Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-09-11 / 73. szám
Esztergom III évfolyam____ Előfizetési ára : egész évre..........................................6 frt. — lev fél évre...............................................3 „ — * évnegyedre..........................................1,50 „ Egyes szám: 6 kr. A/, eldliv,o tési pénzek az „Esztergom és Vidéke* kifidólimifíilákon, Széchenyi-főér 35. sz. intézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. i l»gjelenik : hetenkint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílttól* petit soronként: 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét, illető levelezések, a szerkestőséghez, D’RINCZ-ÖTCZÄ yo. SZÁM Aí.Á. intézet idők. Kéziratokat nem alünk vissza. __ __ 73. szám.________________________Vasárnap,__1881.szeptembeMI-én. Szent István szülővárosához. A magyar történet legfényesebb alakja, a kor legnagyobb szelleme, ki a magyarokat Európa czivilizatiójába vezérelte s uj vallást adván nemzetének, megszeliditó erkölcseit; a ki a magyar nemzet legválságosabb napjaiban biztositotta népe sorsát s a kit szentnek tisztelünk: Szent István király emlékezete legyen örökre áldott miközöttünk ! Megszentelte azt a várost, amelyben született, mert Esztergomot azóta a magyar művelődés Bethlenemének nevezheti a történetíró. Megdicsőítette azt a nemzetet, melynek első királya, mert azóta főnkéntebb szellemű, király nem uralkodott a magyar népen. Megfényesítette a világtörténetet, mert bölcsebb államférfiút s buzgóbb törekvésű apostolt csak keveset találunk kívüle. Évszázadok óta hozzá folyamodott a magyar nemzet segítségért, vigasztalásért; évszázadok óta imaszerü áhítattal említi nevét s áldja azt a jobb kezet, melynél áldottabb és jobb csak egy Isten keze lehet. Minden esztendőben fényes nemzeti ünnepben üljük meg az ő emlékezetét, mikor ős Buda várában herczegprimásunk kíséretében körülhordják legszentebb ereklyénket: szent István jobb kezét. Az ő emlékezetét a mai Magyarország hirdeti. Oszlopa a nép tisztelete és szeretete. Dicsősége a magyar nemzet dicsősége. És mégis hol találjuk meg örökre jóra, serkentő emlékét maradandó érczlen, vagy az idővel daczoló márványban ? Maholnap benépesülnek fővárosunk téréi a magyar Pantheon nagy szellemeivel s míg hálás elismeréssel emellünk szobrot korunk nagyjainak, addig a múltak dicső férfiai csak költészetünkben s a nép szívóban bírnak emlékkel. Szent István király szülővárosához szólunk. Egyik legtekintélyesebb napilapunk, a Pesti Napló, megindította a mozgalmat, hogy Szent Istvánnak szobrot emeljünk. Lelkesen foly az adakozás s ha mindenki meghozná kötelességét, akkor a legnagyobb magyar király emlékezete nemsokára díszes szoborban ékesítené a magyar fővárost. Esztergom a magyar főpapság középpontja. Esztergom Szent István király szülővárosa. Innen tehát egész jogos várakozással sokat várhat az ország. Minden művelt polgára föl birja érteni, milyen kötelességekkel tartozik a szent király emléke iránt s a szegény ember fillérje ép oly értékű, mint a dúsgazdag aranya. A megindult mozgalomhoz csatlakozzunk teljes szívvel és lélekkel. Szent István király szobrára adakozzunk módunk és tehetségünk szerint. Mert nekünk nem szabad, nem lehet visszamaradnunk. Az adakozások, legyenek azok bármilyen szerény mérvűek is, a Pesti Napló szerkesztőségébe küldendők. Közönségünk szolgálatára kijelentjük, hogy a kezelés könnyebbsége végett szívesen közvetítjük a szent célra áldozott adományokat s azonnal nyugtáztatjuk a nálunk befolyt összegeket a Pesti Naplóban. 1. A főnkért eszmének szent István szülővárosában nem szabad foganat nélkül elhangzania ! Dr. Körösy László, Horánszky Nándor, Horánszky Nándor Esztergom városa országgyűlési képviselője ma városunkba érkezett, hogy érdekeink felől alaposan tájékozódjék s a választópolgárok óhajtásaival mentői közvetlenebbül megismerkedjék. Üdvözöljük idehaza. Legyen siker a mai nap munkáján, melynek eredményeit nemsokára valamennyien élvezni fogjuk. Alig volt még városunknak országgyűlési képviselője, kit pártkülönbség nélkül annyi szeretet és ragaszkodás kísért volna. A hozzá vetett bizalom rendületlen s a hozzákapcsolt várakozásokban nem is fogunk csalódni, mert ismerjük tehetségét, tiszteljük jellemét, és szeretjük nyíltságát. Horánszky Nándor programmja nem ígért eget, földet, füstölgő gyárakat, zakatoló vasutakat, impozáns dunai kőhidat, országos intézeteket, hanem ígért beváltható dolgokat, érvényesíthető törekvéseket, csak azért is választottuk meg. Nemsokára megnyílik az uj országgyűlés s mielőtt lelkiismeretes képviselő oda belépne, előbb megkészíti magának a tennivalók tervrajzát, hogy munkásságának rendszeres rendszerének foganatja legyen. Ebben a járatban van mi nálunk a mű szeretett képviselőnk. Horánszkyt már évek óta annyi meleg érdeklődés fűzte városunkhoz, hogy ügyeink felől már régóta alapos tájékozottsága van. Ismeri viszonyainkat egész közelről, s helyzetünk sivárságát összes megölő betűivel. De lelkiismeres munkásság, nem elégedett meg mindezekkel. Már megválasztatása óta gyakran megjelent közöttünk s akikkel érintkezett, azok nem szórakozni, hanem informálni voltak hivatva. Most társadalmunk minden rendjével összeköttetésbe lép, hogy közvetlenül gyűjtött érvényesíthesse.tapasztalatait alaposan Tanulmányozni sietett a helyzetet, a körülményeket s ezért az útjáért csak jobban fogjuk szeretni s őszintébben ragaszkodunk hozzá. Mert most is megmutatta, hogy Esztergom érdekeit akarja képviselni, hogy városunk szebb jövőjének munkálásán iparkodik, mert a segélyre szoruló bajok forrásához jött, hogy haladásunk akadályait még részletesebben megismerhesse. Az uj országgyűléstől igen sokat várunk. jiz „Esztergom és Vidéki VUrzzája Angyal Julcsa. (Elbeszélés.) 1 „Én gyönyörű lányom, aranyos virágom, í Miért ül a bánat halovány orczádon ? 1 Szivemnek virága, lelkemnek gyémántja [ Édes jó szivedet, raouddsza csak mi bántja? 1 Mért nem mosolyog két rózsabimbó ajkad, 3 Szép selyem vigállód miért nincs ma rajtad, 1 Mondd csak édes, mondd csak, a fájdalom bánat, í Miért fedi szende, halovány orczádat ?“ 1 Angyal Julcsa hallgat, jaj hogy ne hall3 Szívét a fájdalom jobban átnyilalja,gatna ! ! Ragyogó szeméből könnye is kicsordul, aMajd megreped szive a nagy fájdalomtul. r „Czifra kásmir szoknyát csináltattam néked, ILiliom kezedre gyűrűt, ékességet, a Bársonyból topánkát piczike lábadra I Fényes gyöngykalárist hófehér nyakadra, a Menyasszonyi fátyolt habfehér csipkéből, A.Aminő csak messze perzsa földön készül. (-.Azért én jó lányom, én gyönyörű lányommal ne lássam többet a borút orczádon. .„Czifra kásmir szoknya jaj minek is nékem, Szemem soh’se csüggött aranyon vágyóként Bársony topán sem kell picike lábamra, Fényes gyöngykláris sem hófehér nyakamra Menyiisszenyi fátyol nem illő orcámra, Mikor majd megszakad szivem fájdalmába!“ „Négylovas lurtón jön vőlegényed érted. Hogy ilyen urat kapsz, ugye nem remélMinő jó és gazdag úri férjed lészen,ted ? Szinte remeg szivem piros örömében !“ „Gazdag vőlegényem immár jöhet érttem, (Oh minek is hittem, minek is reméltem!) Engedek jó szülem, szivbéli szavának : Holnapra otthagyja szivemet a bánat! Ángyal Juliséknál muzsikaszó járja Gazdag vőlegény a menyasszonyát várja, Szép menyasszony nem jön egyre-egyre késik, A vendégek egymást kiledezve nézik. Óra múltán végre az ajtó feltárul, mikor hangzik ifjú vőlegény ajkárul. Szemei, mereszti szép menyasszonyára Beesett szemére, halovány orcára. „Angyal Julcsa mi ez, való-e vagy álom, Menyasszonyi ruhád rajtad hogy nem látom Fekete pántlikát mért fontál hajadba, Fekete gyászruhát mért öltél magadra, Mért borítja bánat halovány képedet, Mért hullajtott szemed keserű kényeket ?“ „Menyasszonyi ruhám azért nincsen rajtam Gyászruhát magamnak lássad azért varrtam, Hajamba fekete szalag azért fogva, A fájdalom, bánat azért ült arcomra, Azért hullajtottam keserű könnyeket , Amiért ti engemet, jaj, megöltetek!“ i Kapu, ajtó, nyílik, kapu, ajtó, tárul, Dörömbölés, lárma háuszik az utcáról, Szép menyasszony sápadt, mintha nem is élne, Reszkető kezeit szorítja szivére . . . „Angyal Julcsa hallod? eljöttem hát érted Hogy csak az enyém lossz, ugye megígérTudod-e amikor ketten megfogadtuk,ted ? Hogy mi egymást soha, soha el nem hagyjuk !“ Ajtó, kapu, nyílik, ajtó, kapu zárul. Epedő sóhaj két vőlegény ajkárul, Szép menyasszony mégyen barna legény karján, Ajka olyan fejér, arca olyan halvány ! . . . Este van, este van, a nap nyugalomba, Szomorúan susog parti fűzfa lombja. Fehér hab csókdossa az ezüst tó partját: „Egymást soha, soha, soha el nem hagyják!“ Veszprémi Soma. Tárcza töredék. —„Egy uj adoma.“ Máskép Julesiád. — Üres színház. — Kikért érdemes mégis fölkarolni színpadunkat ? — Hossz szüret. — A hegyek között. — Egy epigramma. — Czukortalan. — Egy másik epigramma. — Czukros. — Akit mindenki szeret és becsül. — Vasúti szerencsétlenség. —Morál.— Van nekem „egy kitünően táplált“ szellemű gazdasági munkatársam, aki főleg a hölgy társaságokban arról igen népszerű hogy van olyan kitűnő társalgó, mint adómagyártó. Múltkor egy társaságba kerül, hol egy gazdag rokonsági összeköttetéssel megáldott kedves hölgyről van a szó— Nekem a feleségem után rokon —mondja az egyik. — Nekem az öreg atyám volt Fáy — mondta a másik. — Nekem a nagybátyám Fáy —mondotta a harmadik. Ekkor azután fölemelkedik a mi kitünően táplált szellemű munkatársunk, s a fiatal asszonnyal való rokonságát így értelmezi: — Nekem pedig a szivem Fáy. Persze a legfrisebb Julesiádon maga a szerző kaczagott légii a tál masaiban. Annál hatalmasabban csak a színházban nem kaczagnak. Napról napra egyforma közönség előtt játszanak színészeink. Az üres padok valóban elkedvetlenítik az odatévedt halandót. Mert, hogy maguk a színészek se képesek földeríteni , az igen természetes. Azt mondják, hogy Béődyék után igen gyönge a mostani társulat. Hát az hamis mondás. A társulat bemutatta a Proletárokban hogy tagjai nem tartoznak a vidéki szinészet proletárjai közé. Bizony igen élvezetes volt az a keddi est s a néptelen előadás érdeme annál nagyobb, mert a kitűnő színművet bizonyos lélekemelő ambitióval játszták. A kis Arday Ida kedves alkotásai de