Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-09-16 / 75. szám

A buzgó levelező ugyanis azon az álláspon­ton van, hogy a főapát érdemeit a főgymnasium építése körül kiemelkedő nagyszerűeknek s első ran­­gúaknak tartja. Valóban megérdemelnénk a kegyetlenség vád­ját, ha a főapát érdemeiből az uj főgymnasium föl­emelése körül csak egy jottányit is elvitatnánk. Az ő érdeme tagadhatatlanul örök hálára kötelezte le városunkat s az egész ország minden műveit pol­gárát, ki a tanügy sorsát s nemzet sorsával azo­nosítja. De van-e érdeme a mi szegény, sokat össze­vissza csonkított városunknak az építés körül ? A Pesti Napló levelezője majd hogy csak nem semmibe veszi Esztergom áldozatkészségét. Leszál­lítani igyekszik az érdemet, pedig hát kitör az és elismerést követel. Városunk szerencsétlen csillagzata alatt való­ban óriási erőmegfeszitésekkel létesítette az építke­zést. Minden krajczárjának ezer féle helye van. Régi idült bajok miatt nem képes anyagi viszonyait leg­alább csak tűrhetővé is tenni. És mégis Magyarország leggazdagabb városai­hoz méltó bőkezűséggel ajánlja meg adományát s mint tulajdonos egyedül közművelődése emelése vé­gett lemond belefektetett tőkéje minden anyagi gyü­mölcséről. Nem lehet, nem szabad, igazságos érzületű férfiúnak Esztergom város érdemeit leszállitani vagy el nem ismerni. A szegény asszony fillérének törté­nete mindig meghatóbb és elismerésre méltóbb, mint Salamon király fényes fejedelmi adománya a jeruzsálemi templom építésekor. Tehát hajoljunk meg az érdem előtt ! Városi közgyűlés. (Szept. 13.) — Tágén alapból 100. Halottaskocsi használatáért 250 frt, Ffí és sarja eladásból 1400. A vidéki borok megadóztatása tárgyában tü­zetes jelentés adásra Sziklay, Bárány. Nagy Ferencz, Horváth, Lieb, Schwarcz és Hercz J. küldettek ki. (Szept. 14.) A keddi közgyűlés még mindig sok folytatni valót kezdett. Az egyes tételek tárgyalását közbe­­közbe heves jelenetek szakasztották meg. A kapi­tány fejére annyi támadás borult, hogy alig győzte magáról elhárítani. E kegyülésen megállapították a következő té­teleket : Legelő utáni fűbér 6000. Erdei öl és szálfa eladásból 12,512. Fasina eladásból 300. Gubacs, erdei föld és fa eladásból 30. Csemete fa eladásból 50. Gazdasági állatok eladásából 100. Trágya és szemét eladásából 70 frt. Bélyeg és költség előlegből — Utazási és fi­zetés előlegből 600. Kórháztól 20 ölfa fuvarjáért 60. Szegények szerzeménye kamataiból 504. Száma­dási hibák kiegyenlitéséből 5 frt. Szántóföld és rétek után —. Városi javadal­mak után 958 frt. Tiszti szállások és gyakorló térért 1722.84. Tiszti bútorok használatáért 50. Legénységi háló krajczárokból 1377. Reáliskolai tandíjakból 600. Elemi tandíjakból 600. Adományokból 6. Alapítványi kamatokból 279. Városi kikölcsönzött tőkék után 1600. Városi követelések után késedelmi kamat 300. Előre nem látható vegyesekből 2.500. Cse­lekvő és szenvedő különbözetből —. Telepedési dijakból 15. Súly és ármértékből —. Házalási engedély dijakból —. Mező, erdő, közrendőri büntetésekből 250 helyett 400. Fegyen­­czek és tolonczok élelmez, megtérítése 160. Piaczi árjegyzékek kiadásából 5. Szemét hordási dijakból 240. Vályogvetési engedély dijakból —. Zene enge­délyezési dijakból 50 kr. Hirdetésekből 80 helyett 100. Cselekvő hátralék —. Kis Sátorkő eladatása tárgyában inditvány merülvén föl, az elárusitással, Sziklay József taná­csos bízatott meg. Több jelentés közt mindenesetre érdekes az is hogy a mértékkel való visszaélések miatt a kapitány legszigorúbb intézkedésekre utasíttatik. (Szept. fő­) A tegnapi közgyűlés a függőben maradt té­telekről intézkedett. A közgyűlésileg átrevideált mérleg e szerint következő : bevétel: 60.427 frt. 55 kr. _____kiadás: 81.075 frt. 70 kr. különbözet 20.648 frt. 15 kr. E 42% községi pótadó által lesz megszer­zendő. A hétfői közgyűlés Palkovics Károly polgár­­mester elnöklete alatt már a költségvetés fedezeti részét vette tárgyalás alá. — Megállapittatottak a következő pontozatok : Szántóföldek haszon­bérleteiből 7.038 45 kr. Dunapart bérleteiből 500. Malmoktól 5. Kőbányák bérleteiből 65. Ház és boltok bérleteiből 742.50. Helypénz szedési bérletből 400. Fűzfa ásás és szén­keresés —. A borregálé tárgyában beadott jegyzőkönyv következő változtatással fogadtatott el : I. osztály 50 kr. II. osztály 35 kr. III. oszt. 20. IV. oszt. saját borukat mérők havonkint 50 krt fizetnek s s nincsenek iparigazolvány szerzésére utasítva. A bormérési jogbérlet 1012ra írt. indítványozott jövedelme 1600 frttal 2612 frtra emeltetett föl. A pálinkamérési jogbérlet 5646 frtra 44 kr. helyett 6012 frt. 96 kr. A sörmérési jogbérlet 1349 frt. 63 helyett 1954 frt. 70 krra emelkedett. A téglaégetési haszonbér 522 frt helyett 622 frt. A halászati haszonbér 80 frtja megmaradt. A va­dászati haszonbér 189 frt. 10 kr. szintén. Kövezetvámból 4876. Lőporraktárért 6. Bir­tok változási százalékból 600. Vágóhidoui vágásért 1500. Ebtarthatási váltságból 250. Mészégetésből megmaradni még akkor sem, ha valami elátkozott i sziget tü­ndérországa királynéjává tennének is. A sok idegen arcz, más világ, más emberek, zsongó­­bongó czifra élet, olyan hatással vannak reám, mint a gyermekekre, ha a szivárványba néz. Szép, szép de nem tudja mitől jó, jobban örül a pünkösdi kalácsnak. Megszoktam én már ezt a jó Magyar­­országot. Elvihetnének valami léggömbön szemmel az egész kerek világon, azután ha bekötött leteu­­nének a levegőben való bolygás után a magyar al­föld közepére, a kötelék még mindig szememen volna is, csak egy ital Tisza vízre volna szükségem megtudni, hogy a legkedvesebb levél kellős közepén vagyok. Ha a Kárpátok tetején szálnék le s meg­hallanám azt a kedves zúgást, mindjárt megérezném hogy abban az országban vagyok, mely az isten kalapja mellett a legszebb bokréta. Azt kérdik erre az olvasók, hogy akkor mért mentem hát külföldi fürdőbe mikor ide haza is ta­lálok szebbnél szebb fekvésű fürdő­helyekre. Miért? Hát: „muszájból/ Nagy szó az a muszáj. Az én gondos jó doctorom azt mondta: „Kedves nagyság! ön az oka, ha a közönség megvárja, hogy ön ősszzel ismét viruló egészségben, teljes friss kedél­lyel, üde hanggal jelenjen meg előtte, azért most már köte­lességévé vált, hogy a nyarat valamely külföldi ten­geri fürdőn, például Scheveningenben töltse. Hiába­­ mért hódította meg annyira a közönséget ? Ezt meg kell tennie­ Akármennyire tréfára vettem is a doktor sza­vait, nem rosszul számított, midőn a közönséget em­lítette. Mit nem tennék én meg az én kedves kö­zönségemért, mely engem annyira szeret, a­mire én oly büszke vagyok ! Elmentem tehát előbb E­msbe, — mert azt modták, hogy az a Scheveningen rendkívül unalmas hely, — egy kicsit szórakozni, hogy aztán nyugod­­tabban neki adhassam magam az unalomnak, mel­­­lyel rémitgettek. S bizony nem ok nélkül. Azt hi­szem nincs borzasztóbb fürdő a világon Schevenin­­gennél! Ha minden tengeri fürdő ilyen, akkor szívemből sajnálom azokat, a­kiknek minden év nyarát a tenger kékes-zöld hullámai közt kell átél­­­­niök. A tengeri vidék egyhangúsága a társaság kü­lön­váltsága, ki nem mondhatom, mennyire lehan­­golttá tettek. Itt gyűlöltem meg a külföldet. Itt mindenki magának él. Az ember azt gondolná, hogy akik itt járnak kelnek, nem­ is fürdő vendégek, ha­nem meggazdagodni vágyó tőkepénzesek vagy va­lami találmányon fejeket tört lángelmék, mert itt mindenki magában van. Regényekben gyakran meseszerű­ dolgokat ta­lál az ember leírva a te­ngeri fürdőkről. A regény­írók azt hiszik, regény nem is játszhatik másutt, mint a tengeri fördőkön. Kutattam, néztem hallga­tóztam, de bizony, ha még regényíró lettem volna, sem tudtam volna valami sensatióst összeboronálni. Alkalmasint azért születnek az írók agyában ilye­nek, mert mikor beleültetik az embert a kosárba, s a hullámok közt magára hagyják, van elég ideje sok mindenfélét összegondolni. Már kik fürdőkben akarnak szórakozni, job­ban teszik, ha a hazai fürdőket keresik fel, pl. Ba­­laton-Füreden és Parádon jobban fogják magukat érezni. Egészen más az élet kü­lönösen a társadalmi élet idehaza. ... Itt az egész fürdő majdnem egy család, míg oda künn csak az étkezésnél van egy­szerre több ember együtt. Hanem egy haszna volt az én svédországi idé­zésemnek : külföldi útról visszatérve soha oly bol­dognak nem éreztem magam, midőn a határt ismét átléptem, mint most. Az én kedves ház­a­m, az én szeretett Pestem, s az a kis kedves szerény lak a regényes gödöllői hegyek alatt, az én kis othonom, a­hová pár napi pihenésre vonulni szoktam, mind oly rendkívül édes, boldogító hatást gyakoroltak rám, hogy én azt ki nem mondhatom. Most érzem át csak igazán a népdalt, mel­­­lyel e kis úti visszapillantást kezdettem, s most értem teljesen a közmondás igazságát: „mindenütt jó, de legjobb otthon. Blahanc. Színházi szemle. Alea jacta est ! Tehát a kerületek sorsa bukás volt. Két szenvedélyes párt állott egy­mással szemben. Izgalmas és gyakran conucus harczok után megbukott a rendszer s győzött az előbbvaló állapot. A magyar színészetben bekövetkezett vál­ság Esztergomban és érdekes példákat mutat­­hat. A győri színpártoló egyesület valóban remek társaságának volt oda­adva az eszter­gomi színészet arany almája. Most már nem csak ők látogathatnak hozzánk. Kizárólagos­­sági joguk megszűnt. Akármelyik nagy ma­gyarországi színész társaság belátogathat hoz­zánk. A rövid ideig fóliáit, kizárólagossági rend­szernek kétségkívül nagyszerű előnyei, de nagy hátrányai is voltak. Bevezetésünkben alig volna telünk állításunkat példákkal megbizo­­nyítani. Más alkalomra h­alasztjuk. Most csak azt akarjuk constatálni, hogy a magyar vidéki színészet régi állapotának vis­­­sza­állítása, kétségkívül nem vall emelkedésre hanem igenis visszatérésre, sőt a régi bajok új kitörésére. * * * Völgyi György színtársulata szombaton este tartotta bemutatóját a fürdő vendéglő nagytermében, mely meglehetően teli volt — üres helyekkel. Színre került : 1. Egy katona története. (Színmű öt felvonásban, írták D'Ennery és Cormon for­dította Csepregi Ferencz. Rendező E. Szabó Gyula.) Hogy hívek legyünk, a színpadon még az is ott feketéllett, hogy : „e színpadon először.­ Már mint a fürdő terem színpadán csakugyan először. Maga­ a darab nem egyéb, mint erős hatá­sokra tervezett külsőségek szemenszedett gyüjteléke. Van azonban néhány jelenete, a­mely valóban köl­tői s valóban gyönyörködtető hatású is. Völgyi­né (Madlen) semm­it sem vesztett já­téka kelleméből, hangja üde csengéséből. Meg kell adni, hogy rövid szerepét valóban kifogástalanul állta meg. Arday Ida (Adrienn) a társulat legtehetsé­gesebb drámai tagja. Értelem és érzelem jellemzi minden legkisebb jelenését. Heves szenvedélye el­ragadó s lágy elmélyedése megható. Valóban teljes jogosultsággal várhatjuk tőle a leghelyesebb alko­tásokat. Rózsáné (apátné) minden túlzás nélkül sze­mélyesíti az agg női kor gyöngéit és erényeit. Hangja alakja és színezése erre a genrera csakugyan méltóan képesítik. E. Szabó Gyula (Reuó) sok igyekezettel, de nem elég sikerrel mutatta be magát erősen drá­mai szerepében. A váltakozó érzésekre soha semmi átmenete. Talán más téren inkább kielégít. Kovács Mór (a tábornok) minden tekintet­ben a társaság legfigyelemre méltóbb képességekkel megáldott tagja. Elegantiával s routinnal játszik. Nem vadás­sza a hatást, mely mindamellett mindig követni szokta jelenéseit. Arányi (Lázár) tehetséges, de nem minden hiba nélkül való. Hangján, mely nem bir érzelmessé lágyulni, arezjátékán, mely igen különös s mozdu­latain, melyek sokszor merevek, változtatnia kell s akkor nagy haladás útjára tér. Völgyi Gyula (Samborau) humora inkább a vastagabb burleszk felé hajlik. A kedélyes és ér­zelmes részleteket szerepében vastag comicummal fogta föl. Ilyen megtévedéssel is pártján voltak a kaczagok. A kiemelkedőbb tagokat bemutatták volna. De a társulatnak van még több figyelemreméltó tehet­sége is. Ezek azonban még nem mutathatták be teljesen előnyeiket, kénytelenek vagyunk tehát méltatá­sukkal is máskor előállani. Jobb társulat már volt Esztergomban , de Völgyinek ily jól szervezett társasága még nem szolgálta a szinművészet ügyét minálunk. Vasárnap : 2. Szomszéd uram kakasa. (Népszínmű. Irta Lukácsi Sándor. Zenéjét Heferenber­­ger István. Rendező Völgyi Gy. Karmester Werner Ede.) Maga a darab megkönnyíti feladatunkat. Si­lány egész a hitványságig. Nagyobb badarságokat nem egyhamar gyűjtött egybe, a különben igen szor­galmas és aránylag tehetséges Lukácsi. Foglalkozni tehát, nem foglalkozunk vele. Ez estén lépett föl legelőször Aitner N­ ki (Dani Pauna). Habár szerepé­ben semmi eredetiség sincsen,­­mert gyarló máso­lata Fimun Rózsinak) az ő jelenései mindamellett legérdekesebbek voltak. A kisasszony fölséges hang­anyaggal rendelkezik. Szívből énekel s főleg felső hangjai valóban elragadók. Játéka is igen élénk és rokonszenves»

Next