Esti Ujság, 1943. május (8. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

2 tán körülbelül ugyanolyan erő­sen kiépítették, mint az Ausztrá­liától északkeletre levő sziget­­koszor­útámaszpontjait. A japán jelentések szerint, az amerikaiak is lázasan dolgoznak az Aleuti szigetek ttég birtokukban levő támaszpontjainak kiépítésén Alaska partvidéke előtt. Fő­támaszpontjaik jelenleg Dutch Harbour, Kodiak szigete az Alas- Isai-öbölben, valamint Anchorage a Cook-sziget belső öblében. Kü­lönösen Anchorage megerősíté­sére tesznek széleskörű intézke­déseket, hogy rendkívül nagy­számú, többmotoros repülőgép számára építenek repülőtereket. Valamennyi szigetre állandóan újabb műszaki csapatok érkez­nek. Az alaskai úton szakadat­lanul hömpölyög a hadianyag és építőanyag a támaszpontok felé. Ezeknek a jeleknek alapján a japánok biztosra veszik, hogy az amerikaiaik támadó előkészületei hamarosan befejeződnek. A keleti Aleuti-szigetek két­ségkívül a legkedvezőbb kiinduló pontokat jelentik az amerikaiak számára Japán elleni támadások végrehajtására. Feltehető, hogy az amerikaiak rövidesen kísérle­tet tesznek a támaszpontok fel­­használására, japán részről már a legközelebbi jövőben számol­nak ilyen támadással. Tokiói hi­vatalos közlés szerint minden szükséges ellenintézkedést meg­tettek. A TOKIO ASAHI SIMBEN jelentése szerint Sigemicu, az új japán külügyminiszter rövid be­szédet intézett minisztériumának hivatalnokaihoz, ismertetve te­vékenységének irányvonalait. Mindenekelőtt megállapította, hogy a külügyminiszter szemé­lyében történt változás semmi­képpen sem jelent változást Ja­pán régóta világosan körvonala­zott nemzeti politikájában En­nek a politikának célja a nagy­­keletázsiai élettér megteremtése, továbbá szorosan együttműköd­ve a szövetséges nemzetekkel, Németországgal és Olaszország­gal, új világrend felépítése az ellenséges hatalmak megsemmi­sítésétől. Sigenicu igen fontos­nak tartja a háború szempontjá­ból, hogy a politikai és katonai téren tett intézkedések teljes összhangban álljanak egymással. Az egyik legfontosabb célja a hadseregfőparancsnoksággal való legszorosabb együttműködés. A Tokio Asahi (Hinbun hang­súlyozza, hogy Sigemicu több megbeszélést tartott Tosio mi­niszterelnökkel és a megbeszé­lések során teljes egyetértés volt megállapítható. Előrelátható, hogy Japán háborús diplomá­ciai Sigemicu irányításával a jövőben a legélénkebb tevékeny­séget fogja kifejteni. Emlékifia a D&Poanella-napco, meseifgicpe Isztanbul, május 1. (Stefani) A Gallipoli térségében az első világháború alatt elesett török hősök dicsőítésére Csanak-Kale közelében emlékművet emelnek. (MTI) Olasz tábornokok kitüntetése és elő­léptetése RÓMA, máj. 1. (Stefani) Az uralkodó Taddeo Orlando hadosztály-tábornokot, Giuseppe Falugi és Francesco la Ferla dandiár-tábornokokat kitüntette és előléptette. Orlando tábornok különösen kitűnt a Mareta-csa­­tákban, Falugi és la Ferla tábor­­nokok pedig a­ tunéziai harcok­ ‘'■n \ i\ \ ' ivt Vf • ■ 't'V ■ ■ '- Vv; ■■ ..I FERENC KISIRÜVU 'vOV-jíöí talk* vj í «*••••. Sstt Ufac*. SZOMBAT, 1943 MATOS T. A Führer főhadiszállásán fogadta Laval francia miniszterelnököt BERLIN, május 1. A Führer főhadiszállásáról je­lentik a Német Távirati Irodá­nak. A Führer április 29-én Rib­­bentrop birodalmi külügyminisz­ter és Bastianini olasz külügyi államtitkár jelenlétében a fő­hadiszálláson fogadta Pierre La­val francia miniszterelnököt. A megbeszélés folyamán a részt­vevője teljes megértést tanúsí­tottak az egyfelől Németorszá­got és Olaszországot, másfelől Franciaországot érdeklő kérdé­sek iránt. Teljes tárgyilagosság­gal megvizsgálták, milyen mér­tékben kell részt vennie Francia­­országnak azokban az erőfeszí­tésekben és áldozatokban, ame­lyeket a tengelyhatalmak az új Európa felépítése érdekében a bolsevizmus, valamint a vele szö­vetkezett angol-amerikai pluto­­kráciák elleni harcban magukra vállaltak és milyen előnyök szár­maznak majd Franciaországra e részvételből. A Német Távirati Iroda diplo­máciai munkatársa írja: Lavalnak a Führer főhadiszál­lásán tett látogatásáról k ladott hivatalos közlemény tartalmából és hangjából következtetni le­het a látogatás jelentőségére. E látogatás beleilleszkedik a Füh­­rernek a Nagynémetországgal szövetkezett nemzetek képvise­lőivel megelőzőleg folytatott megbeszélései sorába. A francia miniszterelnökkel folytatott né­met-olasz megbeszélésnek is az új Európa felépítése érdekében a bolsevizmus, valamint a vele szövetkezett angol-amerikai plu­­tokráciák elleni harc állott a kö­zéppontjában. Eltekintve attól, hogy ennek az Európának védel­mében Franciaország területileg nem lényegtelen szerepet játszik, a megbeszélésen szóbakerülő kér­dések önként adódtak Francia­­országnak a küzdelem erőfeszí­téseiben és áldozataiban való részvételéből, amelynek fejében Franciaország másfelől — m­int a hivatalos közlemény kiemeli — megfelelő előnyökben részesül. Aligha téved tehát az a felfogás, amely szerint a megbeszélés so­rán nem hagyták figyelmen kí­vül azokat a belső francia kér­déseket sem, amelyek különösen az északafrik­ai francia gyarmat­birodalom elleni angol-amerikai támadással kapcsolatosak.-, annál is inkább, mert az ebből keletke­zett helyzet Franciaországot az eddiginél is inkább Európára utalja. Abból a körülményből, hogy a közlemény a megbeszélés valamennyi résztvevőjének „tel­jes megértését“, valamint „tel­jes tárgyilagosságot“ lapít meg annak a kérdésnek meg­vizsgálásában, milyen mérték­ben vegyen részt Franciaország a tengelyhatalmaknak az új Európa felépítéséhez vállalt erő­feszítéseiben és áldozataiban, kö­vetkeztetni lehet a megbeszélé­sek pozitív jellegére. Bastianini olasz külügyi államtitkár jelen­léte mutatja, mennyire teljes az egyetértés a nemzeti szocialista Nagynémet Birodalom és a fa­siszta Olaszország között a kato­nai és politikai vezetés minden kérdésében, amint ez kifejezésre jutott már a Fü­hrernek és a Dúcénak a Führer főhadiszállá­sán április 7-e és 10-e között történt emlékezetes találkozója­­ alkalmából. (MTI) . Laval hazaérkezett Párisba PARIS, május 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Laval francia miniszter­­elnök különvonata, amelyen a vezéri főhadiszállásról visszatért, pénteken 16 óra 40 perckor ér­kezett meg a párisi keleti pálya­udvarra. Számos francia és né­met személyiség jelent meg a kormányfő fogadtatásánál a pá­lyaudvaron, elsősorban a franciai kormány Párisban időző tagjai, valamint a német nagykövetség és a franciaországi német kato­nai főparancsnok képviselői. Az üdvözlés után Laval kísérete tagjaival gépkocsin a Matignon­­palotába hajtatott, ahol a kora­esti órákban sajtófogadást ren­dezett. Araim vezérezredes csapatai Medzsez el Bab és Pont du Falls térségében szétvertek három brit hadosztályt és jelentős francia csapatokat Berlin, május 1. (Interinf.) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a tunéziai helyzetről a kö­vetkezőket írja: Tegnap az 1. brit hadsereg az előző napi áttörési kísérletek teljes meghasulása után a nyu­gati tuniszi gyújtópontokon, Medzsez el Babtól keletre, vala­mint Pont du Fahs térségében észrevehetően tartózkodóan vi­selkedett. A tengelycsapatoknak a részben visszahódított, részben a régi harci vonalon túl a bri­tektől elragadott széles terepen Grich­el Qued mellett végzett tisztogatási munkálatai azt ered­ményezték, hogy két nap alatt legalább is három brit hadosz­tályt, valamint két ezredkötelék­­nyi francia csapatot sikerült tel­jesen szétverni. Anderson egyik ilyen hadosztálya már tegnap­előtt, amikor Montgomery dél­keleti áttörési kísérletei meghiú­sultak, erős véradót fizetett Rommel kötelékeinek, úgyhogy Araim vezérezredes csapatai most jóformán utolsó maradvá­nyait küszöbölték ki. Ezeken fe­lül az utóbbi három napon ma­gában Gric­­el Qued térségében három brit páncélos dandárt, összesen 92 harckocsival sikerült szétverni. A támadóknak ezek a súlyos veszteségei annál inkább latba esnek, mert a 200 kilomé­teres arcvonal más fontos he­lyein már előzőleg súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Eisenhower hadseregei eredetileg erőszakolt tömegfellépésével, amely szét­szórt helyeken indult meg, re­mélt mozgási szabadsághoz jutni. Azután lehető nagy anyagpazar­­lással elsősorban páncélosok és tüzérség latbavetésével tettek hiábavaló kísérleteket. A Grich­el Qued és a Pont du Fahs mel­lett szerzett tapasztalatok mu­tatták, hogy még különböző pon­tokon egyidejűleg erőszakolt és jól előkészített erőfeszítésekkel sem érnek el sikert. A tengely állásai változatlanul zárt egysé­get alkotnak, noha a támadók száma és anyag tekintetében túl­erőben vannak. Ekként megálla­pítható, hogy Mateur, Medzsez el Bab, Pont du Fahs és Takrouna uralkodó útrendszerei szilárdan a tengely kezében vannak. Az a tény, hogy nem ezek a községek, hanem a tőlük keletre lévő köz­lekedési gócpontok a döntőek, lehetővé teszi p. tengelynek, hogy ezeket az utakat a belső vonal minden előnyével kihasználják. Éppen az utak ellen intézett hiá­bavaló támadásaiknál szenvedték az ellenséges csapatok a legvé­resebb veszteségeket. Ami a harcok részleteit illeti, a parti szakaszon amerikai gya­logosok és francia segéderők támadást kíséreltek meg egy magaslati tömb ellen, amelyet azonban tetemes veszteségükkel visszavertünk. Ettől délre több brit és amerikai támadás folyt a Nsir térségében lévő magaslati tengelyállások, főleg sziklafész­kek ellen. A­ támadókat minde­nütt visszaverték kiinduló állá­saikba. Medjerdától nyugatra és délre is a tengelyerők páncélosoktól támogatva sikerrel folytatták tisztogatási munkáikat és fontos állásokra nyomultak be. Eközben 320 foglyot ejtettek és sok más sebesültet szállítottak be. Med­zsez el Babtól délre a tengely páncélosai, „Tiger“ páncélosoktól támogatva, brit páncélos mozgó­váraknak felderítési vállalkozá­sát visszaverték és közben öt páncélos gépkocsit szétlőttek. Pont du Fachstól északnyugatra és délnyugatra a britek és a francia zsoldosok egyes előretö­résekre szorítkoztak, amelyeket a tengely biztosító csapa­tai felfogtak és elutasítottak. Egy brit kémlelő csoport, amely dombos helyen lesbe jutott, szívós ellenállás közben, ke­vés emberének kivételével, akik fogságba kerültek, elesett. A he­gyes-dombos I­­zsebel Fidrive délnyugati szárnyán az óvatosan felvonuló amerikaiak és francia zsoldosok tartózkodóan viselked­tek. A tengely előcsapatai jelen­tős veszteségeket okoztak nekik. A déli szakaszon német és olasz erők nagyarányú rajtaütéssel be­nyomultak két brit magaslati ál­lásba, amelyeket elfoglaltak és belefoglaltak a tengely előretolt vonalrendszerébe. Az Enfidaville­­től délre lévő magaslat szélén a Rommel-kötelékek járőrei ered­ményesen leküzdötték Montgo­mery itt teljesen megrekedt csa­patainak sündisznó-állásait. A tengely légi erői ütegállá­sok, páncélosok gyülekezése és gépkocsi-gyülekezések ellen sok sikert tudtak felmutatni. Vadász­­bombázók Medzsez el Bab térsé­gében hat brit páncélost meg­semmisítettek és továbbiakat sú­lyosan megrongáltak. Itt, vala­mint Djebibinánál pusztító talá­latokat értek el a britek három légvédelmi és öt mozsárüteg ál­lása ellen. Medzsez el Bab és Bon Arada között legalább 60 járművet elpusztítottak, illetve felgyújtottak. Pont du Fahstól nyugatra nagyobb ellenséges lő­szerraktárt, nagyméretű bomba­­találattal felrobbantottak. Ezzel együtt több csapatfedezék is ösz­­szeomlott. Tengelyvadászok há­rom saját gép elvesztése mellett légi harcokban ás légi őrség köz­ben csütörtökön 12 brit és ame­rikai repülőgépet lőttek le, és­pedig 6 Lightning, egy Sturri­cane-, három Spitfire- és két Wellington-mintájút. A tengely harci repülőgépei Philippeville kikötőjében jelentős találatokat értek el a rakpartokon és a rak­tárcsarnokon; három nagy tűz is megállapítható volt. (MTI) Egész éjszaka tombolt a közel­harc a takrunai magaslatért ROMA, május 1. (Stefani) A takrunai magaslatért folyt harcokról a következő részlete­ket jelentik: E magaslatokon 1. hadsere­günk védelmi állást rendezett be, amelyet a 70. gyalogezred 1. zászlóaljára, a 202. századra és egy 20 emberből álló német pán­céltörő legénységre bízott. A brit támadás előestéjén ezeknek az olasz és német harcedzett csapatoknak külön olasz és né­met zászlót adtak, jelképéül an­nak, hogy végsőkig való ellen­állásukkal hazájukat közvetlenül védik. Az éjszaka első óráiban a brit tüzérség rendkívül erős elő­készítő tüzelést kezdett, majd újzélandi gyalogság harcik-" sik­­kal oldalán és mozgó tüzérség­gel rohamra indult. Az olasz tü­zérség okozta veszteségek elle­nére az újzélandiak előrejutottak a lejtőn, de ekkor hősi gyalog­jaink ellentámadásra indultak és egész éjszaka tartó kézitusá­ban tartóztatták fel az ellensé­get. Reggel felé az ellenségnek sikerült egy kis hegyi községbe benyomulnia és ezzel a védelmet veszélyeztetnie. Gránátosaink indultak ellenük és kézitusában visszaverték. Délután két zászló­aljunk még jobban biztosította a vonal­ak­at. A brit parancsnokság mégsem mondott le céljáról és az újzélandiakat az 55. angol hadosztály egységeivel megerő­sítve, újra támadásra indította, ez azonban a védők összpontosí­tott zárótüzében összeomlott. Erre az afrikai háború egyik leg­nagyobb tüzérségi párbaja indult meg. A brit tüzérség golyózápor­ral borította el a dombokat, úgy hogy a védők összeköttetése a többi csapatrésszel megszakadt, még a rádióérintkezés is, mert a rádiósok halálosan megsebesül­tek, a készülékek elpusztultak. A harc délután és egész éjszaka is tartott. A védőtt romokból álló fedezékeikben hősiesen kitartot­tak. Április 23-án reggel az el­lenség az elkeseredetten védett pont elfoglalása után ott csak halottakat és sebesülteket talált, súlyos veszteségei miatt az el­lenség nem folytathatta vállal­kozását és drótakadályokkal vé­delmire rendezkedett be, mert ellentámadástól tartott. Csapa­taink hősiességét a londoni rádió is elismerte. Külön ki kell emelni a német páncéltörő legénység­nek a csata folyamán tanúsított hősiességét. A csata részletei megindítóak. Sesa főkáplár négy újzélandi­­val harcolt, kettőt megölt, kettőt megfutamított. Bressanini tize­des megsebesülve, vérével ezt írta egy szelet papírra: Éljen Olaszország! (MTI) Labdarúgó mérkőzést látszó gyermekekre tüzeltek a Grosseto ellen támadó amerikai repülők RÓMA, május 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Az olasz hatóságok pén­teken újabb részleteket közöltek a Grosseto városa ellen végre­hajtott amerikai légitámadásról. Az ellenséges repülőgépek a vá­ros repülőtere ellen intézett tá­madás után a város fölött ala­csonyra ereszkedtek és gépfegy­verrel lőtték a polgári lakossá­got. Eközben egy csoport gyer­mekre is tüzeltek. A gyermekek a városi parkban éppen labda­rúgó mérkőzést tartottak. Az áldozatok száma még nagyobb lett volna, ha véletlenül előzőleg sok gyermeket el nem tiltottak volna a parkban rendezett mér­kőzés megtekintésétől. A hivatalos jelentés a to­vábbiakban rámutat arra, hogy az ellenséges repülők ismét rob­banóanyaggal teli töltőtollakat dobtak le iskolaudvarokra.

Next