Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csémi Károly Hanoiban A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztériumának meghívá­sára Hanoiban tartózkodik a Magyar Népköztársaság ka­tonai küldöttsége Csémi Ká­roly altábornagy, a honvédel­mi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezér­kari főnöke vezetésével. A Nhan Dan című lap azt írja, hogy ez a látogatás elő­segíti a Vietnam és Magyar­ország testvéri hadseregei és népei közötti harci szolidari­tás további erősítését. " A küldöttség érkezését üd­vözölve, a VDK lapjai kifeje­zik hálájukat a testvéri Ma­gyarország pártjának, kor­mányának, népének és had­seregének azért a támoga­tásért és segítségért, amelyet a vietnami népnek nyújtanak az Egyesült Államok agres­­­sziója elleni harcban és a szocializmus építésében. Hazánk és az NDK Hazánk külkereskedelmi forgalmából több mint 10 szá­zalékkal r­észesedik az NDK, és így partnereink sorában a második helyet foglalja el. (Magyarország az NDK part­nerei között az 5. helyet fog­lalja el.) A forgalom értéke az elmúlt évben több mint 4,8 milliárd devizaforint volt. A fejlődés túlszárnyalta a tervezett ütemet, így az 1966 —70-es évekre megkötött, hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásban előírt szin­tet három év alatt elértük, ami 42,9 százalékos növeke­désnek felel meg. Az 1970-es évben a külkereskedelmi kapcsolatok további bővítése várható (tervek szerint ki­vitelünk 10 százalékkal, be­hozatalunk 20 százalékkal nö­vekedik). A forgalom áru­­szerkezetét vizsgálva, a ma­gyar kivitelben nagy súl­­­lyal szerepelnek az ipari ter­mékek, amelyek közül több­nek egyik legnagyobb piaca az NDK. 1970-ben a gépek részesedése 45 százalék lesz, míg a mezőgazdaság termé­kei : gyümölcs, húskészítmé­nyek, konzervek, vetőmagok stb. 30 százalékot adnak. Az NDK szerszámgépeket, ipari berendezéseket (például a vi­­sontai lignitbánya külszíni fejtőberendezései), gépjármű­veket és vegyipari cikkeket szállít. Külkereskedelmi partne­rünk gazdasági helyzetét te­kintve, fejlett ipari ország, az ipari termelésével a vilá­gon a 7. helyen áll. Román miniszter Budapesten Nicolae Bozdognak, a Ro­mán Szocialista Köztársaság belkereskedelmi miniszteré­nek vezetésével szerdán ke­reskedelmi küldöttség érke­­­zett hazánkba. A vendégeket Nyugati pályaudvaron Szurdi István belkereskedel­mi miniszter és munkatársai fogadták. A két miniszter az 1970. évi magyar—román belkereske­delmi választékcseréről, belkereskedelmi tudományos­, műszaki együttműködésről tárgyal, s megnyitja a Divat­­csarnok Lotz-termében ren­dezett román iparcikk-kiállí­tást. Személyi változások Csehszlovákiában Az ülésező CSKP KB el­nökségének és Gustáv Hu­­sák beszámolójának alapján, vita után, a plénum tudomá­sul vette a pártelnökség je­lentését a Központi Bizottság 1969. szeptember 26-i ülésé­nek felhatalmazása alapján végrehajtott káderváltozá­sokról és ezeket jóváhagyta. A Központi Bizottság jóvá­hagyott a kerületi pártbi­zottságok ajánlására történt több lemondást a CSKP KB tagságáról. Jóváhagyta Ale­xander Dubceknak a Köz­ponti Bizottság elnöksége javaslatára benyújtott le­mondását a CSKP KB tag­ságáról. A plénum elfogadta Old­­rich Cernik, Karel Polacek és Stefan Sadovsky lemon­dását a CSKP KB elnökségi tagságáról Cernik egyidejű­leg lemondott miniszterelnö­ki tisztségéről Polacek Csehszlovák Szakszervezetek a Központi Tanácsa elnökének funkciójáról és Sadovsky a CSKP KB titkársági tagságá­ról a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága el­ső titkári tisztségéről és az SZLKP KB titkársági tagsá­gáról. A CSKP KB elnökségének megüresedett helyeire titkos szavazással más személyeket választottak meg. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javas­lattal, hogy Jozef Lenártot megbízzák a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkári tisztsé­gének betöltésével. Egyúttal felmentette a CSKP KB tit­kári funkciójából A Központi Bizottság Jan Pillért javasolta a Csehszlo­vák Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elnöki tisztsé­gének betöltésére, Dalibor Hanest pedig a Csehszlo­­vák—Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottsága elnöki tisztségére ajánlotta. Dr. Lubomir Strougalt ne­vezték ki a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnökévé. Blaiberg kettős élete Philip Blaibergnek két éle­te volt: az egyik, amit a saj­tó festett róla, a rugbyző, szórakozó, jó étvágyai gyó­­gyultról, a másik pedig szün­telen harc volt a halállal. Ezt a felesége mondja a világ második szívátültetéses bete­géről aki — mint emlékeze­tes — 594 napot, rekordidőt élt új szívvel. Blaibergné a Bellezza cí­mű római női hetilapnak írt cikket Elmondja: az 594 nap­ból Blaiberg valójában 248-at töltött a Groote Schuur kór­házban, élet és halál között lebegve. Az otthoni napok közül 95-öt töltött ágyban. Naponta 32—100 tablettát kellett szednie. „Hivatalosan jó volt tűrhe­tő étvággyal evett rugbyzett, teli volt életkedvvel Valójá­ban a dolog másként festett Reggel 9-től délután 5-ig, a férjem nyolc és fél órán,át szenvedett ez alatt csak azért kelhetett fel hogy megborotválkozzék, lezuha­nyozzon, átöltözzön." A Bellezza munkatársa ezek után megkérdezte: va­jon miért volt szükséges Blaibergnek erre a „kettős életre”, amely oly sok re­ményt ébresztett a szívbete­gekben? Blaibergné szerint azért, mert a fokvárosi fogorvos szerette a sikert, a hírnevet, amely azzal járt, hogy úttörő jellegű műtétet végeztek raj­ta. Egy kicsit ezzel is bosszút tudott állni balsorsán. Egyébként cikkeket írt könyvekbe és hetilapokba, interjúkat adott, fényképezni engedte magát pénzért. Azt tanácsolta feleségének, hogy cselekedjen hasonlóképpen. „Amikor majd elmegyek” — mondotta, nem sokkal ha­lála előtt — szükséged lesz a pénzre”. Csütörtök, 1970. Jan. 29. A RASZPUTYIN — h­aRmath I*p EMIDRE; * J W Cy «/ J Örült OIga A gyülekezet legfélelmete­sebb figurájaként Olga Vla­­gyimirovna Lohtinát emle­gették. Ez a szerencsétlen asszony, egy államtanácsos művelt, csinos özvegye, egy szörnyű élmény nyomán meg­őrült. Raszputyin elhatározta, hogy meggyógyítja. Nem si­került neki, de Olga asszony beleszeretett jótevőjébe, és ennek, a maga tébolyult módján adott kifejezést. Nem viselt mást, csak a sztarec levetett ruháiból „ké­szült” rongyokat. Legféltet­tebb kincseként egy kis zsá­kot őrzött, amelyben a mu­zsik kisebb, elcsent használa­ti tárgyait tartotta. Állandó­an sikongatva hívta a szta­­recet a rókaprémes ágyra — nem is mindig sikertelenül. És, ha prédikációját félbe­hagyva, Grigorij atya valaki mással vonult a Szentélyek Szentélyébe, Lohtina arca ki­­gyult, és hangja pengeként metszette ketté a hirtelen tá­madt ünnepélyes csendet: — In­steen! Aki ennek az Istennek odaadja magát, is­tenivé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egyszerűbben adta elő felhí­vását a keringőre. Ha Szibé­riáról, tágas hazájáról a Tú­ra partjáról kezdett szóno­kolni, a hölgyeken kellemes borzongás vett erőt Tudták mi következik, csak azt nem tudták, hogy ki. Raszputyin ilyenkor mindig rátért a fo­lyóparton legelésző lovak ne­mi életére, és a közjáték mindig ugyanúgy fejeződött be: — Gyere, szép kancám! — mondta a szent ember vala­melyik vallási megszállott­nak. Prostituáltnak — vagy éppen hercegnőnek. „Engem megölnek“ A háború harmadik eszten­dejében az állapotok tartha­tatlanná váltak. Az arisztok­rácia zendülése már a Roma­­novokig is eljutott. 1916. december 16-án az uralkodócsalád tekintélyes tagja jelent meg audiencián, az éppen Carszkoje Szeloban tartózkodó cárnál: Pável nagyherceg. Hamarosan ki­derült, hogy a nagyherceg, Miklós nagybátyja, már nemcsak a saját, hanem az egész Romanov-família nevé­ben, egy előzetes tanácsko­zás nyomán beszél. Hosszan fejtegette Raszpu­tyin eltávolításának sürgős szükségességét, és — taktikai okokból — alkotmányt köve­telt. És ugyanennek a napnak az éjszakáján, a pétervári Ju­szupov-palota pincéjében „Napjaid meg vannak számlálva“ Ahhoz, hogy ezt a rendkí­vül izgalmas történelmi kri­mit legalább valamennyire kibontsuk, az időgépben egy kissé visszafelé kell perget­nünk a filmet. A gyilkosság általános okairól aligha kell sokat be­szélnünk. A csodatévő mu­zsik életében talán a legna­gyobb csoda az volt hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban leg­alább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komo­lyan foglalkozik egy puccs­szerű különbéke gondolatá­val. Egy halvacsorán állító­lag, részeg fővel, ki is kot­­­tyantotta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — régensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni. Az Igaz Oroszok, a Fekete százak vezérkara, az ultra­­reakciós háborús párt úgy döntött hogy látványos ellen­akcióval kell megakadályoz­ni Manuszék és a háború be­fejezésében érdekelt pénzcso­portok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető forradalmat is. Mindenek­előtt el kell távolítani Rasz­putyint. Ehhez az első lépés, még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64. számú ház 20-as la­kásába tömegével hordta a posta a „napjaid meg van­nak számlálva” kezdetű, név­telen leveleket, és ismeretlen telefonálók fenyegették ha­lállal a pokrovszkojeit. A Raszputyin-legenda szer­ves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete, hogy meg­jósolta közelgő megsemmisü­lését. De, mint a muzsik egész mítoszában, ebben is, viszonylag könnyen kimutat­ható a racionális mag: a szi­bériai ekkor már úszott az életveszélyes fenyegetések ár­ján. Leánya, Marija elmond­ja könyvében, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhaj­tott: — Fekete felhő lebeg a há­zunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. (Következik: Jóslat és logi­ka.) meggyilkolták Grigorij Jefi­­movics Raszputyint Felmentenék A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szipka József rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemei­nek elismerése mellett — felmen­tette a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövetségé­nek vezetésére kapott meg­bízatása és Pakisztánba tör­tént akkreditálása alól, s ez­zel egyidejűleg Rápai Gyulát kinevezte rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetté, és megbízta a moszkvai nagy­­követség vezetésével Magyar-olasz törté­nész­­konferencia Az Akadémia Történettu­dományi Intézetének, a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek és a római egyetem tör­téneti, valamint modernkori történeti intézetének rende­zésében szerdán háromnapos magyar—olasz történészkon­ferencia kezdődött. Ez a ta­lálkozás, amely a négy évvel ezelőtt Rómában lezajlott el­ső konferencia lefolytatása, jelentős újabb lépés a két or­szág történettudományának együttműködésében. Magyar film, magyar valóság Érdekes előadás a művészklubban helyzetét E viszonylag rövid időszak alatt is felfedezhe­tünk periódusokat amelyek újabb meg újabb problémá­kat hoztak felszínre. Előadá­sában úgy foglalt állást, hogy „a magyar filmek becsület­tel tükrözték a társadalom­ban, és az egyénekben vég­bemenő változást”. Az iroda­lommal együtt vállalta a filmművészet azt hogy lépést tart a társadalmi és tudo­mányos fejlődéssel, s próbál a gyökerekig hatolni a prob­lémák okának kutatásában. Ken Elemezte a filmművészet­fellelhető szemléleti irányzatokat amely 1956 után a múlt deheroizálásával kezdődött meg, és a felsza­badulást követő évek újra­értékelésével folytatódott jelenünk sem mentes problémáktól: filmművésze­­­tünkben újra meg újra fel­fedezhetjük ezeknek az el­lentmondásoknak vizsgálatát Szólt a magyar filmművészet legfiatalabb képviselőiről is, akik szinte minden idegszá­lukkal e jelenhez kapcsolód­nak. Mesterségbeli tudásban már érettek ezek a fiatalok, a gondolati elmélyülés vi­szont olykor még hiányzik náluk. Előadásában beszélt a ma­gyar filmek és a magyar kö­zönség kapcsolatáról, a to­vább élő káros szemléletek visszahúzó erejéről Az elő­adás után érdekes vitával tartalmas beszélgetéssel foly­tatódott a művészklub teg­nap esti programja. A Miskolci Művészklub­ban tegnap, január 28-án es­te Bernáth László, az Esti Hírlap kritikusa tartott elő­adást Magyar film, magyar valóság címmel. Ceglédy Ilo­na, a Miskolci Galéria igaz­gatója köszöntötte az érdek­lődő klubtagokat Bernáth László előadásá­nak címe önmagáért beszélt Filmművészetünk értékelé­sével sokféleképpen lehet foglalkozni. Kétségtelen, hogy egyik legizgalmasabb lehetőség: a magyar valóság szabta feladatokból irány­zatokból közelíteni meg a té­mát 1956-tól napjainkig vizsgálta filmművészetünk Ma: fe­l­sza­b­adu­lási köny van két Tolcsván a A sátoraljaújhelyi járásban, felszabadulási művészeti napok során ma, január 29- én, délután 6 órai kezdettel író—olvasó találkozót rendez­nek Tolcsván. A találkozón Fekete Gyula író felszabadu­lási témájú regényéről, Az 1001 esztendőről beszélget vasóival

Next