Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)

1920-05-23 / 118. szám

RG0 POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. U­renc Crom OPCI • hétköznap 80 fillér, 1­0­0 »«Ul­ <U a • vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. A tüzes nyelvek. Esztergom, 1920. május 23. A Szentlélek-város terhes éjjelét a magyarság is átvirrasztja. Most még a megcsonkított Magyarország szűk határai közé van bezárva az igazság és tehetet­len a bűnös világ ellen, de ha eloszlik a kétségbeesés sötétsége, lerázzuk nyomo­rúságunk rongyait és letörüljük egymás szeméről a kishitűség könnyeit, vágyain­kat nem akadályozhatják többé a kije­lölt határok, az igazság szétfeszíti bör­tönét és mindenfelé a világon érvényesí­teni fogja erejét és hatalmát. Mert a mi igazságunk sem más, mint a nagy Gali­leai igazsága, az az emberi méltóság, jog, becsület és az a­ végtelen szeretet, amelyet Krisztus hirdetett kétezer évvel ezelőtt; a mi igazságunk sem más, mint az az igazság, amelyet semmiféle erőszak­kal, sem ostorcsapásokkal, sem a keresz­tények millióinak lemészárlásával elhall­gattatni nem lehetett; igen, a mi igazsá­gunk az, amely sírjából feltámad és vér, veritek, könnyek között is békét hordoz szét a világban és hirdettetik, hogy meg­győzze a világot. A krisztustalan Nyugat győzelmi torát megzavarja annak a cso­dálatos szélnek a zúgása, amely a ma­gyarság Szentlélek-eljövetelét jelenti és bűnös ellenségeink szivét máris megre­megteti azon történelmi idők bekövetke­zése, amidőn itt a megcsonkított Magyar­országban leszállanak a tüzes nyelvek, melyek a magyarság felajzott erejéből új békét visznek a világba. Az a világtörténelmi esemény, amely az úgynevezett békeszerződésnek a ma­gyar nemzetre való ráerőszakolása után következik, már egészen a miénk lesz: ez az esemény a magyarság Szentlélek­eljövetelével van kapcsolatban, a tüzes nyelvek szerepével, amelyek az igazság apostoli erejét és elszántságát ébresztik a lelkekben és a hatalmat kihullasztják a krisztusi béke megcsúfolóinak kezéből. A legelső tüzes nyelvek, amelyek Krisztus egyszerű apostolait ihlették meg, az igazság és a szeretet hirdetésével ala­kították át a világot, teremtettek új­­ or­szágokat és tették örökéletűvé a keresz­tény világnézetet. A népek mai pünkösd­jén, amidőn visszatért a kétezer év előtti idők lelketlen, ideáltalan pogánysága, ezek a tüzes nyelvek éppen olyan világhata­lomra kelnek Magyarországból, ahol az igazságot keresztre feszítették. Minden kül­politikai alakuláson, a magyarsággal való minden terven és számításon, minden ki­szipolyozó és elnyomó szándékon, minden idegen intézkedésen, amely az ezeréves Magyarország határai között diszponál és új nemzeti alakulásokat akar előidézni, minden megmozduláson és minden idegen erőkifejtésen keresztültángol a magyarság tüzes nyelve, amely ha kell, lappangó irredentizmus, ha kell, pusztító tűz, ha kell, felvilágosító ige, ha kell, elszánt akarat, ha kell, az elnyomók végzete, ha kell, a szabadság védelmezője, ha kell, a szenvedők vigasztalója, de amely min­denütt ott van, ahol a magyarság élete kivánja az ezeréves haza határai között. * Azzal a szellemmel és azzal az érde­keltséggel, amely a mostani békét rá­oktrojálta a világra és amely úgyis már csak injekciókkal tudja fenntartani ideig­óráig a népek feletti hatalmát, mi már tökéletesen leszámoltunk akkor, amidőn kimondottuk, hogy keresztény Magyar­országot akarunk. A békegyártás műhe­lyéből csak bűn, romlás és gyűlölet ára­molhatik felénk. Magyarország a béke új forrását nyitotta meg, de — hogy az érzelmek felvilágosodjanak, hogy a buzogó magyar erők mind-mind­ a keresztény világnézet küzdőterére gyűljenek, hogy egyek legyünk már egyszer, bátor, elszánt testvér-magyarok a keresztény világnézet fókuszában, hogy a forrás a világ ke­reszténysége felé buzoghasson: jöjj Szentlélek Úristen az igazság kitörő ere­el­jével, — segítsetek a magyarokon tüzes nyelvek! (..) ezt a rövid időt használni! — Pedig milyen sajnálatraméltó, rövidlátó emberek ezek, akik így gondolkoznak. Fogalmuk sincs róla, mily hosszú élet vár még a magyarra és ezalatt mennyi munka, milyen fönséges szerep vár reá a népek történetében ?! Olyanok ezek, mint az ostoba, repülő bogarak a kigyúló fény körül. D—­ Tarka sorok. — A múlt és a jelen. — A béke idejében, amikor az emberek nyu­godt, csendes, megelégedett életet éltek, amikor nem volt annyi gond a megélhetés és az egyéb nélkülözhetlen szükséglet beszerzésére, amikor nem éheztek az emberek, a kisgyermekek ihat­ták a jó édes tejet, amikor a családok asztalán többször megjelent az erőt adó hús, szóval ami­kor nem volt örökös panasz és kétségbeejtő vá­gyakozás a jobb után és továbbá akkor, amikor a magyar haza határain még magyar zászló lenghetett, amikor szabad, boldog, gazdag or­szágban éltünk, akkor az ily csendes kis város­ban, mint Esztergom, sokszor lehetett hallani: „Oh, mily unalmas egy fészek!" Az idő haladt, éveken keresztül folyt a vér, elhaltak ifjak, családapák, ártatlan nők és gyermekek s bekövetkezett a szomorú vég, el­vesztettünk mindent. Éhezünk, nyomorgunk, a menekültek ezreit nem tudjuk elhelyezni. A drá­gaság elgyengít, lerongyol, kisiparos, a munkás elpusztul. — a hivatalnok, a És mi történik ebben a rémes világban, ahol saját hazánkban az ellenség ágyúi fordítják felénk torkaikat ? ! Esztergom ma még határváros, amelyet a hatalmas Duna választ el ellenségeinktől, annyi szabadságunk sincs, hogy annak lágyan folyó habjain ringathassuk csónakjainkat! Esztergomban azonban mulatnak az embe­rek, különösen a fiatalok, szól a zene, ropog a tánc, van lakmározás reggelig. Panaszkodunk nyomorúságról, nélkülözésről, vagy ez mind csak önmagunk ámítása ? Sokat mulatnak az emberek, mintha a végítélet napját éreznék, hisz úgy sem tart az élet soká, ki kell Kertváros. Röviden megemlékeztünk már arról, hogy az esztergomi szénmedence munkáskérdésének meg­oldását a dorogi bánya igazgatója abban látja, hogy munkásait kertes házakhoz­ segitse, vagyis lekötve, foglalkoztatva, felemelve a nincstelenség nyomasztó tudatából, Isten s a haza szeretetét öntse szivükbe. Néhány hete már, hogy közleményünk meg­jelent s azóta nem hallottunk újabbat a kertváros­akcióról, megkérdeztük tehát Schmidt Sándor bányaigazgatót, miképen áll az ügy. A bánya­igazgató válaszát az alábbiakban közöljük: Évek óta terveztem már, hogy mihelyt az új akna telepítési munkálatai befejezést nyernek s az ettől várható lendület az esztergomi szén­medencében bekövetkezik, akkor a munkáskérdés megoldásához látok, igyekezve kipótolni azt, mit a múltban mulasztottunk a munkáskérdés, a mun­kás­jóléti intézmények elhanyagolásával. Módot keresek ahhoz, hogy a munkásságot nevelve, családtagjait foglalkoztatva, ide láncoljam, hova most nem köti semmi gyöngéd szál, egyedül a rideg munkaalkalom, mely konjunktúrákhoz lévén kötve, a bányászt is vándorláshoz szoktatja. Az első tervezgetés Kornháber alezredes jóbarátommal 6—7 év előtt kezdődött, mikor egy kertváros körvonalait rajzolgattuk, melyet Leányvár és Csóv határában képzeltünk először a vasút mentén elterülő mocsaras rétek lecsapo­lása után. Sok-sok minden történt azóta: az átkozott emlékű Károlyi-forradalom, majd a bolsevizmus felszabadított a munkásság lelkében szunnyadó minden elkeseredést, a sok beszédtől, a népbo­londító országcsalóktól hallott ígéretektől már palotákban lakhatni képzelte magát, miglen a kommün megszűntével a józanabb elem tudatára ébredt lehetetlen helyzetének, melybe a gaz internacionálé sodorta, hajlandó megtérni, öröm­mel vallaná magát kereszténynek és magyarnak s csak az alkalmat várja, mikor a gazság hir­detői, a szakszervezetek még mindig látható és mozgó vezetői eltűnnek a láthatárról, megszün­tetve ezzel az átélt terror utolsó magvait is. Ha valaha, úgy most kötelessége minden magyar embernek kihasználni a tömegpsziché sokszor kifürkészhetetlen hajlandóságát, meg kell hogy mutassuk az utat, hogy sem frázisokkal, sem hazug ígéretekkel nem jutunk a paloták birtokába, hanem igenis kezünk munkájával, takarékossággal elérhetjük azt, amire vágyódunk, saját s gyerme­keink tulajdonát képező kertes házunkhoz. Szent kötelességemet vélem teljesíteni akkor, midőn a vállalkozáshoz fogok s miután a mai nehéz viszonyok mellett anyagi támogatásra egye­lőre nem számíthatunk, úgy kell megkezdeni az akciót, hogy egyéb érdekek kiegészítésével hozva azt kapcsolatba, tegyem kivihetővé és a munkás­ság szerény anyagi tehetségének is elérhetővé. Itt kell hogy akciónk Esztergom város kö­zönségének érdekeihez kapcsolódjék, mert ha a kertváros egyúttal Esztergom város fejlődéséhez, a nehéz pótadóval küzdő lakosság tehermentesí­téséhez is­ vezet, csak akkor számíthatunk a vá­ros áldozatkészségére, a kert legelőterületek áten-

Next