Esti Ujság, 1943. november (8. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-02 / 247. szám

2 értekezleten nem lehet egyez­ményt kötni azokra a kérdésekre Vonatkozólag, amelyek elválaszt­ják a Szovjetuniót az angolszász hatalmaktól. Az angol tartózko­dás nem utolsó sorban azon a felismerésen alapszik, hogy az angolszászok és a Szovjet felfo­gása teljesen eltérő az európai kisállamok szerepét illetőleg. Nagy figyelmet keltett Lon­donban az Observer cikke, amely az európai kisállamok föderáció­ját tartja az egyetlen lehetőség­nek arra nézve, hogy Európa, mint politikai tényező, továbbra is fennmaradjon. Az Observer követeli ezt a szövetséget, de ter­mészetesen azzal, hogy Német­országot osszák fel kisállamokra. A Neue Zürcher Zeitung hosz­­szabb londoni tudósítást közöl arről, milyen eredmények várha­tók a moszkvai értekezlet nyo­mán. A tudósítás szerint angol körökben az a vélemény, hogy a­­német kérdés­ tekintetében tel­jes megegyezés létesült Moszkvá­bán és úgy látszik, hogy más európai kérdésekkel kapcsolatban­­ tisztázták az álláspontokat. Londonban már néhány nap óta azt állítják, hogy a balti államok problémája megoldáshoz jutott. Délkeleteurópára vonatkozólag így előre még semmit sem hoztak nyilvánosságra, az egész kérdés­­komplexum azonban nyilvánva­lóan rendkívül beható vizsgáló­dást igényel és ezért alig tételez­hető fel, hogy a megegyezés alapelvein és keretein túlmenő­­leg a részleteket is kidolgozták volna. Valószínű, hogy ez az egész kérdéskomplexum sok más kérdéssel együtt a négy hatalom ama küldöttségeinek munkaterü­letére esik, amelyet „földközi­tengeri bizottság“ néven ismert meg a világ. A moszkvai érte­kezleten egységes felfogás ala­kult ki abban a tekintetben, h­ogy ennek a bizottságnak nem szabad a földközitengeri kérdésekre kor­látozódnia, hanem valójában a szövetségesek egész európai poli­tikáját kell megvitatni. Ebben az esetben londoni vélemény szerint, értelmesebb volna a bizottság székhelyéül inkább európai, mint északafrikai várost választani. Valóban máris Londont jelölik a meg a négyhatalmi bizottság székhelyeként. ÚJ CSATATÉRRŐL ÍR AL­FRED SAALWECHTER német vezértengernagy, tengerészeti szakértő. A Nemzeti Sajtó Tu­dósító berlini jelentése szerint a vezértengernagy a következő­ket írja: — Az utóbbi napokban új „potenciális“ csatatér vonta magára a katonai szakértők figyelmét: a La Manche-csa­torna és annak partvidékei. Dürkirchen óta ezen a vidé­ken meglehetősen kevés volt a harci zaj, de éppen a leg­utóbbi időben egyre szapo­rodtak az összeütközések a német és angol ter­ori erők között a Csatornában. Csak­nem ezzel egyidejűleg Dél­­angliában bizonyos katonai rendszabályokat hoztak, ame­lyek kétségkívül figyelmet ér­demelnek. A déli angol kikö­tőkben tekintélyes angol csa­patkötelékeket vontak össze, köztük légi úton szálított csa­padokat is. Úgy látszik ezen­kívül, hogy az angol légierőt is tetemesen növelték ezen a vidéken. Mintegy négy hónapja az angol előretörések is szaporod­tak a Csatorna vizein, amiből csak általában lehet arra a szándékra következtetni, hogy a német hajóforgalmat az eddiginél jobban akarják za­varni. A legutóbbi angol in­tézkedések lehetnek tisztán tüntető jellegűek is, és csak színlelni akarják esetleg a fo­kozott tevékenységet. Csak további megfigyeléssel lehet majd megállapítani, hogy messzebbmenő szándékok is rejtőznek-e mögöttük. A nyu­gateurópai invázió szempont­jából elsősorban számbajöhető partvidéket a térképen körül­belül könnyen meg lehet ál­lapítani. Német részről termé­szetesen megtették a legalapo­sabb előkészületeket az ilyen kísérletek ellen, bár közelebbi részleteket erre a katonai okok­ból nem lehet közölni. Isti ttisáp "»■ ——— mm­­mmfwmmmmmmmm Újabb szovjet áttörési kísérletek az Azovi-tenger és a Dnyeper között BERLIN, november 1 2. Az Interinf jelenti a keleti arcvonal helyzetéről. A keleti arcvonalon folyó harcok súlypontja október 31-én a déli szakaszon volt. Miközben Krivoj Rog térségében a német ellen­támadások további térnyerést eredményeztek és erős bolsevita harci kötelékek semmisültek meg, az alatt a bolsevisták az Azovi-tenger és a Dnyeper között áttörési ki­­r­etekkel akartak tért nyerni nyu­gat felé. A német harci csoportok elkeseredett ellenállást tanúsítot­tak, a szovjet tömegek nyomását feltartóztatták. Egyes áttört szov­jet harci csoporok, melyek között legnagyobbrészt páncélosoktól támogatott gépesített egységek vagy lovassági kötelékek szerepeltek, elkeseredett harcra kerültek a mozgékony német csapatokkal. A har­cok még folyamatban vannak. A Dnyeper alsó folyásától délre a bolsevi­sták csak egyes előre­töréseket kíséreltek meg, de minden előretörést meghiúsítottunk. A Dnyeper kanyarulatánál folyó harcokban a német kötelékek három irányból folytatták sikeres hadműveleteiket Krivoj Ragtól északra. Német páncélos- és gyalogos ékek a szovjet tömegeket a Saksagan és Ingulez folyók között több csoportra hasították szét. Ezeket a csapatokat az elkeseredett ellenállás ellenére a megsmm­i­sü­lés fenyegeti. Több szovjet áttörési kísérletet, valamint egy össze­­függő szovjet elhárító támaszpont kiépítésére irányuló fáradozásokat hiúsítottak meg a német csapatok. Egyes elvágott szovjet harci csoportokat is megsemmisítettek. Kremencsugtól délre a Dnyeperig véresen összeomlott több szov­jet ezred támadása a német csapatok összpontosított tüzében. Az elhárító sikerből különösen kivették részüket a német tüzérségi ütegek. Kremencsug térségében a szovjet csapatok szűkebb térségbe való szorítására irányuló német hadműveletek kemény harcokban tovább haladnak előre. Ennek során többórás harcokban a németek rohamlövegek segítségével elfoglaltak két makacsul védett szovjet helységet és tovább nyomultak kelet felé. A Dnyeper többi szakaszain a harctevékenység a Kievtől északra levő térség kivételével ellanyhult. Ebben a térségben a német folyam­­állások előtt megállítottak egy szovjet lövészhadosztályt és változa­tos harcok után ellentámadással visszaverték. Azokat a szovjet­­kíséreteket, hogy a harcot tartalékok gyors harcbavetésével javukra döntsék el, nehéz és közepes űrméretű ütegek jól irányzott tüzével meghiúsították. A támadó szovjet lövészhadosztályt harcképtelenné tettük. A középső arcvonalszakaszon csökkent a harcok hevessége A keleti arcvonal középső sza­kaszán a harcok hevességének csökkenése tovább tart. Gomel térségében német grá­nátosok egy ellenséges betörés megtisztítása során nagy terü­letnyereségre tettek szert s a bolsevistákat néhány kilométer­re keletre visszavetették. Gomel­­től északra, valamint Kricsevtől nyugatra a vasárnapi súlyos harcok után csak helyi jellegű harci tevékenységre került sor. A bolsevisták egyes előretöré­­seit már a német állások elő­terében meghiúsították, az el­múlt napokban végrehajtott ki­sebb betöréseket pedig eredmé­nyesen elhárították. Szmolenszktől nyugatra a né­met csapatok kisebb vállalkozá­sai ugyancsak saját vonalaink megjavításához vezettek. A szovjet ellentámadások a német­­ fegyverek elhárító tüzében nem vezettek eredményre. Az ifőjárás rosszabbodása miatt a keleti arcvonal é­zaki szakaszán csak a Ladoga-tótól délre került sor helyi harctevékenységre. Itt mindkét részről csak századnyi erőket vetettek harcba. A német légierőt vasárnap csaknem kizá­rólag a déli szakaszon vetették harcba.* Német harci-, zuhanó­harci-, csatarepülő- és páncél­vadászrepülőgépek a nogaji steppén, valamint Krivoj Rog térségében megtámadták a bol­sevisták támadó mozdulatait, ké­szenléti állásait és utánpótlását. Ennek során 13 ellenséges harc­kocsi semmisült meg, több mint 00, csapatokkal megrakott pán­célos gépkocsi pusztult el, vagy pedig mélytámadások következ­tében vált harcképtelenné, amelyek ezelőtt kétségtelenül a Szovjet területeinek voltak te­kinthetők. Feltűnő az a tény, h­ogy német katonai körök ép­pen a­rro­­tr­ni pillanatban, ami­kor a helyzet a csata bizonyos részleteges területein,­­úgy lát­­szik, a németek javára módosul, különösen tartózkodók. A né­met tábornoki kar szófukar­­ága ismert­­­lens­ég. Ez önma­gában véve am olyan jelenség, amely bármiféle követ­kez­tütést engedne meg, azonban a hallga­tás módja itt-ott mégis nyúj­t támpontokat. Ebben az esetben olyan ember hallgatásának lát­szik, aki magabiztos nyugalom­mal és hideg megfontoltsággal tekint az események elé. A csata mostani helyzete még oly tartós hulámzásoknak van s rá­vetve, hogy az ö­szes műve­letek végső kimeneteléről még semmit sem bírl mondani. Alakulása még minden lehető­séget magában rejt. Ezen­­nem tud változtatni az a tény sem, hogy különösen a legszélső déli szárnyon, a harcok még erősen A Szovjet itt lehetőleg gyorsan próbálja magának biztosítani a Krím-félszigetet. E célból gyors­kötelékekkel át akar törni a no­gaji szteppén a Dnyeper alsó sza­kaszához. Egyes részeknek az át­törés sikerült, de hadműveleti döntést nem tudtak elérni. Úgy látszik, mintha a német arcvonal, amely ezeket a részeket áten­gedte, nyomban ismét összecsu­kódott volna és így az ellenség áttört kötelékei elszigetelve meg­lehetősen kilátástalan harcban állanak a németek oldal-előretö­rései következtében. Mindeneset­re ezeknek a kötelékeknek vesz­teségei óriásiak. Bármilyen fon­tos is legyen ez a térség és ezek a harcok, stratégiai jelentőségben felülmúlják őket a Dnyeper-ka­nyarulatban folyó események. Legalábbis feltűnőnek kell mon­dani, hogy itt a Szovjetnek azok a kísérletei, hogy további tért nyerjen nyugat felé, ezidőszerint megállapodtak, úgyhogy helyen­­ként bizonyos visszaesést is mu­tatnak. Hogy ez a jelenség meny­nyiben csak átmeneti természetű, az később válik majd el. A déli harci eseményekkel szemben a keleti arcvonal közép­ső és északi szakaszának harc­­cselekményei jelentőségben egyre csökkennek, noha a Szovjet ép­pen a középső szakaszon a régi súlyponton továbbra is tevékeny, azonban olyan támadó erőfeszí­tésekkel, amelyeknek most in­kább helyi jellegük van. Az északi szakaszon a kölcsö­nösen élénk rohamcsapat-tevé­­k­enységből a megfigyelő könnyen arra a feltevésre juthatna, hogy a legközelebbi jövőben itt is te­vékenyebb hadvezetéssel kell szá­molni. Német katonai körök ez­időszerint ezt a feltevést nem osztják. Itt alig hihetőnek mond­ják, hogy az Ilmen-tó és Lenin­grád között a legközelebbi jövő­ben nagyobb hadműveletek len­nének várhatók, ámbár természe­tesen tisztában vannak azzal, hogy végeredményben minden a lehetőség határain belül van, mi­ként azt ez a második világhábo­rú már eléggé beigazolta. Német részről mindenesetre az arcvonal valamennyi szakaszán kemény téli háborúra számítanak és erre felkészültek. (MTI) A nogajszki szteppe klasszikus harcmező a lovasság és a gyors gépesített kötelékek számára A Német Távirati Iroda a hadijelentés kiegészítéséül a kö­­vetkezőket közli: Október 31-én a keleti arcvo­nalra jellemző kép alakult ki: a középső arcvonalszakaszon a bolsevista támadások továbbra is rendkívül ellanyhultak és­­ a Kievtől északra lévő térség, va­lamint a Szmolenszktől nyu­gatra fekvő­­ terület eddigi gyújtópontjain a harcok csak helyi , jellegűek voltak. A szmo­­lenszk—orsai gépkocsiút két oldalán, ahol a Szovjet a szét­vert kötelékek feltörésére új tartalékokat vetett küzdelembe és okóber 29-én újból áttörési kísérlettel próbálkozott, a kö­vetkező napon a harcok jelenté­keny mértékben csökkentek, ok­tóber 11-én pedig csaknem tel­jesen megszűntek. A Szovjet ál­landóan súlyos veszteségei nem­csak itt, hanem a gomel-—csemi­­govi harctéren is olyan nagyok voltak, hogy a szovjet vezetés kényszerítve volt az áttörési kí­sérlet bárcsak átmeneti beszün­tetésére. Ez a tény is megerő­síti a német jelentéseket, ame­lyek szerint az eredményes át­­törőkísérletekben résztvett szov­jetkötelékek több mint felüket, sőt sokszor állományuk kéthar­madát feláldozták halottakban, sebesültekben és foglyokban. Az a tény, hogy ezek a veszteségek szovjet részről az egyes áttörési kísérletek között mind nagyobb szünet tartását teszik szüksé­gessé, szemben áll azzal a szov­jetállítással, amely szerint a bolsevista tartalékok kimerí­the­­tetlenek. A nogajszki szteppéken folyó hadműveleteket a terep nagy­mértékben befolyásolta, erre a terepre a teljes fátlanság jel­lemző és így rendkívül hiányzik a földi és légi rejtőzés lehető­ségei Klasszikus harcmező ez a lovasság és a gyors gépesített kötelékek számára, mert termé­szetes akadály nincsen. A falvak és falucsoportok messze feksze­nek egymástól és támaszpon­tokként csak nehezen használha­tók. (MTI)­­ A keleti őszi csata nem csökkenő hevességgel tombol A keleti nagy őszi csata, amely továbbra is nem csökkenő hevességgel tombol, még minden lehetőséget magában rejt, — írja Hallensieben Mo­ton, a Né­met Távirati Iroda katonai tu­dósítója hétfői fejtegetéseiben, majd így folytatja: Úgy látszik, hogy a keleti arcvonal déli részén a nagy csata elérkezett tetőpontjára, leg­alább is, ami a Szovjet erőfe­szítéseit illeti. Ennyiben azt le­het mondani, hogy a csata, amelyet továbbra is a bolsevis­ták rendkívüli támadóakarata jellemzett, áthaladt a második szakaszán. Minden jel arra mu­tat, hogy a csata a harmadik szakasza felé közeledik, amely­nek alakulása nagymértékben függ majd az időjárási helyzet­től. Még nem lehet világosan látni, hogy kinek a javára fog eldőlni. Azonban már most bi­zonyosnak lát­jik, hogy a kez­deményezés egyold­­úsága meg­szűnt, hogy a németek egyre inkább kilépnek tartózkodásuk rugalmasságából és hogy az­ött már olyan térségekben is kezdenek előretapogatódzni. Szemanadem védelm­i tanúja msstségyelését tárgyalja a Ház A­ képviselőház illetékes bi­zottságai a héten folytatják az állami költségvetés tárgyalását Szerdán a honvédelmi, csütörtö­kön a közellátási, pénteken a miniszterelnökségi és kisebb tár­cák, valamint a külügyi tárca költségvetésének tárgyalására kerül sor. Szombaton pedig a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásával befejezik a költ­,­ségvetés bizottsági tárgyalását. Előreláthatólag már a jövő hé­ten a Ház plénuma is megkezdi a költségvetés tárgyalását. Po­litikai körökben úgy tudják, hogy a plenáris vita megindulása előtt Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke pártközi ér­tekezletre hívja össze a pártok vezetőit. Ezen az értekezleten az egyes pártok, kiküldöttei a költ­ségvetés tárgyalásával kapcsola­tos kérdéseket beszélik meg. í­tó szerkesztőségének . CStl htjSSiff telefon zárna­p­iM 44­00 KEDD, 1943 NOVEMBER 2. alighogy kiszabadult — újra Lopott A pes vidéki törvényszék Ba­­rnody János­ tanácsa ma vonta fe­­­­lelősségre Járossy László 18 éves géplakatost, aki kiszabadult a fog­házból és mindjárt másnap két be­töréses lopást követet el Pest­­szentlőrincen. Nagymennyiségű élel­miszert és gépszíjat lopott. A bíróság Jánossyt az elkövetett lopásokért éktévi fegyházra ítélt­e. Horváth Lajos rákoshegyi cipész­mester, aki vett a lopott gépszíjból, orgazdaság vétségéért 50 pengő pénzbüntetést, Rohoska Sámuel bu­dapesti étkezdetulajdonos és ház­mestert pedig, aki zsírt vásárolt a tolvajtól, tulajdon elleni kihágás vétségéért 100 pengő pénzbünte­tést kapott. Az ítélet nem jogerős. — Akinek/a vérnyomása gas és szirmiütödése, rendetlén, úgy érhely­e/ erölfffítés nélkül megfeleld^ k&nnyű kelyfit, ha reggel /hg/imorra/egy '"Rohár termés/etegr „Ferenc József* ke­serűvizet iszik. Kérdezze Kieß or­vosát! J , V & /

Next