Ex Symposion, 2008 (64-67. szám)

2008 / 64. szám

körülmények között a detractio szükséges mondatelemet hagy el oly módon, hogy a kihagyott szó, vagy szószerkezet az összefüggésből kikövetkeztethető legyen.10 Nos, itt az olvasó (hallgató) legfőbb honesztus értékeiről van szó s a helyzet által előhívott legvalószínűbb reagálásról: pl. nincs rá szó, nincsen rá fogalom. Petőfi Sándor a helyzet kihagyásos (detractio) leírásakor építeni látszik ez olvasói tapasztalatra, a per detractio nem duplán strukturált harmadik sorával lezárt fokozás tipográfiai jelzéssel utal erősen a hallgatás, elhallgatás, a szótlanság, a kimondhatatlan retorikai helyzetére. Szemantikailag is megerősíti ezt: (...) szótlanul (...), ami harmonizál várakozásainkkal, hiszen fel vagyunk készülve a kimondhatatlanság megtapasztalására. Kevésbé azonban arra, hogy a beszéd nemeit ily hirtelen s ily kontrárius módon lehessen megváltoztatni: a peroratio, aholis hagyományosan az érzelmi célzatnak kellene dominália, a genus honestum után itt egy másik beszédnem, a humile mezejébe lép. A humilis, humilitas az alacsony (az olvasó számára egyenesen érdektelen) megszólalás szintje. A közhelyek, közmondások, jól ismert szólások alkalmazásának, a kevésbé invenciózus megoldásoknak genusa ez, a felkészületlen beszélő terepe: ő olyan megoldást választ, amely a legkevésbé sem követel intellektuális erőfeszítést. A populáris beszédmód, az ismert, megszokott formák alkalmazása ugyanakkor nagyon hatásos lehet éppen a kényes ízlésű alkotók esetében is.11 Azoknál, akik a retorika elméletéből tudják, miképpen lehetséges átjárni a generák között. Petőfi Sándor értette ezt és a kimondhatatlanság toposzát keresetlen, nagyon elterjedt, azonnal alkalmazható közhellyel szemantizálta. Úgy hallgatott tehát, hogy közben beszélt, de csakis közhelyekben.12 jának szempontjából fontosnak tartom a retorikai causa (ügy) fajtáinak vizsgálatát. Erkölcsi szempontból becsületes faj ( genus honestum) a kifogástalan ügyet képviselő magatartás és viselkedés. A genus honestum tehát olyan faj (beszédmód), amikor a beszéd (illetve a szöveg) teljességgel megfelel a publikum (hallgatók illetve olvasók) értékeinek, igényeinek és várakozásainak. 2. A vers legelső, egyébként nagyon tekintélyes méltatói is honesztusan szóltak már: Toldy Ferenc ismertetést írt a kötetről (1845 március 4. Budapesti Híradó, 147.) s itt több olyan verset is megemlít (köztük ezt is), amelyekben a fiúi szeretet ritkán feltűnő motívumai csendülnek meg. (Kritikai kiad. 251.) Császár Ferenc nemhogy elfogadta közlésre a verset, de fizetett is 3 forintot pengőben (1844. április 18.) s későbbi kritikájában pedig a költő második korszakának kivételesen kiemelkedő darabjai közé számította. 3. Illyés Gyula: Petőfi. Budapest, 1952. „Dunavecsén írja meg az album-költészet, mintegy a maga mögött hagyott múlt mesterdarabját, a Füstbe ment tervet" És itt, illusztrációként és elemzését argumentálva idézi a vers első kettő s utolsó kettő sorát, i.m.: 84. 4. v.ö.: A magyar irodalom története. Főszerkesztő Sőtér István, III. kötet, szerk. Pándi Pál, Budapest, 1965. A szerző (Pándi Pál) A „költészeti forradalom” című alfejezetben tárgyalja a Füstbe ment tervet. A keletkezés évét kitüntetetten fontosnak tartja az életmű szempontjából: ekkor, 1844-ben, Petőfi „összeötvözi a népdalok, a népélet hangját, felfogását a sokfelé megfordult ember, a falut - várost ismerő költő tapasztalatával”, i.m. 745. A versszövegről (Füstbe ment terv) mindazonáltal nem esik itt részletesebben szó, pusztán a címe szerepel a felsorolásban: i.m. 746. 5. Agárdi Péter: István öcsémhez, in: Petőfi állomásai (Versek és elemzések), Budapest, 1976. 58-84. Az idézett hely: 59. A tanulmány egyébként nagyon sok idézőjelbe tett (tehát tudományosan bizonytalan) terminussal terhelt: pl. „divatosabb”, „nemzetpedagógia”, „pozitív”, „negatív”, „igazi”, „naiv” (59.) etc. Ideje volna egyszer az értekező prózában használt idézőjeleket tipologizálni és értelmüket alaposan elemezni. 6. A versszöveg vélhetően ilyen szempontból való mellőzésének fontos példája Margócsy István nagyon inspiratív és szakmai szempontból felkavaró könyve (Petőfi Sándor: Kísérlet, Korona Kiadó, Budapest, 1999). Valószínűleg ott kellett volna a szöveget bemutatnia, ahol a romantika által kínált nagy költőszerepeket értelmezi (i.m. 104 ff.). A vers nem szerepel a versek címmutatójában sem (301-311.). Úgy gondolom, ennek az lehet az oka, hogy a „szélsőségesen individualista vallomásos költő” (i.m. 107.) családi kapcsolataihoz az ismerteken kívül nem gondolt már többet hozzátenni. 7. Tisztában vagyok azzal (s módszeremben is ezt követem), hogy az igazolható életrajzi tények csak korlátozottan segítik a szövegelemzést. Mindazonáltal elismerem az életrajzi vonatkozásokra kitüntetetten támaszkodó megközelítések jogosságát is. 8. A Debrecenből Pestre gyaloglás legendájához ritkán tesszük hozzá, hogy Egertől már szekéren utazott. Mindez természetesen nem csökkenti nagy elszánásának értékét. 9. v.ö.: Ernst Robert Curtius: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter, Bern, 1948. Köztudottan itt olvashatunk legtöbbet a toposz történetéről. A könyv magyar fordítása folyamatban van, részletek (pl. a 4. fejezet) megjelentek: Ernst Robert Curtius: A retorika. Pompeji, Szeged, 1991. 2. 97-125. Fordította: Molnár Andrea. 10. v.ö.: Szabó G. Zoltán-Szörényi László: Kis magyar retorika, Budapest, 1988.144. ff. 11. Horváth Iván pl. nagyon hatásosan mutatja be a populáris regiszter „rendkívüli, noha hivatalosan el nem ismert befolyását” Osvát Ernő és haldokló leánya Kosztolányi Dezső által is feldolgozott példáján. (Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Budapest, 1982. 220-221.) 12. Kerényi Ferenc szép elemzése (Miért szép? A magyar líra Csokona i. A kritikai kiadás 139. sz. verse (Petőfi Sándor összes művei I. Szerk.: Kiss József, Budapest, Akadémiai Kiad., 1973) Először Hiú terv címmel jelent meg Császár Ferenc Aradi Vészlapok című almanachjában (1844: 390.). A hiú jelzőt maga Petőfi javította a Nemzeti Kör által kiadott első kötetének (Versek, 1844. november 10.) előkészítésekor Füstbe mentre, az utolsó előtti sor függtem szavát viszont nem ő, hanem valószínűleg Császár Ferenc változtatta meg ( csüggtem). A Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete) Második kötet G-M. (szerk.: Soltész Katalin, Szabó Dénes, Wacha Imre) Budapest, 1978. a csügg , függ,/ lóg szót csakis negatív értelemben ismeri (lekötve csügg ... egy rövid bilincsen; ill. Mint malomkő csügg rajtam etc.). A függ ige ezzel szemben dominánsan pozitív értelmű (pl. a falakon szép festmények függöttek; különféle címerek függöttek; függni fog szívemben képed, Ottan függtem én Testvéreimmel szülőnk kebelén, etc.) Az akasztott ember és tárgy is függ természetesen, de politikai szempontból ennek gyakorta pozitív jelentése van (v.ö.: Petőfi-szótár függ [1150-1151]). A versbeszéd retorizáltságának és a hallgatók elvárási horizont 52 -től Petőfiig, Gondolat, Budapest, 1975. 396-404.) nagyon inspirativ volt az én értelmezésem számára is. Kerényi biográfiai és költészettörténeti kontextusba helyezi a verset s megfejti a közmondás szerepeltetését is: „két közmondás él szellemi hátországában. ‘Gyümölcséről ismerni meg a fát’ mondjuk olykor ma is. Petőfi korában még ismerték és használták a másikat is, amelyik idevonható: ‘Legkésőbb érő gyümölcs a gyermek’. Itt, az utolsó sorban valóban így, a közmondások kipróbált igazságával, örök érvényességével történik a feloldás: a költő fiú hazaérkezett (...) [M]ost bizonyított, mint fiú érzelmei szótlanságával, mint költő a megírt verssel.” (i.m. 404). Értelmezésem végül eltér Kerényiétől: én azt hangsúlyozom, hogy Petőfi Sándor semmiképpen sem érzelmileg, hanem retorikailag alkotta meg ezen szövegét.