Ez a Hét, 1995. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-07 / 27. szám
A demokrácia A médiatörvény-tervezet vitájából legelőször a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokának, Giczy Györgynek a felszólalását idézzük. Ennek a választásnak az az oka, hogy Giczy György már a jelenlegi kormánykoalíció idejében egy olyan médiatörvény-javaslatot terjesztett a parlament elé, amely valóban találkozott a szakmai szervezetek elgondolásaival. Ha volna hajlamunk a cinizmusra, azt mondhatnánk, szinte természetes, hogy most nem az ő javaslatát tárgyalja az országgyűlés. Giczy György kritikai élű felszólalása azonban figyelmeztető jel lehetne a kormányzó pártoknak. A parlamenti jegyzőkönyvet idézzük. (1995. június 27.) DR. GICZY GYÖRGY a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Úgy gondolom, a modern kor emberét jellemzi, hogy megváltozott a valósághoz való viszonya. A modern kor emberének nincsenek közvetlen tapasztalatai arról a valóságról, arról a társadalmi vagy tapasztalati valóságról, amely körbeveszi, hanem sok mindent, ami az ő létében rendkívül fontos és befolyásolja sorsát, azt a valóságot csak közvetítők révén, médiumok révén ismerheti meg. Ez mindenképpen egy problematikus helyzet. Ezért is válnak a médiumok tulajdonképpen mindenütt a világon a valóságteremtés eszközeivé, és különleges viták, különféle törvényi megoldások során próbálnak alkalmazkodni ahhoz, hogy a demokráciában mégis megfeleljenek a követelményeknek, hiszen az emberre, az ember valóságértelmezésére a demokrácia nagyon is számít, hiszen az ember csak akkor tud dönteni, akkor lesz felnőtt és nagykorú állampolgára a demokráciának, ha megfelelő alapinformációkkal rendelkezik, ha a médiumok révén megtudja azt, hogy mi történik vagy mi történhet egyáltalán meg vele. Különösen problematikus ez a helyzet a rendszerváltoztató demokráciák esetében. A közelmúltban olvastam egy tanulmányt, amely a rendszerváltoztató államok törvényhozását vizsgálta, és ez a tanulmány világosan kimutatta azt, hogy a törvényhozás a rendszerváltoztatásban inkább sokszor az ellentmondásos helyzetet rögzíti és nem annyira a demokratikus lehetőségeket segíti életre. Mindkét szempont, azt gondolom, tetten érhető a jelenleg tárgyalt és előttünk fekvő úgynevezett koalíciós médiatörvény-javaslatban. Egy rendezetlen helyzetet akar állandósítani, s habár retorikájában arra hivatkozik, hogy mindez majd meg fog felelni a demokrácia követelményeinek, mégis tetten érhető a paragrafusokat olvasva és a törvényhozók akaratát ennek kapcsán értelmezve az, hogy nagyon félelmetes monopóliumok kialakulása körvonalazódik éppen ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy egy ellentmondásos helyzetet akar törvényerőre, most már a demokrácia körülményei között meghozott törvények erejére építve, szinte állandósítani. A másik alapvető probléma szintén egy világjelenség, nevezetesen az, hogy mindenki előtt világos: a véleménynyilvánítás szabadsága minden állampolgárt meg kell hogy illessen a demokráciákban. Ugyanakkor az is érzékelhető és tetten érhető, hogy az átlagos állampolgár véleménynyilvánítási szabadsága meglehetősen mögötte marad azoknak az érdekcsoportoknak, amelyek a médiumokat világszerte működtetik. Ez megint egy olyan feszültség, amelynek csak a komoly átgondolását követően gondolhatunk arra, hogy helyes, használható, a lehetőségekhez képest mégiscsak alkalmas médiatörvényt tudunk alkotni ebben a Házban. Zavarba ejtő a helyzet abban a vonatkozásban is, amit Zsigmond Attila vagy Fekete György igen tisztelt képviselőtársaim említettek, akik tulajdonképpen visszatekintettek a médiatörvény javaslatok vitáira és különféle változataira. Zavarba ejtő valóban, mert nem értjük, nem tudjuk értelmezni ebben a valóban nemzeti konszenzusra alapozható médiatörvényben az ellenzék szerepét. Az sem egészen értelmezhető, amit itt Molnár Péter elmondott, hogy a törvényjavaslat benyújtását követően tárgyaltak a szakmai szervezetekkel — holott ezt előtte kellett volna megtenni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tárgyaltunk! — Kiss Gábor: Előtte tárgyaltunk.) Előtte is tárgyaltunk, valóban, igaza van a közbeszólóknak, ámde ez a törvényjavaslat nem az előzetes tárgyalások eredményeként született... (Kiss Gáborhoz fordulva mondja:).., éppen azért kellett most újra leülni, igen tisztelt képviselőtársam! Mert ha már elrendeződött volna a szakma és a politika közti vita, akkor nem kellene folytatni ezeket a vitákat! Tehát azt gondolom, mindenképpen zavarba ejtő a helyzet. Zavarba ejti egyébként magát a szakmát is. Ezért hallunk különböző, egymással ellentmondó szakmai véleményeket. De az tény, alapvető tény volt, bármilyen eddig megkérdezett szakmai képviselettel tárgyaltunk is, hogy senki nem látta reális lehetőségét annak, hogy a közszolgálati szerepvállalás egyetlen földi csatornán megtörténhet. Mint Giczy György