Ethnographia • 6. évfolyam (1895)

I. Értekezések és leírások - Munkácsi Bernát dr.: Török eredetű-e a magyar nemzet? 1

nekik szánt folyóiratokban kifejtették észrevételeiket s rámutattak, hogy V. „Magyarok Eredete" czímű könyve tudományos módszer és tudományos megbízhatóság híján való, hogy vezérlő eszméje nem a tiszta (akár kellemes, akár kellemetlen) igazság keresése, hanem a nemzeti előítéletnek és ábrándoknak való kedveskedés­­, hogy nagyon számít olvasóinak tájékozatlanságára és hiszékenységére, amennyiben tudván tudva a helyest és igazat lépten-nyomon ferdíti, illetőleg czélja szempontjából előnyösen, megváltoztatja az ítélet alapjául szolgálható adatokat. Ha azonban nép- és nyelvtudósaink nem is voltak valami nagy bizalommal az iránt, hogy a török-magyar rokonsági theória értékéről való felfogásuk egyhamar a köztudatba hatolhat , arról viszont teljes mértékben meg voltak győződve, hogy a jövőnek ama szakembere, ki elfogulatlan lélekkel és tanulásra való kész­séggel fogja újból feladatául kitűzni a magyar nemzet és nyelv eredete kérdésének előbbrevitelét, s hogy az kiváló figyelemmel fogja majd méltatni az ő ez irányban tett észrevételeiket s hogy ezek döntő sulylyal fognak számba jönni amaz út meghatározásá­ban, melyen a további kutatás haladni fog. Mint az eddigi, fejlemények tanúsítják, az ő bizalmuk e tekintetben is hiú volt. Fényes s a tudomány terén is köztiszteletben és elismerésben álló név, a Kuun Géza grófé jelzi szerzőjét a „Relationum Hun­garorum cum oriente gentibusque orientalis originis historia antiquissima­e czímű jeles műnek. A legszélesebb körű ismeretek alapján egész teljességében van itt összehordva és egybeállítva minden leg­csekélyebb adat, mely a magyarok honfoglalás előtti történetének . Ez a czélzat még némileg leplezve van a mű előszavában, mely el­térőleg a műben magában hirdetett eszmékről így szól: „mindig és mindenütt szorosan tudományos meggyőződés volt, melyet követtem; nem pedig azon kicsinyes és gyermekes nemzeti hiúság, a melylyel Magyarországon hajdan a soha pontosan meg nem határozott ázsiai rokonságot a finn-ugornál többre becsül­ték" (VII. 1.). Azonban egész nyiltsággal és világossággal jelentkezik. „A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet'' czimű bírálati válaszának kö­vetkező végsoraiban : „Reménylem, hogy honfitársaim ezután is óvatosak lesznek, s a fölszentelt nemzeti hagyományból eredő s a józan belá­tás által helybenhagyott nézeteket nem áldozzák föl agyrémeket teremtő theoreticus tudósoknak; mert amint az ethni­ai eredet kérdé­sében a magyar nép hite és meggyőződése triumphál, úgy a nyelv mivoltá­nak meghatározásában is az ő ítélete lesz érvényes. Egyik a másikat fogja kiegészíteni ; a modern tudomány vívmányaira alapított, elfogulat­lan nézetek pedig nem engednek helyet az olyan eljárásnak, mely ... a nemzeti hagyományok vezérlő fáklyáinak eloltása által az őstörténelmet minden fényétől megfosztani törekedett. 1,1. (65. 1.)

Next