Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-09-11 / 73. szám

Esztergom III évfolyam____ Előfizetési ára : egész évre..........................................6 frt. — lev fél évre...............................................3 „ — * évnegyedre..........................................1,50 „ Egyes szám: 6 kr. A­/, eldliv,o­ tési pénzek az „Esztergom és Vidéke* kifidólim­­ifíilák­on, Széch­enyi-főér 35. sz. in­tézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. i­ l­»gjelenik : h­­e­t­e­n­k­int k­é­t­s­z­e­r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól* petit soronként: 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét, illető levelezések,­ a sz­erkes­­­tőséghez, D’RINCZ-ÖTCZÄ yo. SZÁM Aí.Á. intézet idők. Kéziratokat nem a­­lünk vissza. __ __ 73. szám.________________________Vasárnap,__1881.szeptembeMI-én. Szent István szülővárosához. A magyar történet legfényesebb alakja, a kor legnagyobb szelleme, ki a magyarokat Európa czivilizati­ójába vezérelte s uj vallást adván nemzeté­nek, megszeliditó erkölcseit; a ki a magyar nemzet legválságosabb napjai­ban biztositotta népe sorsát s a kit szentnek tisztelünk: Szent István király emlékezete legyen örökre áldott mikö­­zö­ttünk ! Megszentelte azt a várost, a­mely­ben született, mert Esztergomot azóta a magyar művelődés Bethlenemének nevezheti a történetíró. Megdicsőítette azt a nemzetet, melynek első királya, mert azóta főnkéntebb szellemű, király nem ural­kodott a magyar népen. Megfényesítette a világtörténetet, mert bölcsebb államférfiút s buzgóbb törekvésű apostolt csak keveset talá­lunk kívüle. Évszázadok óta hozzá folyamodott a magyar nemzet segítségért, vigaszta­lásért; évszázadok óta imaszerü áhí­tattal említi nevét s áldja azt a jobb kezet, melynél áldottabb és jobb csak egy Isten keze lehet. Minden esztendőben fényes nemzeti ünnepben üljük meg az ő emlékezetét, mikor ős Buda várában herczegprimá­­sunk kíséretében körülhordják legszen­tebb ereklyénket: szent István jobb kezét. Az ő emlékezetét a mai Magyar­­ország hirdeti. Oszlopa a nép tiszte­lete és szeretete. Dicsősége a magyar nemzet dicsősége. És mégis­ hol találjuk meg örökre jóra, serkentő emlékét maradandó ércz­­len, vagy az idővel daczoló márvány­ban ? Maholnap benépesülnek fővárosunk téréi a magyar Pantheon nagy szelle­meivel s míg hálás elismeréssel eme­­l­lünk szobrot korunk nagyjainak, addig a múltak dicső férfiai csak költésze­tünkben s a nép szívóban bírnak em­lékkel. Szent István király szülővárosához szólunk. Egyik legtekintélyesebb napilapunk, a Pesti Napló, megindította a mozgal­mat, hogy Szent Istvánnak szobrot emeljünk. Lelkesen foly az adakozás s ha mindenki meghozná kötelességét, akkor a legnagyobb magyar király emléke­zete nemsokára díszes szoborban éke­sítené a magyar fővárost. Esztergom a magyar főpapság kö­zéppontja. Esztergom Szent István ki­rály szülővárosa. Innen tehát egész jogos várakozással sokat várhat az or­szág. Minden művelt polgára föl birj­a érteni, milyen kötelességekkel tartozik a szent király emléke iránt s a sze­gény ember fillérje ép oly értékű, mint a dúsgazdag aranya. A megindult mozgalomhoz csatla­kozzunk teljes szívvel és lélekkel. Szent István király szobrára ada­kozzunk módunk és tehetségünk sze­rint. Mert nekünk nem szabad, nem lehet visszamaradnunk. Az adakozások, legyenek azok bár­milyen szerény mérvűek is, a Pesti Napló szerkesztőségébe küldendők. Közönségünk szolgálatára kijelent­jük, hogy a kezelés könnyebbsége vé­gett szívesen közvetítjük a szent célra áldozott adományokat s azonnal nyug­táztatjuk a nálunk befolyt összegeket a Pesti Naplóban. 1. A főnkért eszmének szent Istvá­n szülővárosában nem szabad foganat nélkül elhangzania ! Dr. Körösy László, Horánszky Nándor, Horánszky Nándor Esztergom vá­rosa országgyűlési képviselője ma vá­rosunkba érkezett, hogy érdekeink felől alaposan tájékozódjék s a választópol­gárok óhajtásaival mentői közvetleneb­bül megismerkedjék. Üdvözöljük idehaza. Legyen siker a mai nap munkáján, melynek eredményeit nemsokára vala­mennyien élvezni fogjuk. Alig volt még városunknak ország­­gyűlési képviselője, kit pártkülönbség nélkül annyi szeretet és ragaszkodás kísért volna. A hozzá vetett bizalom rendületlen s a hozzákapcsolt várakozásokban nem is fogunk csalódni, mert ismerjük te­hetségét, tiszteljük jellemét, és szeret­jük nyíltságát. Horánszky Nándor programmja nem ígért eget, földet, füstölgő gyárakat, zakatoló vasutakat, impozáns dunai kő­­hidat, országos intézeteket, hanem ígért beváltható dolgokat, érvényesíthető tö­rekvéseket, csak azért is választottuk meg. Nemsokára megnyílik az uj ország­gyűlés s mielőtt lelkiismeretes képvi­selő oda belépne, előbb megkészíti ma­gának a tenni­valók tervrajzát, hogy munkásságának rendszere­s rendszeré­nek foganatja legyen. Ebben a járatban van mi nálunk a mű szeretett képviselőnk. Horánszkyt már évek óta annyi meleg érdeklődés fűzte városunkhoz, hogy ügyeink felől már régóta alapos tájékozottsága van. Ismeri viszonyainkat egész közelről, s helyzetünk sivárságát összes megölő betűivel. De lelkiismeres munkásság, nem elé­gedett meg mindezekkel. Már megválasztatása óta gyakran megjelent közöttünk s a­kikkel érint­kezett, azok nem szórakozni, hanem in­formálni voltak hivatva. Most társadalmunk minden rendjé­vel összeköttetésbe lép, hogy közvetle­nül gyűjtött érvényesíthesse.tapasztalatait alaposan Tanulmányozni sietett a helyzetet, a körülményeket s ezért az útjáért csak jobban fogjuk szeretni s őszintébben ragaszkodunk hozzá. Mert most is megmutatta, hogy Esztergom érdekeit akarja képviselni, hogy városunk szebb jövőjének mun­­kálásán iparkodik, mert a segélyre szoruló bajok forrásához jött, hogy ha­ladásunk akadályait még részletesebben megismerhesse. Az uj országgyűléstől igen sokat várunk. jiz „Esztergom és Vidéki VUrzzája Angyal Julcsa. (Elbeszélés.) 1 „Én gyönyörű lányom, aranyos virágom, í Miért ül a bánat h­alovány orczádon ? 1 Szivemnek virága, lelkemnek gyémántja­ [ Édes jó szivedet, raouddsza csak mi bántja? 1 Mért nem mosolyog két rózsabimbó ajkad, 3 Szép selyem vigállód miért nincs ma rajtad, 1 Mondd csak édes, mondd csak, a fájdalom bánat, í Miért fedi szende, h­alovány orczádat ?“ 1 Angyal Julcsa hallgat, jaj hogy ne hall­3 Szívét a fájdalom jobban átnyilalja,gatna ! ! Ragyogó szeméből könnye is kicsordul, aMajd megreped szive a nagy fájdalomtul. r „Czifra kásmir szoknyát csináltattam néked, ILiliom kezedre gyűrűt, ékességet, a Bársonyból topánkát piczike lábadra I Fényes gyöngykalárist hófehér nyakadra, a Menyasszonyi fátyolt habfehér csipkéből, A.Aminő csak messze perzsa földön készül. (-.Azért én jó lányom, én gyönyörű lányom­mal ne lássam többet a borút orczádon. .­„Czifra kásmir szoknya jaj minek is nékem,­­­ Szemem soh­’se csü­ggött aranyon vágyókén­t Bársony topán sem kell picike lábamra, Fényes gyöngykláris sem hófehér nyakamra Menyiisszenyi fátyol nem illő orcámra, Mikor majd megszakad szivem fájdalmába!“ „Négylovas lurtón jön vőlegényed érted. Hogy ilyen urat kapsz, ugy­e nem remél­Minő jó és gazdag úri férjed lészen,ted ? Szinte remeg szivem piros örömében !“ „Gazdag vőlegényem immár jöhet érttem, (Oh minek is hittem, minek is reméltem!) Engedek jó szülem, szivbéli szavának : Holnapra otthagyja szivemet a bánat! Ángyal Julisék­nál muzsikaszó járja Gazdag vőlegény a menyasszonyát várja, Szép menyasszony nem jön egyre-egyre ké­sik, A vendégek egymást k­iledezve nézik. Óra múltán végre az ajtó feltárul, mikor hangzik ifjú vőlegény aj­kárul. Szemei, mereszti szép menyasszonyára Beesett szemére, h­alovány orcára. „Angyal Julcsa mi ez, való-e vagy álom, Menyasszonyi ruhád rajtad hogy nem látom Fekete pántlikát mért fontál hajadba, Fekete­ gy­ászruhát mért öltél magadra, Mért borítja bánat h­alovány képedet, Mért hullajtott szemed keserű kényeket ?“ „Menyasszonyi ruhám azért nincsen rajtam Gyászruhát magamnak lássad azért varrtam, Hajamba fekete szalag azért fogva, A fájdalom, bánat azért ült arcomra, Azért hullajtottam keserű könnyeket , Amiért ti engemet, jaj, megöltetek!“ i Kapu, ajtó, nyílik, kapu, ajtó, tárul, Dörömbölés, lárma h­áu­szik az utcáról, Szép menyasszony sápadt, mintha nem is élne, Reszkető kezeit szorítja szivére . . . „Angyal Julcsa hallod? eljöttem hát érted Hogy csak az enyém lossz, ugy­e megígér­Tudod-e amikor ketten megfogadtuk,ted ? Hogy mi egymást soha, soha el nem hagy­juk !“ Ajtó, kapu, nyílik, ajtó, kapu zárul. Epedő sóhaj két vőlegény ajkárul, Szép menyasszony mégyen barna legény karján, Ajka olyan fejér, arca ol­yan halvány ! . . . Este van, este van, a nap nyugalomba, Szomorúan susog parti fűzfa lombja. Fehér hab csókdossa az ezüst tó partját: „Egymást soh­a, soha, soha el nem hagy­ják!“ Veszprémi Soma. Tárcza töredék.­ ­—„Egy uj adoma.“ Máskép Julesiád. — Üres szín­ház. — Kikért érdemes mégis fölkarolni színpa­dunkat ? — Hossz szüret. — A hegyek között. — Egy epigramma. — Czukortalan. — Egy másik epigramma. — Czukros. — A­kit mindenki szeret és becsül. — Vasúti szerencsétlenség. —Morál.—­ Van nekem „egy kitünően táplált“ szellemű gazdasági munkatársam, a­ki főleg a hölgy társaságokban arról igen népszerű hogy van olyan kitűnő társalgó, mint adó­m­­agy­ár­tó. Múltkor egy társaságba kerül, hol egy gazdag rokonsági összeköttetéssel megáldott kedves hölgyről van a szó­­— Nekem a feleségem után rokon —­­mondja az egyik. — Nekem az öreg atyám volt Fáy — mondta a másik. — Nekem a nagybátyám Fáy —mon­dotta a harmadik. Ekkor azután fölemelkedik a mi kitü­nően táplált szellemű­ munkatársunk, s a fiatal asszonnyal való rokonságát így értelmezi: — Nekem pedig a szivem­ Fáy. Persze a legfris­ebb Julesiádon maga a szerző kaczagott légii a tál masai­­ban. Annál hatalmasabban csak a színház­ban nem kaczagnak. Napról napra egy­forma közönség előtt játszanak színészeink. Az üres padok valóban elkedvetlenítik az odatévedt ha­landót. Mert, hogy maguk­ a színészek se ké­pesek földeríteni , az igen természetes. Azt mondják, hogy Béődyék után igen gyönge a mostani társulat. Hát az hamis mondás. A társulat be­mutatta a Proletárokban hogy tagjai nem tartoznak a vidéki szinészet proletárjai közé. Bizony igen élvezetes volt az a keddi est s a néptelen előadás érdeme annál na­gyobb, mert a kitűnő színművet bizonyos lélekemelő ambitióval játszták. A kis Arday Ida kedves alkotásai de

Next