés, amely után az énekkarok a nemzeti Hiszekegyét adták elő. Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök lépett a kormányzó elé és a következő beszéddel üdvözölte: «Főméltóságú kormányzó úr! A Nemzeti munkahétnek az a feladata, —■ mondotta a miniszterelnök, — hogy az egyes foglalkozási és termelési ágak, egyszóval mindenki, aki építeni akar a magyar épületen, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egymást és megbecsüléssel menjen el egymás mellett. S megbecsülje azt, hogy ma egy szabad és független államban dolgozhatik mindnyájunk jövendőjéért, mert meggyőződésem az, hogyha a múltban tudtuk volna, mit jelent egy nemzet számára a függetlenség gondolata, a teljes állami függetlenség gondolata, akkor fokozott mértéken haladtunk volna azok után a vezéreink után, akik állandóan ennek a gondolatnak a jegyében folytattak politikát. — A független állameszme, annak igazi megvalósulása az állami és társadalmi életben, ez az egyetlen záloga az igazi magyar jövő kifejlődésének. Mi a tudtuk volna azt a múltban, — magyar testvéreim, — hogy mit jelent az ország lakosának lenni, mit jelent magyarnak lenni, ha nemcsak akkor, amikor díszmagyart kellett öltenünk, de a szürke, hétköznapokon és minden órában is valóban magyaroknak — reális magyaroknak — éreztük volna magunkat, ha tudtuk volna, mit jelent magyar energiák, vizierők fölött rendelkezni, mitjelent elsőrangú mezőgazdasági államnak lenni, hogy mit jelent a kőszén, mit jelent a külkereskedelmi és a pénzügyi politikának a kérdéskomplexuma, akkor sokkal, de sokkal öntudatosabb életet éltünk volna. Akkor nem lettük volna, hogy idegenből importáljanak hozzánk idegen eszméket, nem vártuk volna, hogy másutt idegenben hogyan intézik ennek a nemzetnek a sorsát, akkor felébredtünk és feleszméltünk volna arra, hogy itt a Kárpátok medencéjében csak mi magyarok, egyedül ez a nemzet képes államot alkotni, csak mi, egyedül ez a nemzet hivatott arra, hogy Közép-Európa nyugalmának, békés, alkotó munkájának őre és bástyája legyen. • — Főméltósága Uram! Ezelőtt tizenöt évvel a Szegeden megszervezett kicsiny hadse-reg élén méltóztatott bevonulni a fővárosba. (Hoszantartó lelkes éljenzés.) A szegedi napok és a szegedi eszmék Szellemében kívánta a Főméltóságod ezt,az országot átalakítani. Ezt a nemes igyekezetét a Gondviselés áldása és nemzetünk jó sorsa eredménnyel koronázta. A rend, a nyugalom, s az alkotómunka honává, tette Főmélóságod ezt* a/, országot, amelynek népéb olg annyi erő és tehetség van, mint amennyit más népekben alig találunk. . . . , —Foloéltóságod a magyar falut és a magyar, falu népét perszetünk büszkeségének nevezte annak idején és bűnösnek minősítette a fővárost, illetve annak azt a részét, amely a nemzetközi eszmék bódulatában megrontotta a nemzetet. Ez a főváros tizenöt év alatt teljesen át-s alakult a keresztény nemzeti gondolat .jegyében s erre az átalakult fővárosra büszkék lehetünk mindnyájan magyarok: a „bűnös főváros" csillaga és ékszere lett a nemzetnek, ■* , amely kulturális, gazdasági és társadalmi jelentőség tekintetében , nemcsak magyar, hanem, nemzetközi szempontból is az első helyet vivta ki magának. Ez a százezernyi töpseg, amely most itt áll főméltóságod színe előtt, millió és millió magyar ember nevében jelent itt meg és engem kért fel arra, hogy hódolatteljes tiszteletünket magyar szeretettel tolmácsoljam. ■ Ez a fegyelmezett magyar társadalom Fő'méltóságú utam,további pármesdkát vár. Gömbös Gyula miniszterelnök ezután felkérte a kormányzót a munkahét megnyitására. Horthy Miklós kormányzó ezután a Nemzeti Munkahetet megnyitottnak nyilvánította. . . Feltűnést , kellett , az Aspirin gyár kocsija, amelynek kertészeti kiképzése forgatható kór rongoxi általános tetszést áratott. Felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy a legújabb magyar gyártmányt, az Aspirin-t örömmel üdvözöljük a magyar termékek között első nyilvános beíúu■ talkozásakor. - / r. f. A kormányzó ünneplése a Nemzeti Munkahét megnyitásán Harisnyalömp készlet: -TÁJU’ALMA: 5 gomb. 10 méteres selyemfé fpisísj ny’tt tömörSamut 4 ágú HRI 1 Törnőfű, fényezett, csavar- Némenetes 10 Varrótű, 1—7-ig kiutíuí'. B I nagyság B R 1 Ar' juyifji a teljes készlet összesen, w III. Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Lottterem) PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ .Texrs^:* kormányzat, amely a néprétegek iránt való érzéketlenség és a kritikus pillanatokban való fejvesztettség fordulataival az összeomlást lehetővé tette. Budapest polgársága mindezért nem volt felelős, s ha szívén ütötték már annak idején is a szavak, amelyek a szenvedésekért és borzalmakért itt akarták bűnösségben elmarasztalni, akkor különösen időszerűtlen ma vádat emelni ellene olyan csapások miatt, amelyeknek nem előidézője, hanem elszenvedője volt. . BIZÁNCBAN minden estel Perényi Lili énekel ! Tovamy és Pártos jazz humoristák ! 1934 X. 2. KEDDI Nem változik az idő A Meteorológiai Intézet jelenti október 11-én délben 12 órakor. Az időjárás Európa nyugati, északnyugati és keleti részein változékony, és esős. Németország középső vidékén kisebb zivatarok fordultak elő. Hazánkban ma reggel a Tiszántúl az ég felhős, egyebütt még túlnyomóan derült volt. A Dunántúl délnyugati széléről ködöt jelentettek. A hőmérséklet tegnap keleten kissé csökkent és általában csak 21—23, egyebütt 24— 20 fokig emelkedett, ma éjjel pedig keleten a talaj mentén 4—5 fokra is süllyedt. Budapesten 1-én délben a hőmérséklet 22 Celsius-fok, a tengerszintre átszámított légnyomás pedig 705 milliméter, mérsékelten süllyedő irányzatú. Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Nyugati légáramlás, kissé felhős. Északon helyenként esetleg kis záporeső. A hőmérséklet alig változik. Elhízott egyéneknél a már régóta szívesen alkalmazott természete „Ferenc József" kesenmvszkim a bélműködést erőteljesen előmozdítja, az anyagcserét tetemesen élénkíti, a zsírmennyiséget megfelelően lecsökkenti, a testet könnyeddé teszi,