Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Az észak-írorszászi ka­o’úius kisebbség egy része annyira tarthatatlannak érzi már helyzetét, hogy menekülni kezd a szomszédos Ír Köztársaságba. A képünkön látható kislányok már Dublinban vannak, ahol sok száz társukkal együtt ka­tonai táborokban élnek . Iráni küldöttség Hushang Ansari gazdasági miniszter vezetésével kedden iráni gazdasági küldöttség érkezett Budapestre, hogy dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két ország gaz­dasági kapcsolatainak bőví­téséről. A delegáció néhány napos budapesti tartózkodá­sa során tárgyal a Magyar­­országra irányuló iráni áruk választékának bővítéséről, il­letve a magyar gépipari ter­mékek exportjának fokozásá­ról. Fajvédők buzdítása A Dél-Rhodesia ellen ho­zott gazdasági szankciók be­tartását vizsgáló ENSZ-bi­­zottság hétfőn a Biztonsági Tanács elé terjesztett jelen­tésében megállapította, hogy számos ország — az ENSZ­­ tagjai — folytatják a fehér kisebbség rezsimjének támo­gatását, s így Salisbury faj­védőit gyakorlatilag újabb bűntettek elkövetésére buz­­t­osítják. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 heves harcok Kandzsában A felszabadító erők által elfoglalt Kirirom város vis­­­szafoglalására küldött újabb kormánycsapatok kedden he­ves harcot vívtak a várba tartó hazafias egységekkel. A kambodzsai kormánycsapatok főparancsnokságának szóvi­vője közölte, hogy a Kiri­­romban körülzárt kormány­katonák, miután lőszerük el­fogyott, kiürítették állásai­kat. Egy részüknek sikerült elmenekülniük, mások fog­ságba estek. Az erősítésül küldött kor­mánycsapatok heves harcban állnak a város körüli dom­bokon a felszabadító erők­kel. A szóvivő közölte azt is, hogy a fővárost Kompong Lom kikötővárossal összekö­tő főútvonal mentén újabb helyiséget, Szaka Meak vá­rost érte támadás. A kor­mánycsapatok „meglehetősen súlyos” veszteségeket szen­vedtek és megsegítésükre dél-vietnami csapatokat irá­nyítottak a térségbe. Külpolitikai hírek Május és június hó fo­lyamán a vientianei légierő három pilótája, valamint a szárazföldi hadsereg 25 tiszt­je és katonája állt át a fel­szabadító erők oldalára — közölte a Pater Lao tájékoz­tató irodája. A 25 tiszt és katona fellázadt, és a laoszi hazafias erők oldalára állva, részt vett Saravane felszaba­dításában. * A most befejeződő tag­­könyvcsere során sokan tá­voznak a Csehszlovák Kom­munista Pártból — írja M. Hajek, a Rudé Právo keddi számában. Ezek az emberek különféle módokon hozzájá­rultak a pártegység megbon­tásához. * Huszonöt éves szocialista fejlődésünket bemutató foto­­dokumentum kiállítás meg­nyitásával és bolgár—magyar barátsági gyűléssel hétfőn magyar hét nyílt a bulgáriai Tirnovóban, valamint a hoz­zá tartozó megyében. * Péter János külügyminisz­ter táviratban üdvözölte Ho Dám­ot, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság újonnan kinevezett külügy­miniszterét. * Praphasz Csharuszathien tábornok, a thaiföldi hadse­reg főparancsnoka, kedden kijelentette: „hamarosan thaiföldi csapatokat kell küldeni Kambodzsába annak megakadályozására, hogy a kommunista erők átlépjék a kambodzsai—thaiföldi ha­tárt”. * A spanyol fővárosban a rendőrség hétfőn délután száz munkást tartóztatott le, akik a vád szerint engedély nélkül tartott gyűlésen vi­tatták meg a kollektív szer­ződéseket és más szociális problémákat. * A bécsi amerikai nagykö­vetség épületében kedden megtartották a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai megbeszélések 24. munkaülé­sét. Több pisztolylövéssel meg­gyilkolták César Gonzalest, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ját és fivérét, valamint meg­sebesítették Raul Herrera pártvezetőt. * Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere kedden találkozott Ali Szabiival, az Arab Szo­cialista Unió legfelső vég­rehajtó bizottságának tagjá­val és Mohamed Favzi tá­bornokkal, az EAK hadügy­miniszterével. * A montreali „Ember és vi­lága” kiállítás magyar pavi­lonja iránt változatlanul nagy az érdeklődés. A közvé­lemény a magyar pavilont tartja az EXPO egyik legsi­keresebb kiállításának, amelynek jelentős részét ha­zánk történelmével és a fel­­szabadulás utáni 25 éves fej­lődésünket dokumentáló anyag foglalja el. * Egy kanadai hajó, a 3335 tonnás Eastcliffe Hall, amely vastömböket szállított, zá­tonyra futott és elsüllyedt a Szent Lőrinc folyón. A hajó utasai közül 11-et kimentet­tek és kórházba szállítottak. Valószínűleg kilencen fullad­tak vízbe, köztük a kapitány, egy nő és egy gyerek is.­­ * Anglia 40 kikötőjében kedd estére teljes volt a zűrzavar. A dokkmunkások erre a­­ napra tervezték általános bérsztrájkjukat, a tőkések azonban az utolsó pillanat­ban hétszázalékos fizetés­­javítást ígértek. Jack Jones, a szállítómunkások szakszer­vezetének főtitkára hétfőn csak este tudta felszólítani a 47 000 szervezett munkást,­­ hogy jelentkezzék munka­helyén. A felhívás azonban már­­ későn érkezett. Kedd reggel Southampton, Manchester, Glasgow, Tilbury dokkjai­ban gyakorlatilag meg sem kezdődött a munka, és londoni rakodóparkok 17 000 a­ dolgozója közül is csak mintegy 7000 jelentkezett munkára. Liverpoolban 11 000 kikötőmunkás maradt­ távol munkahelyétől. Sxettro, T970. p#iu5 T3. Angol vízválasztó elhökkentette az alig egy hónapja hivatalba lé­pett angol konzervatív kormány tagjait az az el­lenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai elképzelése, a délafrikai fegyverszál­lítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol katonai jelenlét meghosszabbítása váltott ki világszerte. A dél­afrikai fegyverembargó feloldása már befejezett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes, bizalmas le­vélben tudatta a nemzetközösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simonstowni szerződés értelmében Anglia bizonyos védelmi fegyvereket fog szállítani Dél- Afrikának”. A részletek még­ hátra vannak ugyan, de Douglas­ Home szombaton már közölhette az elvi elhatá­rozást Rogers amerikai külügyminiszterrel, s az amerikai vendég nem csinált titkot abból, hogy a döntést kockáza­tosnak tartja, mert az — mint mondotta „Afrikában bi­zonyos rosszallást vált majd ki”. Bár a konzervatív párt vezetői csaknem valamennyien elszánt hívei a fegyverszállítások felújításának, nem min­den tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a po­litikai rövidlátás jelének minősítenek. Befolyásos konzer­vatív körökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél­’ malmára hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitáci­­ót” Afrikában. A munkáspárti lord Caradon, aki Anglia ENSZ-főmegbízottja volt június 19-ig, a BBC-rádió adá­saiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszál­lítás nem egyszerű technikai, vagy külkereskedelmi kér­dés, hanem súlyos erkölcsi probléma, amelynek kimene­telétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kérdések egyikében: a faji problé­mában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Observer vezércikke is. Minél mélységesebben csalódnak az afrikai államok — írja a cikk szerzője —, annál nagyobb­ az a veszély, hogy az afrikai országok érzelmei mély gyűlölet­be, Anglia teljes elutasításába csapnak át M Irta: Andrzej Ztoyoh Este a i .­sz.d.i utcában várta a lányt. L­ta, amint bement a könyvesboltba, és ut­ána so­káig türelmetlenkedett, hogy Anna még mindig nem hagyta ott Nárcist. Végre, jól fél óra múlva meglátta Annát. A lány is észrevette, rámosolygott, s elindult a vil­lamosmegállóhoz. Kloss utána, s közben arra gondolt, hogy egyszer mégiscsak eljön az idő, amikor zavartalanul sétálhatnak együtt Varsó utcáin. Amikor hazakísérheti Annát, megcsókol­hatja bárki szeme láttára ... . Ugyanarra a kocsira szálltak. Kloss a németek részére fenntartói fülkébe, Anna a túlzsúfolt „lengyel peronra”. Lopva egymásra tekintettek néha, s Klossnak úgy tűnt, hogy Anna arca boldog mosoly vibrál. A villamos átdübörgött velük a Ponyatovszkij hídon és ráfordult a Jeleniszkára, majd rángat­va fékezett a Groszkovszkij megállóban. A Prá­ga utca sokkal sötétebb volt, mint a belvárosi utcák. De itt már csökkent a zsúfoltság, s Anna is kapott ülőhelyet a kocsiban. Pontosan szemben ültek egymással, s Kloss kitartóan nézte Annát. A villamos hirtelen fékezett. Kloss azonnal észrevette a szerelvény mellett álló bódés kocsit, s mellette az SS-eket. Jól ismert formája volt ez az internálásnak: megállítani a vonatot, vagy villamost, s leszedni róla a munkaképes embe­reket. Kloss nem tétovázott. Utat tört magának a kocsi lengyel szakaszához, karon fogta Annát, s elléptek a csodálkozva tisztelgő öreg fasiszta előtt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Kloss felmért léptekkel vezette a lányt, bár maga is szívesebben visszafordult volna, hogy le­adjon egy sorozatot a brigantikra, akik ordítozva tuszkolták kocsira a jajveszékelő nőket, s a né­mán szenvedő férfiakat. — Hogy tehetted ezt? — kérdezte Anna, ami­kor végre egy csendes útszakaszhoz értek. — Csak így, ahogy történt. Ha nem ezt teszem, már régen a zsúpkocsiban vagy. — Túl sokat kockáztatsz — mondta a lány, de megszorította Kloss karját.­­ — Feladatod van, Anna — mondta Kloss —, s ezért olykor az előírtnál­­ többet kell kockáz­tatni. — De nem láthatnak bennünket együtt. — Igazad van — mondta Kloss, s arra gondolt, mit szólna most Nárcis, ha így együtt látná őket? Karonfogva mentek tovább a néptelen utcán. Kloss e percben még arra sem gondolt, hogy esetleg követhetik őket, s holnap reggel már ott lesz a jelentés Rechte ezredes asztalán. Kloss főhadnagyot egy lengyel lánnyal látták sétálni. Esetleg Lothar Sturmbandführer is tudomást szerez róla ... Anna megállt egy régi épület kapujában. — Hát itt vagyunk. Egy barátnőm adta köl­csön két napra lakását. Elutazott Krakkóba. Be­, jössz? Nem mehetett. Ilzáéknál fél óra múlva várják, s ott meg kell ismerkednie von Henning Benitá­­val, a Harmadik Birodalom legnagyobb remény­ségének leányával, akinek remélhetőleg megtet­szik az Abwehr elegáns tisztje. Ilza és Ruppert villája a Póz Allen, Varsó leg­szebb fasorán volt. Ízlésesen berendezett lakás, érthetően irigyelték érte Ruppertet tiszttársai. A lányért is, de különösen a vele járó anyagi elő­nyökért, s nem utolsósorban­ a tábornok papáért Amikor Kkoss megérkezett, Ilza éppen Lothar Sturmbandfü­hrerrel táncolt. Erről a szögletes fejű, száraz, szikár férfiról az a hír járta, hogy se a nők, se az ital nem tudják levenni lábáról. Kevesen táncoltak. A társaság nagy része a bárpultnál lebzselt. Kifogástalan, sötét öltönyé­ben Henning professzor kirítt a díszegyenruh­ás férfiak társaságából. Úgy állt ott az italpultnál, mintha egy előkelő idegen világból csöppent vol­na e háborús fészekbe. Benita mellette állt, sö­tét szemüvege mögül gyanakvóan nézegette a tár­saságot. — Örülök, hogy mégiscsak eljöttél — sietett hozzá Ruppert, s mindjárt karon fogta Klosst, hogy bemutassa a társaságnak. Először Hen­­ningékhez vezette: — Kloss főhadnagy, az Abwehr és a nők bál­ványa — mondta Benítának, majd a professzor­ral ismertette meg. Henning keze száraz és hideg volt. Benita ke­zét egy másodperccel az udvariasság határán túl tartotta tenyerében. Szemüvege alól a lány fi­gyelmesen megnézte magának Hanst. De a kéz­szorításra villanásnyi fintor futott végig arcán, mintha azt mondaná: no lám, te is csak Hen­ning lányát látod bennem. Ruppert poharakat hozott. A lemezjátszó el­hallgatott, és a professzor mellett Ilza és Lothár jelent meg. — Végre egyszer hivatalos küldöttségek nél­kül is találkoztunk, főhadnagy úr — fordult Lothár Klosshoz. — Gondolom, hogy Sturmbandführer úr nem a tánc kedvéért jött — mondta halkan Kloss. Lothar elmosolyogta magát. — Bizonyos vonatkozásban egy katona soha nem lehet egészen civil. Különösen, ha von Hen­ning professzor közelében van. Ilza nagyon hangosan nevetett valamin. Aztán a professzorhoz lépett: — Táncolna velem, professzor úr? Apám sze­rint ön kitűnő táncos. Henning valóban jól mozgott a parketten. Egy szentimentális tangó ütemére lágyan repítette I­­­zát, Kloss felkérte Benitát. — Azt hiszem, mi már találkoztunk valahol — kezdte Kloss, s dühös volt, hogy semmi oko­sabb nem jutott az eszébe. — Mindig ezzel kezdi az ismerkedést, főhad­nagy úr? — Nem, nem! — tiltakozott Kloss. — Nagyon kellemes önnel táncolni. (FolytatyuJo) Aktív időszak következik f­entőképm­i egyetemen A KISZ-vezetők találkoz­nak a minisztériumok képvi­selőivel az egyes szekciókban. Dr. Kahulits László, a Műve­lődésügyi Min. főosztályve­zetője, dr. Kovacsics János, az Egészségügyi Min. fő­­osztélyvezetője, dr. Sei­cs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelm­ezésügyi Minisztérium főosztályvezetője és Kanczler Gyula, a Művelődésügyi Mi­nisztérium főosztályvezető - helyettese a szekciófoglalko­zások vezetőikén­t segítenek a KISZ és az áttami szemek kapcsolatainak készésért­­ésé­ben az eddigi megvitatásával, tapasztalatok A vezető­képző során öt előadás hangzott el. Dr. Vágó Péter, a KISZ KB titkára az MSZMP X. és a KISZ VIII. kongresszusára felkészülés feladatairól beszélt. Az 1960 —70-es tanév tapasztalatairól és a következő tanév felada­tairól Rakusz Lajos, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osz­tályának vezetőhelyettese tar­tott előadást. Dr. Berecz Já­nos, a Külügyminisztérium pártbizottságának titkára kül- és belpolitikai kérdések­ről tájékoztatott, míg dr. Ka­hulits László, a Művelődés­­ügyi Minisztérium főosztályá­nak vezetője, felsőoktatási rendszerünk korszerűsítésé­ről, dr. Susánszky János tan­székvezető egy­etemi docens pedig a vezetéselmélet alap­fogalmairól tartott előadást. Különösen aktív időszak következik ezután a KISZ életében. A KISZ VIII. kongresszusára való felké­szülést segíti elő az egyetemi és főiskolai hallgatók IV. országos konferenciája, jövő év áprilisában. Országos ta­nácskozásokon foglalkoznak a társadalmi közéleti tevé­kenység fokozásával, az egye­temi ifjúság negyedik ötéves tervvel kapcsolatos feladatai­val. A KISZ KB vezetői az egyetemek és főiskolák szer­vezeti munkájának tovább­fejlődését várják a vezető­képző eredményeként. Máté Gy*tki Lassan a vakáció közepé­hez érünk. Az egyetem elő­adótermeiben előadásokat hallgatnak a fiatalok, vitat­koznak, mintha a tanév kö­zepe lenne. A KISZ Köz­ponti Bizottsága július 13—16. között tartja nyári vezető­képző tanfolyamát. A foglal­kozásokon részt vesznek a felsőoktatási intézmények KISZ-bizottságainak titká­rai és a kari titkárok.

Next