Ex Symposion, 2003 (42-45. szám)
2003 / 42-43. szám
Álltam egyszer piros rövidgatyában az ágyak között, így hívják a fóliasátrakat, hogy ágyak, egy baromi szűk piros rövidgatyában, kimentünk anyámmal átpakolni a palántákat, azt nem mondom el, miért kell, nem fontos, néztem az eget, három hónapja nem láttam fiatal és kívánatos nőt, de komolyan, még csak hazafelé sétálni se, huszonegy éves voltam már, nem olyan régen volt ez, egy falusi diplomás napszámos voltam, a Hűtő-tó felől fújt a szél, termálvíz szag volt, zizegtek az akácok, és én nem gondoltam semmire, csak álltam koszosan, büdösen, szakadt tornacipőben, nejlonzacskó volt a biciklim ülésére kötve, és percekig nem gondoltam semmire, na akkor voltam megint falusi egészen, és erről nem lehet diskurálni, társalogni, hogy amikor..., és akkor elszavalni a fentebb már említett körülményeket, amik bár gyászosak, nem adják meg a koordinátákat, aki ez alapján lőni akar, annak lufi lesz, keményen, falusinak lenni koszos, reménytelen, csípős — az ilyeneket fog gondolni, és mikor jót akar: empátia, érdeklődés, fókuszálás, akkor meg egzotikus lesz, édes, puha és dohos. GRECSÓ Krisztián