Esti Kurir, 1938. október (16. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

1938 október . EST! KURÍR Tte­b­­ek­ is­m­eresse­l fogadta London a megegyezés hírét London, szeptember 30. ,a londoni színházakban és mula­tókban félbeszakították az előadást s a késő éjszaki órákban a színpa­dokról kihirdették, hogy a négy ha­talom képviselői között megegyezés jött létre Münchenben. A közönség mindenütt helyéről felugrálva, per­cekig tombolva értette Chamberlain miniszterelnököt, VI. György ki­rályt, Angliát és a békét. Az eget­verő lelkesedés a legtöbb helyen a nemzeti himnusz eléneklésével vég­ződött. Az utcákon örömittas töme­gek hullámzottak; a jelenetek szinte a fegyverszünet éjszakájának lelke­sedésére emlékeztettek. A Szent Mi­­hály-templomban tartott esti kö­nyörgő istentiszteleten a canterburyi érsek mondott rövid imát. Chamberlain miniszterelnök fele­ségét, aki szintén részt vett az isten­tiszteleten, távozása alkalmával a templom közönsége melegen ünne­pelte, gépkocsiját zokogó nők szá­zai vették körül kiabálva,­­ hogy „Isten áldja meg önt és férjét azért, amit a békéért és gyermekeinkért tettek“. Chamberlainné könnyekig meghatva mondott köszönetét és reszkető kézzel rázta meg a gép­kocsi ablakán át hozzá benyújtott kezeket. Sajtókörök valószínűnek tartják, hogy VI. György király Chamber­lain miniszterelnöknek a legmaga­sabb angol kitüntetést, a Térdsza­­lag-rendet fogja adományozni, mely­­lyel lovagi cím jár, úgyhogy a mi­niszterelnök a jövőben a Sir Ne­­ville Chamberlain nevet fogja vi­selni. Ugyancsak Térdszalag-recnet kapott annak idején a miniszterel­nök féltestvére, Sir Austen Cham­berlain a locarnói szerződés megkö­téséért. A City hangulata a megegyezés hírének megérkezése előtt már je­lentékenyen javult. A londoni ér­téktőzsdén jegyzett papírok piaci árai csütörtökön több mint két­milliárd fonttal emelkedtek s ebből csupán a hadikölcsönök értékének emelkedésére százötven millió font esett. Ezzel szemben a válság utórezgé­seként az Angol Bank jelentette, hogy a bankjegyforgalom 21 millió fonttal emelkedett, ami részben a bankok és a közönség óvintézkedé­seivel áll kapcsolatban. A mozgósí­tás az elmúlt héten felületes becslés szerint 40 millió fontba került. Csupán a haditengerészet mozgósí­tása és h­adiállapotba helyezése meg­haladhatta a 10 millió font költsé­get, a gázálarcokra 0 millió fontot, a territoriális női és önkéntes alaku­latok szervezésére, toborzására, behí­vására és felszerelésére több mint 3 millió fontot, óvóhelyek és védőmű­vek építésére 2.700.000 fontot, az iskolásgyermekek elszállítására 10 millió fontot költöttek. Franciaországból tegnap 10 tonna arany érkezett Angliába. A szállít­mány értéke 2.300.000 font. Az érdeklődés központjában an­gol szemmel nézve a British Legion áll, amelynek a müncheni egyez­mény végrehajtásában döntő sze­repe lesz. Az angol frontharcos-szö­vetség vezetősége már az éjszaka folyamán megkezdte az előkészüle­teket a légió csehországi útjának megszervezésére. A népszavazás rendjét, mint ismeretes, a British Legion osztagai biztosítják majd a vegyes nemzetiségű területeken. A légió vezetőségének tervei szerint körülbelül 50.000 angol fronthar­cost küldenek a népszavazás előké­születeinek tartamára a közbizton­sági szolgálat ellátására. A British Legionnak fél millió tagja van s ezeknek egy tizedrésze a legsürgő­sebben elutazik Csehországba. Az utazás és a csehországi szolgálat részleteit még a pénteki nap folya­mán pontosan megállapítják. A légió tagjai, hír szerint, polgári ru­hában látják majd el a szolgálatot. Camberlain megérkezik München repülőterére, ahol Ribbentrop külügyminiszter fogadja. A német anyáik köszönete Daladiernek Páris, szeptember 30. A legnagyobb optimisták várako­zásait is felülmúlta az a gyorsaság, amellyel­­ a müncheni megegyezés létrejött. Párisban ugyan már szer­dán este mindenki bizonyosra vette, hogy a müncheni értekezlet össze­hívása a békét jelenti, de azért sen­ki sem számított arra, hogy a négy európai nagyhatalom kormányfői nem egészen tizenkét óra alatt min­den problémát megoldanak. A meg­egyezés Ik­re természetesen határta­lan lelkesedést váltott ki a francia közvéleményben, amely szíve mé­lyén mindenkor a béke után áhíto­zott és legutóbb is csak a körülmé­nyek kényszerítő hatása alatt csi­nált jó arcot a részleges mozgósí­táshoz. A franciák számára az­­a legfontosabb, hogy a mozgósítás során behívott többszázezer tartalé­kos a legrövidebb időn belül visz­­szatérhet családja körébe. Általános az a vélemény, hogy a müncheni megegyezés új fejezetet nyit a német-francia kapcsolatok történetében is és végre-valahára lehetővé válik a barátságos együtt­működés a két régi ellenfél között a béke biztosítása érdekében. A francia közvélemény egy része min­dig rokonszenvezett a Németország­hoz való közeledés gondolatával s ezt a gondolatot pénteken reggel több lap is nyomatékosan kihang­súlyozza. A Jour lelkeshangú cikkben szá­mol be arról a szívélyes fogadtatás­ról, amelyben Daladiernek Német­országban része volt és utal arra, hogy Göring tábornagy, porosz mi­niszterelnök, külön azért szállt meg a Vierjahreszeit-szállodában, hogy minél többet együtt lehessen Dala- Méree Jánat, $Mez gond, a Pólóbárban mindent Sxmilies? Mmié direktrice dierral. Amikor az éjszakai tanács­kozások végeztével Daladier elbú­csúzott Göringtől, a vezértábornagy, a tudósítás szerint, azt mondotta­ neki, hogy tulajdonképen nem is kellene még elutaznia és milyen jó lenne, ha együtt nézhetnék meg a müncheniek hagyományos ünnepét, az Oktoberfestet. A többi lap mün­cheni tudósítása is azt mutatja, hogy a légkör határozottan javuló­ban van Németország és Francia­­ország között. Megírják a lapok, hogy amikor Daladier csütörtök délután elindult szállásáról a Füh­­rerhaus felé, egy idősebb német asszony lépett oda hozzá és mind a két karjával átölelte. — Meg akarom köszönni Önnek az összes anyák nevében, — mon­dotta az asszony — hogy eljött Münchenbe a béke megmentésére. T­artós egyik timüriközzlés A müncheni megegyezés Isire egyébként olyan későn érkezett Párisba, hogy a legtöbb reggeli lap már csak a címfeliratokban tudja kifejezésre juttatni állásfoglalását. Megállapítható, hogy a müncheni egyezmény a sajtó legnagyobb ré­szében örömet és megelégedést vál­tott ki és hogy Páris nem csalatko­zott reményeiben. Nem lesz háború! — hirdette a Jour négyhasábos címfelirata. Abban a pillanatban, amikor a négy államférfi összeült — folytatja a lap —, nem volt többé szó Csehországhoz intézendő ultimátumról. Öklömnyi címekkel köztik a lapok azt a hírt is, hogy Hitler kancellár hosszabb négy­szemközti beszélgetést folytatott Daladier miniszterelnökkel és azzal búcsúzott tőle, hogy a müncheni történelmi találkozó remélhetőleg meghozza a tartós együttműködést Németország és Franciaország kö­zött. . A jobboldal vezető lapja, a Malin élesen támadja azokat a francia köröket, amelyek mindenáron meg akarták torpedózni a négyhatalmi megegyezést. Ha a tragikus izgal­mak végleg lecsillapodtak — írja a lap —, akkor majd ki kell egyenlí­teni néhány tartozást a hamisítók és provokálók számláján. Torkon kell ragadni ezeket a fickókat és nem szabad többé szabadjára en­gedni őket. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy még hivatalos ügynökségek és hivatalos rádióje­­­lentések is rendszeresen terjeszte-­­nek alaptalan rémhíreket, a kor­mány megnyugtató nyilatkozatait pedig egyszerűen elsikkasszák. Meleg szavakkal ír a francia sajtó Mussoliniról is, aki — mint a kül­ügyminisztérium félhivatalos lapja, a Petit Párisien mondja — nem­csak Németországnak hű barátja, hanem a békének is. A lap a to­vábbiakban emlékeztet arra, hogy Mussolinit tulajdonképpen Bonnet külügyminiszter kezdeményezésére kérték fel a cseh probléma megol­dásában való részvételre. Úgy a duce, mint Hitler kancellár reális munkát végeztek, amelyért köszö­net jár nekik. Német-francia kiegyezés Berlin, szeptember 30. A müncheni egyezmény legna­gyobb jelentőségét német politikai körökben az első benyomások ha­tása alatt, talán nem is annyira a Szudétaföld átengedésében látták, mint inkább a német-francia ki­egyezésben, amely a Führerhausban lezajlott tanácskozások után, most már befejezett ténynek látszik. Mindenütt elismerik, hogy a mün­cheni egyezmény létrejöttében nem­csak Hitler és Mussolii bátor kezde­ményezésének és Chamberlain meg­ingathatatlan békeakaratának volt igen nagy része, hanem a kibúvót nem ismerő egyenes és nyílt francia magatartásnak is, amelyet Daladier miniszterelnök személye testesített meg. A francia miniszterelnök a szó szoros értelmében elbűvölte né­met partnereit s amikor Göring ve­zértábornagy, a német-francia köze­ledés régi előharcosa elbúcsúzott újonnan szerzett francia barátaitól, a következő szavakkal fordult kör­nyezetéhez: — Daladier pompás ember. Vele aztán igazán lehet politikát csi­nálni. A berlini lapok első kiadásai, amelyek már hajnali három órakor az utcán voltak, lelkes hangon ün­nepükt a müncheni világtörténelmi fordulatot. Becsületes megoldás jött létre, amely mindenkinek csak ja­vára válik — írja a Deutsche Allge­­meine Zeitung vezércikke. Európa négy legnagyobb állam­­férfia olyan cselekedetet hajtott végre — írja a Berliner Tagblatt, — amely a huszadik század legna­gyobb békem­űveként fog bevonulni a történelembe. Nagy érdeklődéssel várja termé­szetesen a közvélemény a müncheni egyezményhez fűzött térképet, ame­lyek a Szudétaföld elcsatolására vo­natkoznak. Pénteken reggel ezek a térképek még nem jelenhettek meg a lapokban, de azért minden lap bizonyosra veszi, hogy a müncheni konferencián meghúzott határvona­lak nagyjában véve azonosak Hitler kancellár hires godesbergi térképé­nek határvonalaival. A müncheni térkép természetesen sokkal részle­tesebb, mert pontosan megjelöli, hogy a német csapatok a tíz napra tervezett bevonulás során milyen terü­­etsávokat szállnak meg az egyes napokon, rámutatni arra, hogy a prágai kor­­mány egyelőre még nem adta meg hozzájárulását a négy európai nagyhatalom által javasolt rende­zéshez. Pillanatnyilag még nem le­­het azt írni — folytatja a lap —, hogy az európai nyugtalanságot végleg megszüntették, annál ke­­vésbé sem, minthogy Csonka-Cseh­­ország határainak nemzetközi sza­­vatolása sincs még elintézve. A to­vábbiakban a lap azt írja, hogy az eddig elért eredmények létrejötté­ben tagadhatatlanul közrejátszott az erőszakkal való fenyegetés. Nem lehet azt állítani, hogy ez a fényé. A Times a meg­egyezésr© L­ ondon, szeptember 30. A konzervatív párt vezető lapja, a Times általános ujjongás és lelke­sedés közepette szükségesnek tartja 3 TUNGSRAM KÜLÖNLEGES NEMESGÁZ VAN BENNE. EZÉRT AZ ELHASZNÁLT GOMBAALAKÚ KRYPTON JAGJAI A NEMESGÁZTARTALOM ÉRTÉKÉBEN

Next