Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

Egy amerikai szemével (2. oldal) Így látják a vezetők (3. oldal) Lehetőségek a mechaniz­musban (3. oldal) Hapi , postánkból (6. oldal) fi kocsmából a börtönbe (8. oldalt VILÁG PROLETÁRJAI, EGYISQUETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY­EI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA )'XVI. évfolyam, 41. szám Ara: 80 fillér Szerda, 1970. február 25. Kekkonen­ Moszkvában Gromiko Berlinben Péter János Brüsszelben Urho Kekkonen finn elnök kedden a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására nemhivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A baráti ország államfője február 26-ig tartózkodik a szovjet fővárosban. A seremetyevói repülőté­ren a vendéget Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koselgin, Nyikolaj Podgornij és más hivatalos személyiségek fo­gadták. Gromiko szovjet külügymi­niszter, aki az NDK kormá­nyának meghívása alapján Berlinben tartózkodik, ked­den délután Falin külügy­miniszter-helyettes és Abra­­szimov berlini szovjet nagy­követ kíséretében látogatást tett Otto Winzelnél, az NDK külügyminiszterénél. A találkozón sor került a két külügyminiszter közötti első véleménycserére a két felet érdeklő kérdésekben. Péter János külügyminisz­ter Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter meghívására kedden délután ötnapos hiva­talos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A magyar külügy­minisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminisz­ter, E. Indekeu, a belga ki­rályság budapesti nagyköve­te, valamint a belga külügy­minisztérium számos magas rangú vezetője fogadta. A repülőtéri fogadtatásnál ott voltak­ Molnár László brüsszeli magyar nagykövet és a nagykövetség beosztottai. M Negyvenötösök ióta csak az újvilágot építjük szabad ha­zánk földjén, mindig varázsa, jelentősége volt a szónak: negyvenötösök. Hiszen mindenki tudja, hogy ez a fogalom azokat a bátor, erős hitű embere­ket jelenti, akik szabadsá­gunk születésének eszten­dejében léptek be a pártba. Negyedszázad telt el azóta, s most, az évfordulóra ké­szülődvén, meghatottan érezzük, hogy a fogalom jelképpé nőtt. Egy történel­mi tettekben, küzdelmek­ben gazdag negyedszázad gondjai, alkotásai sűrűsöd­tek benne. Hiszen ők voltak — a negyven­ötösök —, akik an­nak idején a nagy munkát elsőként kezdték, ők voltak —• a régi, illegális harcosok nyomában — az új élet megteremtésének pionírjai, akik először ismerték fel a tennivalókat és elsőkként vállalták az új haza felépí­tésének terheit, kockázatát. Építeni! Ez volt akkor az első számú teendő. A ro­mok helyén életet, munkát, biztonságot teremteni. Hi­szen fedél sem volt az em­berek sokasága feje fölött. S nemcsak a Dunába ros­­kadt hidak, az üszkös ház­falak, a kiégett gyárak le­helték a reménytelenséget, hanem az emberek tekin­tete is. Egy értelmetlen, veszte­s háború után, a ha­lottak százezreit gyászolva. Hitler utolsó csatlósának bélyegével homlokán magyar nép nem tudta, mi­­­lyen sors vár rá, s még ke­vésbé azt, merre tartson. Most, negyedszázad múltán az akkori legbizakodóbbak is úgy emlékeznek, hogy ötven esztendőnél kevesebb idő alatt el sem tudták kép­zelni a sebek gyógyulását. S akkor álltak csatasorba ők, a negyvenötösök, hogy szembes­ül­janak a remény­telenséggel, hogy a kétség­­beesés helyett munkára, a gyötrő önvádaskodás he­lyett helyes önismeretre, a jövőbe vetett bizalomra serkentsék népünket. Anél­kül, hogy a közös felelős­séget kisebbítették volna, iparkodtak meggyőzni az embereket arról, hogy nem a nép volt a csatlós, hanem a Horthy-klikk. S hogy a mi népünknek sohasem volt semmi elszámolni Va­lért sem a nagy szovjet or­szággal, sem a haladás más erőivel. S hogy ez a nép mindig tudta tennivalóit, ha helyes utat, jó példát mutattak neki. S ők v­ Hal­­k~írtk a példamutatásra. Többségükben egyszerű emberek, munkások, rasztok, értelmiségiek. pa­Akkor a lelkesedés lázá­­­ban talán nem is tudták pon­tosan, hogy milyen nagy tettre vállalkoztak. Csak azt tudták, hogy az élen kell járniuk. Hogy éhesen, ron­­gyoskodva is fürgébben kell forgatniuk a romelta­­karító csákányt és lapátot, mint a többieknek. S for­gatták becsülettel, amíg csak helyre nem állt a rend, meg nem indult az élet vérkeringése. S akkor hittek a nehezebb tenniva­lók. Építeni az újat, megte­remteni azt a világot, amely csak képzeletükben élt, de gyakorlatuk nem volt, nem is lehetett az épí­tésében. Sokan közülük gyárak, hivatalok, kisebb­­nagyobb közösségek élére kerültek, bonyolult tenni­valók várták őket. Mások­nak a munkapad mellett kellett képviselniük az új erkölcsű, új ritmusú társa­dalmi rendet. Tőlük kértek választ munkatársaik gyötrő kérdésekre. A külső­­ és belső ellenség is őket tá­madta elsősorban, őket akarta kikezdeni és lejárat­ni. Politizálniuk, érvelniük kellett, ismerni a magunk és ellenfeleink szándékait. S helytállni, mindig helyt­állni a legnehezebb helyze­tekben is. Ehhez a munkához már nem volt elég a hit, a meg­győződés. Tudás, művel­eg kellett. Olyan művelt, okos kommunisták sokaságára volt szükség, akik nem csu­pán a szívükben hordják az újat, hanem szakmailag, tudás dolgában is felkészül­tek a tennivalókra. A har­cos élgárda tehát fegyve­rei közé sorolta a könyvet is. Felnőtt emberek, ősz ha­jú és fiatalabb negyvenötö­sök sokasága kezdett ta­nulni. Nem voltak különös em­berek, nem műveltek cso­dákat. Tévedtek és hibáz­tak is, mint mások. Egyva­lamivel mégis többek vol­tak az átlagosnál. Mindig, minden helyzetben volt tartalék hitük és erejük a megújulásra. indnyájan nem bírták a lépést a súlyosbo­dó tennivalókkal. Akadtak közöttük méltatla­nok is. De a többség be­csülettel tette, amire képes volt. Dolgozott, harcolt a jövőért, munkálta az új, a művelt, fiatalabb, nemzedék útját. Nevelte a fiatalokat, hogy méltón vehessék át a forradalmi stafétabotot. Oroszlánrészük van abban, amit a negyedszázad alatt megteremtettünk. S bármi­lyen poszton, munka, vagy pihenés közben érné is őket a huszonöt éves évforduló, megbecsüléssel, tisztelettel hajtunk fejet tetteik előtt. Ülésezik a KGST V. B. Kedden Moszkvában meg­nyílt a KGST végrehajtó bi­zottságának 45. ülésszaka. A napirenden a tagállamok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének kérdései szerepelnek. Az ülésszakon Piotr Jaro­­saewicz, a lengyel miniszter­­tanács elnökhelyettese, len­­­gyel megbízott elnököl. Rajta kívül részt vesznek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország,, Mongólia, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió kormányfő­­helyettesei. A KGST fémkohászati ál­landó bizottsága kedden Bu­dapesten dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter elnökle­tével megkezdte 32. üléssza­kát Az értekeileten részt vesznek­ Bulgária, Csehszlo­vákia, a Lengyel­­ Népköztár­saság, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Románia, a Szovjet­unió­ és Jugoszlávia delegá­ciói. A berentei IX. számú fronton Szabó Mihály fúróm­ester nagy gonddal „telepíti” a fúrólyukakat a szénfalba. Fotó: Laczó József. FERDEFOGAZÁS A miskolci Zalka Máté Technikum és Szakközépis­kola fiataljainak jó munkáját megyeszerte ismerik. Különböző üzemeknek, így például az Avas Bútor­gyárnak, a VIMELUX-nak, a megyei vízműnek, a 3. sz. ÉPFU-nak is dolgoznak. Az így nyert összeg felét az intézet fejlesztésére fordítják. Vass László és Toldi László ferdefogazású fogaskere­ket készítenek. Fotó: Sz. Gy. Mérlegen: az elmúlt gazdálkodás A pénzügyi revíziót értékelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnapi, február 24-i ülé­sén a megyei tanács végre­hajtó bizottsága megvitatta és értékelte a pénzügyi osz­tály jelentését az 1969. évi költségvetési, vállalati, terme­lőszövetkezeti pénzügyi reví­ziókról. A beszámoló megállapítja, hogy általában véve mind a megyei tanács, mind a járá­si és a városi tanácsok teljesí­tették 1969. évi ellenőrzési, revíziós tervüket. Az ellenőrzésekről általá­ban elmondható, hogy átfo­­góbbak, komplexebb jellegű­ek voltak, mint 1968-ban, s ez feltétlenül pozitív. Megál­lapítható, hogy a járási és városi tanácsok végrehajtó bizottságai meggondoltan, takarékosan, tervszerűen gazdálkodtak a rájuk bízott költségvetési eszközökkel. A községi tanácsoknál már sokkal kedvezőtlenebb a kép. A községi tanácsoknál, a ta­nácsi vállalatoknál, az általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél és a ktsz-ek­­nél igen sok negatívumot fed­­­tek fel az ellenőrzések az adókkal kapcsolatos pénzügyi tevékenységben. A tsz-eknél pedig a különböző költségve­tési juttatások felhasználásá­ban mutatkoztak szabályta­lanságok. Állásfoglalásában a végre­hajtó bizottság meghatározta az 1970-es év feladatait a pénzügyi gazdálkodási munka hatékonyabbá tételéhez, il­letve a gazdaságpolitikai cé­lok maradéktalan megvalósí­tásához, s külön nyomatékkal hangsúlyozta a gazdálkodást irányító vezetők felelősségét. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZEST Megbeszélés Washingtonban Prágai közlemény Ronald Ziegler, a washing­toni Fehér Ház szóvivője Ge­orges Pompidou francia és Nixon amerikai elnök keddi megbeszélése után tájékoztat­ta a sajtó képviselőit a két államfő tanácskozásáról. A két államfő — mondot­ta — részletekig menően ta­nulmányozta a nemzetközi helyzetet, elsősorban az euró­pai kérdéseket, valamint a Kelet és a Nyugat kapcsola­tait. Ezenkívül megvizsgál­ták a kínai—szovjet viszonyt, az amerikai—szovjet tárgya­lások kérdését, és foglalkoz­tak a különböző gazdasági jellegű európai problémák­kal, valamint a közel-keleti helyzettel is. A cseh belügyminisztéri­um kedden közzétett közle­ménye szerint a Cseh Nemze­ti Tanács elnöksége az alábbi személyeket fosztotta meg cseh állampolgárságától: Jiri Pelikánt (1923), amiért 1969 szeptemberében törvény­­ellenesen elhagyta Csehszlo­vákia területét. Londonban nyilatkozatot adott ki, hogy nem hajlandó visszatérni ha­zájába, és külföldön tanúsí­tott magatartásával kárt okoz Csehszlovákia érdekeinek. Otakar Rambouskát (1923), amiért 1968 szeptemberében törvényellenesen elhagyta Csehszlovákia területét és külföldön tartózkodik: Ivan Svitakot (1923) és Óta Síkot (1919), amiért külföldön tartózkodnak, és magatartá­sukkal kárt okoznak a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság érdekeinek.

Next