Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csémi Károly Hanoiban A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztériumának meghívására Hanoiban tartózkodik a Magyar Népköztársaság katonai küldöttsége Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke vezetésével. A Nhan Dan című lap azt írja, hogy ez a látogatás elősegíti a Vietnam és Magyarország testvéri hadseregei és népei közötti harci szolidaritás további erősítését. " A küldöttség érkezését üdvözölve, a VDK lapjai kifejezik hálájukat a testvéri Magyarország pártjának, kormányának, népének és hadseregének azért a támogatásért és segítségért, amelyet a vietnami népnek nyújtanak az Egyesült Államok agressziója elleni harcban és a szocializmus építésében. Hazánk és az NDK Hazánk külkereskedelmi forgalmából több mint 10 százalékkal részesedik az NDK, és így partnereink sorában a második helyet foglalja el. (Magyarország az NDK partnerei között az 5. helyet foglalja el.) A forgalom értéke az elmúlt évben több mint 4,8 milliárd devizaforint volt. A fejlődés túlszárnyalta a tervezett ütemet, így az 1966 —70-es évekre megkötött, hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásban előírt szintet három év alatt elértük, ami 42,9 százalékos növekedésnek felel meg. Az 1970-es évben a külkereskedelmi kapcsolatok további bővítése várható (tervek szerint kivitelünk 10 százalékkal, behozatalunk 20 százalékkal növekedik). A forgalom áruszerkezetét vizsgálva, a magyar kivitelben nagy súllyal szerepelnek az ipari termékek, amelyek közül többnek egyik legnagyobb piaca az NDK. 1970-ben a gépek részesedése 45 százalék lesz, míg a mezőgazdaság termékei : gyümölcs, húskészítmények, konzervek, vetőmagok stb. 30 százalékot adnak. Az NDK szerszámgépeket, ipari berendezéseket (például a visontai lignitbánya külszíni fejtőberendezései), gépjárműveket és vegyipari cikkeket szállít. Külkereskedelmi partnerünk gazdasági helyzetét tekintve, fejlett ipari ország, az ipari termelésével a világon a 7. helyen áll. Román miniszter Budapesten Nicolae Bozdognak, a Román Szocialista Köztársaság belkereskedelmi miniszterének vezetésével szerdán kereskedelmi küldöttség érkezett hazánkba. A vendégeket Nyugati pályaudvaron Szurdi István belkereskedelmi miniszter és munkatársai fogadták. A két miniszter az 1970. évi magyar—román belkereskedelmi választékcseréről, belkereskedelmi tudományos, műszaki együttműködésről tárgyal, s megnyitja a Divatcsarnok Lotz-termében rendezett román iparcikk-kiállítást. Személyi változások Csehszlovákiában Az ülésező CSKP KB elnökségének és Gustáv Husák beszámolójának alapján, vita után, a plénum tudomásul vette a pártelnökség jelentését a Központi Bizottság 1969. szeptember 26-i ülésének felhatalmazása alapján végrehajtott káderváltozásokról és ezeket jóváhagyta. A Központi Bizottság jóváhagyott a kerületi pártbizottságok ajánlására történt több lemondást a CSKP KB tagságáról. Jóváhagyta Alexander Dubceknak a Központi Bizottság elnöksége javaslatára benyújtott lemondását a CSKP KB tagságáról. A plénum elfogadta Oldrich Cernik, Karel Polacek és Stefan Sadovsky lemondását a CSKP KB elnökségi tagságáról Cernik egyidejűleg lemondott miniszterelnöki tisztségéről Polacek Csehszlovák Szakszervezetek a Központi Tanácsa elnökének funkciójáról és Sadovsky a CSKP KB titkársági tagságáról a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkári tisztségéről és az SZLKP KB titkársági tagságáról. A CSKP KB elnökségének megüresedett helyeire titkos szavazással más személyeket választottak meg. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javaslattal, hogy Jozef Lenártot megbízzák a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkári tisztségének betöltésével. Egyúttal felmentette a CSKP KB titkári funkciójából A Központi Bizottság Jan Pillért javasolta a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnöki tisztségének betöltésére, Dalibor Hanest pedig a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottsága elnöki tisztségére ajánlotta. Dr. Lubomir Strougalt nevezték ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. Blaiberg kettős élete Philip Blaibergnek két élete volt: az egyik, amit a sajtó festett róla, a rugbyző, szórakozó, jó étvágyai gyógyultról, a másik pedig szüntelen harc volt a halállal. Ezt a felesége mondja a világ második szívátültetéses betegéről aki — mint emlékezetes — 594 napot, rekordidőt élt új szívvel. Blaibergné a Bellezza című római női hetilapnak írt cikket Elmondja: az 594 napból Blaiberg valójában 248-at töltött a Groote Schuur kórházban, élet és halál között lebegve. Az otthoni napok közül 95-öt töltött ágyban. Naponta 32—100 tablettát kellett szednie. „Hivatalosan jó volt tűrhető étvággyal evett rugbyzett, teli volt életkedvvel Valójában a dolog másként festett Reggel 9-től délután 5-ig, a férjem nyolc és fél órán,át szenvedett ez alatt csak azért kelhetett fel hogy megborotválkozzék, lezuhanyozzon, átöltözzön." A Bellezza munkatársa ezek után megkérdezte: vajon miért volt szükséges Blaibergnek erre a „kettős életre”, amely oly sok reményt ébresztett a szívbetegekben? Blaibergné szerint azért, mert a fokvárosi fogorvos szerette a sikert, a hírnevet, amely azzal járt, hogy úttörő jellegű műtétet végeztek rajta. Egy kicsit ezzel is bosszút tudott állni balsorsán. Egyébként cikkeket írt könyvekbe és hetilapokba, interjúkat adott, fényképezni engedte magát pénzért. Azt tanácsolta feleségének, hogy cselekedjen hasonlóképpen. „Amikor majd elmegyek” — mondotta, nem sokkal halála előtt — szükséged lesz a pénzre”. Csütörtök, 1970. Jan. 29. A RASZPUTYIN — haRmath I*p EMIDRE; * J W Cy «/ J Örült OIga A gyülekezet legfélelmetesebb figurájaként Olga Vlagyimirovna Lohtinát emlegették. Ez a szerencsétlen asszony, egy államtanácsos művelt, csinos özvegye, egy szörnyű élmény nyomán megőrült. Raszputyin elhatározta, hogy meggyógyítja. Nem sikerült neki, de Olga asszony beleszeretett jótevőjébe, és ennek, a maga tébolyult módján adott kifejezést. Nem viselt mást, csak a sztarec levetett ruháiból „készült” rongyokat. Legféltettebb kincseként egy kis zsákot őrzött, amelyben a muzsik kisebb, elcsent használati tárgyait tartotta. Állandóan sikongatva hívta a sztarecet a rókaprémes ágyra — nem is mindig sikertelenül. És, ha prédikációját félbehagyva, Grigorij atya valaki mással vonult a Szentélyek Szentélyébe, Lohtina arca kigyult, és hangja pengeként metszette ketté a hirtelen támadt ünnepélyes csendet: — Insteen! Aki ennek az Istennek odaadja magát, istenivé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egyszerűbben adta elő felhívását a keringőre. Ha Szibériáról, tágas hazájáról a Túra partjáról kezdett szónokolni, a hölgyeken kellemes borzongás vett erőt Tudták mi következik, csak azt nem tudták, hogy ki. Raszputyin ilyenkor mindig rátért a folyóparton legelésző lovak nemi életére, és a közjáték mindig ugyanúgy fejeződött be: — Gyere, szép kancám! — mondta a szent ember valamelyik vallási megszállottnak. Prostituáltnak — vagy éppen hercegnőnek. „Engem megölnek“ A háború harmadik esztendejében az állapotok tarthatatlanná váltak. Az arisztokrácia zendülése már a Romanovokig is eljutott. 1916. december 16-án az uralkodócsalád tekintélyes tagja jelent meg audiencián, az éppen Carszkoje Szeloban tartózkodó cárnál: Pável nagyherceg. Hamarosan kiderült, hogy a nagyherceg, Miklós nagybátyja, már nemcsak a saját, hanem az egész Romanov-família nevében, egy előzetes tanácskozás nyomán beszél. Hosszan fejtegette Raszputyin eltávolításának sürgős szükségességét, és — taktikai okokból — alkotmányt követelt. És ugyanennek a napnak az éjszakáján, a pétervári Juszupov-palota pincéjében „Napjaid meg vannak számlálva“ Ahhoz, hogy ezt a rendkívül izgalmas történelmi krimit legalább valamennyire kibontsuk, az időgépben egy kissé visszafelé kell pergetnünk a filmet. A gyilkosság általános okairól aligha kell sokat beszélnünk. A csodatévő muzsik életében talán a legnagyobb csoda az volt hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komolyan foglalkozik egy puccsszerű különbéke gondolatával. Egy halvacsorán állítólag, részeg fővel, ki is kottyantotta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — régensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni. Az Igaz Oroszok, a Fekete százak vezérkara, az ultrareakciós háborús párt úgy döntött hogy látványos ellenakcióval kell megakadályozni Manuszék és a háború befejezésében érdekelt pénzcsoportok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető forradalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszputyint. Ehhez az első lépés, még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64. számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a posta a „napjaid meg vannak számlálva” kezdetű, névtelen leveleket, és ismeretlen telefonálók fenyegették halállal a pokrovszkojeit. A Raszputyin-legenda szerves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete, hogy megjósolta közelgő megsemmisülését. De, mint a muzsik egész mítoszában, ebben is, viszonylag könnyen kimutatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életveszélyes fenyegetések árján. Leánya, Marija elmondja könyvében, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhajtott: — Fekete felhő lebeg a házunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. (Következik: Jóslat és logika.) meggyilkolták Grigorij Jefimovics Raszputyint Felmentenék A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szipka József rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemeinek elismerése mellett — felmentette a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása és Pakisztánba történt akkreditálása alól, s ezzel egyidejűleg Rápai Gyulát kinevezte rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté, és megbízta a moszkvai nagykövetség vezetésével Magyar-olasz történészkonferencia Az Akadémia Történettudományi Intézetének, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének és a római egyetem történeti, valamint modernkori történeti intézetének rendezésében szerdán háromnapos magyar—olasz történészkonferencia kezdődött. Ez a találkozás, amely a négy évvel ezelőtt Rómában lezajlott első konferencia lefolytatása, jelentős újabb lépés a két ország történettudományának együttműködésében. Magyar film, magyar valóság Érdekes előadás a művészklubban helyzetét E viszonylag rövid időszak alatt is felfedezhetünk periódusokat amelyek újabb meg újabb problémákat hoztak felszínre. Előadásában úgy foglalt állást, hogy „a magyar filmek becsülettel tükrözték a társadalomban, és az egyénekben végbemenő változást”. Az irodalommal együtt vállalta a filmművészet azt hogy lépést tart a társadalmi és tudományos fejlődéssel, s próbál a gyökerekig hatolni a problémák okának kutatásában. Ken Elemezte a filmművészetfellelhető szemléleti irányzatokat amely 1956 után a múlt deheroizálásával kezdődött meg, és a felszabadulást követő évek újraértékelésével folytatódott jelenünk sem mentes problémáktól: filmművészetünkben újra meg újra felfedezhetjük ezeknek az ellentmondásoknak vizsgálatát Szólt a magyar filmművészet legfiatalabb képviselőiről is, akik szinte minden idegszálukkal e jelenhez kapcsolódnak. Mesterségbeli tudásban már érettek ezek a fiatalok, a gondolati elmélyülés viszont olykor még hiányzik náluk. Előadásában beszélt a magyar filmek és a magyar közönség kapcsolatáról, a tovább élő káros szemléletek visszahúzó erejéről Az előadás után érdekes vitával tartalmas beszélgetéssel folytatódott a művészklub tegnap esti programja. A Miskolci Művészklubban tegnap, január 28-án este Bernáth László, az Esti Hírlap kritikusa tartott előadást Magyar film, magyar valóság címmel. Ceglédy Ilona, a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte az érdeklődő klubtagokat Bernáth László előadásának címe önmagáért beszélt Filmművészetünk értékelésével sokféleképpen lehet foglalkozni. Kétségtelen, hogy egyik legizgalmasabb lehetőség: a magyar valóság szabta feladatokból irányzatokból közelíteni meg a témát 1956-tól napjainkig vizsgálta filmművészetünk Ma: felszabadulási köny van két Tolcsván a A sátoraljaújhelyi járásban, felszabadulási művészeti napok során ma, január 29- én, délután 6 órai kezdettel író—olvasó találkozót rendeznek Tolcsván. A találkozón Fekete Gyula író felszabadulási témájú regényéről, Az 1001 esztendőről beszélget vasóival