Esti Kurir, 1937. december (15. évfolyam, 274-296. szám)

1937-12-02 / 274. szám

1937 december 2 oldalon egyre erősödik a vihar. Nem akarják­ lehetővé tenni Sulyok Dezsőnek, hogy befejezze a pártból való kilépésének megindokolását. Sulyok tanácstalanul áll a helyén, majd amikor látja, hogy nem csillapodik a vihar, a baloldal első padsorába, Rassay Károly helyére lép, mélyen kihajol a pad­ból a gyorsírók felé, hogy azok hallják szavait és a fülsiketítő zajban a gyorsírók számára be­fejezi mondatát, am­ely így szól: — Ebben a pillanatban határoz­tam el, hogy kilépek ebből a párt­ból, mert egy pillanatig sem leszek olyan pártnak a tagja, ahol ilyen utasításokat adnak a képviselőknek és a­melyben felsőbb utasításra kell helyeslést nyilvánítani. Mialatt Su­lyok a gyorsírók felé hajolva beszél, a jobboldalon pado­kat verve hangos kiáltozással igye­keznek elfojtani szavai. Fábián Béla: Igaz vagy nem igaz, ez a kérdés? Sulyok Dezső: Röviden és színte­lenül akarok válaszolni a kultusz­­miniszter úrnak... Schmidt Lajos: Vonja vissza gya­núsítását. Makray Lajos: Nem gyanúsítás v­olt! Sulyok Dezső: A magyar fajra vonatkozó megállapításaimat Szék­esi Gyula egyetemi tanár történelem­politikai tanulmányából vettem. Mocsáry Dániel: Rossz forrás. Sulyok Dezső: Szekfü Gyula azt írta ebben a tanulmányában, hogy magyar fajról az Árpádok kihalása idején már beszélni nem lehetett, mert a beolvadások olyan mérték­ben alakították át a magyar nem­zetet, hogy az eredeti faj és vér­ségi kötelékek úgyszólván teljesen elmosódtak. — Minden erőmmel — folytatta — a nemzet érdekében dologozom, a nemzetet akarom előbbre vinni és erősíteni tetteimmel. Örömmel vettem tudomásul a kultuszminisz­ter úrnak azt a kijelentését, hogy ő is az erőteljes nemzeti nevelés­nek a híve. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Revolver! Sulyok Dezső: Ebben eddig sem kételkedtem, de ennek a kérdésnek éppen úgy, mint az egész magyar politikai életnek az Achilles-sarka az őszinteség hiánya. Meg kell mon­dani: nyilas érzelmű­ek vagyunk-e vagy sem. Ha nem vagyunk nyi­las, érzelmű­ek, akkor ezt a moz­galmat meg kell fékezni.­­ Nem lehet tovább folytatni ezt, hogy ha akarom nyilas vagyok, ha akarom nem, ha akarom jobb­oldali, ha akarom középpárti. Tes­sék tiszta bort önteni a pohárba és tessék elhatározni, hogy demo­kratikus népi Magyarországot vagy nemzeti szocialista Magyarországot akarunk-e? A kultuszminiszter vá­laszát tudomásul veszem. Hóman Bálint kultuszminiszter állott fel ismét szólásra: — Egy megjegyzést kívánok tenni a válaszra. A kormány pro­gramját világosan kifejtette a mi­niszterelnök és nyilatkozataiban a képviselő úr megtalálja a mi fel­fogásunkat és teljesen felesleges minket figyelmeztetni. (Nagy taps a jobboldalon.) Sulyok Dezső ismét felszólalt: —_ Csak egy megjegyzést kívánok tenni. Ne csak kijelenteni méltó­z­­tassék a programot, hanem mél­­tóztassék aszerint élni. A miniszter válaszát tudomásul vette. Ezután áttértek az következő in­terpellációkra. ►-----------------------Halálos autókatasztrófa Háromnegyed kilenc után né­hány perccel a Rákóczi-út és a Nagykörút torkolatánál szolgálatot teljesítő villanyrendőr a kocsiút for­galmát a Nagykörút hosszában sza­baddá tette. A József­ körút felől az Andrássy-út irányába kincstári autó robogott, melynek soffőrje — mivel a lámpa zöldet jelzett — a sebesség csökkentése nélkül akart áthaladni az útkereszteződésen. Amikor a robogó teherautó a Nemzeti Színház elé ért, a kocsi­­úton hirtelen két idősebb asszony szaladt át. Hiába fékezett a so­ff­őr és próbálta a gyalogosokat kikerül­ni, a következő pillanatban meg­történt a katasztrófa. Az egyik asszonyt az első kerék az autó alá sodorta, a másikat pedig óriási ívben a g­yalogjáró széléhez lökte. A katasztrófa láttára pillanatok a­latt hatalmas csődület támadt, a rendőrök rohantak az eszméletle­nül fekvő nőkhöz, telefonáltak a mentőkért, akik néhány perc alatt a helyszínen is termettek. Először a súlyosabban sérült asszonyt vet­ték ápolás alá, majd autóba emel­ték a szerencsétlenség másik áldo­zatát is, mindkettőjüket a közeli­­főtus-kórházba szállították. A felvételi irodában még a tiszt­viselők hozzá sem fogtak a két ő­­rült lajstromozáshoz, máris jelen­a Rákóczi-úti autószerencsétlen­ség egyik áldozata meghalt. Személyazonosságát megállapítani nem lehetett, mert a szegényes öl­tözetű nőknél semmiféle igazoló írást nem talált az intézkedő rendőr. Kihallgatni a másik nőt sem lehet, mert súlyos agyrázkódást, nyílt csonttörést és egyéb súlyos zúzódá­­sokatt­ szenvedett, az életbem­ara­­dásához kevés a remény. ESTI KURÍR ­ úrra hárítja a felelősséget a valutázó banktisztviselő AZ ÖNGYILKOS BERÉNYI T. PÁL A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT Nagy feltűnést keltett néhány hó­nappal ezelőtt, hogy Herényi T. Pál dr., a Községi Takarékpénztár fő­­tisztviselője fejbelőtte magát. Az öngyilkosság után csakhamar kide­rült, hogy Berényi valutabűnügybe keveredett, ezért akart meghalni. A valutaügyészség megindította el­lene a vizsgálatot. Berényi ezután hónapokon keresztül feküdt a kór­házban. Amikor felépült, letartóz­tatták és a Markó-utcai fogházba vitték. Az ügyészség vádirata szerint Berényi pengőkiajánlás utján devi­zákat vásárolt külföldön és a külföldi devizákkal kötvényszel­vényeket illegitim uton hozott be az országba. A Schweizerischer Bankverein bázeli fiókja után a Községi Taka­rékpénztár Dorottya­ utcai főintéze­téhez érkeztek meg az értékpapír­­szelvények Pataky Amália álnévre. Berényinek bűnös manipulációjá­ban segítségére volt Kelemen Jó­zsef, a Törekvés Takarékpénztár volt könyvelője, egy Benyik Mária nevű leány és annak fiatalkorú húga. Benyik Mária külföldre szö­kött, Kelemen és a fiatalkorú leány ellen ugyancsak vádiratot adott ki az ügyészség. Ez év februárjában, amikor Kelemen és a fiatalkorú leány a Községi Takarékpénztárnál hamis okmányokkal Pataky Amália álnéven zárolt pengőt akartak fel­szabadítani, leleplezték őket és így pattant ki a bűnügy. Alig hallható hangon jelentette ki az elnök kérdésére: — Bűnösnek érzem magam. Azután elmondotta, hogy anyagilag teljesen tönkrement, mert családjában súlyos betegsé­gek, operációk voltak, ezek min­den pénzét felemésztették. Ő kezelte a Községi Takarék­pénztár házát, ebből kifolyólag közel 10.000 pengős hiánya volt­. Mindent megpróbált, hogy a hiányt fedezze, de nem sikerült. — Én, aki pénzügyi tanácsaim­mal másokat gazdaggá tettem, amit mondtam, az arannyá válto­zott, magam semmit sem tudtam elérni, mindig ráfizettem üzle­teimre — mondotta remegő hangon Berényi, majd részletesen előadta, miképpen érlelődött meg benne a zárolt pengők felszabadításával kapcsolatos manipulációk terve. Jelentkezett nála a bankban egy Zimmer Richárdné nevű asszony, aki szelvénypengő felszabadítása felől érdeklődött. F­önt érdekelte a szelvénypengő felszabadításai — vágott közbe az elnök. — Miért nem mondja meg őszintén, hogy rossz anyagi viszo­nyai miatt határozta el a bűncse­lekményt, miért nem ismeri be, hogy ön volt az eszmei kitalálója ennek az egész visszaélésnek? A titokzatos X úr — Nem én voltam, hanem egy bizonyos X ur — válaszolta Be­rényi. — Ki volt az a bizonyos X. ur? — Ha megmondhattam volna, ha nem lövöm magam főbe, nem ne­vezhetem meg X. urat. — Hát inkább helyette bűnhő­dik? — Én inkább a pusztulást vá­lasztom, m­int azt, hogy megmond­jam a nevét. Már az első pillanatban tudtam, hogy nekem kell vállalni a fele­lősséget és ezért követtem el az öngyilkosságot. Annak idején felkeresett engem ez az úr. Elmondta, hogy tudja azt, hogy anyagi gondokkal küzdök, de segítségemre lesz, ha a szelvény­pengő felszabadítása körül segéd­kezem neki. Azt ígérte, hogy nagy jövedelmem tesz az ügyletből. Én azt hittem, ennek az urnak enge­délye van a Nemzeti Banktól A tranzakció lebonyolítására. Berényi T. Pál még hosszasan beszél az ismeretlen «űrről», de az elnök ismét közbevág: — Ne cifrázza a dolgokat! Félre akarja vezetni a törvényszéket?, Amit itt elmond, az mind mese! Berényi az elnök újabb kérdé­seire elmondot­ta még, hogyan ve­zette félre Rónai cégvezetőt a Köz­ségi Takarékpénztárnál a szelvény­­pengő-manipulá­ciókkal. Az elnök ezután megkérdezte Be­­rényitől: Mennyi haszna volt magá­nak ezekből a manipulációkból? — Semmi hasznom nem volt, mert X. úr nem adott egy krajcárt sem. Az elnök újabb kérdésére elmon­dotta Berényi, hogyan történt Be­nyik Mária tettenérése, hogyan szer­zett Benyik Mária hamis útlevelet. Előadta azt is, hogy dr. Farkas Er­nő nevű barátjának iratait hasz­nálta fel arra, hogy Kelemen hamis okmányokkal zárolt pengőért je­lentkezhessen. Kijelentette, hogy arról nem tudott, hogy a Nem­zeti Bank engedélye is hamis. — Nem maga hamisította az engedélyt? — Nem így kaptam X úrtól. — Már megint X úrra hivatko­zik, — jegyezte meg az elnök, aki ezután arról faggatta Berényit, miért nem érdeklődött a Nemzeti Banknál. Majd Benyik Mária szere­péről vallott s a bíróság a déli órákban szünetet rendelt el. Szünete után Kelemen József tett vallomást, ő is beismerte bűnössé­gét, részletesen elmondotta a bűn­ügyben való szerepét. Végül a fiatalkorú leányt hallgat­ták ki. Drámai külsőségek között folyt le a kihallgatás. A 17 éves leány zokogástól elfu­lladva tagadta bű­nösségét, kijelentette, hogy nem tudta, mit csináltattak vele. A lány ráborult az asztalra, úgy zokogott, amikor az elnök így szólt hozzá: — Hát szabad ilyeneket csinálni?. Majd az elnök Berényit szólí­totta maga elé és ezt kérdezte tőle: — Volt magának szíve ezt a gye­reket ilyen sorsra juttatni? A kora délutáni órákban a tanú­kihallgatásokra tért át a bíróság. A tárgyalás folyik. Anyagi bajok A mai tárgyaláson Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök előterjesz­tette a vádat és arra kérte a bíró­ságot, hogy Berényit a büntetés ki­szabása mellett 30.000 pengő va­gyoni elégtételre is kötelezze. A valutabűncselekményen kívül ok­­irathamisítással, csalással és lopás­sal is megvádolta az ügyész a bankfőtisztviselőt. Horváth Géza elnök maga elé szólította Berényi T. Pált, akit fog­házőr kísért a tárgyalóterembe. Sx­x £ctAWY$artycL a vxxaxxdL

Next