Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-09-16 / 75. szám

Csütörtök 1880. szeptember 16 áh. Esztergom, 11. évfolyam. Előfizetési ár : egész évre............................ fél évre....................................................3 G fît. —­ 1er. „ — * évnegyedre..............................................1 „50 . Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilt­ér petit soronként 30 kr. 75. szám. ésMKI Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ intézendők.SZÁM ALATT, Kéziratok nem adatnak vissza. Tornatársaságot. Modern nevelésünknek legnagyobb hiánya kétségkívül az, hogy mí­g a szellem fejleszté­sét sok erővel és sokoldalúsággal eszközli, addig a test fejlesztését, a testi erők műve­­­lését majd­hogy nem végkép elhanyagolja Nem egyéb az előírt formalitás rideg meg­tartásánál például csak a tanuló ifjúság tor­né­zása is. Az a hetenkint való egy-két torna óra semmi arányban sem lehet a hetenkinti szellemi fejlődéssel. Nem lehet czélunk bírálat alá venni, hogy a tanuló ifjúság testi képzésére elég-e az az egy két torna­óra , hogy többet lehetne-e joggal követelni s a rendes tantárgyak óráiba ékelni, mert most egészen más kérdést válasz­tottunk megvitatásunk tárgyául. Ha konstatálnunk kötelesség , mostani nemzedék nevelésében a testi hogy a fejlesz­tés hiányos, hogy a tornászat majd csak hogy nem fölösleges s gyorsan leőröltetni­ való tárgy, akkor mit mondjunk a közönség testi erősíté­sé­vel szemben. Dunaiak vagyunk. Úszni és gondolkodni majd hogy nem csak egyszerre tanultunk. A vizi sport kéznél levő eszközeit azonban csak igen lanyhán ves­szük igénybe. Csónak egye­­sületünk nincsen, úszóversenyeink nincsenek. Azok az évenkinti lebocsátkozások a kis dunai ágon csak nem számíthatók holmi kisebbfajta Szekrényessy-féle bravouroknak, úgy volt, hogy mindeddig élénken érez­tük egy alkalmas tornahelyiség hiányait. A Saskert fölszerelés dolgában annyira-m­ennyire még csak megjárta volna, de az időjárás sze­szélyei sok gátat emeltek s a tél ridegsége végkép megszüntette a tornázást. Uj főgymnasiumunk egyik legnevezetesebb helyisége a terjedelmes és kitűnően fölszerelt torna­terem. Nem gátolhatják ennek rendsze­res használatát sem az időjárás viszontagságai sem a téli évszak uralkodása. Minden időben s minden körülmények között hasznát lehet venni­ volna.Alkalmas és állandó tornahelyiség tehát Miként kellene már most a kedvező ki­lát­ásokkal kecsegtető tornahelyiséget igénybe vennünk? Az esztergomi társadalomnak előbb meg kell vóla győződnie arról, hogy a testi erők­­fejlesztése van olyan fontos, mint a szellemi teh­­etsé­gek fol­y­ton k­ép­zése. Az esztergomi társadalomnak azután meg kell győződnie arról, hogy a testi erők fejlesz­tését a főgymnasium tornahelyiségében fölséges eredményekkel lehetne eszközölni. Ezek után megalakulhatna a torna­társa­ság, melynek működő tagjai az esti órákban adnának egymásnak találkozást. Pártoló tag­jaival egyetemben életrevaló társaságot alkot­hatna, mely tespedő társadalmi­ életünknek is elevenséget biztosithatna. A tornaszerek hasz­nnségedhez van kötve minden, Mi jó s nemes van itt e szívben !“ Az ara bűbájos szemével A vőlegény arczába néz fel . Szólna: — csók zárja forró ajkát.. . A fülmisék itt mind ezt hallják, nálatáért természetesen a tagsági dijak felel­nének. Alkalmas tornatanitó, ki a tástkéjizés eszközeit nemcsak elméletben, de gyakorlatban is ösmeri, vezetné a társaság működését a tornateremben. A társaság nemcsak urakra, de hölgyekre is kiterjesztheti figyelmét. Hölgyeink testi kép­zése még lanyhább, mint a férfiaké. A társa­ság hölgy tagjai szintén meghatározott órában találkozhatnának s egyedül végezhetnék torna­óráikat. Tor­n­ázó - társaságunk mik valóban híjával vagyunk , de a körülmények bizonyítják, hogy az állandó társulatnak állandó kerete és biz­tos jövője volna. Természetesen hű­hó nélkül, szerény vi­szonyainkhoz kellene a társaságnak alkalmaz­kodnia, nagyzás és túlhajtás nélkül. Kérjük társadalmunk szószólóit, szívlel­jék meg czikkünk szellemét s tegyenek mielőbb lépéseket­­ a helybeli tornatársaság megalakí­tására ! Mégegyszer az érdemről: „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁROZÁJA. A tölgyek regéje. Én tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zsigásától a lomb megrezdül. Oly bánatos, fájó beszéd ez! Leszáll a hallgató szivéhez, És megtölti azt olyan búval, Mint egy szomorú rege, bú­ dal. Három tölgy a hegy tetejében Egymáshoz hajlik holdas éjben, És a suttogó éji szélnek Hangján a lombok igy beszélnek : Első tölgy. — Tavasz volt, mikor ide jöttek, Vadvirág-koszorút kötöttek . A lány föltette szép fejére, vS úgy borult az ifjú keblére. „Oh lány, — szólott az ifjú hévvel, — Tied vagyok lelkem hitével­. • • Második tölgy. — A nyárnak égető hevében Alkony előtt érkeztek éppen . Lombjaim enyhe sátorában Én őket boldogságra vártam. Lágy füvén sátram mély árnyának Egy hervadt koszorút találtak, És gúnyosan kaczagtak rajta : Ok, a rigók, a völgy viszhangja. Egyszerre csak borulni kezdett : Érzem, hogy minden ágam reszket; Elsötétült a fényes égbolt, A boldog — nem a vőlegény volt !... Harmadik tölgy. — Lombjaim őszi szelek tépték, Felhők bor­ták az ég keblét; Úgy sirt a szél e szörnyű kínnál ! Nini, ott egy kötelet himbál! A Pesti Napló esztergomi levelezője múlt szá­munkban közölt nyilatkozatunkat itt-ott gorombán s mindenütt bizonyos elfogultsággal igyekszik de­­mentálni. Majdhogy csaknem elhiszi az olvasó, fő­leg a fővárosi, hogy a makacs levelezőnek igaza van. Pedig nem lehet igaza.______________________ Látjátok ezt a csonka ágat? Mi törte le? Az őrült bánat, Egy ifjú szívnek rémes titka, —­­Vad fájdalomtól megszakítva. . . Varjak károgtak szerteszéjjel, Alii­g leszállt a sötét éjjel, Szem­fedőt ez borított rája. . . Éjfélenkint itt jár bús árnya! * * * Harmat csillog a csillagfényben, Fölsír a szél a nyári éjben , A fák hajlongunk arra-erre, Egymást kérdezve és felelve. Én tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zúgásától a lomb 'megrezdül. Jöjj kedvesem, siessünk innét! Amit beszélnek, még elhinnéd. Vagy úgy!. . . Hiszen te ezt nem érted. Oh ne is értsd e bús regéket! Komócsy József. Az én fürdői mulatságom. „Messze jártam másutt is volt jó dolgom De a szívem csak azt mondja : jobb otthon/ Hála istennek, idehaza vagyok. Édes tarthatnak idegen országban, nem tudnék én mézzel ottan

Next