Ex Symposion, 2007 (59-63. szám)
2007 / 59. szám
Ahogy az Esterházy által is idézett Ilia-mondás szól, alig tudok megtenni harminc vagy ötven kilométert, hogy nem találkozom tanítványommal. Tehát meg tudok szállni, ha elindulok Magyarországon, estére bárhol, mert tanítványokkal találkozom. Van a tanárban törekvés, hogy a tanítványait segítse akkor is, ha már nincsenek ott, nincsenek már közvetlenül a keze alatt. Ma az országgyűléstől a gyulai gimnáziumig mindenütt van valaki, aki hallgatóm volt. Ez persze az idővel függ össze, hogy sokáig, negyvennyolc évig tanítottam. De köztük kevés van olyan, aki azt mondaná, hogy gyűlölettel gondol rám, nem tanult tőlem semmit, megtagad, mondjuk. Úgy érzem, hogy kevés van köztük ilyen. Voltak vitáim is hallgatóimmal, tanítványaimmal. De valahogy lelki megnyugvást jelent, hogy nem tanítottam rosszra őket. Arra persze nem tanítottam őket, hogy politikusok legyenek. ILIA TANAR UR