Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-10-09 / 81. szám
Esztergom III. évfolyam_______ _____________ __81. szám. Előfizetési ára : egész évre.................................................0 fit. — krfél évre.......................................................3 „ — „ évnegyedre.................................................1 „ 50 Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiidéliv:it,illáim/ Széchenyi-tér 35. sz. intézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : befon ki it kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyi 1Mér petit soronként. 20 kr. Vasárnap, 1881. október 9-én. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szer közteségi i ez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A budapest-esztergomi vasút. A Wiener Börse szerdai száma következő vezérczikket közli, melyet lapunk számára Ilii fordításban hozunk. Nemrégiben jelentettük, hogy a magyar minisztertanács egy Budapestről Esztergomba vezető direct vasút definitiv concessióját Majthényi V. báró, Poór Antal és Schmidt de Wilde uraknak adta ki. Ez a concessio-osztás néhány nagy lapban erős port vert föl, de minden alap nélkül, mert ki fogjuk mutatni, hogy az említett nagy zajt csináló lapok információja egészen téves alapon nyugszik. Körülbelül három esztendő előtt, midőn tehát még a buda-győri vonalról szó se volt, a föllebbi consortium már azon iparkodott, hogy Esztergomot a fővárossal direct összeköttetésű locomotive vonallal kapcsolja össze. úgy látszik ez a körülmény sietteti te a magyar-nyugoti vaspályatársaságot, hogy a buda-győri vasútvonal tervét a szőnyegre hozza s a nyilvánosság előtt megbeszéltesse. Ugyanis 5 sürgős ténykedéssel elkészíttető a tervrbe vett vonal tervrajzait s azokat a közlekedési minisztériumhoz terjesztette. A magyar nyugati vasúttársaság buda-győri vonala Bia felé szárnyvonallal s az esztergomi kőszénbányákkal kapcsolatban nyíltan egészen más értelmű, mint a Majthényi-consortium által tervelt direct esztergom-budai összeköttetés. Egy évre rá Esztergom és Buda közt való direct összeköttetésre az akkor most fönnállt aegiso alatt új terv magyar vasúti bank szükeintett s később a magyar országos bank az elődök terveit kibővítve engedélyt keresett egy Budapest-Esztergom-Komárom- Hamburg felé terjeszkedő vonalra, és mint tudjuk, az engedélyt meg is kapta. Mindezen törekvésekkel szemben a magyar közlekedésügyi minisztérium azon álláspontot foglalta el, hogy a buda-győri vonal csak mint állami vasútvonal építhető ki, vagy legvégső esetben a magyar nyugati vaspályának engedélyezhető s ennél fogva nem tanácsos a jövedelmes budapest-esztergomi vonalat önállóan concessionálni, mert sokkal is ajánlatosabb azt a vonalat, mint a buda-győri vonal függelékét in suspendu hagyni. Ilyen stádiumokon keresztül került az ügy a minisztertanács elé, hol abban a változatlan véleményben voltak, hogy a magyar vasúthálózat kiterjesztése ellen nem lehet akadályokat felhozni nevezetesen, ha olyan vonalról van szó, mely semmi subventiót sem igényel s mely rentabilitásának követelményeit önmagában bírja. A minisztertanács tehát csak bizonyos föltételek mellett engedélyezte az Esztergom Budára szóló vonalat, melynek alapján az állam vagy a budagyőri vonal engedményesei mindenkor azon helyzetben lesznek, hogy a budapest-esztergomi vonalat kiépíthetik. Ezáltal minden igazságos érdeknek elég van téve s az főváros közt elterülő Esztergom és a gazdag vidék boldognak érezheti magát, hogy végre a rég óhajtott összeköttetést előnyösen megkaphatja. Az esztergomi vidék dúsgazdag fatermései, kő- és kőszénbányái eddigelé a közlekedés kellemetlenségei miatt nem eshettek tágabb forgalomba, most minden új életnek eredhet s a rég elhanyagolt territórium anyagi virágzásnak indulva az egész környéket magasabb adóképességre is emeli. Az az állítás, mintha a budapestesztergomi vonal concessionálásakor Szapáry és Ordódy miniszterek között ellenkezések, merültek volna föl, ép oly képtelen, mint valótlan állítás. — Ugyanilyen értékű az a versio, mely szerint a közlekedésügyi miniszter megtagadta volna az esztergom-budai vasúttól a hozzájárulást a parlamentben. A törvényhozásnak ehez a kérdéshez majd semmi köze, mert a szóban levő vicinális vonal az 1880. évi júliusi törvények szerint egészen a minisztertanács hatáskörébe tartozik. Ami végül azon állítást illeti, hogy a benyújtott Majthényi-consortium tervei fölhasználtatottak, azzal lehet megcáfolni, hogy a magyar nyugati vaspálya által projectált vonal egész más irányban halad s míg az előbbi Biától Esztergomba vonul s 75 kilométer addig a budapest-esztergomi vonal csak 42 kilométerre terjeszitedik. Csöndes éjjel. Csöndes Zsoldvilágos éjjel Csörgedezve fut a Hernád, Lassú babok sugárfényben A part szélét csókolgatják. És az éber éjszakában A távolból méla dal kétely epedőn, olyan búsan : Szomorúan zúgbúg a szél... Halvány lányka a vizraentén Elmereng a lágy habokba, Kebelét a csalódásnak Égő kínja marczangolja ! De a csöndes éjszakában Fájó dala visszhangra kél. Hernád babja lágyan susog, Csendről, nyugalomról beszél. Oly hivóan súg a szellő Elhal ajkán a bús ének, Folyvást susog, ne félj... jövet Bánatodon én enyhítek. Széttekint remegő szemmel, A viz árját vágj ón nézi, Utoljára hangzik ajkán , Édes lesz ott megpihenni, Odalent majd nem fáj semmi... Sassy Erzsébet. Két eszme egymás ellen. Múlt vasárnapi számunkban egy lelkes vezérczikket közöltünk a mellett, hogy az izr. hitközségből a német egyházi beszédek kiküszöbölhessenek. Igen szépen érvelt a czikkirő s csak egy hibája volt, hogy túlságos hévvel karolván föl a kérdést, néhol szeretetreméltó túlzásba esett. A czikk intenczióját azonban mindenki csak helyeselhette. Jött erre egy másik közlemény, mely a magyar egyházi beszédek behozását a zsinagógába még igen is korainak találja s előbb társadalmi magyarosítást óhajt, hogy az egyház szószékét is megmagyarosithassuk. Érvelésében detail példákat keres a társadalomban s nehány árnyas esetből árnyékot akar vonni összes zsidóságunkra. Határozottan azt állítja, hogy zsidóink nem magyarosodnak, mert családi körükben a német szó járja s ha két mózesvallású polgártársunk találkozik, gondolataik közlésére mindjárt a német nyelvet választják, ha mindjárt hibátlanul beszélnek is magyarul. Az első másik inkább eszmehaladást óhajt, a passiv jelleg is nem szorítkozik egyébre, mint arra, amit már százezerszer elmondtak és megírtak, hogy zsidóink nagy dédelgetik a német nyelvet,szeretettel merevül tagadni nem is lehet az állítás valódiságát. Bizony úgy van, szemünk láttára, fülünk hallatára mindennap, hogy izraelita polgártársaink Varga Zsófi története. Hamis verőfényes május reggel dideregve érkezett meg a városba. Foszlányokba szakadt gúnyáin meglátszott, hogy mások után viseli. Mezítláb, kendőtlenül, szomorúan és nyomorultan sietett az ország utján, máris Alig volt még tizennégy esztendős és oda veszett, a hol a nyomor ki szokta cserélni az erkölcsöt a kenyérrel. Nagy, barna ranczos dacz, sápadt szemeiben valami makarczán valami büszkeség távol tartotta magától azokat, kik az országutakon kóborolnak nagy nyomorúságban és minden bűnre egyaránt megérve. Sokat szenvedett, míg a várost elérte. Egy napszámosnő jött vele szembe, aki nagyon részvevően nézte meg a csatangoló utszéli leánykát. Mikor egymás mellé értek, a runkásasszony jóságosan ezt mondta: — Hová mégy lelkem ilyen törődötten. A leányka megáll ott. Hosszan megnézte a munkára siető asszonyt, azután reszkető hangon mondta: — Hát mért esik meg a szive rajtam ? — Mért galambom? Hát azért, mert nekem is van olyan magadformáju lányom, aki egészen a testvéred lehetne, annyira hasonlít hozzád. — Hát csak azért, akkor mondja meg nekem, hogy hol lakik itt a szolgabiró úr ? — Szent isten, a szolgabiró urat keresed ? Ej, ej lányom, nagy járatban lehetsz te erre mifelénk. Megmondom galambom, hanem előbb te mondd meg honnan jösz ? — Hát a Tölgyesi-pusztáról. — A Tölgyesi-pusztáról . . . Jézus, Mária, Szent József! a Tölgyesipusztáról, ahol a múlt napokban olyan borzasztó gyilkosságot követtek el! Ugye ebben a járatban vagy — Azt majd megtudja, galambom ? hanem szóljon szaporábban, mert nekem nagyon sürgetős az utam. — Hát kibírtad tíz óráig a gyalogolást ? —• Szegény csibém te! No hát eredj csak erre egyenesen és olvass kétszázötven lépést, akkor egy templom elibe érsz. A templom mellett két szép emeletes házat fogsz látni. Az egyikben a tiszteletes ur, a másikban a szolgabiró ur lakik. Nagyon keményszívű egy ember. Olyan katonás természetű, hogy szinte elfog a reszketés, mikor dolgom van vele. Szent Isten, te a Tölgyesi-pusztáról kerülsz hozzá! Hát csak eredj isten hírével. A megrémült munkásnő tovább akart menni, de egyszer csak megint visszafordult, a kíváncsiság ördöge csak nem hagyhatta veszteg. — Hát még csak azt mondd meg, hogy mi a neved ? — Varga Zsófi. — Varga Zsófi . . . A Varga János leánya nébe zárt Varga ... A megyeház börteJános leánya . . . Térj be abba az utszéli templomba lánykám és imádkozzál az apádért, a ki bilincsekbe van verve, mert azt mondták rá, hogy gyilkos.... Varga Zsófi már nem igen hallgatta meg a napszámos asszony szörnyüködését, hanem ment a maga utján, a magas tornyu templom felé. Megtalálta a szolgabiró lakását. Az udvaron pandúrok álldogáltak s a puskájukat tisztogatták. Az egyik durván förmedt a betévedt lánykára : — No mi kell itt te kis lompos ? — — A tekintetes szolgabiró urat keresem. — Az még alszik olyankor, mikor a koldusok kunyerálni kezdenek. Egy másik legény szive megesett a nyomorult lány szánalmas megjelenésére s oda lépett hozzá : — Hát hogy hívnak? — Varga Zsófinak. A pandúrok egyszerre abbahagyták a puskatisztogatást s megütődve tekintettek a foszlányos utszéli lányra. — És mit akarsz a szolgabiró urnál? — Azt majd megtudják maguk is. Ereszszenek be hozzá, de mindjárt ereszszenek be hozzá. Az egyik pandúr rögtön bement a szolgabiró úr szobájába. A szolgabiró már ébren volt. Öltözködésével is elkészült. Épen reggelijéhez ült. — Egy lányka, akit Varga Zsófinak