Esti Kurir, 1936. október (14. évfolyam, 225-251. szám)

1936-10-01 / 225. szám

D 4 is n BSoffl. KITÖRT A PÉKHÁBORÚ Nyolc órai munkaidőt és béremelést kérnek a sütőmunkások Jelentette az Esti Kurír, hogy a sütőipari munkások kedden gyűlést akartak tartani, hogy bérköveteléseiket a sütők elé terjeszt­hessék. Az ülés megtart to­­tását azonban nem enge­délyezték és erre való te­­kintettel a munkások ma i­s, délben írásban nyújtották b­e követeléseiket a Sütő-­­ ipartestület vezetőségéhez. "A sütőipari munkások memorandumának beterjesztéséről Budapest 300 pékmestere a déli órákban értesült és a memorandum ezek között nagy szen­zációt keltett. Az Esti Kurír munkatársa érdeklődött ma délben illetékes helyeken és azt az infor­mációt kaptuk, hogy a dagasztók és első ke­mencemunkások (az eddigi átlagos 40—50 pengővel szemben) 70 pengő, a második ke­­mencés, lisztes, kisütő (25—35) 57 pengő, a f­rellékmunkások (20—23) 40 pengő heti bért követelnek. A memorandum minden munkás részére 4 órai napi munkaidőt kér, melyből fél óra ebédszünet. Vasárnaponként és más törvé­nyes munkaszüneti napokon a munkaidő 4 óra legyen. Túlóráztatni egy napon leg­feljebb 2 ór­át lehet, de nem az összes mun­kásokkal. A túlóra díját a törvény szerinti 50 százalékban, ha pedig véletlenül vasár­napra jutna, 100 százalékban kérik megál­lapítani. A mellékmunkások sütemény ház­hozszállítására is alkalmazhatók, de a ki­hordással eltöltött idejüket a napi 8 órai munkaidőbe bele kell számítani. Azzal a munkással, aki este kovászol, este 7 és 9 óra között kell ezt a munkát el­végeztetni és ezért napi 1­70 pengőt kap. A kenyér és süteményjárandóság változat­lanul az eddigi marad. A munkások álláspontja Ez a lényege a sütőmunkások követelésé­nek, amelyről a déli órákban megkérdez­tünk több sütőipari munkást. Azzal okolják meg követelésüket, hogy bérhelyzetük na­gyon leromlott. Egyáltalán nem volt ele­gendő, a megélhetésükre és az utolsó hetek világ­sága köve­t esztében még inkább elég­­telenné vált. Különösen azokra a sütőmunk­nkákra vonatkozik ez a megállapítás, akik hetenként 8—10 pengő bért kapnak, mert olyan üzemek is vannak a fővárosban, ame­lyek ilyen alacsony munkabérrel dolgoztat­nak. A sütőipari munkások a fővárosban kb. 15—20 százalékra becsülik azoknak a pé­keknek a számát, akik semmi követelésre sem voltak hajlandók reagálni és csak 8—10 pengős heti bérfizetés elfo­gadása mellett tartották meg munká­saikat. Már­pedig — mondják a munkások — nem lehet a munkaadó érdeke sem, hogy a mun­kás ne tudjon keresetéből megélni. Utalnak arra is, hogy csekély kivétellel az éjjeli munkát tiltó törvényt, a vasárnapi munka­­szünetet szabályozó rendelkezéseket sem tartják be. Sőt arról is panaszkodtak, hogy egyes üzemekben a munkásokkal szemben a bánásmód is túlmegy a megengedett kere­­teken. Különösen nehezményezik, hogy a Buda­pesttel szomszédos és határos községekben egész éjjel dolgoztatják a munkásokat és­­4—16 órás munkat­el­jesítmény mellett sok helyen csak 8—10 pengős hetibért fizetnek, Hiába járnak el évek óta, hogy ezt a leh­e­­etlen állapotot — az éjjeli munkát —­ ame­­yet a törvény is tilt, szüntessék be, pana­­zaik sikertelenek maradtak és ennek egyik­övetkezménye, hogy több mint 300 sütő­­egéd m­unkanélkü­l van.­ A munkások sze­in­t az iparügyi minisztérium is csak ígéri enek a kérdésnek gyökeres megoldását, zonban panaszaik tárgyában eddig megfe­lő intézkedés nem történt. Mindezekre aló tekintettel a sütőipari munkások köve­telésük ügyében sürgős döntést kérnek és a sütőiparosok vezetőségét arra kérték fel, hogy előterjesztéseikre október 5-ig okvet­len válaszoljanak.­ ­ Mit mondanak a pékek : Az Esti Kurír munkatársa a munkások memoranduma ügyében kérdést intézett né­hány ismert fővárosi pékiparoshoz is, akik mindenekelőtt arról tájékoztatták, hogy a Sütőipartestület vezetősége már a kora dél­előtti órákban az illetékes minisztériumokba ment tanácskozás, illetve informálás céljá­­­ból. Közölték a pékiparosok, hogy előkelő városnegyedekben, ahol főleg az u. n. luxus péksütemény fogy, akad 3—4 olyan pékmes­ter, aki már eddig is kb. annyit fizetett az előmunkásoknak, mint amennyit mai memo­randumukban követelnek. A főváros pékiparosainak összessége, kb. 300 pék azonban egyáltalában nincs és a jövőben sem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a követeléseket teljesíthesse. A munkások követeléseinek honorálását semmiképpen sem tudnák áthárítani a fo­gyasztóra. Hiszen a pékkartel körül is azért dúlt állandóan harc, mert egyes városré­szekben, főleg a külső perifériákban egyál­talában nem tudták betartani a pékkartel által megállapított *irányárakat*. Ha ugyan­is azokban a kerületekben, amelyekben sze­gényebb néposztály lakik, csak az irányárak mellett adott volna el süteményt a pék, el­vesztette volna egész vevőkörét. Közölték a pékek az Esti Kurír munka­társával, hogy bár a búzaárak emelkedésé­vel kapcsolatban a lisztárak is emelkedtek, számtalan tanácskozás után mindig úgy dön­töttek, hogy nem emelik a kenyér és süte­mény árát. Meg vannak győződve ugyanis arról, hogy a közönség a legridegebben visszautasítaná a kenyér és péksütemény árának emelését, mert amúgy is eleget szen­ved a hús, a zsír, a tojás (és néhány nap óta a főzelék) árak erős emelkedése miatt. Természetesen tudatában vannak a pékek annak is, hogy a drágaság ugyanúgy sújtja a sütőmunkásokat, mint más foglalkozás­belieket és ,. maguk a pékek is elítélik azokat a kol­legákat, akik 10 pengős hetibérért dolgoztatnak. De amikor a sütőmunkások követelésének megvizsgálásáról van szó, pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy a hús, zsír, tojás és a főzelék stb. drágasága miatt egyetlen foglalkozási ágban sem emelték a munkásoknak, vagy hivatalnokoknak a fize­tését. Ezt pedig azért hangoztatják a pékek, mert, ha a sütőmunkások bérkövetelését tel­jesítenék, ez feltétlenül maga után vonná a kenyér és péksütemény árának emelését. Ebből viszont önként következik, hogyha a legfontosabb élelmicikknek, a kenyérnek az ára emelkednék, ez újabb drágasági folya­mat előidézője volna, amit feltétlenül el akarnak kerülni. Ez a pékek álláspontja és egy izgalmas érdeklődés előzi meg azokat a tárgyaláso­kat, amelyeket a sütőipar vezetői a mai és holnapi nap folyamán az illetékes minisz­tériumokban folytatnak. Valószínű, hogy október 5-ig rendkívüli közgyűlést is tarta­nak a pékek ez ügyben. Rácz Géza. — Az Újság új száma beszámol a frank­devalváció hatásáról, leleplezi, miért utazott el a négus oly hirtelen Genfből, hírt ad Voronov fiatalító pesti látogatásáról és kriti­kát hoz a Nemzeti Színház kínai darabjáról. Nagyon jók az állandó rovatok is Nagy Imre népszerű vicclapjában. Ára 16 fillér.­­ A világhírű „Zephir“ kályha utólérhetetlen. Árak leszállítva, már 60 pengőtől rendelhető. Héber kályha- és tűzhelygyár, Vilmos császár­ul 39. MINDEN SAROKBAN ” . jaqaf tQ9N MÁS! SUHOGNAK! 9|iJOqpqi9d PEDIG MERLE OBERON ÉS MIRIAM HOPKINS ÁRTATLANOK! ÉH Holnap kiderül minden!ÁTRIUMI& CASIRO 1936 X. 1. CSÜTÖRTÖKI Már csak négy pilóta van versenyben Johannesburg felé London, szeptember 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A portsmouth-johannesburgi távrepülőver­­senyre startolt kilenc repülőgép közül ma reggel már csak négy repülőgép vett részt a versenyben. A verseny favoritjának is ki kellett válnia a a további küzdelemből motorhiba következ­tében. Az új favorit Halse pilótakapitány, aki Gull­ repülőgépével továbbra is az élen halad és kedvező idő esetén még ma elérheti Johannesburgot s ebben az esetben ő kapja meg a 4000 fontot kitevő első jutalomdíjat. Kairó, szeptember 30. A Johannesburgba igyekvő angol repülők Findsey Max kivételével elrepültek Kartúm fölött. Findleyről nincs semmi hír. Szó van arról, hogy felkutatására repülőket küldenek a Nílus völgyébe. Lezuhant egy angol utasgép Indiában Newdelhl, szeptember 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.­ Az Imperial Airways egyik repülőgépét In­diában súlyos szerencsétlenség érte. A légi­­forgalmi társaság menetrendszerű repülő­­gépe Atena város közelében ma reggel lezuhant és elégett. A repülőgép útban volt Kalkutta felé. A­ sze­rencsétlenül járt repülőgépen hárman voltak s egyedül a repülőgép egyetlen utasa mene­kült meg. A pilóta és mechanikusa elevenen el­égett. A 8000 levélből álló postai küldemény csak­nem teljesen elpusztult s a leveleknek csak­ egy részét sikerült megmenteni. Meghalt a taxiban egy ismert bécsi ügyvéd Az autó utasát a soffőr bevitte a mentők­höz, ahol azonnal a műtőbe került, de még mielőtt bármi segítséget nyújthattak volna neki, az ismeretlen férfi meghalt. Egyelőre nem tud­ják, szívbénulás, vagy agy­vérzés okozta-e halálát. Ezt a boncolás fogja megállapítani. Amikor zsebeit átkutatták,­­egy osztrák útlevelet találtak, amelyből kide­rült, hogy a férfit dr. Friedrich Mandelnek­ hívják, bécsi ügyvéd. Az esetet nyomban be­­jelentették a főkapitányságnak, ahol a szo­kásos vizsgálatot megindították. A bécsi ügy­­véd holttestét a bonctani intézetbe szállítot­­ták. Mialatt a rendőrség megindította a nyomo­zást, hogy Friedrich Mandel hol szállott meg és vannak-e rokonai Budapesten, az­ Esti Kurír munkatársa megállapította, hogy­ dr. Friedrich Mandel tegnap érkezett felesé­gével együtt Budapestre. Felesége ismert bécsi írónő, Helene von Weilen, aki gyakran tartott előadást a bécsi rádió­ban. A fiatal írónő ma délelőtt férjével együtt távozott el a Dunapalotából. Az ügyvéd fele­sége a Rádióhoz ment, mert megbeszélni­valója volt a Rádió irodalmi igazgatójával, Cs. Szabó Lászlóval, akivel egy Budapesten tartandó rádióelőadásról kívánt tárgyalni, il­letve műveinek magyar rádióelőadását kí­vánta megbeszélni. Eközben szállt másik autóba dr. Friedrich Mandel, hogy a Nova Közlekedési és Ipari Rt.-hez menjen tárgyalásra. Friedrich Man­del, akinek édesapja is tekintélyes bécsi ügyvéd és a Nova részvénytársaságot kép­viseli Ausztriában, e vállalattal kapcsolatos hivatalos megbeszélések végett jött Magyar­országra. Egyébként előkelő budapesti ro­konai is vannak. Friedrich Mandelt hozzá­tartozói és ismerősei makkegészséges ember­nek ismerték, éppen ezért hirtelen halála nagy megdöbbenést keltett. Ma kora délelőtt a Ferenc József­ téren egy negyven év körüli, jól öltözött aktatáskás férfi szállott be a BI 931. számú szürke­taxiba. A soffőrnek azt az utasítást adta, hogy hajtson a Lipót­ körút 22. szám elé. Az autotaxi meg is érkezett. Mikor a soffer ki­ ­f hagyom vélekednek egyes német föld­rajzi írók Magyarországról? Kogu­­towicz Károly szegedi egyetemi tanár úr munkájában részletesen kitér erre a kérdésre és azt írja egyebek közt, hogy Németországban­­nem hiányoz­nak olyan hangok sem, főképpen azok köréből, akik helyi ismeretek­kel rendelkeznek, hogy a magyarság a németség legnagyobb népi ellen­sége, vagy a magyarság az az idegen népi csoport, amely a németség népi állományát a legeredményesebben tá­madja meg­. Loesch Károly német földrajzi író a­ Deutscher Schutzbund egyik kiadványában megállapítja, hogy­­a szövetség a német nép kö­zösségét szolgálja, tekintet nélkül a politikai határokra... A munka népi... az állam csak forma ...» Csak «formának» tekinti, hogy ma­gyar államiság keretében élnek itt németajkú honfitársaink, akik a lo­­vagias és liberális magyarságtól min­dig megkapták a tiszteletet népi és kulturális sajátságaik iránt s akik maguk is önkéntesen hű támogatói voltak és maradtak is a magyar ál­lameszmének, amíg a pángermán agi­táció ellenünk nem izgatta őket... Banse Ewald keletebbre szeretné szorítani a burgenlandi németség ha­tárát egészen Győrig, Penck Albrecht a magyar falvak kultúráját fitymálja a németekkel összehasonlítva... íme, ilyen nyájas hangokat kapunk cserébe a megsemmisülésig, az or­szágfeldarabolásig szóló hűségért, amelyet a magyarság a német bajtár­sak iránt tanúsított. Ez a jutalom azért, hogy annak idején — mint most Lloyd George újonnan meg­jelent memoár-kötetéből is kiderül — olyan kategorikusan utasította el Magyarország a háború alatt az an­tant részéről különbéke kötésére irá­nyuló kísérleteket! nyitotta az autótaxi ajtaját, rémülten látta, hogy utasa ledől az ülésről. A soffőr azonnal szólt a közelben őrszolgá­latot teljesítő rendőrnek, aki látván, hogy az autó utasa rosszul van, arra utasította a soffőrt, hogy sietve vigye a férfit a mentők­höz. Swain pilótatiszt drámai küzdelme a sztratoszférában Londonból jelentik: Swain pilótarajparancs­nok rekordrepülése, amelyet hétfőn hajtott végre és amelynél 15.230 méteres magassági világrekordot állított fel, drámai körülmények között folyt le. A bátor repülőtisztnek súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie, miután elérte a sztratoszféra határát. Amikor a gép már lefelé kezdett haladni, bedugaszolódott az oxigén légzőkészülék kivezető csöve. A pilótatisztet a megfulladás veszélye fenye­gette és kétségbeesett helyzetében képtelen volt a pilótafülke ajtaját kinyitni, az oxigén­­készülékből pedig nem tudott levegőt kapni. Zsebkésével erre elvágta pilótasisakjának celluloid ablakát s ilyen módon jutott végre levegőhöz. A világrekorder pilóta elmondotta még, hogy a legnagyobb magasságban 200 mérföldes óránkénti szélsebességet mért. Utazzunk a nyár után a verőfényes Földközi­tengeren a „Tirrenia” és a színpompás Adrián az „ Adriatica“ hajóival Adriatica Forgalmi Iroda V, Nádor utca 21. T. 1-265-30. V. Lipót körút 4. T. 1-171-31

Next