Ethnographia • 27. évfolyam (1916)
II. Értekezések - Elek Oszkár: Petőfi Sándor „János Vitéz”-e és a népmesék
mázott cselédség ajkairól oly sóvárogva lestük el s oly mondhatatlan gyönyörrel hallgatók a tündéries, kalandoros, csodás népmesék bűvös titkait." 1845-ben a Budapesti Híradóban Toldy Ferencz is megemlíti János Vitéz népi indítékait. Toldy jól látja, hogy a népmesék költészete János Vitéz költőjének „szépségek bányája" volt. Ugyanekkor Császár Ferencz az Irodalmi Őrben úgy nyilatkozik, hogy a műveit olvasó „csinos, de eléggé untató népmesé"-t lát Petőfi költeményében. 1846-ban Petőfi egyik bírálója azt írja, hogy a János Vitéz költészetünk el nem halványuló igazgyöngye marad, noha egyeseknek unalmas is.4 1846 május 15-én a „Kiskövet" úgy nyilatkozik a János Vitézről, hogy népies foglalatját és alakját tekintve páratlan irodalmunkban.5 1846-ban a Honderű szellemeskedő bírálója a János Vitéz epico-idylli durvaságairól beszél." Új gondolatot, figyelemkeltést, allegóriás igazságot, benső melegséget nem talál benne. Ez a korlátoltságra valló bírálat csupán mint irodalomtörténeti furcsaság érdemel figyelmet. A Szépirodalmi Szemle 1847-ben „Lyrai költészet" czímű czikket adott ki Pulszky Ferencz tollából. Pulszky itt János Vitézt a népköltészet „kitűnő gyöngyé"-nek mondja. A Szépirodalmi Szemle (1847) „A népmese Magyarországon" czímű czikke részletesen szól a János Vitézről. A zsiványokkal való kalandot nem tartja népies modorúnak. A griffmadáron való menekülést a keleti mesék hasonló indítékával veti össze, az óriások furcsa ebédjét pedig egy tót mesével (A három czitrom). Rámutat arra is, hogy az Óperencziás-tenger a népmesék kedvelt indítéka, míg a hármas viaskodás a nyelvi mesékből szakadt a János Vitézbe. Azt is észreveszi, hogy az ifjúság- vagy életforrás nem egy keleti és nyugati mesében fordul elő. Kiélezi, hogy az egész költeményen nemzeti hangulat ömlik el. „ Petőfi költészete első mélyenszántó vizsgálójának, Gyulai Pálnak az Új Magyar Múzeumban (1854) „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk" czímű tanulmánya az elbeszélő nemben János Vitézt tartja Petőfi legjobb alkotásának. 10 Meltzl Hugó „A helység kalapácsáét éppen úgy, mint János Vitézt remekműveknek ítéli. 11 Meltzl különös merészséggel János vitéz alapját Rigi istennel (Edda) hasonlítja össze s ezt hirdeti: „János Vitéz mégis oly törülmetszett magyar alak, melynél magyarabb nem lesz ezen a világon". 12 Fischer Sándor azt írja, hogy János Vitéz felöleli a népköltés minden legendáját, kedvelt alakját 13 Beöthy Zsoltot megragadta János Vitézben „a népmesék friss képzelete, tiszta naivitása". 14 Radics Ferencz 1 Petőfi Divatlap, 1845. 284. 1. újból Petőfi napjaiban, 58. 1. 2 Petőfi napjaiban, 88. 1. 3 Petőfi napjaiban, 130—181. lk. * U. o. 6 Petőfi napjaiban, 189. 1. 6 U. o. 198 1. ' U. o. 215. 1. 8 U. o. 279. 1. !' Petőfi napjaiban, 367 — 372. lk. 10 Ujabban a Petőfi-Könyvtárban, 58. 1. 11 Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányaiban: Dr. Gyulai Pál mint a Petőfi-irodalom megalapítója, 1876, Petőfi-Kvt., 140. 1. 12 V. o. 189. 1. 13 Fischer Sándor: „Petőfi élete és műve" Tolnai L. ford., 231. 1. Beöthy Zs. • A magyar irod. tört., II. k. 921.