Észak Magyarország, 2013. január (70. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-13 / Vasárnapi különszám
I ► 11. OLDAL ARANYÉREM ÉS SPORTFESZTIVÁL SŰRŰ ÉV A MOZIKBAN: BRUCE WILLIS FILMJE CSAK AZ EGYIK A SOK FOLYTATÁS KÖZÜL ► 13. OLDAL INFLUENZA JÁRVÁNY MÁR TÍZ ORSZÁGBAN, HOZZÁNK IS JÖN >2. OLDAL ► 3. OLDAL KRISZTINA A NAP SZÉPE ► 3. OLDAL EGY PERCBEN Az ötös lottó 2 heti nyerőszámai 4 12317585 Jokerszám: 588449 Az adatok tájékoztató jellegűek! Egymillió dolláros képtolvajok Londonban került elő a napokban Henri Matisse francia impresszionista festő egymillió dollárt érő olajképe, amelyet 25 éve loptak el. A lopott műkincsek többsége azonban magángyűjtőkhöz kerül. Síkos terep a hazai műkereskedés is, mert gyakran illegális az adóelkerülés miatt. ► 4. OLDAL Lehet-e magyar győztes az Eurovízión? Kiválasztotta A Dal című produkció zsűrije azt a harminc dalt, amely részt vesz az Eurovíziós Dalfesztivál február 2-án, az M1-en induló magyar előválogató show-jában. Az előválogatóba bejutott énekesek között van Gáspár Laci, Keresztes Ildikó, Pólyák Lilla, Radics Gigi és Vastag Tamás. ►s. oldal Az agy formája a döntő? Lehet, hogy megvan a zsenik titka Megfejtették, minek volt köszönhető Einstein kivételes képessége. A világtörténelem egyik legnagyobb tudósának agya most már bizonyítottan nem volt átlagos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy innentől bárkiből Einstein lehet. Czeizel Endre azt mondja: tíz rendkívül tehetséges gyermekből nálunk csak egy lesz kivételes talentum, kilencet „elveszítünk”. ► 12. OLDAL A Klebelsber központ vezetője szerint nincs káosz az iskolákban Marekné Pintér Aranka több mint 120 ezer pedagógus főnöke lett. Az ország legnagyobb intézménye, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője azt mondta: nem kockásítják a közoktatást, vagyis nem az a törekvés, hogy egyforma legyen a rendszer, hanem az, hogy igazságosabb, átláthatóbb, de azért sokszínű. Az, hogy olcsóbb legyen, nem cél, inkább hosszú távon lesz eredménye az átalakításnak. >1. oldal „Nem az a cél, hogy olcsóbb legyen” Síbörze: havat sajnos nem árultak Síkvidéki származásom miatt gyermekéveimből kimaradt a síelés Szendrei Péter Ahogy végignéztem a miskolci síbörzén vásárlók, válogatók tömegén, valószínűleg én voltam az egyetlen, aki csak „fejben” tud síelni. Még szerencse, hogy fotós kollégám járatos a havas dombokról való lesiklás művészetében, így az ő ismereteire támaszkodhattam... Kovács Tamás kisfiával érkezett a börzére. Amit mondott, szintén segített csökkenteni kialakulóban lévő kisebbrendűségi komplexusomat, mert arról mesélt, hogy a síelés alapvetően az ő életében sem játszott kiemelkedően fontos szerepet, ellenben gyakorlatilag gördeszkával a talpa alatt nőtt fel, így ennek logikus folytatása volt, hogy téli sporteszköz gyanánt a showboardot választotta. Szombaton már másodszor járt a börzén, a délelőtti órákban kilencéves Bence fiának szerezték be a szerelést. A kisfiú apja nyomdokain jár, ő is a gördeszkát preferálja a hómentes időkben, a téli lejtőkön pedig a most kapott snowbordot, kötést és sisakot használja majd. Tamás remek ötletnek tartja a síbörzét, elmondása szerint míg egy jobb minőségű deszkáért akár hatvanezer forintot is elkérhetnek a boltokban, addig itt ennek egyharmadáért lehet venni egy sportolásra már alkalmas eszközt (olcsóbb, mint ha bérelné). A család általában a Tátrába jár, de most féléves a legkisebb gyerek, aki miatt át kell gondolniuk szokásos programjukat. Vass László két fiával érkezett Ceglédről - ő a kínálati oldalt képviselte. Hajnalban kelt, hogy itt lehessen, de mint mesélte, most nem ment olyan jól az üzlet, mint tavaly; sok érdeklődő volt, de most kevesebben vásároltak, tán mert kevesebb a pénz. A december jól ment, de a januári piac csak pang. Hogy hogyan jut eszébe egy tökéletesen sík vidékről származó embernek síléceket, sícipőket és deszkákat árulni, az egyike a világ nagy rejtélyeinek, de Vass László megpróbált választ adni rá. Ahogy mesélte, évek óta járják Ausztriát, eleinte lomtalanításból származtak, maradtak meg a síeszközök, aztán rájött, hogy itthon komoly másodlagos piaca van a külföldön modernebbre cserélt daraboknak. Negyven éve kereskedő, megérezte a piacban rejlő lehetőségeket, s már tudatosan keresi az olcsón megvásárolható, drágábban eladható sífelszerelést. Árukészletében vannak néhány éves modellek és divatosabb holmik is. Ahogy mesélte, tavaly óta olyan nagy újdonságok nincsenek, a friss trendek - ha léteznek is ilyenek - egyelőre ide még nem gyűrűztek be. A börze azonban nem csak arra jó, hogy valaki túladjon a gyerek kinőtt sícipőjén, vagy hogy egy két számmal nagyobbat vegyen helyette, hanem arra is, hogy ápolja a sportbarátságokat, hiszen a sí megszállottjai valószínűleg felbukkannak az ilyen rendezvényeken, amelyek így arra is alkalmat szolgáltatnak, hogy csoportos, közös sítúrákhoz szervezzen itt résztvevőket az ember. A lejtő egyik ifjú ördöge Országos sasszinkron A sasszinkron nem egy Sas József film külföldi forgalmazásához készülő szövegalámondás, hanem egy érdekes és fontos természetvédelmi esemény. A Magyar Madártani Egyesület a nemzeti parkokkal együttműködve évrőlévre (idén ezen a hétvégén) felméri a magyarországi sasok állományát. Ennek módszere a sasszinkron: sok önkéntes az ország sok pontján egy időben számlálja össze a ritka és értékes madarakat. A sasok ugyan nagy távolságokat képesek megtenni rövid idő alatt, de egy időpontban ők sem nem tudnak több helyen lenni, így két helyen nem tudják őket leltárba venni. A tavalyi sasszinkron alkalmával 241 önkéntes közel 12 ezer négyzetkilométert járt be, 530 rétisast, 230 parlagi sast, 7 szirti- és 6 fekete sast számlálta össze. Miért fontos nekünk a sasok jelenléte? Ahol ezek a pompás madarak még képesek megélni, azokon a területeken nagyjából rendben van a természet, még nem borult fel végzetesen az ökológiai egyensúly. Sas szempontból Magyarország nagyhatalom: 100-150 pár rétisas fészkel nálunk, ilyenkor pedig többszörösére nő a számuk az itt telelő példányokkal. Ezt a mérgezett rétisast a Miskolci Állatkertben rehabilitálták, majd szabadon engedték Csávában a miskolci versenyúszók Fórumot tartottak tegnap a Club Laguna Miskolc Sportegyesület tagjai. Szendrei Péter A fórumra Zsiga Marcell, Miskolc sportért felelős alpolgármestere mellett a Miskolci Városi Sportiskola vezetését is meghívták. A fórum célja nem a sárdobálás volt, megoldást kerestek a problémáikra. Az egyesületet a versenysportot támogatni kívánó civilek hozták létre, és a színeikben felnőtt, kinevelt fiatal úszók már eredményeket is bőséggel hoztak. Ebben a versenyzőknek és családtagjaiknak is rengeteg munkájuk van, ami most veszélybe került. Az egyesületben folyó versenyúszást a múlt évig a miskolci önkormányzat is támogatta, az év végén azonban már tudni lehetett, hogy az önkormányzat nem támogatja tovább a korábbi formában a versenysportot, ehelyett a látványsportok kerülnek majd előtérbe. Zsiga Marcell alpolgármester a fórumon elmondta: a város összességében 60 milliárdos adósságállománnyal rendelkezik, és az úszás feltételeinek biztosítsa évi 240 millió forintot jelent a város költségvetésében. Mivel a látványsportok támogatására nyílik lehetőség a TAO-n keresztül, a városvezetés ezért preferálja a vízilabdát a futball és a jégkorong mellett, az így befolyó pénz csökkentheti a 240 milliós költséget. A fórum résztvevői szerint a legnagyobb probléma, hogy nincs kommunikáció a MISI vezetése és az egyesület között, a versenyúszók pedig mostoha körülmények között, gyakorlatilag megszokott edzőjük nélkül készülnek a versenyekre. Azt javasolták, hogy az alpolgármester segítsen kiépíteni a kommunikációs csatornát az iskolavezetés felé, és hogy ha lehet, a versenyúszók számára szerezzenek egy hozzáértő edzőt - első körben próbálják meg visszahívni Kollár Zoltánt -, addig pedig a csapat edzője Hutkai Dániel legyen. A fórum résztvevői főként a kommunikáció hiányára panaszkodtak