Európai Idő, 1990 (1. évfolyam, 1-49. szám)
1990-01-27 / 1. szám
EURÓPAI IDŐ NEH KSULTSÉG ÉS HÍM JOGSÉRTÉS ÖT KÉRDÉS BITAY ÖDÖNHÖZ, A NEMZETMENTÉSI FRONT TANÁCSA NEMZETI KISEBBSÉGÜGYI bizottságának, munkatársához . Hogyan tekintjük a demokrácia kérdését az újjászülető Romániában ? — A demokratikus elvek, az általános emberi jogok az Ifjúság Forradalmában megszületett új Románia fundamentumát jelentik. A teljes jogegyenlőség biztosítása, a személyi jogok védelme, az egyéni kezdeményezés és vélemény teljes szabadsága a közjó szolgálatában, azok a pillérek, amelyekre újjászülető társadalmunkat építjük. Mindezeket az elveket és érvényesítésükkel Románia felzárkózását Európa és az egész világ demokráciájához a Nemzetmentési Front kiáltványa hirdette meg és emelte törvényerőre. 2. A kisebbségi kérdés valóban, hitelesen demokratikus megoldása az épülő román demokrácia egyik próbaköve. Hogyan csatlakozik a kisebbségi kérdés megoldása a romániai demokrácia lényegéhez ? — Az, hogy a Nemzetmegmentési Front a demokrácia elveinek törvényesítését és ezen elvek tényleges gyakorlásának biztosítékait is szavatolja, a múltban nemcsak nemzeti lényétől, hanem állampolgári lényegétől is megfosztott kisebbségek számára — amelyek az egyébként köztudomásúlag meghamisított 1977-es népszámlálás adatai szerint is, az ország lakosságának mintegy 11%-át képviselik — azt a reális alapot kínálják, amelynek révén szervesen, minden erejével és jószándékával cselekvő szerepet vállalnak az új román társadalom felépítésében, megszilárdításában és fejlesztésében. A tévedések elkerülése végett le kell szögeznünk, hogy a nemzeti kisebbségek jogai szerves részét jelentik nemzetiségi létüknek a területileg egységes és sérthetetlen demokratikus román állam keretében. Nem tekinthetők kiváltságnak és nem sértik, hanem éppen ellenkezőleg, kielégítik és szilárdítják a többségi román lakosság jogait. A közelmúlt keserves tapasztalatai szolgáljanak bizonyítékul arra, hogy a kisebbségi jogok megcsonkítása, elfojtása az ország egész népének jogfosztottságával társult. 3. A szerveződő MADISZ-ra, milyen szerepkör várhat ebben az általános keretben ? — Véleményem szerint, a MADISZ, mint egyébként bármely most születő demokratikus szervezet, cselekvő részese lehet és kell is hogy legyen az előbb említett demokratikus építési és fejlesztési folyamatnak. Sajátos nemzetiségi jellege azonban nem zárja ki, ellenkezőleg: igényli együttműködését, célazonosságát más jellegű, de főként ifjúsági demokratikus szervezetekkel, s az RMDSZ mint a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, meggyőződésem szerint, bizonnyal számíthat a magyar kisebbség fiataljainak közreműködésére. 4. Hogyan látod, melyek a soron lévő legfontosabb teendők ? — Nem vállalkoznék a feladatok sürgősség szerinti rangsorolására. Mégis úgy vélem, hogy a MADISZ talán a kisebbségi iskolaügy vonatkozásában kellene mindenekelőtt sorompóba álljon, tekintettel arra, hogy a totális diktatúra rendszere éppen az oktatás anyanyelven történő megvalósításának terén sújtotta a leginkább a romániai nemzeti kisebbségeket. Részt venni az anyanyelvű oktatás kereteinek kialakításában, az anyanyelvű oktatás létfontosságú jellegének a fiatalok körében történő tudatosításában igen megtisztelő, ám nem kevésbé súlyos felelősséggel járó kötelesség a MADISZ számára. Szeretném itt azt is körvonalazni, hogy az elnemzetlenítő politika oktatásügyi eszközeinek és exponenseinek elhárítása ismét csak a demokratikus rendeződés folyománya, sosem személyek, hanem egy átkos múlt maradványainak megszüntetésével az egész ország demokratikus előmozdítására irányul. 5. A Romániában kiépülő új demokrácia hogyan kötődik, éppen a nemzeti kisebbségek vonatkozásában, az egyetemes demokrácia világához ? — Hadd álljon itt kiindulópontnak az az elvi megfogalmazás, amelyet a Nemzetmegmentési Frontnak a romániai nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan kiadott Nyilatkozata tartalmaz : „Amikor megoldásokat keresünk a nemzeti viszonyok új alapokra való helyezésére hazánkban, azzal az elhatározással merítünk a humanista gondolkodás kincsestárából, az európai demokrácia tapasztalataiból — elsősorban saját hagyományainkból, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári Nemzetgyűlés Nyilatkozatából hogy magasabb szintre emeljük valamennyi etnikai közösség harmonikus együttélését“. Továbbá : „A Nemzetmentési Front lehetségesnek és jogosnak ítéli meg, hogy a romániai nemzeti kisebbségek fenntartsák és folytassák kapcsolataikat azon nemzetekkel, amelyekhez a közös nyelv, valamint a kulturális és történelmi hagyományok szálai fűzik őket. A környező államokkal való jószomszédi viszony körülményei között ezek a természetszerű kapcsolatok nem érinthetik a nemzeti kisebbségek felasítását hazájuk, a Demokratikus Románia iránt. Ellenkezőleg, hozzájárulnak a közös haza iránti hűség érzésének elmélyüléséhez“. Ezeket az elvi alapokat kiterjesztve, az új román demokráciába szervesen beépülő kisebbségi demokratikus szerveződés keresi a kapcsolatokat és az együttműködést konti- nensünk minden országának demokratikus szervezeteivel, s oda kíván hatni, szilárd meggyőződésem ez, hogy távlatokban tekintve, eljussunk az országhatárok „légiesítéséhez“, annak az Európai Háznak a felépítéséhez, amelyben természetes jogként bennünket is megillet egy összkomfortos lakrész. Ami most előttünk áll : a szívós és céltudatos munka demokráciánk megteremtéséért, erősítéséért és fejlesztéséért. " Lejegyezte LOKODI Károly „Túl egyszerűnek képzeltük“ — panaszkodnak folyton-folyvást a különböző érdekvédelmi vagy politikai szervezetek vezetői. „Politikai kultúránk a nullával egyenlő. Az embereknek már a párt szó hallatára is ludbőrözik a hátuk. S ami még roszszabb, egyre többen érzik úgy, hogy az új helyzet egzisztenciáinkat fenyegeti." A kiábrándultság érthető, hiszen a szabadság és a demokrácia, melyek még hetekkel ezelőtt is az elérhetetlenség távolában derengtek, épp e látszólagos elérhetetlenség miatt eszményiekké váltak. Úgy véltük, minden bajunkat egy csapásra megoldják majd. Most azt kell látnunk, hogy sem a szabadság, sem a demokrácia nem teremthet eszményi állapotokat. A fenti Shakespeare-vers nem Neró- vagy Ceaușescu-szerű gazemberek országlása alatt született, hanem az újkori történelem első és legkiegyensúlyozottabb demokráciája, az angol demokrácia kibontakozásának éveiben. Mert a demokrácia — főként a kezdeti periódusban — elsősorban a nagyhangúaknak, karrieristáknak, lobbizóknak, képmutatóknak, dilettánsoknak kedvez. (S a helyzet később sem válik ideálissá.) A hatalm struktúra csúcsaira a forradalom első napjaiban (mintegy kivételként?) morális tisztességükről és politikai bátorságukról ismert élvonalbeli értelmiségiek kerültek. De Andrei Pleşu minap azt is elmondta, hogy a legfontosabb kulturális intézmények élére végül is antidemokratikusan, azaz „kinevezésekkel, kénytelenek vezetőketválasztani . Ráadásul a kinevezettek közül sem mindenki vállalja a feladatot. A jóérzésű és jóízlésű ember a hatalom újraelosztásával járó tülekedéstől jobbára távol marad. Arra nem mindig gondol, hogy ezzel épp azokat juttathatja a hatalomba, akiktől a leginkább viszolyog. Persze, az is igaz, hogy demokratikus körülmények közt ez a helyzet kevésbé tragikus, mint a diktatúrában, hiszen az új urak világa szükségszerűen kitermeli az új ellenzéket is, s a hatalomért küzdő csoportok „váltógazdálkodásában" lassan kialakul a többé kevésbé egészséges, többé-kevésbé morális értékekre alapozott közélet. A tisztességes munkának a „fénykorszak" éveiben nem volt jóformán semmi becsülete. A handabardázás, a talpnyalás, hozzá nem értés, a pöffeszkedés váltak követendő értékekké. De nem csupán a rendszer konjunktúra-lovagjai képviseltek hamis értékeket, a rendszerrel önmagát belsőleg szembeállónak tételező közösségek értékrendje is eltorzult. A magyarsághoz való tartozás puszta választása is elegendő volt ezekben az években, hogy diktátor hajlamú, vagy morálisan roppant gerincű egyének a közösség értékeinek fő letéteményeseivé váljanak. Csupán az értékrend ilyesszerű torzulása magyarázhatja, hogy egyik kisvárosunkban például a magyar nyelvet éveken át a csausiszta propaganda szolgálatába állító funkcionárius (magyar tanárnő), a hatalomból való (nemzetiségi vonatkozásban ártatlan) kiebrudaltatása miatt, magyarsága áldozatává, s így a Magyarországgal való baráti kapcsolatok kiépítésének követévé válhatott. Miközben a valóban felkészült európai szellemek visszaszorulnak, a becsületes teljesítményen, hozzáértésen, morális tisztaságon alapuló értékrend, úgy tűnik, a többséget rémíti meg. Vajon képesek leszünk-e eleget tenni az „elvárásoknak“? Csaknem mindenütt megfigyelhető a pánikszerű félelem a megmérettetéstől, a dilettánsok összefogása a kényelmetlen, mert magasabb szakmai és erkölcsi igényességet képviselő különbek ellen. S ez emberileg érthető, hiszen addig, amíg a közösség egészének tevékenységét nem az anyagi, politikai és erkölcsi hatékonyságon mérik, melyik elkényelmesedett műhely, tervezőintézet, tantestület vagy zenekar fogadna szívesen olyan tagot, akinek puszta jelenléte révén a közösség munkája leértékelődik... Rövidesen sokan, nagyon sokan lesznek, akik a diktatúra által szavatolt kényelem és igénytelenség, a puszta hallgatással megvásárolható létbiztonság és fizetett semmittevés éveire, mint valóságos fénykorszakra fognak visszaemlékezni. Az igényességet, a folytonos teljesítménykényszert, a létbizonytalanságot kezdetben olyan fenyegetettségérzésként fogjuk megélni, melynek elviselésére sem lelkileg, sem fizikailag nem vagyunk felkészülve. De tévedés volna azt hinnünk, hogy a középszer lobbizás, rágalmazás vagy lejáratás révén elodázhatja a reális megmérettetést. A társadalomnak a megújuláshoz, az európai szintű anyagi és szellemi kultúra megteremtéséhez valóságos teljesítményekre van szüksége, s ezek csakis a dilettantizmus meghaladása révén hozhatók létre. A demokrácia bátorságot és kockázatvállalást igényel, s lényegében a legfárasztóbb és a legkényelmetlenebb uralmi forma. Az embernek, ha talpon akar maradni, vállalnia kell önnön véleményét, rokon- és ellenszenveit, a nyílt kiállást, vagy éppenséggel a harcot. Ami most sem lesz sokkal könnyebb, mint a diktatúra alatt, mert akkor a hatalom elleni kiállás — minden fizikai kockázat ellenére — a közösség túlnyomó részének erkölcsi támogatásával történt, itt azonban a közösség hangadói ellenében kell kiállni, s a manipulált közösség — ezt is meg kell rövidesen tanulnunk — a Ceauşescuknál is félelmetesebb —, mert a szó szoros értelmében megfellebbezhetetlenebb — diktátor. Ilyen körülmények között csupán a legerősebbei és a legbátrabbak vállalhatják a küzdelmet. De érdemes, hiszen az új társadalmat csupán a szakszerűség, a hozzáértés, a pontosság és lelkiismeretesség értékeire építhetjük. A középszer — főként a kisközösségekben — ma még maradhat hangadó, de éppen saját — európai igényei fogják rákényszeríteni, hogy előbb-utóbb maga is a munkaerkölcs keresztény értékei mellett foglaljon állást. A piaci értékrend fokozatos érvényesülése fogja erre rákényszeríteni. A demokráciából és a szabadságból kiábrándult, félrevonulni készülő keveseknek tehát nem kell elkeseredniük és nem kell félrevonulniuk. Az, ami történik, természetes. S ne feledjék : a demokrácia mégiscsak a legkisebb rossz és a legnagyobb jó, ami a csausiszta lázálmot követően nyakunkba szakadhatott. Valóban kiismerhetetlen, fárasztó és gyakorta kiábrándító vállalkozás. De számunkra az egyedül lehetséges. Részt kell vennünk benne. BÍRÓ BÉLA EURÓPAI IDŐ — SEPSISZENTGYÖRGYÖN Azt hiszem, ennél kézzelfoghatóbban semmi sem igazolja a romániai forradalom hétmérföldes lépteit. Valóban, itt az ideje, hogy képletesen szólva — óránkat az Európai Időhöz igazítsuk. Fiatalságotok, lelkesedésetek és tudásotok legyen segítségünkre abban, hogy a benneteket vezérlő szándék valóságunkká váljon! BITAY ÖDÖN VV. SHAKESPEARE LXVI. SZONETT Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál: Az Érdem itt koldusnak született És hitvány semmiségre pompa vár És árulás sújt minden szent hitet És becsületet rút gyanú aláz És szűz erényt a gaz tiporni kész És tökéletest korcs utód gyaláz És érc-erőt ront béna vezetés És észre láncot doktor Balga vet És hatalom előtt néma a Szó És Egyszerű kap Együgyű nevet És Rossz kapitány rabja lett a Jő. Fáradt vagyok, jobb volna sírba mennem : Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem ! SZABÓ LŐRINC fordítása .