Esti Ujság, 1940. június (5. évfolyam, 123-146. szám)

1940-06-01 / 123. szám

2 isti Ujsáp SZOMBAT, 1940 JUNIUS 1. " Olaszország területi követelése: Tunisz, Korzika, Nizza, Szuez és Dzsibuti Milánó, június 1. Az olasz területi követeléseket ez alka­lommal foglalja össze első ízben hivatalos lap, a Relazioni Internazionale. Többek között a következőket írja a lap: — Az angolok és a franciák mindig elutasították az olasz nép jogos követelé­­­seit. De ezeknek a követeléseknek most fegyverrel szerzünk érvényt. A fél évszá­zada várt perc bekövetkezett. Az olasz nép francia és angol ellenségeit a végső elszántsággal eltiporja. Minden olasz te­kintete ma Tunisz felé fordul, amelynek minden háza az olasz nép verejtékes munkájával épült fel. Korzika és Nizza Olaszország biztonságának életkérdése. Dzsibuti és Szuez pedig az összekötő út az olasz impérium részei között. Ezek nélkül Olaszország nem tud tovább fej­lődni. Alfieri nagykövet Hitlernél Az olasz főváros politikai és diplomá­ciai köreiben rendkívül nagy feltűnést keltett a Stefani-irodának az a híradása, amely szerint Alfieri Olaszország berlini nagykövetét pénteken délután fogadta Hitler kancellár a nyugati fronton lévő főhadiszállásán. Az olasz nagykövetet a német vezérkancellár Ribbentrop báró német külügyminiszter jelenlétében fo­gadta. A három államférfi megbeszélése hosszú ideig tartott. A Popolo di Roma a Stefani-iroda je­lentéséhez a következőket fűzi hozzá: Magánforrásból származó értesülés sze­rint Hitler kancellár Alfieri olasz nagy­követ látogatása után­ magához kérette Göbbels német propagandaminisztert, aki azonnal a vezér főhadiszállására repült. A német vezérkancellár, Ribbentrop báró és Alfieri nagykövet megbeszéléseinek következményei rövidesen érezhetők lesz­nek a nemzetközi politikában. Ez az álta­lános benyomás az olasz főváros politi­kai és diplomácia­i köreiben. Svájc visszautasítja a szövetségesek garanciáját A Stefani-iroda berni jelentése szerint a szövetségi palotában közölték a Stefani­­iroda munkatársával, hogy a svájci kor­mány semmit sem tud az angol-francia kormánynak arról a szándékáról, hogy Svájcot angol-francia protektorátus alá helyeznék. Arról sem tudnak­­semmit. ... hogy Franciaország új berni követe ilyen megbízatással érkezett volna a svájci fő­városba. Kijelentették azonban, hogy Svájc minden garanciára irányuló javas­latot visszautasít és a legkisebb mérték­ben sem hajlandó feláldozni eddigi semle­gességét. A háború 275. A német csapatok készen állanak új feladatokra A Newyork Times, amelyet igazán nem lehet németbarát jelzővel sem illetni, sem vádolni, figyelemreméltóan emlékezik meg a „flandriai szerencsétlenség”-ről. Azt írja, hogy ez a csata olyan fölényes né­met győzelem, amihez csak Hindenburg 1914. évi fényes haditettét, a tannenbergi ütközetet lehet hasonlítani, amelyben egy egész orosz hadsereg semmisült meg. Meg­állapításához hozzáteszi azt is, hogy a tragédia igazi kihatásai a Szövetségesek számára csak ezután következnek, mert a La Manche partjának elfoglalása Angliát a német betörés kegyetlen veszélyének tette ki, így ítélik meg Amerikában a német győ­zelem jelentőségét már most, amikor pedig még a flandriai harctér keskeny — és órá­­ról-órára keskenyebb — sávján még nem állott be az utolsó puskalövés utáni csönd. Még dörögnek az ágyúk, hullanak a repü­lőbombák ,,többször tízezer tonnányi“ mennyiségben, még folyik az emberek és gépek összegomolyodott, véres küzdelme minden centiméternyi földért. A németek továbbra is állandóan tért nyernek és nyit­­va csak azért nem vetnek be a küzdelembe még nagyobb erőt — amivel kierőszakol­hatnák a gyors befejezést —, hogy feles­legesen ne áldozzák fel a katonák életét. A szövetségeseknek viszont minden óra nyereség, nemcsak azért, hogy a csapatok elszállítását folytathassák s az el nem szál­lítható hadianyagot elpusztítsák, hanem ezért is, hogy időt nyerjenek a flandriai harcok likvidálása után biztosan bekövet­kező újabb német akcióra való felkészülés­hez. Ez magyarázza a példátlanul szívós ellenállást, az óriási légierők harcbavetését (olasz jelentés szerint 4000 repülőgép har­col Dünkirchen környékén) és tengeri egy­ségek feláldozását is, amelyekre pedig olyan féltő gonddal vigyáztak. A tüzet okádó ágyúcsövek mellett a napja másik őselem a víz segítségét is igénybe­vették a szövetségesek: megnyitották a Dünkirchen körüli zsilipeket és 3—5 kilo­méter szélességben mocsárrá változtatták át az egész környéket, mint valami kö­zépkori lovagvár, úgy áll most a kikötő vízzel körülvéve s a lebocsátott várkaput az az egyetlen rés jelképezi, amely Cassel irányából vezet a kikötő felé. Ezt a rést védik legkeményebben a szövetséges csa­patok s amikor ez is bezárul, akkor hang­­­zik majd el az a bizonyos utolsó puska­­lövés. Akkor­­ számvetést csinálhatnak a küzdő felek. A németek megállapítják a foglyok számát és a hadizsákmány meny­­nyiségét — ami bizonyára óriási lesz —, a szövetségesekre viszont az a feladat vár, hogy a megverten hazaérkezett csa­patokat regenerálják, újraszervezzék és ismét akcióképessé tegyék. Véglegesen megszakadtak az olasz-angol tárgyalások Mert bizonyos, hogy igen gyorsan sor kerül az új hadmozdulatokra. A német hi­vatalos jelentés máris utal rá, hogy a Flandriában levő német hadosztályok zöme felszabadult és új feladatokra vár. Egy másik jelentés pedig azt említi meg, hogy az elfoglalt partok mentén,különleges ten­gerészeti tüzérezredek­et helyeztek el. Ta­lán itt kerül majd sor azoknak az óriás­­kaliberű messzehordó ágy­úknak akcióba­­lépésére, amelyekről eddig oly sok — bár ellenőrizhetetlen ■— hír röppent világgá. Lehet, hogy ezek vezetik majd be az Anglia elleni támadást, de lehetséges az is, hogy ezeknek feladata csupán a brit sziget állandó veszélyeztetése lesz és az új akció mégsem London, hanem Fran­ciaország ellen a Somme—Aisne—Sedan arcvonalon indul meg. Az olasz sajtó mindenesetre Franciaország elleni táma­dást vár... A harctéri helyzeten kívül a világ köz­véleményének figyelme elsősorban változat­lanul Olaszország felé fordul. Sor kerül-e Itália beavatkozására és mikor történik meg a döntő lépés — ez ma a legizgatóbb kérdés. A kombinációkra annyira hajlamos közvélemény minden mozzanatból hajlandó a legmesszebbmenő következtetéseket le­vonni s így találgatások indultak meg az­zal kapcsolatban is, hogy Mussolini tegnap elutazott Rómából. A kombinációk nyom­ban szárnyrakeltek: katonai szemlére uta­zott, a Duce. Mára már kiderült, hogy vi­déki birtokára ment, de azok a nem olasz források, amelyek, erről a hírről beszámol­nak, hozzáteszik azt is, hogy ezt csak olyan­kor szokta tenni az olasz nép vezére, ha rendkívüli elhatározások előtt áll. Tápot kaptak a találgatások abból a közleményből is, amely szerint Olaszország berlini nagykövete, Alfieri, a főhadiszállá­son tett látogatást Hitler birodalmi vezér és kancellárnál. Aztán még egy konkré­tum: június 4-ére minisztertanácsot hívott össze a Duce. Ezt a keddi napot tartják döntőnek és sokan hajlandók azt hinni, hogy esetleg már ekkor megtörténik a nagyjelentőségű elhatározás. Azokhoz a tényekhez, amelyekből Olasz­ország további magatartására nézve követ­keztetéseket vonnak le, felsorakoztatható az angol kormánynak az a hivatalos je­lentése is, amely közli, hogy az olasz kor­mánytól értesítést kaptak a dugáruellen­­őrzésre vonatkozó tárgyalások végleges megszakításáról. És mindezeken kívül az olasz sajtóban tovább folynak az éles tá­madások a szövetségesek ellen és hatal­mas plakátok árasztják el nagy olasz városok utcáit. Kétségtelen, hogy Olaszország hatalmas légi, tengeri és szárazföldi erejének küzde­lembevetése még kritikusabb helyzetbe hozná a szövetségeseket és természetszerű­leg siettetné a döntést. Már eddig is, amíg Itália csak a „nem hadviselő“ ország állás­pontjára helyezkedett, a francia-olasz ha­táron és a gyarmatokban 1.300.000 szövet­séges katonát kötött le, tehát, ennyit kap­csolt ki a küzdelemből. Várakozáson felüli eredménye van az ócskavas gyűjtésnek A májusi vasnapok rekord­­eredménye: Békéscsaba 50.003 kg. vasat gyűjtött A májusban megtartott vasnapok közül Békéscsaba érte el a legnagyobb eredményt­ Az előzetes propagandának, melyet vitéz Jánosi Gyula polgármester nagy megértés­sel támogatott, várakozáson felüli eredménye lett. A piactéren felállított átvevő helyen már a kora reggeli órákban jelentkeztek a magán­­gyűjtők. Délelőtt már 2 mázsáséval dolgoztak az átvevők és az átvételi hely előtt kígyózó sorokban­ álltak a gyűjtők. Mázsaszámra hozták a kü­lönböző kiselejtezett háztartási cikkeket, horgany-kannákat, vaskondérokat, piszka­­a­­vasakat és régi kályhákat, amelyekből most, egy 1­0 mázsa gyűlt össze. Megmozdult a környék is, kocsikon hozták be a törött lapáto­kat, kapákat és használt ekevasakat, csákányokat. , , , Valóságos vasláz volt a gyűjtő napon­ Bé­késcsabán a híres csabai taligások egész nap szállították a vas- és fémhulladékot a város és a rendőrség is. Mindkét hatóság gondoskodott arról, hogy rend legyen az átvevő helyeken. Igen sokan nem akarták elfogadni az ellenértékét a­ gyűjtött holminak, a Fémgyűjtő megbízottat azonban utasításukhoz hívott minden gyűj­tött anyagért készpénzben fizettek. A gyűjtött anyag átvétele az esti órákban sem fejeződött be és ezért a Fémgyűjtő köz­pont elhatározta, hogy egy nappal meghosszabbítja az átvé­telt. Másnap délig közel 5 vágón, hulladékanyag gyűlt össze és ezzel Békéscsaba a májusban megtartott vasnapok rekorderedményét érte el. Június első napjaiban a következő helye­­ken tart vasnapokat a Fémgyűjtő. Június 3-án: Kistemplomtorony, Kistelek, Jászberény, Szekszárd, Bátaszék, Gyoma. Június 4-én Kistelek, Szekszárd, Bátaszék, Csanádapáca. Június 5-én: Mezőkovácsháza, Szentes, Bot­yhád, Szeghalom. Június 6-án: Sándorfakva, Soltszentimre, Bonyhád, Baja, Gyulavári. Június 7-én: Baja, Kétegyháza... Bidrla Jiéti nak Q­uriaj(így a OCetigivnafieti Öt kitűnő írónő pompás új regénye és egy hatalmas novelláskötet örökné Kovács Remin A zöld selyemruha Katona Ilona Túl a hegyeken Medvenk) Bella Apróhirdetés Hagy Mádé Nem akarok szeretni Kárpí Higga Ha;, Rózsa Élnünk kell Novellás kötet B. CZEKE VILMA, DÉNES GIZELLA. Meglepő, izgalmas, for­dulatos események teszik próbára az olvasó ide­geit ebben a mindvégig lebilincselő regényben. Az erdélyi magyarság kálváriás életét festi az író. Az idegen uralom igáját nyögő nemzet Is­tenben és az igazságban bízó hittel őrzi az el­ásott kincset, az ősi magyar lelket. A vidéki kisváros pom­pásan megrajzolt miliője adja hátterét a csalódott földbirtokos és a talaját vesztett pesti kislány bű­bájos szerelemi történe­tének. Egy pusztára került fia­tal tanítónő szenvedései és küzdelmei, melyben a kötelesség és becsület szent érzése győz, le­mond a szerelemről, hogy megmentsen egy családi életet. A két nagybirtok és a Tisza szorító gyűrűjében sínylődő, mozdulatlan­ságra ítélt parasztság­nak harca a földért és a mindennapi kenyérért. SIMONFAY MARGIT­ SZENTMIHÁLYINÉ SZABÓ MÁRIA, SZILI LKOK­K­N. TÖRÖKNÉ KOVÁCS HERMIN,­­ ZSIGRAY JULIANNA fi és még tizennyolc jeles írónőnk jjv 25 remek novellája. A PATRIA ÍRÓNAK KÖNYVSATRA Apponyi-tér, Petőfi Sándor-n. sarok. KAPHATÓ: A STADIUM KÖNYVSATRA Nemzeti Színház melett EGYESÜLT NŐI TABOR KÖNYVSATRA Váci­ utca (Piarista-ház előtt) .

Next