Esti Kurir, 1935. március (13. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-02 / 51. szám

Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Ma miniszterelnöki rendelet jelent meg, amely további intézkedésig megtiltotta a yo- litikai gyűlések tartását. A gyüléstilalmat a közvélemény meg­döbbenésnél veszi tudomásul. Mit akar a kormány, mi felé igyekszik akkor, amikor a közszereplő férfiakba belefojtja a szót és a ncprétegeket megakadályozza, hogy ne hallgathassák meg egymás mellett és egy­más után a^ különböző javaslatokat és fel­fogásokat a magyar élet sulyos problémái és az éppen a kormány által hirdetett és be­ígért „reformok" ügyében? Miért volna baj, ha a gyűlések egymásutánjában tisztázód­nának a mai összezavart fogalmak, meg­mutatkoznának a különböző reformtervek s kiderülne végre-valahára, hogy ki mit akar és ki mit nem akar. Igaz, hogy a felelőtlen demagógia, a fék­telen személyeskedésbe átcsapó politikai harcmodor, az ígéretek vérmes mcglobogta- lása nagyon elburjánzott az utóbbi idők során a magyar életben. A közönséget fel­zaklatták, kíváncsiságát felajzották, a poli­tikai érdeklődésű közvéleményt különös ta­lálgatásokra hangolták, a gyanakvást, a rej­telmes, sötétben bujkáló ellenségekre való célozgatást egész pszichózissá terebélyesitet- tck. Mi is úgy érezzük, hogy ez ellen kell valamit tenni. De mindent inkább, mint el- htíllgatlatni azokat, akiknek szavaiból las­sanként mégis csak kibontakoznék a valódi helyzet képe. Mindent inkább, mint mester­séges csendet teremteni, nyugtalanító fülledt­séget, melyben a közönség tovább találgat­hatja — s most majd azulán minden irány­tű nélkül — hogy ki mit akar, ki kivel tart, ki ki ellen harcol, ki mire törekszik . .. Különösen groteszkké teszik a tiltó intéz­kedést azok az előzmények, amelyek erre a legutóbbi hetekben alkalmat adni látszottak. Tudjuk, hogy a kormánypárt ellen némely vidéki gyűlésen sulyos és heves támadások —í bár a miniszterelnök és szorosabb politi­kai köre iránt való bizalmi nyilatkozattal kö­rített támadások — hangzottak el. Eddig volt legalább is akkora szólásszabadság, hogy ezek a támadások elhangozhassanak. Most nem lesz annyi sem, hogy a megtámadott hasonló módon védekezhessék. Vájjon ön­magát akarja-e a védekezéstől a kormány­párt eltiltani? Szokatlan politikai öncsonkí­tás volna ez . . . Ugyanolyan szokatlan, mint az az argumentáció, hogy a parlament most összeül, tehát nincs szükség a közvélemény­nek arra a fórumára, amelyet a gyűlések je­lentenek. Hogy a parlament összeül, azt csak he­lyeseljük, sőt sürgetjük már régóta, mert mi is' hisszük, hogy a parlament még abban a kevéssé megnyugtató összclélelében is, ami­lyenné Magyarországon a nyílt szava-ásos rendszer s a képére teremtett monopolisz- tikus hatalmi berendezkedés csonkítja, leg- UU’tékesebb jómmá a közvéleménynek, leg­fontosabb kerete az alkotmányos életnek s a különböző óhajok., javaslótok, panaszok, társadalmi vélemények- '. megnyílni butusának., De a parlament éppen a legparlaraentárisabb országokban majdnem mindig együtt ül — s ez nem szokott jogdm lenni arra, hogy az összeilléstől, a véleménynyilvánítástól, az eszmecserétől eltiltsák Az egyszerű polgárok tömegeit. A mai kusza, bizonytalan helyzet or­R kormány gyiiSéstílalmi vendet Váratlan szenzációval szolgált a hivatalos | lap ma reggeli száma: a kormány elrendelte a gyiiléstüahnat. A mindenfelé nagy feltűnést kellő rendelet, amelynek a mai rendkívül kiélezett politikai helyzetben fokozott jelentőséget tulajdoníta­nak, szóról szóra így hangzik: «A m. kir. minisztérium 2300/1935. M. E. szánni rendelele. A gyülekezési jog korlá­tozásáról szóló 5980/1931. M. E. száma rendeletét módosító 6070/1933. M. E. számú rendelet hatályon kívül helyezése. A m. kir. minisztérium gyülekezési jog korlátozásáról szóló 5980/1931. M.' E. R Maiam CMlr politikai gyűlésekre Beavatott helyen ennek a rendeletnek az indokolásául a kora délelőtti órákban a kö­vetkezőket jelentették ki: — A miniszterelnök legutóbbi beszédében hangoztatta, hogy az országnak a mai külső és belső politikai helyzetben feltétlenül nyu­galomra van szüksége. Mivel prdig az utóbb: időben megindult szélsőséges politikai agitáció alkalmas arra, hegy a nyugalmat megzavarja, a kormány szükségesnek tartotta a gyűlés- tilalomnak átmenetileg való elrendelését. Az 1931-es rendelet, amelyre a most'kibo­csátóit rendelet hivatkozik, Károlyi Gyula gróf miniszterelnöksége alatt jeleni meg és beszüntetett mindenféle politikai yyülést. En­nek a rendeletnek a módosítását Gömbös mi­niszterelnök 1933-ban adla ki és elrendelte, hogy az országgyűlésen képviselt pártok zárt helyen tarthatnak engedély alapján politikai gyűlést,-nz általános tilalom alól tehát ezt a kívánatosnak és a társadalmi béke érde­kében állónak tartja azt, hogy a gyülés- tihiom egy időre újra ótetbelépjén. ■ (Folytatás a 2-ik oldalon) voslása csak az a szabadság lehet, amelyben minden vélemény őszintén nyilat kozhatik meg és amely ellenzéket és kormánypártot egyaránt arra kényszeríthet, hogy ne költői képekkel kihlmczett talányok, hanem félre­érthetetlen, komoly állásfoglalások alakjában mulassa meg a maga törekvéseit. kivételt lelték. Az uj helyzet most az, hogy a gyüiéslliulonr korlátozás nélkül újból életbe lépett. Jól informált helyen ezzel kapcsolatban hi; vatkoznak a képviselőház küszöbön álló összeillésére is és azt hangoztatják, hogy mivel a politikai küzdelmeknek tulajdon­képpeni fóruma u képviselőház, ennek össze- ülésével kapcsolatban egyáltalán nem kívá­natos, hoyy agitációs népgyüléseken zavarják meg a társadalom nyugalmát. A déli órákban beavatott helyen a követ­kezőket mondották még az Esti Kurír mun­katársának: — A kormány az ország belső politikai nyugalmának megóvásához fűződő nagy ér­dekekre való tekintellel március 2, szombat ÉDFCIIIIMIIs©-1 i i MA: ÉLJEN A CSÁSZÁR &71 •­51 SZám fillér Nagy megdöbbenést keltett a kormány legújabb g- Malmi rendelele Március 3-ve összehivlák a Mázai Megéarlják-e az élharcosok március 23-re tervezett gyűléséi? Mi tizenöt éve, hogy a magyar, nemzetgyűlés kormányzóvá válasz­totta Horthy Miklóst. A mérhetetlen fontosságú alkotmányos aktusra visz- szaemlékezve, a nemzet összes rétegei hódolattal köszöntik a férfit, aki az elmúlt másfél évtized alatt a magyar államfőhöz illő méltósággal, emulftí- detiséggel és törvény tiszteletlen bul- tötte be történelmi felelősséggel írtr\> posztját. Sajnáljuk, hogy a mddyí ünneplői buzgalom elébe tolakodott a nagy alkotmányos tény évforduló­jának és a kicsinyes szempontokat a nemzeti társadalom egyetemes szem­pontjai fölé erőszakolva, az államfő személyét hónapokkal ezelőtt bele­vonta olyan ünnepélyekbe, amelyek a mai nap jelentőségének kiemelésére hivatott erőket előre igénybe vették és abszorbeálták. Emiatt nincs meg ez ünnepi visszaemlékezésnek az a külső fénye és diszes kerete, amelyet a nemzet közelmúlt történetében be­töltőit jelképes és egyszersmind tény­leges fontosságánál fogva megérde­melne. Vigaszunkra szolgái azonban — és vigaszára mindenkinek, aki a nemzetnek az államfő iránt érzett tiszteletében egyesül —, hogy a tár­sadalom érzéseinek mélysége és ben- sősége pótolja az elmaradt külsősé­geket. s hogy az államfő és társada­lom érzületének az az. egysége, melv a csendes ünneplésben megnyilvánul, biztosítéka a magyar alkotmányos lét szilárdságának és a fejlődés foly­tonosságának. -y Végtelenül sulyos idők, bomlott és zilált állapotok voltak azok, amelyek­nek közepette Horthy Miklós vállal­kozóit az ország első közjogi méltó­ságának betöltésére. Idegen terület­ről lépett annak a magyar közélet­nek a csúcsára, amelyben akkoriban maguk a politikai tényezők, maguk a különböző társadalmi rétegek kép­viselői is végletes i.degenséggel, ellen­séges gyanakvással és a forradalmi és ellenforradalmi idők pszihózisából sarjadzolt, ijedt tanácstalansággal tekintetlek egymásra. Hogy a ka­vargó indulatokból, az állami lét ron­csaiból mégis kijegecesedett a nyu­galomnak és a törvényességnek az a társadalmi egysége, amely nélkül a nemzetnek a gazdasági és kulturális fejlődésbe vetett minden reményét el kellett volna veszítenie — ebben ha­talmas érdeme van a bölcs megértés­nek és tapintatnak, amelyet az ál­lamfő tanúsított a megpróbáltatásos idők minden szakaszán. Az elmúlt tizenöt esztendő kormányzati tényei ellen lehetnek kifogások, de ezekért a felelősség nem hárulhat másra, mint a felelős miniszterelnökökre és miniszterekre, és mély liszíelet és el­ismerés illeti meg az államfőt, aki a törvényhozó testületek többségi aka­ratának érvényesülését mindenkor le­hetővé léve, magát a történelmi al­kotmány legfőbb őrének tartotla. S most. amikor a tizenöt óv előtti dezoláltság szomorú jelenségei hol itt hol ott ismét feltűnnek a magyar, közéletben, most. amikor uiból ki­kezdik a polgári rendbe, a történel­mileg kialakult alkotmányos rend folytonosságába és fejlődésébe vételt bizalmat, a jobb- és, baloldali bolse- vizmus szólamai, — az államfő sze­mélyét nemcsak hódolattal köszönt­jük, hanem azzal a ragaszkodással is, amelyet a magyarság a benne testet öltött, nemes és bölcs alkotmányos széliem iránt iahus't. ‘ i ' . i i szánni rendeletét módosító és kiegészítő 6070/1933. M. E. számú rendeletét hatályon kívül helyezi. Ennek megfelelően az idézett 5980/1931. M. E. számú rendelet értelmében a politika: jellegű népgyiiiések, fel­vonulások, körméretek síb. tartása további intézkedésig tilos. Megtartásokat karhatalommal is meg kell akadályozni. Ez a rendelet azonnal ha­tályba lép. Budapest, 1835. évi február hó 28-án. Vitéz Gömbös Gyula s. le ni. kir. minisz- lerelnök.n

Next

/
Thumbnails
Contents