Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)
1880-09-16 / 75. szám
Csütörtök 1880. szeptember 16 áh. Esztergom, 11. évfolyam. Előfizetési ár : egész évre............................ fél évre....................................................3 G fît. — 1er. „ — * évnegyedre..............................................1 „50 . Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyiltér petit soronként 30 kr. 75. szám. ésMKI Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ intézendők.SZÁM ALATT, Kéziratok nem adatnak vissza. Tornatársaságot. Modern nevelésünknek legnagyobb hiánya kétségkívül az, hogy míg a szellem fejlesztését sok erővel és sokoldalúsággal eszközli, addig a test fejlesztését, a testi erők művelését majdhogy nem végkép elhanyagolja Nem egyéb az előírt formalitás rideg megtartásánál például csak a tanuló ifjúság tornézása is. Az a hetenkint való egy-két torna óra semmi arányban sem lehet a hetenkinti szellemi fejlődéssel. Nem lehet czélunk bírálat alá venni, hogy a tanuló ifjúság testi képzésére elég-e az az egy két tornaóra , hogy többet lehetne-e joggal követelni s a rendes tantárgyak óráiba ékelni, mert most egészen más kérdést választottunk megvitatásunk tárgyául. Ha konstatálnunk kötelesség , mostani nemzedék nevelésében a testi hogy a fejlesztés hiányos, hogy a tornászat majd csak hogy nem fölösleges s gyorsan leőröltetni való tárgy, akkor mit mondjunk a közönség testi erősítésével szemben. Dunaiak vagyunk. Úszni és gondolkodni majd hogy nem csak egyszerre tanultunk. A vizi sport kéznél levő eszközeit azonban csak igen lanyhán vesszük igénybe. Csónak egyesületünk nincsen, úszóversenyeink nincsenek. Azok az évenkinti lebocsátkozások a kis dunai ágon csak nem számíthatók holmi kisebbfajta Szekrényessy-féle bravouroknak, úgy volt, hogy mindeddig élénken éreztük egy alkalmas tornahelyiség hiányait. A Saskert fölszerelés dolgában annyira-mennyire még csak megjárta volna, de az időjárás szeszélyei sok gátat emeltek s a tél ridegsége végkép megszüntette a tornázást. Uj főgymnasiumunk egyik legnevezetesebb helyisége a terjedelmes és kitűnően fölszerelt tornaterem. Nem gátolhatják ennek rendszeres használatát sem az időjárás viszontagságai sem a téli évszak uralkodása. Minden időben s minden körülmények között hasznát lehet venni volna.Alkalmas és állandó tornahelyiség tehát Miként kellene már most a kedvező kilátásokkal kecsegtető tornahelyiséget igénybe vennünk? Az esztergomi társadalomnak előbb meg kell vóla győződnie arról, hogy a testi erőkfejlesztése van olyan fontos, mint a szellemi tehetségek folyton képzése. Az esztergomi társadalomnak azután meg kell győződnie arról, hogy a testi erők fejlesztését a főgymnasium tornahelyiségében fölséges eredményekkel lehetne eszközölni. Ezek után megalakulhatna a tornatársaság, melynek működő tagjai az esti órákban adnának egymásnak találkozást. Pártoló tagjaival egyetemben életrevaló társaságot alkothatna, mely tespedő társadalmi életünknek is elevenséget biztosithatna. A tornaszerek hasznnségedhez van kötve minden, Mi jó s nemes van itt e szívben !“ Az ara bűbájos szemével A vőlegény arczába néz fel . Szólna: — csók zárja forró ajkát.. . A fülmisék itt mind ezt hallják, nálatáért természetesen a tagsági dijak felelnének. Alkalmas tornatanitó, ki a tástkéjizés eszközeit nemcsak elméletben, de gyakorlatban is ösmeri, vezetné a társaság működését a tornateremben. A társaság nemcsak urakra, de hölgyekre is kiterjesztheti figyelmét. Hölgyeink testi képzése még lanyhább, mint a férfiaké. A társaság hölgy tagjai szintén meghatározott órában találkozhatnának s egyedül végezhetnék tornaóráikat. Tornázó - társaságunk mik valóban híjával vagyunk , de a körülmények bizonyítják, hogy az állandó társulatnak állandó kerete és biztos jövője volna. Természetesen hűhó nélkül, szerény viszonyainkhoz kellene a társaságnak alkalmazkodnia, nagyzás és túlhajtás nélkül. Kérjük társadalmunk szószólóit, szívleljék meg czikkünk szellemét s tegyenek mielőbb lépéseket a helybeli tornatársaság megalakítására ! Mégegyszer az érdemről: „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁROZÁJA. A tölgyek regéje. Én tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zsigásától a lomb megrezdül. Oly bánatos, fájó beszéd ez! Leszáll a hallgató szivéhez, És megtölti azt olyan búval, Mint egy szomorú rege, bú dal. Három tölgy a hegy tetejében Egymáshoz hajlik holdas éjben, És a suttogó éji szélnek Hangján a lombok igy beszélnek : Első tölgy. — Tavasz volt, mikor ide jöttek, Vadvirág-koszorút kötöttek . A lány föltette szép fejére, vS úgy borult az ifjú keblére. „Oh lány, — szólott az ifjú hévvel, — Tied vagyok lelkem hitével. • • Második tölgy. — A nyárnak égető hevében Alkony előtt érkeztek éppen . Lombjaim enyhe sátorában Én őket boldogságra vártam. Lágy füvén sátram mély árnyának Egy hervadt koszorút találtak, És gúnyosan kaczagtak rajta : Ok, a rigók, a völgy viszhangja. Egyszerre csak borulni kezdett : Érzem, hogy minden ágam reszket; Elsötétült a fényes égbolt, A boldog — nem a vőlegény volt !... Harmadik tölgy. — Lombjaim őszi szelek tépték, Felhők borták az ég keblét; Úgy sirt a szél e szörnyű kínnál ! Nini, ott egy kötelet himbál! A Pesti Napló esztergomi levelezője múlt számunkban közölt nyilatkozatunkat itt-ott gorombán s mindenütt bizonyos elfogultsággal igyekszik dementálni. Majdhogy csaknem elhiszi az olvasó, főleg a fővárosi, hogy a makacs levelezőnek igaza van. Pedig nem lehet igaza.______________________ Látjátok ezt a csonka ágat? Mi törte le? Az őrült bánat, Egy ifjú szívnek rémes titka, —Vad fájdalomtól megszakítva. . . Varjak károgtak szerteszéjjel, Aliig leszállt a sötét éjjel, Szemfedőt ez borított rája. . . Éjfélenkint itt jár bús árnya! * * * Harmat csillog a csillagfényben, Fölsír a szél a nyári éjben , A fák hajlongunk arra-erre, Egymást kérdezve és felelve. Én tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zúgásától a lomb 'megrezdül. Jöjj kedvesem, siessünk innét! Amit beszélnek, még elhinnéd. Vagy úgy!. . . Hiszen te ezt nem érted. Oh ne is értsd e bús regéket! Komócsy József. Az én fürdői mulatságom. „Messze jártam másutt is volt jó dolgom De a szívem csak azt mondja : jobb otthon/ Hála istennek, idehaza vagyok. Édes tarthatnak idegen országban, nem tudnék én mézzel ottan