Esti Kurir, 1939. február (16. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
2 ideológiai befolyások alá kerültek. Az ilyen egy és ugyanazon fajon belül jelentkező különbségeket még a hozzánk közelebb fekvő német fajon belül is észlelhetjük — sőt igen nagy mértékben —, hiszen a régi Poroszországban, a régi Ausztriában, vagy a svájci köztársaságban felnőtt németek lelkisége igen nagy mértékben különbözik egymástól, sőt egy kiváló német férfiú — ha jól tudom, Moltke — egy ízben azt mondotta, hogy: .Mi németek sohasem vagyunk németek, hanem mindig csak poroszok, bajorok és svábok, sőt még szász-kóburg-gótaiak sem, hanem csak vagy szászok, vagy kóburgiak, vagy gótaiak. A fajkérdés jelentősége — Ha a mondottakból helyes következtetest akarunk levonni — mondotta a szónok —, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a népek és népcsoportok lelkiségének fejlődésére két különböző tényezőnek van döntő befolyása, mert úgy a közös faji leszármazás, mint a hosszú együttélés közös tulajdonságokat alakít ki az emberekben. Közös fajból származó egyének között is fontos lelki különbségek állhatnak elő, ha egyes csoportjaik különböző miliőben nőnek fel és különböző fajú emberek között is közös lelkiség alakulhat ki, ha hosszabb időt töltenek egy és ugyanazon környezetben. A két tényező közötti súrlódások igen sok nemzetben már be vannak fejezve. Vannak azután olyan országok is, amelyekben ez az amalgamációs folyamat még nem játszódott le teljesen, sőt bizonyos vonatkozásokban még csak mostanában veszi kezdetét. *— Én úgy látom, hogy különböző fajú elemeknek ez az egységes új fajjá való körülése sehol sem gyengítette a nemzeteket, hanem ellenkezőleg, azok megerősödésének és ellenállóképességük fokozásának egyik legfontosabb tényezője volt. Az egy fajon belül mutatkozó hajlam a más fajokkal való összekeveredéstől való elzárkózásra nem erősíti a fajt, hanem gyengíti azt. Aki csak kutyatenyésztéssel is foglalkozott, az tudni fogja, hogy valamely fajnak folytonos „Inzudit11 útján való tisztántartása az illető fajhoz tartozó egyedek elkorcsorodására vezet. Gyengékké válnak az élettel szemben és elpusztulnak, így van ez a nemzeteknél is. Igaz, hogy különböző elemek összekeveredése következtében egyes faji vonások elhalványodnak, megváltoznak vagy új vonásoknak adnak helyet, aminthogy a gyermekből élete folyamán lassan kint más lesz, mint ami akkor lett volna belőle, ha férfikoráig egyedül saját családi körének befolyása alatt állana. Ez a folyamat tehát nem káros, hanem hasznos és büszkén utalhatunk arra, hogy annak hasznát Szent István már ezer év előtt felismerte, amikor azt mondotta, hogy az egyfaju ország gyenge és törékeny és hogy szükséges a faj szempontjából az idegenekkel való keveredés. A zsidóság asszimilációja !— Bocsánatot kérek ezekért a kissé hosszadalmas elméleti fejtegetésekért, de szükségesek voltak, mert nélkülük nem tudnám a zsidókérdésben elfoglalt álláspontomat megértetni. ■— A magyar nemzet az elmúlt századok folyamán nagy asszimilációs képességről tett tanúbizonyságot. Maguk a fajelmélet legmeggyőződésesebb hirdetői sem tagadhatják azt, hogy a magyar kevert nép. Ha körültekintek itt ebben a teremben, igen sok derék magyar embert látok, akik hasznos szolgálatokat tesznek a maguk hatáskörén belül a nemzet egyetemes érdekeinek és akiknek mégis a legcsekélyebb jogcimük sincs arra, hogy a magyar faj nevében beszéljenek. Akkor sem, ha gondolkodásuk egyedül és kizárólag akörül mozog, hogy mi válik a magyarságnak hasznára. Legtöbbjüknél már nevük is mutatja, hogy nem a magyar fajból vagy nem egyedül a magyar fajból erednek és ha visszaállítanék azokat a neveket, amelyeket családaik a múltban viseltek, ezeknek száma még nagyobb volna. Mert a mai magyarság és a magyar fajhoz való hozzátartozás nem azonos fogalmak. Én is azok közé tartozom, akik meggyőződéssel vallják magukat a magyar nemzet hű fiainak, anélkül, hogy igényt formálhatnék arra, hogy engem a magyar fajhoz tartozónak tekintsenek-és ez áll mindazokra, akik egészen vagy részben nem kizárólag a magyar fajból erednek, bármily hű szolgái legyenek nemzetüknek, mert a faj valami abszolút adottság, amelyet egyoldalű akaratnyilvánítással megszüntetni nem lehet. — Mármost azt szokták állítani. Az V. osztályú tőhúzásokra 7/kMuiM vásároljon osztálysorsjegyet Nyereményhúzások fámíc ?-Bíluáccius 9-ig. Elérhető legnagyobb nyeremény 700.000 P A tőhúzások egész tartamára érvényes sorsjegyárak: Nyolcad P 17.50 FélP 70.Negyed P 30.—Egész P 140.Sorsjegyek ára előzetesen befizetendő Török A. bankház rt. Budapest, IV., Szervita-.ir 3. szám. Telefon: 180—961. 182—066. •ESTI KURÍR hogy a zsidóságban nincs meg az asszimilálódásra való képesség, hogy a zsidó zsidó marad akkor is, ha még oly sokáig él is együtt más fajú tömegekkel, hasonló viszonyok és azonos eszmék befolyása alatt, hogy tehát a zsidóknál a külön faji jelleg sokkal erősebb a milieu által gyakorolt befolyásnál. Ezt a felfogást fejezi ki a javaslat indokolása is. Én ezt a felfogást nem tudom magamévá tenni. Már csak azért sem, mert számos példáját látom annak, hogy a zsidóság más nagy nemzeteken belül teljesen be tudott illeszkedni az illető nemzetek lelkiségébe és vele annyira azonossá vált, hogy különbséget zsidók és nemzsidók között nem is lehet észrevenni. Ha egy francia vagy angol zsidóval beszélünk, senki sem jön rá arra — ha csak gondos utánjárás útján nem —, hogy zsidó franciával vagy zsidó angollal jött össze. Ami faji tulajdonságok bennük megmaradtak, azok egyéni tulajdonsággá változtak át és ez nem kárára, de hasznára van az egész nemzetnek. De Magyarországon is ki ne ismerne száz és száz a zsidó fajból származó jó magyar embert? Mindnyájan együtt jártunk az iskolába zsidó gyerekekkel. Egyetlen egyet sem tudok közöttük, aki ne lelkesedett volna mindazokért az eszmékért és ideálokért, amelyek a magyar nemzet eszméi és ideáljai. Inkább talán még azt tapasztaltam, hogy ez eszmék és e célok képviseletében néhányan túlzásba estek. Azok között a zsidó származású férfiak között, akik ebben az országban hasznos működést fejtettek ki, az én tapasztalatom szerint az arány a meggyőződéses és közömbös magyarok között semmivel sem kedvezőtlenebb, mint a nemzsidóknál. Százezrekre megy azoknak a magyar zsidóknak a száma, akiket minden elfogulatlan ember ma is teljesen asszimiláltnak tekint, annyira, hogy az ő gondolatviláguk és a nem-zsidók gondolkodása között semmi különbség nincs, mindenesetre kevesebb különbség, mint az asszimilált zsidók és a nemasszimilált zsidók között. És százezrekre megy azoknak a zsidóknak száma is, akik az asszimilálódás útján már rajta vannak és akik vagy maguk vagy legalábbis ivadékaik rövid időn belül nem fognak lélekben lényegesen különbözni azoktól, akik olyan szerencsések, hogy úgynevezett árjáknak születtek, mert ez több kárt, mint hasznot okoz a szellemi életnek. Azt mondják, hogy ez a zsidó szellemiség különösen a sajtó terén jelentkezik, amely, ha zsidók kezében van, szeret mindent lerántani, szeret minden tekintélyt kikezdeni és nem az igazságot keresi, hanem azoknak a törekvéseknek képviseletében, amelyeknek szolgálatába szegődik, az igazság elferdítésétől és a vak izgatástól sem riad vissza. Kénytelen vagyok töredelmesen bevallani, hogy a múltban voltak a magyar politikának egyes fázisai, amikor én is hasonlóan gondolkoztam arról a káros hatásról, amelyet zsidó újságírók a magyar közélet fejlődésére gyakoroltak. Ha kénytelen voltam ezt a felfogásomat revízió alá venni, ebben igen nagy része van annak, hogy látnom kellett, mint folytatják ma ugyanezt a praxist, az igazság elferdítését, a tekintély lerombolását, ,a minden igazságérzéstől elszakadó izgatást olyan újságírók is, akiknek a zsidó fajhoz való tartozást nem lehet szemükre vetni. Be kellett látnom, hogy ami hibát valamikor a zsidó újságírók terhére róttam, azt általában a modern újságírás egy bizonyos fajtájának terhére kellett volna írnom, amely abból az elgondolásból indul ki, hogy egy újságközleménynek nem kell okvetlenül igaznak lennie, hanem elsősorban érdekesnek. Alapjában véve a hiba, úgy hiszem, az újságolvasó közönségben van, amely nálunk még azon a fokon áll, amelyen ilyen szellemi táplálékot keres és megkövetel. A legnagyobb mértékben támogatnék minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a sajtó magasabb színvonalat érjen el és igazságnak tartom, amit Deák Ferenc mondott, hogy a sajtótörvénynek egyetlen szakaszból kell állnia: mindig igazat kell írni. De tartok tőle, hogy a zsidó elemeknek a sajtóból való háttérbe szorításával nem ezt fogjuk elérni, hanem csak azt, hogy mások lesznek azok, akik a sajtót korrumpálni fogják. Az úgynevezett zsidó szellemiség — Azt mondják azonban, — folytatta Gratz Gusztáv, és ebből indul ki a törvényjavaslat indokolása is, — hogy a zsidóság faji jellege és az azon alapuló lelkiség annyira különbözik a nem-zsidók eszmevilágától, hogy beolvadásuk nem is kívánatos, mert a zsidóság csak bomlasztó elemeket visz bele abba a nemzetbe, amelybe beleolvad. Szükséges ezt az állítást is közelebbről megvizsgálni és egyúttal annak a befolyásnak természetét és mértékét is, amelyet a zsidóság szellemi téren, sajtó terén, gazdasági téren és politikai téren gyakorol másutt és minálunk is. — Szellemi téren azt, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni, bizonyos szkepticizmus jellemzi, aminek lehetnek jó oldalai is, mert szükséges, — ma talán inkább, mint valaha, — hogy a jelszavak ködébe olykor-olykor belevilágítsunk a racionalizmus fényével de aminek egyes túlzásai és elfajulásai, megvallom, én előttem sem rokonszenvesek. A magam részéről azt a szkepticizmust, amely előszeretettel játszik annak beigazolásával, hogy az, amit általában jónak tartunk, lehet bizonyos körülmények között rossz és az, amit rossznak tartunk, lehet bizonyos körülmények között jó, amely egyes mesterségesen megkonstruált példákon azt igyekszik igazolni, hogy az erény lehet olykor olyan rossz, mint a bűn és a bűn olyan jó, mint az erény, amely gúny tárgyává tesz szent dolgokat és helytelen dolgokról igyekszik kimutatni, hogy azoknak jó oldaluk is van, sohasem szerettem. Azoknál az íróknál sem, akik az árják közé tartoznak és ezt a szkeptikus felfogást a tökély legmagasabb fokára emelik, amint ezt például Anatole France-nál látjuk. De ezt a szkepticizmust és racionalizmust a zsidóság szellemiségével azonosítani egyáltalában nem lehet, mert ez a szkepticizmus a kor terméke, a nemzsidók is gyakran vallják azt és csak a tudatlanság mondhatja el, hogy a zsidó filozófusok, a Spinozák és Mendelssohnok kizárólag ilyen sivár racionalizmusban élik ki magukat és a magasabb szellemi és erkölcsi eszmékkel szemben közömbösek. Ehhez járul, hogy a szellemi élet egészséges fejlődésének szempontjából a szkepticizmusnak is nagy jelentősége van, mert enélkül a szellemi élet könnyen válik bizonyos mesterséges eszmei konstrukciók és jelszavak sivár területévé, amelyben ember úgy érzi magát, mintha végtelen homoksivatagban járna, örökké áhítozva egy üde facsoport vagy friss forrás után. Nem tartom tehát azt, hogy az, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni — nem egészen helyesen —, a nemzet szellemi életéből gyökeresen kiirtandó, volna. 1939 február ) A zsidók, szerepe a gazdasági életben — Gazdasági tekintetben — mondotta ezután a szónok — a magyar zsidóság tevékenységét csak olyan valaki tarthatja helytelennek vagy értéktelennek, aki a magyar gazdasági fejlődést egyáltalában nem ismeri. Kétségkívül a zsidóság faji tulajdonságai közé tartozik a konstruktív gazdasági munkára való képesség, amelyben valószínűleg még sokáig felül fogják múlni a nemzsidók képességeit. Ezt nem szabad százszázalékosan értelmezni. Vannak ma is nemzsidók, akiknek megvan minden tehetségük a gazdasági konstruktív munkára, aminthogy vannak zsidók, akikből ez a tehetség hiányzik. De nagyjában ma még a magyarságnál sok fejlődésre van ezen a téren szüksége. Az a gazdasági konstruktív tehetség azonban, amely a zsidóságot jellemzi, az egész nemzet fejlődése szempontjából nem hátrányosnak bizonyult, hanem értéknek, és pedig felbecsülhetetlen értéknek. Aki Magyarország gazdasági fejlődésének csak alapvonásait is ismeri, annak tudnia kell, hogy a zsidóság — és részben a németség — közreműködése nélkül sohasem lehetett volna megnyitni azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyek lehetővé tették, hogy Magyarország rövid idő alatt a gazdasági kultúrának aránylag magas fokára tudott fölemelkedni. Iparunk igen jelentős ágai sohasem fejlődtek volna ki a zsidóság vállalkozó szelleme, a zsidók gazdasági konstruktív képességei és a zsidóság tőkegyűjtési tehetsége nélkül. Még ha most nélkülözni is tudnák őket, valami különös hálátlanságnak tartanám, ha velük szemben most arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. A hálátlanság még akkor sem erény, ha nemzetek tanúsítják. — Ehhez azonban hozzájárul — és ez a fontosabb gyakorlati kifogásom a most tárgyalás alatt lévő javaslattal szemben —, hogy a magyarság még nem érte el a gazdasági képzettségnek azt a fokát, amely szükséges volna ahhoz, hogy az iparban, a kereskedelemben és a pénzvilágban jelenleg tevékenykedő zsidó elemet nem zsidó elemekkel azonnal megfelelően helyettesíteni tudjuk. Németországban megvan az a társadalmi elem, amelyből a zsidóságnak a gazdasági életből kiszorult vezetőit és munkásait pótolni lehetett. Nálunk ez nincs meg, vagy legalábbis nincs meg teljes mértékben. Nekünk öt év alatt nemcsak pótolnunk kell a gazdasági életből most eltávolítandó zsidókat, hanem ugyanez idő alatt még meg kell találnunk, ki kell képeznünk, vezető állások betöltésére alkalmassá kell tennünk azokat, akiket helyükre ültetünk. Ez — meggyőződésem szerint — képtelenség. A kétszer kettő bizonyosságával előrelátható, hogy számos életképes nagyvállalatunk, amelyek összesen soktízezer munkásnak adnak kenyeret, össze fog roskadni az új vezetők képzettségében és alkalmasságában fennálló hiányok miatt. Ez a veszély mindenkép fennforog, de most még külön okok is járulnak ennek a veszélynek a fokozásához. Az egyik az, hogy a zsidó igazgatók és tisztviselők elttávolítása, nyugdíjazása, végkielégítése elviselhetetlen áldozatokkal terheli meg az egyes vállalatokat, olyan áldozatokkal, amelyek alatt össze kell roskadniuk. A másik az, hogy az a nagy társadalmi átalakulás, amelyet most rövid ötévi időszakon belül akarunk keresztülerőletetni, oly időbe fog esni, amikor részben éppen a zsidótörvény miatt régi külföldi kapcsolatainkat nagyrészt el fogjuk veszíteni, ahol tehát a vállalatoknak egy része minden körülmények között súlyos válságokon fog keresztülmenni. Nem látom sehol sem azt a tőkét és azt a vállalkozási szellemet, amely alkalmas volna arra, hogy azokból a romokból, amelyeket mesterségesen idézünk most elő, új életet legyen képes varázsolni, az a külföldi tőke pedig, amely az így összeroskadt vállalatok helyébe léphetne, olyanok tőkéje, akiknek jelentősebb érdekei fűződnek ahhoz, hogy a magyar ipar megsemmisüljön és ipari szükségleteinket közvetlenül külföldről fedezzük, mint ahhoz, hogy egy önálló magyar ipar fejlődésében részt vegyenek. Évtizedekig nagy megerőltetéssel és sok áldozattal tudtunk számottevő magyar ipart teremteni, most pedig egyetlen törvényhozási aktussal kockára akarjuk tenni mindazt, amit így elérnünk sikerült. A zsidóság gazdasági tevékenységének káros voltát azzal szokták indokolni, hogy azok sorában, akik az üzleti erkölcs ellen vétenek és gazdasági vétségeket vagy bűntényeket követnek el, igen nagy arányban zsidó egyéneket találunk bűnözőkként. Ez azonban az olyan országokban, ahol az üzleti élet túlnyomóan zsidók kezében van, egészen természetes. Aki az angol vagy a francia vagy az amerikai lapokat olvassa, azt látja, hogy ezekben az országokban az ilyen gazdasági természetű visszaélések gyakoriak, mint minálunk. Csakhogy ott, ahol a zsidóság a gazdasági életben sokkal kisebb számban szerepel, ezeket a visszaéléseket nem zsidók, de úgynevezett árják követik el. — Vér-, bőr- és idegbajosoknál reggelenként felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz alaposan kitisztítja és méregteleníti a gyomorbélcsatornát s az anyagcserét és az emésztést is igen jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosát. i