Észak Magyarország, 2013. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-13 / Vasárnapi különszám

I ► 11. OLDAL ARANYÉREM ÉS SPORTFESZTIVÁL SŰRŰ ÉV A MOZIKBAN: BRUCE WILLIS FILMJE CSAK AZ EGYIK A SOK FOLYTATÁS KÖZÜL ► 13. OLDAL INFLUENZA JÁRVÁNY MÁR TÍZ­­ ORSZÁGBAN, HOZZÁNK IS JÖN­­ >2. OLDAL ► 3. OLDAL KRISZTINA A NAP SZÉPE ► 3. OLDAL EGY PERCBEN Az ötös lottó 2 heti nyerőszámai 4 12317585 Jokerszám: 588449 Az adatok tájékoztató jellegűek! Egymillió dolláros képtolvajok Londonban került elő a napokban Henri Matisse francia impresszio­nista festő egymillió dollárt érő olaj­képe, amelyet 25 éve loptak el. A lopott műkincsek többsége azonban magángyűjtőkhöz kerül. Síkos terep a hazai műkereskedés is, mert gyak­ran illegális az adóelkerülés miatt. ► 4. OLDAL Lehet-e magyar győztes az Eurovízión? Kiválasztotta A Dal című produkció zsűrije azt a harminc dalt, amely részt vesz az Eurovíziós Dalfesztivál február 2-án, az M1-en induló magyar elő­válogató show-jában. Az előválogatóba bejutott énekesek között van Gáspár Laci, Keresztes Ildikó, Pólyák Lilla, Radics Gigi és Vastag Tamás. ►s. oldal Az agy formája a döntő? Lehet, hogy megvan a zsenik titka Megfejtették, minek volt köszönhető Einstein kivételes képessége. A világtörténelem egyik legnagyobb tudósának agya most már bizonyí­tottan nem volt átlagos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy innentől bárki­ből Einstein lehet. Czeizel Endre azt mondja: tíz rendkívül tehetséges gyermekből nálunk csak egy lesz kivételes talentum, kilencet „elveszí­tünk”. ► 12. OLDAL A Klebelsber központ vezetője szerint nincs káosz az iskolákban Marekné Pintér Aranka több mint 120 ezer pedagógus főnöke lett. Az ország legnagyobb intézménye, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője azt mondta: nem kockásítják a közoktatást, vagyis nem az a törekvés, hogy egyforma legyen a rendszer, hanem az, hogy igazságo­sabb, átláthatóbb, de azért sokszínű. Az, hogy olcsóbb legyen, nem cél, inkább hosszú távon lesz eredménye az átalakításnak. >1. oldal „Nem az a cél, hogy olcsóbb legyen” Síbörze: havat sajnos nem árultak Síkvidéki származásom miatt gyermekéveimből kimaradt a síelés Szendrei Péter Ahogy végignéztem a mis­kolci síbörzén vásárlók, vá­logatók tömegén, valószínű­leg én voltam az egyetlen, aki csak „fejben” tud síelni. Még szerencse, hogy fotós kollégám járatos a havas dombokról való lesiklás mű­vészetében, így az ő ismere­teire támaszkodhattam... Kovács Tamás kisfiával érkezett a börzére. Amit mondott, szintén segített csökkenteni kialakulóban lévő kisebbrendűségi komp­lexusomat, mert arról me­sélt, hogy a síelés alapvető­en az ő életében sem ját­szott kiemelkedően fontos szerepet, ellenben gyakorla­tilag gördeszkával a talpa alatt nőtt fel, így ennek logi­kus folytatása volt, hogy té­li sporteszköz gyanánt a showboardot választotta. Szombaton már másodszor járt a börzén, a délelőtti órákban kilencéves Bence fiának szerezték be a szere­lést. A kisfiú apja nyomdo­kain jár, ő is a gördeszkát preferálja a hó­mentes idők­ben, a téli lejtőkön pedig a most kapott snowbordot, kö­tést és sisakot használja majd. Tamás remek ötletnek tartja a síbörzét, elmondása szerint míg egy jobb minő­ségű deszkáért akár hatvan­ezer forintot is elkérhetnek a boltokban, addig itt ennek egyharmadáért lehet venni egy sportolásra már alkal­mas eszközt (olcsóbb, mint ha bérelné). A család általá­ban a Tátrába jár, de most féléves a legkisebb gyerek, aki miatt át kell gondolniuk szokásos programjukat. Vass László két fiával ér­kezett Ceglédről - ő a kíná­lati oldalt képviselte. Haj­nalban kelt, hogy itt lehes­sen, de mint mesélte, most nem ment olyan jól az üzlet, mint tavaly; sok érdeklődő volt, de most kevesebben vásároltak, tán mert keve­sebb a pénz. A december jól ment, de a januári piac csak pang. Hogy hogyan jut eszé­be egy tökéletesen sík vi­dékről származó embernek síléceket, sícipőket és desz­kákat árulni, az egyike a vi­lág nagy rejtélyeinek, de Vass László megpróbált vá­laszt adni rá. Ahogy mesél­te, évek óta járják Ausztriát, eleinte lomtalanításból szár­maztak, maradtak meg a síeszközök, aztán rájött, hogy itthon komoly másod­lagos piaca van a külföldön modernebbre cserélt dara­boknak. Negyven éve keres­kedő, megérezte a piacban rejlő lehetőségeket, s már tudatosan keresi az olcsón megvásárolható, drágábban eladható sífelszerelést. Áru­készletében vannak né­­hány éves modellek és diva­tosabb holmik is. Ahogy me­sélte, tavaly óta olyan nagy újdonságok nincsenek, a friss trendek - ha léteznek is ilyenek - egyelőre ide még nem gyűrűztek be. A börze azonban nem csak arra jó, hogy valaki túl­adjon a gyerek kinőtt sícipő­jén, vagy hogy egy két szám­mal nagyobbat vegyen he­lyette, hanem arra is, hogy ápolja a sportbarátságokat, hiszen a sí megszállottjai valószínűleg felbukkannak az ilyen rendezvényeken, amelyek így arra is alkal­mat szolgáltatnak, hogy cso­portos, közös sítúrákhoz szervezzen itt résztvevőket az ember. A lejtő egyik ifjú ördöge Országos sasszinkron A sasszinkron nem egy Sas József film külföldi forgalma­zásához készülő szöveg­alá­­mondás, hanem egy érdekes és fontos természetvédelmi esemény. A Magyar Madárta­ni Egyesület a nemzeti par­kokkal együttműködve évről­­évre (idén ezen a hétvégén) felméri a magyarországi sa­sok állományát. Ennek mód­szere a sasszinkron: sok ön­kéntes az ország sok pontján egy időben számlálja össze a ritka és értékes madarakat. A sasok ugyan nagy távolságo­kat képesek megtenni rövid idő alatt, de egy időpontban ők sem nem tudnak több he­lyen lenni, így két helyen nem tudják őket leltárba venni. A tavalyi sasszinkron alkalmá­val 241 önkéntes közel 12 ezer négyzetkilométert járt be, 530 rétisast, 230 parlagi sast, 7 szirti- és 6 fekete sast számlál­ta össze. Miért fontos nekünk a sasok jelenléte? Ahol ezek a pompás madarak még képe­sek megélni, azokon a terüle­teken nagyjából rendben van a természet, még nem borult fel végzetesen az ökológiai egyensúly. Sas szempontból Magyarország nagyhatalom: 100-150 pár rétisas fészkel ná­lunk, ilyenkor pedig többszö­rösére nő a számuk az itt tele­lő példányokkal. Ezt a mérgezett rétisast a Miskolci Állatkertben rehabilitál­ták, majd szabadon engedték Csávában a miskolci versenyúszók Fórumot tartottak teg­nap a Club Laguna Miskolc Sportegyesület tagjai. Szendrei Péter A fórumra Zsiga Marcell, Miskolc sportért felelős alpol­gármestere mellett a Miskolci Városi Sportiskola vezetését is meghívták. A fórum célja nem a sárdobálás volt, megoldást kerestek a problémáikra. Az egyesületet a versenysportot támogatni kívánó civilek hoz­ták létre, és a színeikben fel­nőtt, kinevelt fiatal úszók már eredményeket is bőséggel hoztak. Ebben a versenyzők­nek és családtagjaiknak is rengeteg munkájuk van, ami most veszélybe került. Az egyesületben folyó ver­senyúszást a múlt évig a mis­kolci önkormányzat is támo­gatta, az év végén azonban már tudni lehetett, hogy az önkormányzat nem támogat­ja tovább a korábbi formában a versenysportot, ehelyett a látványsportok kerülnek maj­d előtérbe. Zsiga Marcell alpolgármes­ter a fórumon elmondta: a vá­ros összességében 60 milliár­dos adósságállománnyal ren­delkezik, és az úszás feltétele­inek biztosítsa évi 240 millió forintot jelent a város költség­­vetésében. Mivel a látványsportok tá­mogatására nyílik lehetőség a TAO-n keresztül, a városveze­tés ezért preferálja a vízilab­dát a futball és a jégkorong mellett, az így befolyó pénz csökkentheti a 240 milliós költséget. A fórum résztvevői szerint a legnagyobb probléma, hogy nincs kommunikáció a MISI vezetése és az egyesület kö­zött, a versenyúszók pedig mostoha körülmények között, gyakorlatilag megszokott edzőjük nélkül készülnek a versenyekre. Azt javasolták, hogy az alpolgármester segít­sen kiépíteni a kommunikáci­ós csatornát az iskolavezetés felé, és hogy ha lehet, a ver­senyúszók számára szerezze­nek egy hozzáértő edzőt - első körben próbálják meg vissza­hívni Kollár Zoltánt -, addig pedig a csapat edzője Hutkai Dániel legyen. A fórum résztvevői főként a kommunikáció hiányára panaszkodtak

Next