Esti Kurir, 1936. június (14. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

1936 VI. 3. SZERDA Petőfinek adta ki masát és úgy agitált Böszörmény egyik alvezére Hétszáztizenhét kaszáskeresztes ellen folyik az eljárás Böszörményt és két alvezérét a vádtanács is fogvatartotta A pécsi rendőrség hetekig tartó nyomozása u­tán ma már minden részletében tisztán áll a hatóságok előtt Böszörmény Zoltán és társainak a Dunántúlon kifejtett kaszáske­resztes propagandája. A példátlan vakmerő­séggel és nyílt lazítással elindított agitáció fókusza Baranya vármegye, pontosabban Pécs volt. A rendőrség megállapítása sze­rint Böszörmény Zoltán a kaszáskeresztesek • országos fővezére.* Hatvany Lajos *alvó­­vezér» és Cs. Szabó Péter «országos kaszás főtitkár* társaságában jelent meg a Pécskör­­nyéki falvakban, ahol házról házra járva mindenekelőtt a körzeti főnököket, a «kaszás előharcosokat» szervezték meg. Már maga Böszörményei, megjelenése meglehetős fel­tűnést keltett B Baranya vármegye lisztes és dolgos földművesei, kisiparosai, tisztviselői között, miután Böszörmény Zoltán szakítva az eddigi zöldinges egyenruhával, most tá­bornoki uniformisban kezdte meg a kaszás­keresztesek agitációját, indult a nyomozás.­ Böszörmény Zoltánt Hatvany Lajos alvezérével és Cs. Szabó Péter főtitkárral együtt Budapestre szállították, ahol mindhármukat letartóztatták. A letar­tóztatott kaszáskeresztesek ellen az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntette címén indult meg az eljárás és a vizsgálóbíró úgy Böszörményt, mint Hatvanyt és Szabót fogva­artotta. A három kaszáskeresztes fő­vezér ügye ma került a vádtanács elé, amely h­elyben hagy­ta a vizsgálóbíró végzését és Böszörményt két társával együtt tovább is fogvatartotta. Böszörmény, Hatvany és Szabó a vádtanács döntése ellen a táblához felfolyamodást je­lentettek be. Ugyanakkor azonban a vidéki városokban is tovább folyik az eljárás az úgynevezett ka­szás alvezérek és előharcosok ellen. It pilla­natban Baranya megyében, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Nyíregyházán összesen 717 ember ellen folyik eljárás, akik a rendőri nyomozás megállapítása sze­rint felesküdtek Böszörményéknek, maguk is résztvettek a lázító agitációban és Böször­ményektől a Teleki-téren összevásárolt tá­bornoki, ezredesi és őrnagyi uniformist kapo­t­tak. Az ál-Petőfi Böszörmény, aki a szélsőséges ultra-anti­szemita és földosztó propaganda mellett ar­­ró­l sem feledkezik meg soha, hogy saját ver­seit terjessze és szavalja, ezúttal a­­feltámadt Petöfi” társaságában jelenn meg. Ilatvány Lajos ugyanis, mint ez ma már a rendőri ira­tokból kiderül, Pető­fi-szakállt növesztett, Petőfi jól is­mert lebernyegének mását, nyakkendő­je­ kihajtott fehér ingét vette fel is mint az élő Petőfi járta be a Pécs-kör­­n­yéki falvakat azzal, hogy Petőfi nem esett el Segesvárital, hanem annak idején orosz fogságba került és most mint a kaszás-keresz­tesek alvezére indul országos aljára. Ugyanez a Petőfi-Ilátvány Lajos’saját verseit szavalta állandóan, mint új. Petőfi-költemény­eket és Cs. Szabó Péter országos kaszás-főtitkárral együtt a legszélsőségesebb agitációt fejtette ki. Időközben, mint ismeretes, Böszörmények a Teleki-téren rengeteg régi katonai unifor­mist vásároltak össze. Ezeket az egyenruhá­kat leszállították Pécsre és most már Hat­vany Lajos, az ál-Petőfi is őrnagyi uniformisban jelent meg ugyanazokon a helyeken, ahol előzőleg még Petőfi kosztümjében agitált. Böszörményék azzal igyekeztek behálózni az egyszerű föld­míveseket és iparosokat, hogy valameny­­nyiüket azonnal őrnaggyá, alezredessé, ezre­dessé nevezik ki és ilyen egyenruhát is adtak nekik. A nyomozás megállapítása szerint Böször­ményék nyíltan hangoztatták, hogy ha már a kaszáskeresztesek „tisztikarát" sikerült megszervezni, úgy rövidesen bevonulnak a pécsi és pécskörnyéki laktanyákba, ott fel­esketik a szolgálatot teljesítő honvédlegény­séget és azután együttes erővel "Budapest ellen vonulnak, hogy átvegyék a hatalmat. Böszörmény, Hatvany és Szabó minden be­szédében hangoztatta, hogy Budapesten a kormány szó nélkül át fogja nekik adni a hatalmat, mert csak ők tudják megoldani a zsidókérdést. A zsidókérdés „meg­oldása" Böszörményék elképzelésében A zsidókérdés megoldását Böszörményék úgy képzelték, hogy mindenekelőtt elveszik a zsidók pénzét és néhány zsidó vallás­u bankigazgatót, vállalati vezetőt túszként visszatartanak. Azután megkezdik a zsidó­­vallásu magyar állampolgárok előéletének kivizsgálását. Az 1900 óta bevándorolt zsi­dókat kitoloncolják, azokat, akik 1900 előtt jöttek Magyarországra, azokat megtűrik ugyan, de minden pénzüket elveszik, szigorú adót vetnek ki rájuk és új törvényekkel megakadályozzák, hogy a zsidók bármilyen fixfizetéses állást tölthessenek be. Ezután került volna sor Böszörményék elgondolása szerint a bankok és kartelek átvételére, illetve megszüntetésére, ezzel egyidejűen pe­dig a köztisztviselők fizetésének a felemelé­sére. Az egész országra kiterjedő kaszáskeresz­tes propaganda közben azonban már a ható­ságok figyelmét is felkeltette és Pécsett, Sze­geden, Debrecenben és Nyíregyházán meg­ma folytatta Mezey Ákos járásbíró annak a különös pernek a folytatását, amelyet Szántó Gábor napszámos indított a kincstár ellen az angyalföldi elmegyógyintézettel járó munkabér követése címén. Szántó Gábor, mint ismeretes, gazdasági napszámosként került az angyalföldi elmegyógyintézet szol­gálatába, ahonnan azonban tizenöt hónap után azonnali hatállyal elbocsátották. Szántó erre kilencszázhét pengő erejéig beperelte a kincstárt, mert keresete szerint őt minden komoly ok nélkül bocsátották el, csak azért, mert nem­ volt hajlandó napszámos létére a dühöngő elmebetegek osztályán ápolói szolgálatot teljesíteni. Szántó ügyvédje, Mártonffy Zoltán dr. a legutóbbi tárgyaláson egyébként arra hivat­kozott, hogy az angyalföldi elmegyógyinté­zet igazgatóságát bizonyos mértékig bosszú is vezette akkor, mikor a napszámost elbo­csátotta, mert az a belügyminisztérium előtt leleplezte azokat a súlyos visszaéléseket, amelye­ket az intézet gazdasági ügyei körül ta­pasztalt. •Szántó feljelentése alapján meg is indult a vizsgálat. A mai folytatólagos tárgyaláson Rácz László dr., a kincstár jogi képviselője han­goztatta, hogy Szántót azért kellett elbocsá­tani az angyalföldi elmegyógyintézet szolgá­latából, mert renitens magaviseletet tanúsított, amiről több jegyzőkönyvet vettek fel. Már­­tonffy Zoltán dr. ezzel szemben hangoztatta, hogy ha Szántó valóban olyan renitens lett volna, amilyennek most az intézet vezetői mondják, aligha tartották volna ott tizenöt hónapig. Mezey Ákos járásbíró ezután dr. Zsakó Istvánt, az angyalföldi elmegyógyintézet igaz­gató-főorvosát hallgatta ki tanúként. Zsakó elmondotta, hogy Szántót, mint létszámfeletti napszámost fogadták fel, szerződése nem volt és lakásra is csak akkor tarthatott igényt, ha éppen üres hely volt az épületben. Bíró: Miért bocsátották el Szántót? Zsakó dr.: Mert engedetlenséget tanúsított. Mi vártunk tizenöt hónapig, hogy megjavul­jon, de minden kísérlet hiábavaló volt. Az is igaz, hogy Szántó nem akart az elmeosztáson szolgálatot teljesíteni. Mártonffy dr.: Természetes, hogy nem akart, mert félt a dühöngő elmebetegek kö­zött járni. Nem is érezte magát elég erősnek és képzettnek ahhoz, hogy egyszerre ápolói szolgálatot teljesítsen. Az intézet C. osztályá­ban dühöngő betegek, vannak, egy ilyen vézna ember be sem mer menni oda. Zsakó dr.: Én huszonöt éve teljesítek szol­gálatot elmebetegek között, de soha semmi­féle bántódás nem ért. Szántó is találkozha­tott nem egyszer a betegekkel az intézet ud­varán és semmi baja nem történt. A felperes ügyvédje ezután előadja, hogy Szántó azért félt a C. osztályra menni, mert olyan híreket hallott, hogy ott nem egyszer már leharapták az ápolók ujját, vagy véresre verték őket. — Tud-e igazgató-főorvos úr arról — Köteles-e egy napszámos dühöngő elmebetegeket ápolni fordult ezután Mártonffy Zsakó dr.dioz — hogy Szántó ellen csak akkor emeltek kifo­gást az intézetben, mikor ő a visszaéléseket leleplezte a minisztérium előtt? —^ Ez teljesen különálló dolog volt. Már­­ a vizsgálatot megelőzően el akartuk bocsá- t tani Szántót. 1 Mártonffy dr.: — Hogy akartak akkor ápolót képezni Szántóból, ha már­ mint napszámossal nem voltak megelégedve vele? — Vannak emberek, akik három-négy évig teljesítenek ingyen szolgálatot az inté­zetben, hogy kiképezzük őket ápolóknak. Örülnek, hogy ott lehetnek. Szántónak sem volt oka félni. — Az igazgató az orvos és tudnia kell, hogy az elmebetegeknél milyen nagy szere­pet játszik az indulat-áttétel. Dühöngő bete­gek is megjuhászkodnak az orvos előtt, mint a gyerekek. Szántó azonban nem volt mind­ 3­i erre kioktatva és nem érzett erre a szerepre elég erőt. Egyszerű napszámos, aki berli munkát akart végezni. Zsakó dr.-t ezután megesketik vallomás­sára, majd Szántó Gábort hallgatta ki Mezey biró. Szántó elmondotta, hogy még 1934-ben, Borbély gondnok vette fel napszámosnak azzal, hogy majd lakást is kap. Tizenöt bős nap után aztán­­elbocsátották. Közben már megindult a vizsgálat az ő jelentése alapján és az is igaz, hogy nem akart ápoló lenni, mert félt a betegektől. A kihallgatások befejeztével Mezey biró­ a felek tudomására adta, hogy június 8-án ítéletet hirdet a munkaügyi perben. Kibéküléssel ért véget Lázár Miklós és gróf Széchenyi György sajtópere Sátoraljaújhely, június 2. Ma délelőtt 10 órára tűzték ki a sátoral­ja-*­újhelyi királyi törvényszéken annak a nagyi érdeklődéssel várt sajtópernek a tárgyalását, amelyet Lázár Miklós,­­4 Reggel főszerkesz­tője, a tokaji kerület két cikluson át volt országgyűlési képviselője indított gróf Szé­­chenyi György országgyűlési képviselő el­len. Széchenyi gróf ugyanis a választási küzdelem folyamán a­zisegyalju­d clmű­ sze­rencsi Nép­hetilapban cikket tett közzé, amely min­t Lázár rágalmazási pert indított ellene. A Köröskényi-tanács előtt ma reggel lefolytatott tárgyaláson Széchenyi György gróf a következő nyilatkozatot tette: «A legutóbbi általános képviselőválasztá­sokon szembekerültem Lázár Miklóssal. Az nem a mi kettőnk hibájából elfajult válasz­tási harc érthető piszehózisában Lázárt Miklós személyéről és közéleti szerepléséről egy vidéki lapban olyan megállapításokat tettem, amelyek, mint azóta meggyőződtem, nem felelnek meg a valóságnak. Lázár Mik­lós főszerkesztő urat érdemes hazafinak, tiszta jellemű, önzetlen közéleti férfiúnak tartom és mély sajnálkozásomnak adok ki­­fejezést, hogy valamikor is más nézeteket nyilvánítottam felőle.» Ezt a nyilatkozatot Lázár Miklós ügy­védje, dr. Dubay István elégtételül elfo­gadta és ezzel a közmegnyugvást keltő békés fordulattal ért véget a sajtóper. a — Bajtársi találkozó. A volt k. u k. Feldartif­­lerie Brigádé 60 (Moc) összes alakulatainak tisztjei június 13-án este 8 órakor a Sörs­katakomba-vendéglő kerthelyiségében (Vill., Eszterházy-utca 6) bajtársi találkozóra jönnek össze. Értesítést kér Szarsányi Miklós, V. Falki Miksa­ utca 17. (Tel.: 19­4-71.) . Ha aranyát, brilliánsát és ezüstjét jól akarja értékesíteni, forduljon bizalommal Schwarcz ék­szerészhez, Klauzál-utca 2, Rákóczi-út mellett-

Next