Eszmélet, 2011 (23. évfolyam, 89-92. szám)
2011 / 89. szám
Az Eszmélet új száma régi adósságot törleszt, midőn az erőszak problémáját úgy is felveti, mint a természeti környezet elleni biotechnológiai támadást. A kapitalizmus története eo ipso az erőszak, a terrorba fizikai kényszerítés végtelen gazdagságának története, s az erőszakos eszközök alkalmazását a rendszerrel szembeni ellenállás sem tudta még eddig megkerülni. Hogyan és miért szüli a globális és nemzeti formájú tőkerendszer nap mint nap az erőszakot, hogyan épül ki e problémakör keretei között az okok és következmények láncolata, sőt, hálózata? Felkészült-e az emberiség a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek ellenőrzés nélküli elszabadulására? Kellően „cool”-e - eléggé ravasz-e - a kapitalizmus arra, hogy minden rendszerellenes kulturális produktumot képes legyen integrálni? Ilyen s ehhez hasonló kérdésekre keresnek választ az itt közölt írások a világtársadalom eltérő fejlődési dimenzióiban és a világrendszer különböző régióiban. „A társadalmi és létbizonytalanság az önvédelem és a puszta létfenntartás különböző válfajaira kényszeríti a lakosság mind szélesebb tömegeit. (Apátia, illegális ügyeskedés, fekete munka, tolvajlás, kemény bűnözés, koldulás, más rétegekben a korrupció, a spekuláció, a mindenen keresztül gázoló érvényesülés, mindenfajta szolidaritás elutasítása.) A gazdasági és a politikai kalandorok ebben a közegben építik ki hálózataikat. A terrorizmus és a fanatizmus a tehetetlenség és a lázadás, a kilátástalanság és a reménykedés sajátos keveréke. Az önvédelem legelterjedtebb formái ennek az ellentmondásokkal telített közbülső állomásai.” Marton Imre EszméleteI, 138. „A terrorizmus általában a gyengék fegyvere az erős állammal szemben; az állami terrorizmus az erős állam fegyvere a gyengékkel szemben. Magától értetődik, hogy a kettő dialektikus viszonyban van egymással. A »ki kezdte?« kérdés rokon a tyúk és a tojás kérdésével. A nem-állami és az állami terrorista ugyanannak a mai szerkezetében vett világtér-rendszernek két aspektusa. A terrorizmus a hatalom aszimmetriájából következik [...].” Johan Galtung Eszmélet 17, 62. „[...] az európai rendszer dinamikáját a nemzetállamok közötti szakadatlan katonai versengés [...] jellemezte. Az európai hatalmak közötti tartós béke kivétel volt inkább, mint szabály: a XIX. század a nyugati civilizáció krónikáiban páratlan jelenséget produkált, a napóleoni háborúkat követő »százéves békét« [...] Ez az időszak sem mondható azonban békésnek: az európai hatalmak számtalan hódító háborút folytattak az Európán kívüli világban, és belebonyolódtak egy olyan pusztító fegyverkezési versenybe, amely a háború iparosításában kulminált.” Giovanni Arrighi Eszmélet 78: 42.