Ex Symposion, 1996 (15-16. szám)
1996 / 15-16. szám
Sokféleség elve: a sokféle csak akkor szakít végleg az Eggyel mint alany (szubjektum) vagy tárgy mint természetes vagy szellemi realitás, mint kép és világ, ha főnévként kezeljük, mint a sokféle. A sokféleségek kiromatikusak, és leleplezik a fás ál-sokféleségeket. Nincs semmi egység, ami alapja (mondhatni karógyökere) lehetne a tárgynak, egység, ami kettéoszlana a szubjektumban. Nincs egység, még akkor sem, ha csak arra kellene, hogy a tárgyban elvetéljen, és a szubjektumban „visszatérjen". A sokféleségnek nincs se alanya, se tárgya, csak határozói, méretei, dimenziói vannak, melyek nem tudnak anélkül növekedni, hogy annak természete meg ne változna (a kombinációs törvények tehát a sokféleséggel együtt növekednek). G. Deleuze—F. Guattari